Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-09-11 / 37. szám
Vasárnap 1992. szeptember 13. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 06.13, nyugszik 18.55 Közóp-Sziovákia: 06.20, nyugszik 19.02 Nyugat- Szlovákia: 06.26, nyugszik“ 19.08 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 18.57, nyugszik 07.40 Közép-Szlovákia: 19.04, nyugszik 07.47 Nyugat- Szlovákia: 19.10, nyugszik 07.53 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük KORNÉL - CTIBOR valamint Amadil, Amáta, Ludovika nevű kedves olvasóinkat • KORNÉL - a latin Corne- lius nemzetségnév rövidülése, ez pedig a cornus (somfa), esetleg a cornu (szarv) szó származéka. • 1592-ben halt meg Michel de MONTAIGNE francia író, moralista, pedagógus (szül. 1533) • 1912-ben született KISS Jenő romániai magyar költó, műfordító • 1912-ben született SZAMOSI József Németországban élő magyar költó, jeles publicista. A VASÁRNAP következő számának tartalmából A KÉTNYELVŰSÉG MINDENKINEK JÓ ' FÖLDÖNFUTÓK Péterfi Szonya riportja a nagymegyeri menekülttáborról Észak-Afrika gyöngyszeme HARISÁT ETTEM ÉS VÍZIPIPÁZTAM Ordódy Vilmos tunéziai riportja „VALAMIT TENNI KELLENE“ Szabó G. László beszélgetése Eszenyi Enikővel A DÉL-AMERIKAI Roald Dahl novellája ELSZÁLLNAK AZ ÉVEK (Folytatás az 1. oldalról) DUSÍK ANIKÓ egyetemi előadó Az ember nem váltogathatja úgy a hazáját, mint a fehérneműjét. A hazát számomra mindenkor az a táj jelenti, ahol születtem, s én itt születtem, ebben az országban, itt vagyok itthon. Sok jót azonban nem várhatok egy olyan államtól, melynek alkotmánya leszögezi: ez az állam egy nemzet állama, holott én is ennek az államnak a polgára vagyok, csak éppen más nemzethez tartozom. Ezért én ezt az alkotmányt diszkriminatívnak érzem, mivel a magyarságot másodrangú polgárokká degradálja. A függetlenség nagyon szép és nemes eszme, elismerem minden nép jogát a függetlenségre, de az államnak garanciát kell nyújtania a polgároknak, hogy ez a függetlenség valóban jobb jövőt, nagyobb perspektívát jelent majd. Félek a jövőtől... OLASZ ZSUZSA magyar-történelem szakos egyetemi hallgató Nézve a televíziót, hallgatva a rádiót, olvasva a sajtót engem egyszerűen kiver a verejték a nemzetiségek, elsősorban persze a magyarok ellen intézett kirobbanások miatt. Mindez csak arra jó, hogy az egyszerű emberek figyelmét eltereljék a többi, valóban égető problémáról, a gazdaságról, a szociális helyzetről. A mód azonban, ahogy mindez történik, egyszerűen félelmetes. Én megértem a szlovákok érzéseit, önállósulási törekvésüket, szerintem jogos a függetlenség utáni vágyuk, de ma már a nemzetek nem eltávolodni igyekeznek egymástól, hanem ellenkezőleg: közeledni akarnak egymáshoz, fokozatosan felszámolni, átjárhatóvá szeretnék tenni a határokat. A jövőtől pedig félek, féltem az iskoláinkat, félek attól, hogy itt újra egypártrendszer lesz. Kompromisszumot kellene kötni, a szlovákoknak a magyarokkal, a csehekkel, meg a többi nemzettel. Egy általános kiegyezést. Az jelenthetne garanciát a jövőre. SZŐKE JÓZSEF író, publicista Én a magam részéről üdvözlöm az önálló szlovák állam megalakulását, ahogy azt Esterházy János is tette 1939-ben, emellett teljes mértékben támogatom képviselőinknek a parlamentben kifejtett kisebbségi jogvédő törekvéseit, de úgy gondolom, ezeket a törekvéseket a konszenzus, a kiegyezés irányába s nem az ellentétek növelése felé kellene terelni. Az a meggyőződésem, hogy szót kell érteni a szlováksággal. Nekünk, csehszlovákiai magyaroknak az a feladatunk, hogy