Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-23 / 43. szám
Az unn (Afrikai mese) ep Egyszer egy törzsfőnök elhatározta, hogy ünnepet rendez népének. Hírnökeit elküldte minden faluba, a következő üzenettel: „A törzsfőnök kér benneteket, jöjjetek a házához. Mindnyájan hozzatok egy palack pálmabort, s öntsétek a bort a ház előtti nagy edénybe. “ Eljött az ünnep napja. Az emberek felvették legjobb ruhájukat, és családjukkal együtt elsétáltak a törzsfőnök házához. A ház előtt megálltak, és a magukkal hozott palack tartalmát beleöntötték a ház előtti nagy edénybe. Volt ott egy ember, aki nagyon szeretett volna részt venni az ünnepen, de nem volt otthon pálmabora. A felesége azt mondta:- Vegyünk egy palack pálmabort. De az ember így válaszolt:- Én ugyan nem vásárolok bort. Emberek százai hoznak majd bort, és beleöntik a nagy edénybe. Mit számít egy palack víz annyi sok bor mellett. És elment az ünnepségre egy palack vízzel. Beleöntöt- te a palack tartalmát a nagy edénybe, ahogy a többiek is tették. Azután leült az asztalhoz a többiek mellé, s várta, hogy ö is kapjon egy pohárral a kedvenc italából. A törzsfőnök így szólt:- Igyunk, kedves vendégeim. Mindenki a pohara után nyúlt. De amit ittak, az nem pálmabor volt, hanem víz. Mert nemcsak egy ember gondolkodott úgy, hogy egy palack víz nem árthat olyan sok bornak. Fordította v. L. Görög Júlia rajza az állatok? Hogyan cseréltek lábat Találkozott egyszer a róka meg a jávorszarvas. Beszédbe elegyedtek.- Hogy vagy, szarvas komám? - kérdezte a róka.- Nem valami jól - felelte a szarvas. - Tegnap kis híján vége lett az életemnek. Üldözőbe vett a vadász, és beleakadt az agancsom a fák ágaiba. Alig tudtam elmenekülni... Az a baj, hogy hosszúak a lábaim, s így magasan van a fejem... Hát te, róka koma, hogy élsz?- Nekem sem megy valami jól a sorom. Én sem nyughatom a vadászoktól. De rájöttem, hogy az én bajom meg az, hogy rövidek a lábaim! Nem tudok elég gyorsan szaladni velük! Panaszkodtak a sorsukra, az életre, mely oly rosszul van berendezve: akinek hosszú lábak kellenének, azéi rövidek, akinek meg rövidre lenne szüksége, annak hosz- szúak. Egyszer csak a csavaros eszű róka így kiáltott fel:- Szarvas komám, én megtaláltam a megoldást! Tudod mit, cseréljünk lábakat!- Cseréljünk - egyezett bele a szarvas. A szót tett követte, lábat cseréltek. A rókának most már hosz- szú lábai voltak. Körülnézett, s egy fia embert nem látott a környéken. Szaladt be a faluba, hogy tyúkot szerezzen. Az ólban szép sorjában üldögéltek a tyúkok, s megpróbált bemászni, de bizony hosszú lábaitól nem tudott. Ekkor benyúlt a résen, hogy így kapjon el egyet, ám a szar(Amur vidéki mese) vaspatákkal sehogy sem bírta megragadni a zsákmányt. Nagyot sóhajtott a róka, s már sajnálta régi lábait: milyen jó éles körmök voltak azokon! Milyen remekül meg lehetett kaparintani velük egy tyúkot!... Ekkor kijött a házból a gazda. A róka megijedt és futásnak eredt. Hatalmas lábai szélsebesen vitték. Az irháját megmentette, de éhes maradt. A jávorszarvas, amikor megkapta a róka lábát, jóval kisebb lett. A fűből is alig látszott ki, s ennek nagyon megörült.- Most már jó lesz nekem! Távolról senki sem láthat meg! Elindult bolyongani a rókalábakon. De nemsokára elfáradt. Elfáradt és megéhezett. Ekkor szokásához híven felemelte a fejét, hogy zsenge hajtásokkal és friss levelekkel csillapítsa az éhét. Nyújtogatta, nyújtogatta a nyakát, de bizony az ágakat nem érte el: ahhoz rövidek voltak a lábai.