Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-09-04 / 36. szám
A világbajnokságon nehezebb volt Beszélgetés FARKAS PÉTER olimpiai bajnok birkózóval Akad a 11 barcelonai magyar aranyérmes között egy győztes, akit egyszerűen azért szeretünk, mert olyan, amilyen. Akit szeretünk, a ki- és beszólásaiért, a nyilatkozataiért, a csibészes tetteiért és nem utolsósorban azért, mert olyan csodálatosan birkózik. FARKAS PÉTERRŐL van szó, aki két világbajnoki, s egy Európa-bajnoki aranyérme után feltette a koronát eddigi pályafutására: olimpiai bajnok lett. Pedig még csak 24 éves. • Az olimpia előtt arról beszéltél, a nagy világversenyek előtt már legalább két hónappal elkezded a felkészülést, de az olimpia az más, ezt komolyabban kell venni. Mennyivel az olimpia előtt kezdted meg a felkészülést?- Végül is a kettő között maradtunk, pontosan két és fél hónappal előtte már komolyabban edzettem. Az elején napi egyet, később már napi kettőt. • Akkor ott voltál a válogatott edzőtáborában is, vagy az effajta bezártságot továbbra sem részesíted előnyben?-Természetesen ott voltam a többiekkel! Reggel lementem, este meg hazajöttem... • A válogatott vezetői nem idegeskedtek, hogy amikor a többiek végig szem előtt vannak, ott vannak a tűz közelében, addig te ingázol a tábor és Budapest között?- Elnézték, megengedték, nem volt probléma. • A látottak alapján igencsak jól sikerülhetett ez a két és fél hónapos felkészülésed ...- Igen, viszonylag jól sikerült, ám volt egy pillanat, amikor nagyon megijedtem. Volt egy balesetem! Farkas Péter (jobbról) „kóstolgatja“ ellenfelét... • Gondolom, autóval. Hiszen köztudomású, hogy ez , a hobbid...- Nem, motorral volt egy kis csúszásom, pontosan másfél hónappal az olimpia előtt. Ráestem a vállamra, s egy hétig le kellett állnom. Akkor megijedtem egy kicsit, hogy ezzel a kihagyással kevés lesz ez a gyenge két hónap, de szerencsémre hamar rendbejött. Az utolsó két hétre már jó formába lendültem, ugyanazt birkóztam, amit a világbajnokságok előtt két héttel; sőt, talán még jobb teljesítményt is nyújtottam. • Nyerni mentél Barcelonába?- Igen! Ezt várta tőlem mindenki, arról nem is beszélve, hogy éppen másfél millió forint tartozásom van, az aranyért pedig ennyi jár... Ha azt nézem, hogy az egyik világbajnoki aranynál egyszer kikaptam, a másiknál volt egy kettős vereségem, itt pedig mindenkit megvertem, akkor azt kell mondanom, nem volt nehéz. Az első összecsapást Kasum ellen elég könnyen nyertem. Általában döcögősen szoktam kezdeni. Utána a könnyebbek ellen ment nehezebben, például az egyiptomi fiú igencsak megizzasztott. A legnehezebb mérkőzés a német Zander ellen volt, csupán 1:0-ra győztem. A csoportdöntőben a svéd fiú ellen egy kicsit ideges is voltam. A fináléra aztán teljesen megnyugodtam. A verseny után fáradtam el igazán, akkor estem össze; két napig felkelni sem volt kedvem. • Tudom, sokat kellett fogyasztanod. Nem gondoltál arra, hogy egy súlycsoporttal feljebb indulsz?- Most viszonylag könnyen hoztam a súlyomat. Volt olyan éjszaka Barcelonában, hogy melegítőben aludtam, s reggelre ledobtam két kilót. Feljebb menni nem akarok, jól megvagyok itt a 82-es súlycsoportban. • Lehet, hogy ezért is mártóztál meg a medencében SKY COMPUTER 1020 WIEN TABORSTRASSE 52 43/222/2690-1719 FAX 26 85 41 TELEX 134099 közvetlenül az 1500 méteres gyorsúszás döntője előtt?