Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-09-25 / 39. szám
tiBUJBsmi S üs s KI ISTEN NAPOCSKÁJA ... Ezt éneklik, kérik a knloni magyar kisiskolások, hogy kertjeik alatt Szent György napján a kislibák meg ne fagyjanak. Manapság már jelkép is a régi népdal, ezt a gondolatot sugallja: Csak süssön ki Isten napocskája, hogy Kólón egész környékén, a Zoboralján élő magyarság ajkára ne fagyjon a magyar szó, a gyerekek ne felejtsék el apáik, anyáik, az öregszülők nyelvét, mindazt az örökséget, amit hagyománynak nevezünk, s éltető elemként az őseinkhez köt. Mert ha az etnikai határ mentén, a peremvidéken meggyöngülnek a gyökerek, az iskolák elvesztésével a nemzeti tudat is sorvadásnak indul. Ez már ma is nagy tehertétel. A zoboralji magyar falvakat szlovák települések veszik körül, s az őslakosok, ahol azelőtt többségben voltak, néhány évtized alatt több községben egy- harmadára, egyötödére csökkent a számuk. Nem vándoroltak ki a falujukból, csak a beolvadás nyelte el őket. De amíg akadnak múltébresztgető hagyományőrzők, nem kell attól tartanunk, hogy Zoboralján nem csendül fel a magyar dal, a legkisebbek ajkáról is, mert amit gyerekkorukban beléjük plántálnak, tovább viszik magukkal, s átadják az utánuk jövőknek. KISISKOLA, ÖSSZEVONT OSZTÁLYOKKAL A Nyitrai járásban a Csemadok területi szervezete dicséretes munkát végez, amikor oly nagy figyelmet fordít a hagyományőrzésre: a felnőtt csoportok szervezése, szerepeltetése mellett felkarolták a kisiskolásokat is, s a gyerekcsoportok számára már rendszeresen megrendezik a járási dal- és táncünnepélyt. Az idén erre Kolonban került sor, éppen abban a faluban, ahol csak néhány hónappal előbb alakult meg a gyermek-folklórcsoport. Érdekelt, hogy is jön létre egy ilyen kis együttes? Épp aznap volt dolgom a Csemadok nyitrai irodájában, amikor Maga Ferenc titkár értekezletre hívta meg a folklórcsoportok vezetőit. Szerencsés véletlen folytán a koloni csoportvezető érkezett korábban, s elbeszélgethettem vele, illetve velük, mert Budinszky Júlia tanítónő magával hozta a lányát is, a tizenhat éves Hajnalkát. Szép, barna arcúak mind a ketten, kedvesek és figyelmesek. Azért jöttek előbb, hogy a járási titkártól tanácsot kérjenek: hagyományőrző gyermekcsoportjuk hogyan kaphatna kisebb támogatást egy alapítványtól. Magnetofonra lenne szükségük, mert amíg élnek a múlt emlékeit őrzők, Hajnalka magnószalagra akarja venni mondó- káikat, dalaikat. Már elkezdte a gyűjtést, de a régi magnója felmondta a szolgálatot, nenj tudják megjavítani. Céljuk: a folklórcsoportjuk számára minél több, a falujukhoz, Kolonhoz kötődő népszokást, népdalt összegyűjteni, hogy átmenthessék a jövőnek. Budinszkyné a koloni közös igazgatású kisiskola magyar tagozatán tanít. Sajnos, félig-meddig már a mélypontra jutottak, csak két-két összevont osztályuk maradt. Júlia asszony az elmúlt tanévben az elsősöket és a harmadikosokat oktatta, a kolléganője a másodikosokat és a negyedikeseket. Nagy gond számukra, amikor egyszerre két osztállyal kell foglalkozniuk. A szlovák iskolarészben nincsenek ilyen nehézségek, mind a négy osztályban tanítanak. A faluba költöztetett árvaház gondozottjai is a szlovák iskola létszámát növelik. Ezen nem ütközik meg senki, mert úgy van rendjén, hogy az osztályok telítettek legyenek. De az már bennem is kérdést vet fel: Négy teljes magyar osztállyal is büszkélkedhetnének Kolonban? Minden alapjuk megvan ehhez, hiszen a község 1432 lakosa közül a