közvetítsünk az egész magyarság és a szlovákság között. A jövőt illetően optimista vagyok. Szerintem az extrém, nacionalista erők háttérbe fognak szorulni, mert működésüknek nem lesz táptalaja, főleg nem a Dél-Szlo- vákiában évtizedek, évszázadok óta együtt élő magyarok és szlovákok körében, akiknek kimeríthetetlen tapasztalataik vannak az együttélés lehetőségeiről, formáiról. Ami az alkotmányt illeti, mi azt hiszem, a tételes jogok bűvöletében élünk, amikor azt gondoljuk, hogy egy-egy alkotmányjogi rendelkezés vagy intézkedés meg tudja oldani az együttélés konkrét problémáit. Ez nem így van. A gyakorlati élet lehetőségei szabályozzák a törvények megvalósulását, még a nyelvtörvényét is. Meggyőződésem, hogy az egymás mellett élő magyarok és szlovákok egyaránt békességben akarnak élni, s ennek érdekében a megalkuvásra is készek. Ez itt nem Jugoszlávia, ez itt Szlovákia, és mi annál jobban ismerjük egymást, hogy gyilkolni kezdjünk. Ezért vagyok optimista. JÉGH IZABELLA a Csemadok Pozsony Városi Területi Választmányának titkára Nagyon szomorú vagyok, bánt, hogy a politikusok nem ismerik fel a veszélyt, amit egy ilyen nem kidolgozott, „forró tűvel“ varrt alkotmány magában hordoz azzal, hogy a polgári elveken alapuló emberi jogokat teljes mértékben ignorálja. Bánt, hogy éppen a vezető politikusok szítják tudatosan az ellentéteket, hazugságaikkal félrevezetik az egyszerű embereket. Ennek ellenére mégis optimista vagyok, hiszek abban, hogy a mesterségesen szított ellenségeskedés nem fog a végletekig fajulni, hogy képviselőink keményen, de kultiváltan fogják érdekeinket védeni. Hiszen mi magyarok nem a szlovákok ellenében akarunk itthon lenni a szülőföldünkön, hanem mellettük, velük együtt, egyenrangú polgárokként. Bízom benne, hogy előbb-utóbb bebizonyosodik az igazunk és módosítani fogják az alkotmányt úgy, hogy az már valóban garantálja jogainkat. Mert ha ez nem így történik, akkor ez az alkotmány nem lesz más, mint egy elszalasztott lehetőség, ahogy a nemzetállam eszméjére épülő önálló Szlovákia sem lehet az a virágzó állam, ami akkor lehetett volna, ha az alkotmány kidolgozói a polgári elveket helyezték volna előtérbe. SZKLADÁNYI ENDRE középiskolai tanár Annak ellenére, hogy folyton azt hangoztatják, ez egy demokratikus állam demokratikus alkotmánya, amelyet demokratikusan választott parlamentben szigorúan demokratikus úton fogadtak el, mindezek ellenére én ebben az alkotmányban csakúgy, mint a parlamentben a diktatúra jegyeit vélem felfedezni. Hiszen elég csak visszaemlékezni a szavazás előtti vitára vagy magára a szavazásra, valóban félelmet keltő volt az, amit láthattunk. A jövőt illetően ezért nem vagyok optimista. Szerintem mind erőteljesebbé válik a diktatúra előretörése. Még van egy külső máz, de e máz mögött alattomos politika folyik, amit egyelőre demokratikusnak próbálnak álcázni, pedig korántsem az. Szlovákia önállósulását ettől függetlenül egy természetes történelmi folyamat betetőződésé- nek tartom, de a mód, ahogy mindez megvalósul, bizonytalanná teszi a polgárok jövőjét. A magyarság jövőjét pedig duplán bizonytalannak érzem. Bizonytalanság bennünk és bizonytalanság körülöttünk. Ezt tapasztalhatjuk minduntalan, s ez volt érezhető a megszólított riportalanyok válaszaiból is. Reméljük, hogy félelmei(n)k, aggodalmaink fölöslegesek és optimizmusunk nem hiábavaló. S. Fór gon Szilvia 3 nyelvtanulásról Az utóbbi hónapokban tucatszám jelentek meg fejtegetések, helyszíni riportok a csehszlovákiai magyarok szlovák