Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-09-25 / 39. szám
ÚBUJBSBfl g r # * Ro zmár- és bálnavadászok között • Vándorlás a rénszarvascsordákkal • Nyers bálnahús kenyérrel • Az arcszesztől is be lehet rúgni • Mostoha csukcs sors ukcsföld^ bizonyos fokig V_' ^ mindig függetlenül élt az őt körülvevő világtól. A 17. és 18. század fordulójáig a senki földje volt - ha nem vesszük figyelembe a falvak őslakosságát, az eszkimókat és a csukcsokat. Ide nem ért el a polgárháború, sem az októberi fordulat. Moszkva fáradhatatlan próbálkozása végül ezt a vidéket is elérte, de megváltoztatni nemigen tudta a rénszarvastenyésztők és fókavadászok évezredes szokásait. Továbbra is élénken kereskedtek rokonaikkal a közeli Alaszka partjairól. A törés a hidegháború idején következett be. A határokat hermetikusan elzárták, az amerikai szálak megszakadtak, az eszkimók és csukcsok maroknyi népessége elszigetelődött. Csukcsföld hatalmas katonai támaszponttá vált. Történelmének legsötétebb pontja az atomfegyverkísérletek ... Az őslakosság között gyakoribb a rákmegbetegedés, mint másutt. A Bering-tenger partján az őslakosságnak mintegy tíz települése maradt meg. Csukcsföldön ma körülbelül 1500 eszkimó él, holott éppen ez az őshazájuk, innen vándoroltak el Kanadába és Grönland- ra. A csukcsok eredete nem tisztázott, számuk 10-13 ezerre tehető. Az utóbbi évtizedekben mindkét népcsoport kulturális hagyományai pusztulnak.- Csehoszlovakija? Da, da zna- ju! - Sosem láttam még ilyen ferde szemet, de biztosra veszem, hogy repülőgépbeli szomszédom először hallja hazám nevét. Az alacsonyan szálló gép alatt tovasiklott a szétszabdalt tengerpart, a magasodó sziklák. Csupa kő, sehol egy fa, egy fűszál, csak a sütkérező bálnák bizonyították, hogy van itt élet. A hatalmas sziget mögött feltűnt a falu. Faházak, néhány csónak, de sehol egy lélek. - Az eszkimók lumpok - mondja a csukcs. A vadászok bőrlasszóval a kezükben megközelítik a rénszarvascsordát A VILÁG VÉGÉN dözés. A halálosan megsebzett rozmárnak már nem volt annyi ereje, hogy lebukjon. A motor felgyorsult, a vadászok hatalmas szigonyokat ragadtak, s odaérve a görcsösen vonagló testbe döfték. Elnyújtott üvöltés hallatszott, az óceán kék vize bíborvörössé vált. Csend lett. Ami ezután következett, megszokott rutinmunka. Bóját erősítenek a rozmárra, hogy néhány óra múlva megtalálják a nyílt tengeren, megisznak egy csésze teát - az asszonyok dolga mindig forrón tartani - és újabb zsákmány után indulnak. Délután térünk vissza a szigetre. Az állatokat a csónakhoz kötjük, a part felé húzzuk. Két másik csónakkal is találkozunk, azok legénysége is sikerrel járt. A gyakorlott, éles pengevágások nyomán a néhány méteres állat alaktalan hústömeggé változik, külön kerül a bőre és a legértékesebb trófea- a két agyar. Csukcsföld partjain évente 3000 rozmárt ejtenek. A húsnak csak töredékét fogyasztják el az őslakosok, nagyobb része az ezüstrókák eledele. A rozmár- agyart és a rókaprémet az állam eladja Nyugatra. Reggel különös nyüzsgés ébreszt a táborban. A csukcsok feszülten figyelik a láthatárt, s hirtelen örömujjongásban törnek ki:- Bálnahajó! - A program azonnal változott. Indulunk haza. Idejében érkezünk. A buldózer a második bálnát húzza ki a partra. A bálna napja - nagy ünnep, nemcsak az étlapban jelent változatosságot, jelentős társadalmi esemény is. Hatalmas darabokat szeltek le a még gőzölgő húsból, zsebükből kenyeret vettek elő, és jóízűen falatoztak. - Sütve már nem ilyen finom - figyelmeztetett egy öregember, és legalább egykilós véres bifszteket nyomott a kezembe. Tényleg jobban ízlett, mint az a saslik, amit a maradékból később titokban megsütöttem... — Ügyességed szálljon a kezünkbe, gyorsaságod szálljon a lábunkba, tisztességed szálljon a szívünkbe! - A késpenge pontosan talál, a rénszarvas összecsuklik, és elcsendesedik. A jarangák - a jurtához hasonló sátor - előtt csendesen lobog a tűz. A rénszarvasbőrbe öltözött pásztorok figyelik, amint az áldozati állat vére megfesti a bőrt és beivódik a földbe. Az asszonyok falevelet raknak a tűzre, a férfiak megnyúzzák az állatot, és feldarabolják. Az első lábát a jaranga tartóoszlopára kötözik- így kívánja az ezeréves hagyomány. A tűzön közben megpuhul a hús, lehet fogyasztani. A tábor úgy tizenhét kilométerre fekszik a parttól. Három jaran- gából áll mindössze. A nomádoknak nincs állandó otthonuk. Amikor a rénszarvascsorda lelegelte a tundrát, továbbállnak. ... Este a sátorban sűrű a füst, teáznak, a szerencsésebbeknek egy korty kölnivíz is jut, eszik a főtt húst. A legidősebbik előveszi a dobot, énekelni kezdenek. Transzba esnek. Csukcs nyelven énekelnek. A vak öregasszonyt figyelem, aki egész nap szótlanul ült a jaranga előtt. Most ő is dúdol. Szememet csípi a füst. Kimegyek a tábor fölötti temetőhelyre, a kövekből kirakott körök és ellipszisek közé. Ide hozzák a halottaikat, körberakják kővel, hogy ne árthassanak, és a kegyes tundrára hagyják őket. Hirtelen lezúduló kövek robaját hallom, s látom: a lavina betemette a temető egy részét. A zajra a csukcsok is odasietnek. Megrémíti őket a látvány.