legutóbbi népszámláláskor 912 személy vallotta magát magyarnak. Többségben vannak, az összevont osztályokkal működő magyar kisiskola mégis a sorvadás jelét viseli magán. Az a szerencséjük, hogy közel fekszik hozzájuk Ghímes, ahol még működik a teljes szervezettségű - élén szlovák igazgató áll - magyar alapiskola. A koloni gyerekek a negyedik osztály befejezése után naponta autóbusszal Ghímesre utaznak, a felsőbb osztályokba. Ghímes gyűjtőközpont, más falvakból, Zsé- réről is odajárnak a kisdiákok. Ha távolabb lenne, nem utazgathatnának a gyerekek, a környékbeli falvak magyar kisiskolái teljesen elsorvadnának, mint több más zoboralji községekben történt. ANYA ÉS LÁNYA Budinszky Hajnalka is Ghímesen fejezte be az alapiskolát, most, szeptembertől már a komáromi magyar gimnázium harmadik osztályát kezdi. Jó messzire kell utaznia, a szüleitől távol laknia, mert a nyitrai gimnázium magyar tagozata már rég nem működik. De aki az anyanyelvén akar tanulni, a nehézségeket is vállalja. A kedvteléséről sem mond le, mert mint az édesanyja mondja:- Hajnalka figyelme tizenhat éves fejjel a folklór felé fordult! S Budinszky Júlia még hozzáteszi: A népi hagyományok gyűjtése ma is nemes feladat 0 Budinszky Júlia és Hajnalka lánya Kólón kultúráját ápolja 0 A franciák is megcsodálták a magyar népi szokásokat.- Édesanyám, nyugodjék békében, sok színdarabban játszott, sok-sok népdalra tanított meg. Tőle örököltem a népművészet iránti vonzalmat. Ez a családban volt, és átragadt Hajnalkára is. Amikor még a ghímesi iskolába járt, Jókai Mária tanítónő, a leglelkesebb zoboralji hagyomány- őrző is leikébe oltotta a népművészet szeretetét. A Villő hagyomány- őrző csoportnak is tagja volt a lányom. S két évvel ezelőtt, amikor Ghímesen befejezte az alapiskolát, képzelje el, mire szánta rá magát?! Volt' egy régi, rozoga magnónk. A hí- mes tarisznyájába tette, és járta a falut, Kolont. Néniket, bácsikat keresett fel, akik még jól ismerik a népszokásokat. Meséltek is neki régi történeteket, balladákat is mondtak, és szívesen elénekelték ritkán hallható dalaikat. Ezt mind magnószalagra vette.- Egy kazettára valót gyűjtöttem össze - mondja Hajnalka. - A régi gyerekjátékokat anyám felhasználta a tanítási órákon..,- A tavalyi iskolaévben már a koloni játékokra kezdtem tanítani az elsősöket és a harmadikosokat - veszi át a szót Budinszky Júlia tanítónő.- „Gyertek haza lihuskáim“ volt az első játék címe. Aztán jött a katicabogárról szóló: „Katalinka, brinka...“ Az órák után a másik két osztállyal is foglalkoztam. Tetszett a gyerekeknek a mozgással, tánccal egybekötött éneklés, s amikor már az egész magyar tagozat, mind a harminckilenc gyerek énekelt és táncolt, összeállt a műsorunk, és színpadra vittük. Nálunk így hívogatják a kislibákat: Papaty, papaty...,s az első játékunk „emlékére“, a kislibák hí- vogatásáról Papacskának kereszteltük a hagyományőrző gyermekcsoportunkat. A „Süss ki Isten napocskája“ című dalt a környékbeli falvakban is ismerik, de más változatban ... HAJNALKA KEDVENC DALA- A maga gyűjtéséből melyik dal tetszik a legjobban? - kérdezem Hajnalkától.- Ezt csak éneklik a gyerekek: „Itt van már, itt van már a kikelet, / virít már, virít mára kertecske, /ha eljön a gólya, fecske, / megtelik virággal a kertecske. / Isten hozott, kedves madárkáim, / nézzétek, mi van a kis kert fáin, / zuzmóra, hó, jégcsap helyett / virággal szórta be a kikelet...