Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-09-18 / 38. szám
AMIRŐL BESZÉLNEK Csehszlovákia kettészakadásának tényét békésen vette tudomásul az ország népe. Olyan békésen, mintha csak a szomszéd lakásban élő idős házaspár válásáról szerzett volna tudomást. Istenem, hát ilyen is van(!) alapon. Az ország kettéválásának ténye visszafordíthatatlannak tűnik, már csak azért is, mert pillanatnyilag nincs „bíró“, aki még egy békéltető tárgyalást lefolytatna. Csehország és Szlovákia jelenlegi politikai vezetésének azonos az érdeke: a válás kulturált levezénylése. A szövetségi kormány már kidolgozta vagyonelosztási javaslatát, mely napjainkban kerül a Szövetségi Gyűlés bizottságai elé. Amint azt Rudolf Filkus, a szövetségi kormány alelnöke kijelentette e törvénytervezettel kapcsolatban, a vagyonelosztás az ingatlanokat illetően nagyon egyszerű lesz: az, ami az egyik vagy másik köztársaság területén van, az az övé. A legbonyolultabb a szövetségi vagyon, különösen pedig a külföldön levő szövetségi vagyon elosztása lesz. Ez az a terület, ahol végképp nem alkalmazható majd a 2:1-hez elosztási kulcs. „Nyilvánvaló - nyilatkozta a vagyonelosztással kapcsolatban a minap a kormány-alelnök - hogy nagyot tévednek mindazok, akik azt hiszik, hogy 1993. január 1-jével már befejeződik az osztozkodás“. TÖBB MINT SZÁZMILLIÁRD KORONA ÉRTÉKŰ VAGYON És hogy pontosan mekkora, arról még nem nyilatkozott sem Rudolf Filkus, sem más. Azért nem, mert mindenekelőtt meg kell határozni a szövetségi vagyon leltárba vételének alapelveit és szabályait, és ez is a szövetségi parlament elé terjesztett javaslat része. Sok múlik tehát azon is, miként döntenek a képviselők ennek szabályairól, milyen árban mérik majd fel e vagyon értékét. Mert például a külföldön levő szövetségi vagyon esetében felmérhetik azt annak a beszerzési árán, vagy éppenséggel a mai piaci árakat vehetik az árbecslés alapjaként. A külföldön levő csehszlovák szövetségi vagyon beszerzési értéke valamivel meghaladja a 3 milliárd koronát. Voj- téch Wagner szövetségi külügyminiszter-helyettes becslése szerint azonban ennek a mai valódi értéke 40 és 50 milliárd korona között mozog. Hogy miből tevődik össze ez a vagyon? Mindenekelőtt a diplomáciai testületek által használt épületekből, melyek száma - a lakásokkal együtt - 282. A legutóbb Dél-Koreá- ban, Szöulban vásárolt az ország ilyen célra épületet. Wagner úr szerint az egyelőre még ismeretlen elosztási kulcstól függetlenül a külképviseleti objektumok elosztása nem lesz túlságosan nehéz ott, ahol több épület áll most is Csehszlovákia szolgálatában, de bizonyára nehezebb lesz a megegyezés ott, ahol ilyfen „osztási“ lehetőség nem létezik. Kérdéses az is, hogy miként osztják el például a külügyminisztérium szolgálatában álló prágai Cer- nín-palotát, melynek rekonstrukciójára az utóbbi két esztendőben is jelentős eszközöket fordítottak. Vannak, voltak olyan elképzelések is, hogy az épület harmada vagy fele Szlovákia tulajdonába kerülhetne, de ezek bizonyára az abszurdak közé tartoznak, s ennek elvetését erősiti meg a már említett vagyonelosztási kormánytervezet is. Eszerint - amint azt már ugyancsak említettük - az ingatlanok annak az országnak a vagyonát képezik majd, amely köztársaság területén találhatók. Mindenesetre a Szlovákia „láthatóvá" tételén munkálkodó gazdasági minisztereknek jó lesz nem megfeledkezniük azokról a tételekről sem, amelyek egy-egy külképviselet létrehozásával, működtetésével kapcsolatosak. Évente 7-10 millió koronát emészt fel egy-egy követség működtetése, és ez az összeg nem tartalmazza alkalmazottaik bérét. Úgy látszik azonban, az önálló Szlovákia