- Igen, nagy nehezen beosontunk az uszodába, sikerült átjutnunk a rendőrkordonon. Növényi Norbi jött mögöttem, ót nem szúrták ki, csak Repkát kapták el. Először azt mondták, nem mehet be, mivel nem úgy néz ki, mint egy úszó. Aztán bejutottunk, de elkeveredtünk egymástól, s én egyszercsak azon vettem észre magam, hogy ott állok a medence szélén. Jó meleg volt, gondoltam, ha már itt vagyok, ugróm egy fejest. Mint később kiderült, a Norbiék mellett ült egy angol úszóedző, aki a harmadik karcsapásom után azt mondta nekik, hogy az az ember, aki ott a medencében szeli a habokat, az nem úszó. Igaza volt! Érdekes módon nem zavartak ki, mert a többiek éppen melegítettek, elvegyültem a világ legjobb ezerötszázas úszói között. • Most már megnyertél mindent, amit birkózó megnyerhetett...- Nem egészen, mert még nem nyertem magyar bajnokságot 82 kilóban, csak 90-ben. S Poddubnijt sem sikerült még megvernem. Szakmailag ez az emlékverseny a legnagyobb a birkózásban, mert itt súlycsoportonként vagy 15 orosz indul. Ez a legdurvább dolog a világon: jön egy nehéz meccs, aztán egy még nehezebb, majd egy nagyon nehéz, végül a legnehezebb. BELLIMPEX - Párkány Német és japán gyártmányú szatellitek ár 8950 koronától. Motoros állítású szatellit-rendszerek már 14 950 koronától. Aki most rendeli meg, egy ajándékcsomagot is kap. BELLIMPEX - Párkány (A templom mellett) Tel.: 0810/43 16 Dukla tér A szerelést biztosítjuk. ÚP-1382/1 • Mivel teltek a napjaid a sikeres döntő óta?- Evéssel! Barcelonában a nap 24 órájából tizenkettőt az ebédlőben töltöttem, itthon viszont csak a kajálással foglalkozom. Alig két hét alatt feljött hét kiló, ez biztos Guinness-rekord, nem? Kell egy kis tartalék télire. Egyébként van egy vízisím, most azt használom le-föl a Rómain, van egy motorcsónakom; ez a napi program. • És ha jön a rossz idő?- Akkor délebbre megyek... Dalnoki Sándor, Budapest Aligha kétséges: a labdarúgóvilág legközelebbi gigantikus eseménye az 1994-es világbajnokság lesz. A rendező amerikaiak máris gőzerővel készülnek az alig két esztendő múlva esedékes tornára. Igaz, némi ellentmondások közepette. Mert egyfelől az kétségtelen, hogy soha nem látott előkészületeket tesznek arra, hogy a „business“ szempontjából valamennyi korábbi világbajnokságot lepipálja a következő. Az is tény, hogy a szerb Bora Milutinovics már néhány biztató eredményt is elért az utóbbi időben. De az is igaz, az „amik“ még mindig nem tudtak egy „rendes“, az európai futballszakemberek számára is akceptálható futballbajnokságot létrehozni. Ók persze, váltig állítják: ettől még olyan csapatuk lesz a World Cupra, ami legalább a legjobb nyolcig menetel. Meglátjuk... 1987. február 28-a alkalmasint történelmi nap lesz az amerikai futball aranykönyvében. Az Egyesült Államok Labdarúgó Szövetsége (USSF) akkor jelezte először a FIFA felé rendezési szándékát az 1994- es tornára vonatkozóan. S megindult a szekér! Április 15- én a szövetség végleg megerősítette rendezési szándékát, június 23- án a szenátus is támogatásáról biztosította az USSF-et, majd szeptember 28-án maga az akkori államelnök, Rónáid Reagan írt „pártoló'' levelet a FIFA elnökének, a brazil Joao Havelange-nak. Reagan kormánya teljes támogatását garantálta a szervezésben. Aztán az elnök a FIFA teljes vezérkarát vendégül látta a Fehér Házban, majd a világ- szervezet képviselői meglátogatták a tervezett színhelyeket. 1988. július 4-e lett aztán a nagy nap: „A FIFA végrehajtó bizottsága - jelentette be Harry Cavan, a testület rangidős alelnöke - az Egyesült Államokat Alig két év múlva: World Cup ’94 választotta az 1994-es világbajnokság színhelyéül. Az USA tíz, Marokkó hét, míg Brazília mindössze két szavazatot kapott.