- Ej, de balga vagyok, hogy lábat cseréltem! - sopánkodott. — Milyen jó hosz- szú és erős lábaim voltak nekem! Mit kezdjek ezekkel a mancsokkal? A végén még elpusztulok az éhségtől. Úgy nekikeseredett, hogy sími kezdett. Egyszer csak azt hallja, valaki jön a tajgán, s egyenesen felé közelít. Zörgött a száraz fű, ropogtak a lehullott galy- lyak. A szarvas megijedt és futásnak eredt. De milyen haladatlan volt a futás az apró rókalábakkal. Megbotlott egy fűcsomóban és elesett. Behunyta a szemét és azt gondolta magában: „ Végem van, rögtön puskavégre kap a vadász!“ De nem vadász volt az, hanem a róka.- Hé, szarvas komám, hol vagy? — szólongatta.- Itt vagyok, róka koma- mondta a jávorszarvas.- Te jöttél ekkora nagy zajjal?-Én - felelte a róka.- Nem jók nekem a te lábaid! Nem tudok csendben osonni, mert a paták alatt ropognak a gallyak. Nem sokra tudom használni őket!-Én sem a te lábaidat- mondta a jávorszarvas.- Kicsik és gyengék... Cseréljük őket vissza, róka koma! Visszacserélték. A szarvas dobbantott egyet-kettőt a földön, s elégedetten így szólt:- Ez az, ez az! Bizony jől van az elrendezve, hogy a szarvas hosszú lábakon jár! A lábai erősek, a patái kemények! Szaladt a róka is saját lábain. Futása könnyed volt, szinte nesztelen. Éles körmei meg-megvillantak.- Igazad van — mondta a jávorszarvasnak. - így van ez jól, hogy a rókának apró lábai és éles körmei vannak. Elbúcsúztak egymástól, s ment ki-ki a maga útján. Azóta az állatok nem cserélnek lábat. Kovács Sándor fordítása ORSZÁGHEGYI KÁROLY Zagyvavers Reggel répa volt ebédre, vacsorára zsemle főtt, Krumpli gőze a fedőben emelgette a sütőt. Egész éjjel falatoztunk, átaludtuk a napot, délután a bal bokánkra felhúztunk egy kalapot. Szögletesre kalapáltuk a bicikli kerekét, éreztük a kihűlt kályha parázs-forró melegét. Szánkóztunk a tarka dombon virágok közt fölfele, ám a sítalp jobb kerekét egy nagy jéghegy törte le. Szarvasháton lovagoltunk - úgy repült a bősz tehén! megpihenni leült egyszer a fenyőfa tetején. Lecsúsztunk a jegenyéről, bele egy nagy gödörbe, ahol éppen Mari nénénk sötét bajszát pödörte. Ijedtében felkapott egy arra járó szekeret, s hétmérföldes ostorával a kapuig kergetett. SZÉKELY DEZSŐ Árva levelek Hervadozó domb oldalán őszülsz te is, árvacsalán. Elsirat a sás, a vadzab. Szálló ködök behavaznak. Csillaga hull már a dérnek. Az öregek messze néznek s reszketnek, ha arcukhoz ér egy-egy árva nyárfalevél. c I I O 5 M K T_T A H Y E Tl Y M F A s A U B L M P P KÖLTŐ - LÓUGRÁSBAN Méghozzá magyar költő, akire a minap, pontosabban szeptember 28-án emlékeztünk, születésének 175. évfordulója alkalmából. Könnyen megfejtheted, kiről van szó, ha a sötétkeretes mezőből indulva lóugrásban „lépdelsz“. Örülnénk, ha a költő születésének helyét is megírnád. Készítette: B. A. PLUSZ EGY VERS Ha már megfejtetted a fenti rejtvényt, s tudod, hogy ki a költő, ebben a feladványban ugyanazzal a módszerrel, vagyis lóugrásban olvasva össze a betűket, egyik ismert versének címét is megtalálod. Nos, mi a vers címe? Megfejtés Az október 9-ei számunkban közölt feladatok megfejtése: a C-vel jelölt rajz; (például így) - 1. fogÓCSKA, 2. gyAPJAs, 3. tartALMAs, 4. csERESZnye, 5. báTORTAIan, 6. csOKOLádé, 7. huSZÁRCSA- pat, 8. dirIGENs, 9. tAKÁCs, 10. csilLAPÍT. Nyertesek: Simon Ágnes és Ákos, Tornaija; Hogya Róbert, Reste; Kuchta Zsuzsanna, Bátorkeszl; Vörös Boglárka, Marcelháza; Sörös Zoltán, Nagyme- gyer. 1992. X. 23