nyelvtudásáról, vezető politikusok nyilatkoztak, vitatkoztak az „államnyelvről“, a hivatalos nyelvről“ és kuriózumként a szlovák alkotmányba bekerült, hogy az állam biztosítja a kisebbségek számára a hivatalos nyelv megtanulását. Mintha Csehszlovákia előző kormányai ezt elmulasztották volna, mintha minden eddigi politikai rendszer nem arra törekedett volna, hogy a csehszlovákiai magyarok gyerekei minél többen iratkozzanak szlovák iskolába. Ez pedig már nem nyelvtanulás, hanem az elszlovákosítás leg- beváltabb módszere. Akik azt hirdetik, hogy a szlovák nyelvet csakis szlovák iskolában lehet megtanulni és csak azok érvényesülnek, akik szlovák iskolát végzettek, egyszerűen nacionalista célokat követnek. Nekünk, itt élő magyaroknak ezernyi saját tapasztalatunk van. A rokonság körében szinte megszámlálhatatlan példát találunk arra, hogy a szlovák iskola az asszimilálás módszere, ott nemcsak szlovák nyelvre tanítják a gyerekeket, hanem a legfogékonyabb korban egy más kultúrát oltanak belé, elidegenítik ősei hagyományaitól, naponta kétségeket támasztanak benne nemzeti hovatartozását illetően, elveszik tőle a legfontosabb nemzeti értékét, az anyanyelvet. A nemzeti állam megszállottái naponta vetik a magyar iskolák szemére, hogy a szlovákot idegen nyelvként tanítják és ez a legnagyobb baj. De a magyarok számára miért nem idegen nyelv a szlovák? Egész struktúrája, nyelvtana ugyanolyan idegen, mint mondjuk a spanyol, vagy a svéd. Csupán a környezet kedvezőbb a nyelvtanulásra, megkönnyíti a mindennapos gyakorlást, kon ver- zádót. A feladat csupán az, hogy képzett szlovák nyelvtanárok tanítsanak a magyar iskolákban szlovák nyelvet. Ez tökéletesen elég. Ha a világ minden nációja képes megtanulni olyan nyelvet, ami érvényesüléséhez szükséges, akkor a magyarok is megtanulnak úgy szlovákul, hogy megállják helyüket az élet minden területén. Persze ez nemcsak a nyelvtudáson múlik. Ha még a szlovák szakembereket is pártállásuk szerint válogatják ki, vezető munkakörökbe, akkor hogyan jutnak be oda a magyarok? Az, hogy a magyar szülök magyar iskolába adják gyerekeiket, nem el- szigetelödési törekvés, hanem nemzeti identitásuk megőrzésének alapja. Az új szlovák alkotmányból any- nyit mi is megtanulunk, hogy nemzeti mivoltunkat nem adjuk fel semmilyen körülmények között. Helyzetünk nem rózsás, de nem is tragikus. Történelmi tanulság: ba nő a ránk nehezedő nyomás, jobban összefogunk, félretesszük kicsinyes politikai vitáinkat és egységesebben fogjuk védelmezni anyanyelvűnket, nemzeti kultúránkat. A mi gyerekeink hátrányos helyzetben vannak már csak azért is, mivel a szlovák fiatalok világnyelvet tanulhatnak az uralkodó nemzet nyelve helyett. De okos tanítók segítségével a gyerekek képesek játszva több nyelvet is elsajátítani, és megtanulhatnak jól szlovákul, ami megkönnyíti érvényesülésüket. Az azonban csupán egyes szlovák hazafiak hiú ábrándja, hogy minden magyar megtanul jól szlovákul. Ilyesmi csak a mesékben van. Amerikában is tízmilliók leélik életüket úgy, hogy nem tanulnak meg angolul; csak spanyolul, vagy kínaiul tudnak. A helyi hatóságok pedig az ilyen régiókban, milliós nagyvárosokban is biztosítják a kétnyelvűséget a hivatalokban is. A szlovák nyelv tanítását színvonalasabbá kell tenni a magyar iskolákban. Ismerjük meg a szlovák nép történelmét és kultúráját. Azonban nekünk van saját irodalmunk, históriánk, szép nyelvünk, és erre építjük fennmaradásunkat, együttélésünket az uralkodó nemzettel. Szűcs Béla 1992. IX. 11. 2 • * vasárnap