“ A siker hatására megalakult minden létező bizottság és testület, gőzerővel beindult a szervezés. Invitálták, majd kiválogatták a fő szponzorokat, megválasztották Alan I. Rothenberg személyében a szövetség új elnökét, s még egy helyes Walt Disney-kutya „személyében" kabalaállatkát is terveztek. Mindössze egyetlen kérdésben volt vita a szervezők és a FIFA között: a világszervezet nem engedélyezte, hogy bizonyos csoportmérkőzéseket fedett stadionban, müfüvön rendezzenek. „A legnagyobb eddigi sikert 1991. március 27-én arattuk“- tartják az amerikaiak, de hiába keresgélné bárki is az évkönyvekben, nem találna arra a napra kiírt mérkőzést. Megőrültek ezek? Nem! Mindössze csak annak tulajdonítanak ekkora jelentőséget, hogy Bora Milutinovics lett az amerikaiak szövetségi kapitánya. Bora óriási „figura", s alkalmasint az első szövetségi kapitány lesz, aki három csapatot is dirigált már vb-döntőben. 1986-ban szintén a rendezőnél, Mexikó válogatottjánál ügyködött, majd 1990- ben bombameglepetésre Costa Rica válogatottját vezette a svédek és skótok testén keresztül a legjobb 16 közé. Most pedig az amerikaiakat pallérozza. Hacsak... Hacsak le nem mond tisztségéről, ugyanis nagyon zokon vette, hogy a FIFA Jugoszláviát kizárta a selejtezőkből. „Ha a FIFA nem változtatja meg a döntését, lemondok!“- tajtékzott Milutinovics. Aligha kell komolyan venni „ajánlatát". Végtére is túl sok pénze bukna, de legyünk érzelgösebbek, túl sok munkája veszne kárba, ha otthagyná a jenkiket. Főleg most, amikor már néhány jobb eredményt is elértek az amerikaiak. A 90-es évtizedben rendezett mind a hat FIFA-tornára kvalifikálta magát az USA válogatottja (női világbajnokság, aztán a fiúk mezőnyében U-17 és U-20 világbajnokság, kispályás világbajnokság, olimpia, valamint az 1990-es világbajnokság), sőt nem is akármilyen eredménnyel vett ezeken részt. A lányok például megnyerték Kínában az első női futball-világbajnokságot, a fiúk elsők lettek az először megrendezett Arany Kupán, a CONCA- CAF-térségi kontinensbajnokságon, a gyakorlatilag az olimpiai csapattal megegyező utánpótlás-válogatott győzött a Pánamerikai Játékokon, s eljutott a barcelonai olimpiára, s a 17 éven aluliak is a legjobb nyolcig meneteltek a korosztályos világbajnokságon. Mi ez, ha nem fejlődés? Mindemellett azzal is dicsekedhetnek, hogy a foci a leggyorsabban fejlődő sport Amerikában, mindent összeszámolva tizen- hatmillióan(l) futballoznak igazoltan az USA-bán! Az elitet persze a válogatott képviseli, amelyet Bora Milutinovics- felhasználva mexikói tapasztalatait - igyekszik a legerősebb ellenfelek ellen tesztelni. Kétségtelenül érték már az amerikaiakat az idén is „megrázó" vereségek (például Salvador ellen), de úgy tartják, a braziloktól, a spanyoloktól, a skótoktól, vagy a hajdanán szovjetnek nevezett FÁK-válogatottól nem szégyen kikapni. Fő a tanulás. De azért nincs miért elszontyolodni! Az „amik"- történetük során először - azért egyszer legyőzték februárban a volt szovjet válogatottat, s még ennél is nagyobb siker, hogy a nyár elején győztek egy olyan négyestornán, amelyen Olaszország, Portugália és Írország szerepelt rajtuk kívül. Arri- go Sacchi Squadra Azzurrájával „ikszeltek“, a másik kettőt megverték.. . A válogatott sztárjai között még jócskán lelhetünk az 1990-es világ- bajnokságon megismert játékosokra. Desmond Armstrong például már 41-szeres