megteremtői számára SEMMI SEM DRÁGA, legalábbis egyelőre nem az. A minap jelentette ki Ludovít Cérnák, Szlovákia gazdasági minisztere többek között azt is, hogy például a szlovákiai jegybank létrehozásával kapcsolatos várható költségek (szerinte 500 millió koronáról van szó) emlegetése is helytelen, mert ebben az esetben is az a lényeg, hogy általa az önálló Szlovákia működését erősítik meg. Őt személy szerint lelkesíti ez a feladat, és bizonyára abban bízik - többi minisztertársával együtt hogy másokat is. Vagyis, hogy a lelkesedés átragad Szlovákia minden lakosára, és így könnyebben elviselik majd a szakadás után nyilvánvalóan jobban elmélyülő válságot. Merthogy a válság - mely országos viszonylatban bizonyos területeken már elérni látszott a mélypontot- tovább erősödik, az több mint bizonyos, jóllehet a szlovákiai gazdasági miniszter szerint kizárt dolog például, hogy a várható munkanélküliséget illetően a 20 százalékot kuvikolóknak legyen igazuk. Optimizmusukat főleg a Szlovákiában befektető külföldiekre alapozzák. Igaz, még nincsenek túlságosan sokan, de Szlovákia gazdasági vezetői abban bíznak, hogy az irányukban foganatosított és januártól hatályba lépő adókedvezmények megteszik majd jótékony hatásukat, és nem lesz gond a külföldi tőke beáramlásával. Magam ellen is beszélnék, ha azt kívánnám, hogy ne sikerüljön a szándékuk megvalósítása, de félő, hogy ennek sikere nem jámbor óhaj, vagy éppen lelkesedés kérdése. Nem az, mert a külföldi - bármenynyire is munkahely-teremtési szándékkal csalogatják be hozzánk- nyilvánvalóan hatékony munkahely-teremtési gyakorlatot akar majd nálunk is érvényesíteni, és érthetően kevesebb embert foglalkoztat egy korszerűen felszerelt gyár, mint egy csőd szélén álló, elavult gépparkkal dolgozó. Igaz, gazdasági miniszterünk szerint a vállalataink eladásából származó bevételeket főleg az infrastruktúra fejlesztésére fordítanánk, munkahelyeket teremtve ezzel a lépéssel is, de az is tény, hogy a privatizáció előtt álló vállala- tok eladásából származó bevétel nyilván nem lesz (nem lehet!) akkora, hogy ellensúlyozni tudja a munkanélküliség növekedésével, a szociális igények kielégítésével kapcsolatos kiadásokat. Igaz, van erre egy „megoldás", a bankóprés beindítása. Csakhogy az ily módon kiváltott inflációnak a következményeit mindannyian megéreznénk: magasabb árakban, tovább csökkenő életszínvonalban. MINDENKI A MAGÁÉBÓL Míg ez az elv érvényesül, valószínű, hogy lesz még néhány vagyon- osztozkodási vita, és a „kinek mi jut“ kérdés megválaszolása sem lesz olyan egyértelmű, ahogy azt ma politikusaink állítják. Tegyük fel azonban, hogy sikerül valóban kulturáltan elválni és egyúttal úgy végrehajtani az osztozkodást, hogy az ezzel kapcsolatos kiadások a lehető legkisebbek legyenek. És tegyük fel azt is, hogy sikerül megalapozni egy olyan vám- és pénzuniót, amely egyértelműen szabályozná a két ország közti gazdasági együttműködést és amelyek révén valóban kiderül majd, hogy melyik ország menynyit ér. Ahhoz azonban, hogy egységes pénzt alkalmazhasson a két ország, vagyis hogy létrehozhassák a pénzuniót, mindenekelőtt szavatolni kell a fix csereárfolyamot és a teljesen szabad pénzügyi és fizetési kapcsolatok érvényesítését. A pénzunió jellemzője továbbá a közös pénzpolitika és a koordinált nemzetgazdasági politika. Különösen az első két feltétel megteremtése nélkül úgyszólván szóba sem jöhet a pénzunió, a másik két feltétel pedig további működéséhez szükséges. Egyes banki szakemberek szerint egyáltalán nem feltétele a pénzuniónak az 1:1 árfolyam, a feltételt a fix árfolyam jelenti. VÁLTOZÓ HANGNEM Éspedig a „nemzetiek“ részéről. Míg korábban, a szuverenitás ünnepélyes kikiáltása és a szlovák alkotmány ugyancsak ünnepélyes keretek közötti aláírása előtt a gazdasági kérdésekről nyil^kozó szlovák politikusok szinte meg sem engedték a pesszimista hangnemet, ma egyre gyakrabban emlegetik azt a bizonyos npdrágszíjat. Még Jozef Márkus is, aki pedig korábban csak arról beszélt, hogy az önálló Szlovákia majd megmutatja erejét, és amint megszabadul a „szövetségi bilincsektől“, . hamarosan virágzó országgá válik. Megváltozott a hangneme a szlovák gazdaságpolitikusoknak azt követően is, hogy a Hvezdon Koctúch vezette küldöttség, tarsolyában a Nemzetközi Valuta Alap és a Világbank ajánlásaival, visszatért Amerikából. A húsz pontba foglalt ajánlások lényege, hogy amennyiben az önálló Szlovákia nem tér le a teljes piacgazdaságot eredményező gazdasági reform útjáról, vagyis ha következetesen felszámolja a szocialista tervgazdálkodás maradványait, a szociális túlfoglalkoztatottságot, következetes lesz a tulajdonosváltás végrehajtásában stb„ nem lesz különösebb akadálya az Alap és a Világbank részéről a segítségnyújtásnak. Ha ezekhez a feltételekhez igazodik az önálló Szlovákia is, akkor e két világintézmény továbbra sem tesz majd különbséget Csehország és Szlovákia között. Érthető, hogy az illetékesek a pénz idecsalogatása érdekében most mindent megígérnek. És már az sem számít, amit korábban ellenérvként alkalmaztak a Ján Carnogursky vezette kormánnyal szemben, hogy úgymond kiárusítják az országot... Nem is számíthat, hiszen minden csak egy kicsit is józanul gondolkodó ember tudja, hogy pénz hiányában a piac- gazdaság működése nem indítható be és a „kiárusítást“ ellenző vélemények csupán propagandaszólamok voltak. (Az már más kérdés, hogy a választási eredmények szempontjából korántsem mellékes hatásúak.) Ami inkább nyugtalanító a szlovák gazdaságot irányítók részéről, az az, hogy intézkedéseik ellenkeznek szólamaikkal, s mintha az államot nem a piacgazdaság kiépítése szempontjából elvárt és főleg kívánatos ütemben akarnák kivonultatni a gazdaságból... Pákozdi Gertrúd Szalay Zoltán karikatúrája helyes megfejtései A helyes megfejtők névsorát a következő számunkban közöljük, akik között a C=D vállalat értékes díjait, valamint a Vasárnap egyéves és féléves előfizetését sorsoljuk ki: 1. díj: 24 nyelvű elektronikus zsebszótár 2. díj: 14 nyelvű elektronikus zsebszótár 3. díj: Gilette elemes borotvakészülék 4. díj: Német késkészlet 5. díj: Super Hobel zöldséggyalu 6. díj: Swiss-Lady bio-óra 7. díj: Egyéves előfizetés a Vasárnapra 8. díj: Féléves előfizetés a Vasárnapra Kellemes szórakozást! ÖT EGYFORMA SZÍNŰ B-6, D-7, E-3, F-5, G-4 4^ GYUFA-REJTVENY NOS, MELYIK? A B betűvel jelölt ábra. MONDD, MILYEN LEVEST SZERETSZ. Gyuri a szerelő. SZÁM - KERESZT- REJTVÉNY KÉT-KÉT PONT TESTVÉREK Feri - négyéves, a pizsamája és fogkeféje kék. Ági - ötéves, pizsamája fehér, fogkeféje zöld. Jancsi - hétéves, pizsamája zöld, fogkeféje piros. Marika - hétéves, pizsamája sárga, fogkeféje fehér. Zoli - kilencéves, pizsamája piros, fogkeféje sárga. Chariie Chaplin tanácsa Charlie Chaplint felkereste egyszer egy fiatal író, s arra kérte, mondjon véleményt filmforgatókönyvéről. Chaplin figyelmesen áttanulmányozta a reményteljes író művét, s így oktatta ki a szerzőt: „Kedves fiatal barátom, ilyen fércműveket majd akkor írhat, ha olyan híres lesz, mint én. Addig viszont csak jó forgatókönyveket szabad írnia." Egy francia író nekrológjából „Ő, aki azt állította magáról, hogy nem egy író, aki iszik, hanem egy nagyivó, aki ír, élete végére már csak nagyivó volt, aki nem irt." (Antoine Blondin nekrológjából.) * 6 1992. IX 1