- Rossz jel - mondják. Félelmük őszinte. Hajnalodik. Búcsút veszek a tábortól. (Jan Rybár képes riportját a Reflexből feldolgozta: A. Cs.j Privigyenyija városkát omladozó barakkok, őrtornyok, raktárak övezik. A katonák csak nemrég távoztak innen. Csúf panelházak, mozi, étterem, kikötő. Mindez jelentéktelennek tűnik az égbe törő havas hegyóriások láttán. Itt nincs helyük a gyengéknek.- Ifjúként jöttem ide, romantikát keresve. Két hónapra. Ennek egy év múlva húsz éve. Már nem tudnék visszamenni, megszerettem Csukcsföldet. - meséli Oleg, a moszkvai mérnök. Úgy keresi a kenyerét, ahogy lehet. Az utóbbi évben amerikai turisták kisérője- ként. Csehszlovákiai barátját természetesen ingyen kalauzolja. Ennél is többet érnek a tanácsai. Ha meg akarom ismerni az ország igazi arculatát, északra kell mennem. Időnként jár oda helikopter. Persze, elintézi a pilótával... Ismeri... így jutottam el néhány nap múlva az óceán partjára, nem messze Janrakinot csukcs falutól. Ormótlan faházak, halszárítók, kifeszített állatbőrök, kutyafalkák, maszatos arcú gyerekek, a szagok és illatok leírhatatlan vegyüléke. Bár dél volt, felnőtt embert nem láttam. A falu végén találtam egy házat, A kommunizmus sugara kolhoz, igazgatóság felirattal, s a házban Nyina Nyikolajevnát, a szomorú arcú, csuparánc asszonyt. Ő, a férje (a szovhoz elnöke) és a lányuk az összes orosz a faluban.- Egész egyszerűen ők mások. Évezredeken át függetlenül éltek, szabadon a vadon közepén. Képtelenek kibékülni az évezred végének civilizációs nyomásával. Mind közül ez a legrosszabb - mutat rá a vitrinben álló kölnisüvegre. - Tegnap hoztak borotválkozás utáni arcszeszt. Az eredményt maga is láthatja. Senki nem dolgozik, eszem nyers jegesmedvét, túlélem. Egymással szemben ültünk a tűznél, olykor váltottunk néhány szót a vadászatról. Rosszul beszéltek oroszul. Ez még magában nem meglepő. De az est folyamán rájöttem, nem a kedvemért beszélnek egymás között oroszul. Anyanyelvűket szinte teljesen elfelejtették. Ez a tény még jobban megdöbbentett, mint a borotválkozás utáni arcszeszt vedelő asszony. Az ősi kézművesség, a csontfaragó - szinte a múlté. Hihetetlen mértékben elterjedt azonban a bálványimádás, a tenger, a tundra szellemének imádata. Az egyik csukcs kiverte kezemből a teával teli bádogdobozt, amikor inni akartam, mert elfelejtettem teámat megosztani a szellemekkel.- Ott! - üvöltött fel hirtelen, hangjában a vadász izgalma érződött. A csónak megingott, majd teljes sebességgel - motor hajtotta - száguldott a parányi fekete pont felé. A csukcsok előkészítették a puskát, s amikor mintegy száz méterre megközelítették az állatot, egyszerre céloztak. Az állat felágaskodott, majd eltűnt a víz alatt. Vártuk, mikor bukkan fel ismét. Néhány perc múlva feltűnt, s akkor megindult a hajtás és a lövölA frissen elejtett bálnát buldózer vontatja a partra Apálykor indultunk. Hatan ültünk a csónakban. Három vadász, egyiküknek a felesége a kisfiával, és én. Megszokott felállás. Az asz- szonynak követnie kell a férjét. A sziget szélvédett oldalán van a vadásztanya: halzsírral átitatódott fakunyhó, benne három Kilövésre kész harpun a rozmárvadász kezében (A Reflex felvételei) berúgtak. Halálra isszák magukat. Hamar megárt nekik, könnyen alkoholistákká válnak, fgy megy ez nemzedékeken keresztül. A gyerekek így születnek, mert az anyák a szülésig isznak. A többségük szellemileg elmaradott, a nemzet degenerálódik. Egy üveg vodka a feketepiacon egyhavi fizetésbe kerül, ezért bármit megisznak, ami alkoholt tartalmaz. Kölnivizet, denaturált szeszt, féregűzö szert. Nemrégiben amerikaiak jártak nálunk. Azt kifogásolták, hogy a szovhozunk túl sok rozmárt ejt zsákmányul, s ez megzavarja a szaporodásukat. De az emberek értékesebbek, mint az állatok. Inkább nekik volna szükségük védelemre és segítségre. priccs, rajta rénszarvasbőr, kis kályha, parányi ablak, igelittel beragasztva. Kint gyújtottak tüzet. Az asszony vacsorát készít. Különös íze van a rozmárhúsnak, érezni rajta a vadont, a tengert. Abban reménykedve rágtam a félig nyers, zsíros falatokat, hogy igaza lesz parazitológus barátomnak, aki elutazásom előtt azt mondta: ha nem PÁSZTOROK MÁS EMBEREK VADÁSZOK 2. IX. 25.
