Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-23 / 43. szám
* Háztáji kalendárium Október végén a Kárpát-medence belsejében a napi középhőmérsékletek alakulása a következő: az átlagos 8,9, a legmelegebb 16,9, a leghidegebb pedig 1,8 Celsius-fok. A hónap 28. napján van Simon és Júdás apostolok ünnepe - az őszi vásárok napja. A két apostol éveken át együtt hirdette az igét, s mindkettőjüknek azonos sors jutott - Kr. u. 70 táján vértanúhalált haltak. Simon és Júdás a tímárok, vésnökök, kőművesek védőszentjei. Napjukkal kezdődik a kukoricamorzsolás és a tollfosztások ideje. A gyümölcsösben folytatjuk a faápolási munkákat. Már lehullott a lomb, s így könnyebben észrevehetjük a beteg, a rovarok által károsított ágakat és a kórokozók okozta torzulásokat. Ezeket tőből vágjuk le. Vizsgáljuk meg a fák törzsének kérgét, nem válik-e le, nincs-e alatta a szúbogarak jellegzetes „térképe“. Ha szú által károsított fát találunk gyümölcsösünkben, akkor azt nyugodtan kivághatjuk, mivel az ilyen erősen legyöngül. A korábban lemetszett, letört ágak helyén gyakran lép fel odvaso- dás. Ez - ha a sebet idejében nem kezeljük - előbb-utóbb a fa pusztulásához vezet. Távolítsuk el ezért az odvakból a korhadó szerves anyagokat, kaparjuk ki a fás részt, majd töltsük be cementhabarccsal, gipsszel. A gipszdugót - mivel az, ha kiszárad, zsugorodik - kenjük le fémmentes festékkel. Az értékes, öreg díszfák kezelését, gyógyítását bízzuk szakemberre. Itt az ideje az elöregedett körte- és almafák ifjításának, a mogyoró- és a ribiszkebokrok bújtatással nyert sarjai leválasztásának. Ha már a szőlőben a későn érő, rothadásnak jól ellenálló fajták szüretelését is befejeztük, alaposan tisztogassuk meg és fertőtlenítsük eszközeinket. Kezdjük meg a felújításra kerülő szőlők kivágását. Folytassuk a tőkepótló döntést, bújtatást. Kísérjük figyelemmel az erjedést; ha ez valamelyik hordóban, üvegballonban nem indulna meg, akkor öntsünk hozzá néhány liternyi egészséges szőlőből préselt, erős forrásban lévő mustot. A zöldségeskertben október utolsó hetében megkezdhetjük (s november végéig végezhetjük) a kifejtő borsó vetését. Melegágyakba téli fogyasztásra vethetünk salátát, zöldhagymát, sóskát. Takarítsuk be a fejes káposztát. Fagyos időben puszta kézzel ne nyúljunk a fejekhez, mert ujjunk nyomán barna, romló foltok képződnek a leveleken. Ha mégis fagyos időben kényszerülünk a káposzta betakarítására, akkor húzzunk vékony kesztyűt. A felszedett petrezselyem közül válogassuk ki a vékony gyökereket, s ládába tett homokba ültessük el azokat. Állítsuk a ládát 7-8 Celsius-fokos, világos helyiségbe, ahol 10-14 napon belül friss zöld lombot hajtanak. Szedjük fel a hőmérséklet csökkenését viszonylag jól tűrő zellert is. Ha pincénkben nincs elegendő hely tárolására, akkor azt künn a szabadban is megoldhatjuk. Húzzunk 20-25 cm mély barázdát, rakjuk bele egymás mellé a zellerfejeket, majd a barázdát takarjuk vissza. Ne feledkezzünk el a gyep ősz végi gondozásáról sem. Vasseprűvel, gereblyével lazítsuk fel a gyepet, majd ezt követően 1-2 cm vastagon szórjuk be érett komposzttal, istállótrágyával. További teendőink: válogassuk ki a telepítésre szánt rózsatöveket, kezdjük meg a hobbiház fűtését, takarjuk be az érzékeny dísznövényeket. - r Több fény - több tojás A TEHENEK TAKARMÁNYFELVÉTELE Törvényszerű-e - kérdezik sokan -, hogy ősszel kevés tojást veteget- nek szépen fejlett jércéink, fiatal tyúkjaink? Azt mondhatjuk, hogy igen, hiszen ha rövidülnek a nappalok, s a világos órák száma kilencre csökken, legyen