“- Hajnalka még gimnazista korában sem hagyta abba a villőzést- dicséri az anya a lányát. - Még Ghímesre is eljárt villőzni...- Kolonban is szép ez a virágvasárnapi szokás - mondja Hajnalka.- Én is népviseletbe öltözöm, mint a kisebb gyerekek. A kezünkben a villő, a szalagokkal feldíszített fűzfaág. Egyikünk kezében a kosár, amelybe a meglátogatott családok hímes tojást raknak, pénzt is adnak. Házról házra járva végigénekeljük a falut: „Villő, villő, selem sátor, adjon ketek (kendtek) tyúkmonyát (tojást), ha nem tojott a kakas, egye meg a farkas...“ FRANCIA VENDÉGEK KOLONBAN- Még igen fiatal a Papacskánk - mondja Budinszkyné, a csoportvezető -, de azóta már a járási versenyen is részt vettünk, a magyarországi Ásványráró községben is szerepeltünk. Július derekán váratlan esemény történt. Egy franciaországi, tizenegy-tizenöt éves gyerekek negyventagú énekkara járt Szlovákiában. A zoboralji Zsérében is tervezték fellépésüket, de ők lemondták. Megkérdeztek bennünket: fogadnánk-e a franciákat? Miért ne?! Nekünk is műsort kellett adni, hogy velük együtt, egymást felváltva, szerepeljünk. Ha nyáron nehezebb is összeszedni a gyerekeket, nem ijedtünk meg. A szülők az esti órákban is elhozták gyermekeiket a művelődési házba. A francia vendégeink fogadására még tolmácsunk is akadt. A koloni Sándor Éva gimnazista vállalkozott erre, aki önszorgalomból tanulta a francia nyelvet. A mi csoportunk fellépésével kezdődött a közös műsor. A tavaszi villőzést nem a színpadon mutatták be, hanem a közönség között tartották, hogy a vendégeink is megértsék: a villő- zők házról házra járnak. A franciák tíz számot adtak elő. A telt ház lelkesen megtapsolta őket. Utána a mieink mutatták be a pünkösdö- lést, hadd ismerjék meg a népszokásainkat ...- Ez is szép népszokás - világosít fel Hajnalka. - A pünkösdi királyné kíséretében levő éneklő, táncoló lányok szintén házról házra járnak: Éneklik is: „Választunk, választunk, királynét választunk, aki köztünk legszebb, aztat kiválasztjuk...“ A királyné a szép menyasszonyi népviseletbe öltözött Sípos Anna volt...- A francia vendégeink jól érezték magukat nálunk - mondja Budinszky Júlia tanítónő. - Igen tetszett nekik a koloni menyasszonyi népviselet. A népszokásainkkal a külföldiek előtt is büszkélkedhetünk. Fontos a hagyományőrzés, so- / kát ad a gyerekeknek. Mondom is nekik: a folklór is hozzátartozik az életünkhöz. Megmosolyogtatnak, amikor fellépésre hívom őket, s megkérdezik: „Parasztokban jövünk?“ Nem parasztruha az, hanem népviselet, magyar népviselet!, figyelmeztetem őket, hogy büszkék legyenek önmagukra. Nagy öröm számomra, hogy szívesen öltik magukra a „parasztot“, és énekelnek, táncolnak a hagyományőrző csoportunkban. Csak akarni kellett, és sikerült! Kolonban is, akárcsak Zoboralja több más községében vígan süt rájuk Isten napocskája, hogy éltesse mindazt, ami az életünkhöz tartozik. Mert minden községben akad egy- egy olyan lelkes személy, mint Budinszky Júlia és leánya, Hajnalka, akik az öregszülőktől hallottakat átadják az új nemzedéknek, hogy jelenünket megszépítsük, és erősítsük vele hovatartozásunk tudatát. Petrőci Bálint Akik gyerekkorukban elkezdik a népi kultúra ápolását, azok jól érzik magukat a szép népviseletben is és szívesen énekelnek, táncolnak, játszanak, azoknak nem idegenek a nagyapáinkról ránk maradt hagyományok. Reméljük, minden vidéken akadnak olyan lelkes tanítók, kultúrmunkások, akik fáradságot nem kímélve megtanítják gyerekeinket a magyar dalokra. Méry Gábor felvételei )2. IX. 25.