válogatott. Hasonlóan a legtöbb társához, ő is a válogatott alkalmazottja, nincs klubja. Képzett grafikus, szabad idejében portrékat készít társairól. Vagy: emlékezzünk Marcelo Balboára! Otven- kétszeres válogatott, ő is játszott a Mondialén. Neki spéciéi van klubja, a Colorado Foxes. Paul Caligiuri Bundesliga-játékos, klubja a Freiburg. Volt már világválogatott is 1987-ben, pont ötvenszeres Válogatott középpályás. John Harkes- 38-szoros válogatott - Angliából „jár“ haza, a bajnoki harmadik Sheffield Wednesday profija. Alighanem ö játszik pillanatnyilag a legerősebb klubban. A válogatott alkalmazottja a csapatkapitány, Tony Meola is. A negyvennyolcszoros válogatott apja szintén profi futballista volt a 60-as években az olasz Avellinó- ban. Minden idők legtöbbszörös válogatottja Bruce Murray, a maga hatvankilencével. Ő is a US'National Team tagja, s az apja még ma is profi sportoló! Golfozó... Régi ismerős Vermes Péter - az ottani verzió szerint Peter Joseph Vermes Spanyolországban profi; a Figueras tagja, negyvenhétszeres válogatott Eric Wynalda a napokban szerződött Németországba. Harminckilencszeres válogatott, valamennyi korábban említett társához hasonlóan szintén játszott a Mondialén. Az igazi erősítést nem otthonról kapják a jenkik... Válogatottjukba rekrutáltak ugyanis néhány érdekes „figurát". Roy Wegerle Dél- Afrikában, Pretoriában született, aztán játszott az USA-ban, most meg Angliában profi. Felesége után 1991-ben amerikai állampolgár lett, így most májusban Milutinovics meghívta a válogatottba. Tom Dooley 33 éves, de újonc. A Bundesliga egyik legjobb védőjének tartják a Kaiserslautern játékosát. Amerikában eddig csak turistáskodni volt, de „állampolgár", mert az apja Oregon államból való, Németországban szolgált veterán katona. így nyert az US Team egy jó védőt. Meg egy csatárt. Érnie Stewart személyében. Ő „igazából" holland, a Willem II játékosa. Ám a papa az amerikai légierő alkalmazottjaként Hollandiában, Soester- bergben szolgált. Érnie Veghelben született, azaz Hollandiában, ám kétéves korától öt esztendeig Kaliforniában élt. Most újra Hollandiában, de sietett haza a válogatott hívására. Érdemes lenne még körülnézni a „katonagyermekek“ között ... (dénes) i/asárnap AZ ÚJ SZÓ HÉTVÉGI MAGAZINJA Index 480 201 Kiadja a VOX NOVA Részvénytársaság. Kiadói szerviz: Slovakopress. Főszerkesztő: Sziivássy József. Főszerkesztői titkárság ® 532-20 és 210/4456. Főszerkesztő-helyettesek: Slezákné Kovács Edit: ® 210/4460 és Miklósi Péter: ® 210/4453. A Vasárnapot szerkeszti: Szűcs Béla és Zsilka László * 210/4454. Grafikai szerkesztő: Ferenczy Rudolf « 210/ 4450. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Pribinova 25., 8. emelet. Telefonközpont 210/9, szerkesztőségi titkárság: ® 550-18, sportrovat: ® 506-39, gazdasági ügyek: -S 210/4425 és 4426. Távíró: 92308. Telefax: 505 29. Adminisztráció: Slovakopress állami vállalat 819 02 Bratislava, Pribinova 25, fi? 586-07. Készül a Danubiaprint, n. v., 02-es üzemében 815 80 Bratislava, Pribinova 21. Szerkesztőségi hirdetésfelvétel közületeknek és magánszemélyeknek: 819 15 Bratislava, Pribinova 25, 8. emelet, fi? 210/4455 és 4476, irodavezető (telefon és:£lefax) 551 29. Terjeszti a Postai Híriapszolgálat és a Mediaprint - KAPA. Előfizethető minden postán és kézbesítőnél. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlace, 813 81 Bratislava, Nám. slobody 6. A beküldött kéziratokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza.