bármilyen jól fejlett, szakszerűen takarmányozott a ¡érce, a tyúk, a tojástermelést abbahagyja. A fénynek ugyanis a baromfi életfolyamatait irányító belső elvá- lasztású mirigyek - többbek között a tojástermelést szabályozók - működésének irányításában nagy szerepe van. Ha a fény gyöngül, ha rövidülő időtartamban éri a tyúkot, a tojástermelést serkentő hatás ele- rőtlenedik, a szárnyas abbahagyja a tojásrakást. Ez, persze, fordítva is igaz; tél végén, amikor hosszabbodni kezdenek a nappalok, a fény serkenti a tojástermelést szabályozó mirigyek működését, a hormonok termelődését. A hosszabbodó nappalok idején - például februárban - a tyúk a tojástermelést még akkor is megkezdi, ha az optimálisnál hidegebb az időjárás. Ősszel pedig, ha rövidülnek a nappalok, még akkor is beszünteti, ha októberben, szeptemberben kellemes a hőmérséklet. Tehát nem a hideg, hanem a fényhiány az oka a tojástermelés szünetelésének. A tyúk e biológiai adottságait azonban könnyen kijátszhatjuk, ha á felnőttkori testsúly háromnegyedét elérő jércéknek, s persze a tyúkoknak is, a rövidülő nappalok idején világítani kezdünk. Azt általánosan elterjedt new hampshire-i fajta jércéi - ha a nevelés során megfelelő takarmányozásban volt részük - 21-22 hetes, a tojóhibridek pedig 18-19 hetes korban kezdik el a tojástermelést. Ha nevelésük a tavaszi hónapok valamelyikében kezdődött, akkor a tojástermelés kezdeti időszaka ősszel esedékes - a rövidülő nappalok idején. Az a tenyésztő jár el tehát szakszerűen, aki a tojásrakás kiszámított időpontjában, a tyúkok megfelelő fejlettségének elérésekor, az apró tojások megjelenése után hetenként húsz perccel megtoldja a nappali világosságot. A tyúkok óljában a naplemente után villanyt gyújt, s az első héten naponta húsz, a következő héten már negyven percen át égeti. A többletvilágítás hatására a napi tojáshozam erőteljesen növekszik. Ha a nappali világosság és a kiegészítő villanyfény együtt eléri a napi 14—15 órás tartamot, akkor azt célszerű állandósítani. A fény ne legyen erős. Két méter magasan függő villanyégő esetén egy-egy négyzetméterre három watt fényerő elegendő. Ha az állomány számára az ól nagy, inkább több gyengébb - 40-60 Wattos -, mint kevés és erős - 100 Wattos - égőt használjunk. Ha elkezdjük a világítást, akkor annak erősségét (nem az időtartamát) már ne változtassuk. A világítás nem hagyható abba és nem is csökkenthető, mert ez megzavarja a tojástermelést, s a tyúkok vedleni kezdenek. A világítás költsége várhatólag bőven megtérül, hiszen ősztől tavaszig jóval drágább a tojás, mint a természetes fény bőségének idején. A tojástermeléshez természetesen nemcsak serkentő fény, hanem megfelelő elhelyezés és olyan takarmány is szükséges, amely lehetővé teszi a fehérjékben, zsírokban, vitaminokban gazdag, sok meszet és foszfort tartalmazó héjjal burkolt tojás előállítását. Csiba László A tehenek takarmányozása történhet legeltetéssel is. A le- gelési Idő tartama ez esetben attól függ, milyen a legeltetés módja (szabad nomád, szakaszos, sávos), mennyi időt tartózkodnak az állatok a legelőn, milyen a legeltetett fű minősége, hozadéka, valamint az állatok legelőkészsége, étkessége. A marha többnyire a „jóllakottság“ érzéséig legel. Ez szoros összefüggésben van a legelő füvének szárazanyag-tartalmával, valamint a kiegészítő takarmányozás mértékével. Ha a tehenek állandóan a legelőn tartózkodnak (kivételt képez a fejés ideje), akkor a napi lege- lési idő általában 8-10 óra. A le- gelés idejére vonatkozóan a fajták között is tapasztalható eltérés. Svédországban végzett kísérlet szerint - azonos gyepterületen - a fríz tehenek 417 percig, a svéd vöröstarkák 474, a jersey egyedek pedig 501 percig legeltek. A hegyi tarkák többnyire tovább legelnek, mint a fríz tehenek. Németországban végzett vizsgálatok szerint osztatlan legelőn 10 óra 42 percig, szakaszosan történő legeltetés esetén 9 óra 10 percig, és adagolt gyephasznosítás mellett 7 óra 45 percig legeltek a feketetarka lapály tehenek. Az Időbeli differencia oka: osztatlan legelőn a tehenek jobban válogattak, többet jártak. (Lényegesen nagyobb volt az ún. tiprási veszteség.) Általánosságban úgy fogalmazhatunk, ha sok a fű és annak kedvező az összetétele, nagysága, a legelés időtartama lényegesen kevesebb, mint ellenkező esetben. A tehenek egyébként naponta 4-5 periódusban legelnek, állandó kintlét esetében éjszaka is, de ennek időtartama rövid. A kihajtást követő 2-3 órában szinte egyfolytában legel a gulya, majd a déli időszakban delel az állomány, illetve a meleg csökkenésével 3-4 órás ismételt legelés veszi kezdetét. A legelés idejében az egyedi eltérések szintén jelentősek lehetnek. A legelő egyedek naponta átlagosan 7-8 órát kérődznek. A legelés és a kérődzés gyakoriságát, időtartamát befolyásolja az időjárás is. Hűvös tavaszi és nyári meleg napokon a legelés rövidebb, az állatokra a nyugtalan, gyakran „fenyegető“ viselkedésmód a jellemző. A fejés ideje alatt a tehenek többsége nyugodtan áll és csak néha mozdul meg. Amennyiben abrakfogyasztási lehetőség van, a nagy tejhozamú állatok 17 százaléka, a kis tejhozamú egyedek 60 százaléka eszik. A nagy tejhozamú tehenek többsége - mintegy 80 százaléka - áll, nem eszik, nem kérődzik. A kifejlett, tejelő teheneket általában - a jelenlegi gyakorlat szerint - naponta kétszer vagy háromszor etessük. Kétszeri etetésnél az adag reggel és este egyenletesen kerüljön elosztásra. Háromszori etetésnél a terimés takarmányok zömét reggel és este, az abrak részét este etessük. A szálasok közül a szénát inkább reggel, a nehezebben emészthető szalmát este adjuk. Az etetést célszerű répából, törekből, szalmaszecskából álló „páccal“ vagy kevés szálassal kezdeni, ezt követően abrakot etetni. Az abrakot szilázsra, répára, zöldtakarmányra ráhintve etethetjük. Nyáron az abrak után etessük a zöldet, ezt követően a szénát. (Az ízletes zöldtakarmánnyal jóllakott állatok többnyire már kedvetlenül fogyasztják az abrakkeveréket.) Az erjesztett takarmányokat és a zöldet a főetetések időszakában célszerű több vetésben adagolni, vagyis két-háromszori etetésre elosztani. Fontos, hogy mindig meghatározott időben végezzük az etetést, és az etetési időt pontosan tartsuk be. Ne változtassunk hirtelen a takarmányadagon! Az abraktakarmánynál 2-3 nap, a gyökérgumós, széna, szilázs változtatására 5-6 nap szükséges. A téli takarmányozásról a nyárira való áttérés esetén (illetve fordítva) 8-14 nap áttérési idő szükséges, oly módon, hogy az új takarmányféleség mennyiségét napról napra fokozatosan növeljük. A tehenek napi takarmányadagjának összetétele az etetési idő függvényében: Etetési idő Napi tejhozam (kg) Az adagban etetendő szárazanyag mennyisége (kg) Tömegtakarmány Abrak összesen 3,5 óra (ebből 10 12,0 2,0 14,0 evésre 20 9,5 6,0 15,5 180 perc) 30 5,0 12,0 17,0 6 óra (ebből 10 12,5 1,5 14,0 evésre 20 10,5 5,0 15,5 300 perc) 30 10,5 6,5 17,0 Kistermelők Lapja 1. KÖRTEVARASODÁS OKOZTA TORZULÁSOK A VÉKONYABB AGAKON 2. ÍGY BUJTASSUK A SZÓLÓT 3. -4. A GYÜMÖLCSFACSEMETE K ÜLTETESENEK HELYES MÓDJA SÍK TEREPEN ES LEJTŐN 1 1992. X. 23. r ilasárnap
