Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-09-04 / 36. szám

* AZ EMBER LEGFŐBB ÉRTÉKE AZ EGÉSZSÉG A járás mepssabbíHazileW Az emberi élet meghosszabbításáról mennyit filozofáltak már, hány csodadiétát és más „biztos hatású“ dolgot írtak már elő az orvosok és kuruzslók pácienseiknek! Közben itt van úgyszólván egy lábnyújtásnyira, igen, pontosan ennyire egy nagyszerű dolog, ami megőrzi az ifjúságot és meghosszabbítja az életet. Azonban túlságosan elkényelmesedtünk, főleg mi, városiak. A megfiatalodást szolgáló lábunknak járnia kellene, azonban a mienk csak a munkába, a moziba, vagy a színházba megy, de még ez a járás is inkább különféle közlekedési eszközökkel bonyolódik le. Az Egyesült Államokban már hosszabb ideje kutatás folyik az emberi élet meghosszabbításának reális lehetőségeiről. Szinte hihe­tetlennek tűnnek a jó nevű orvosi szaklapban, a News England Journal of Medicinában közölt adatok. Kitűnik belőle, hogy aki hetente legalább kilenc kilométert jár, annál tíz százalékkal csökken az idő előtti halál kockázatán Heti 18-27 kilométernél húsz százalék­kal, 27-36 kilométernél már harminc százalékkal, 36-45 kilométer­nél negyven százalékkal, 45-54 kilométernél pedig ötven százalék­kal csökken a váratlan halál kockázata. A járást azonban egyenlete­sen be kell osztani és a sétákat rendszeressé kell tenni. Érdekesek a lapban közölt további adatok is. Kiderült belőle az is, hogy a heti többszöri aktív járás csökkenti a cigarettázás és magas vérnyomás negatív hatását. Bizonyos mértékig az öröklött „halál óráját“ is kitolhatja. Meglepőek voltak a sportolók között végzett kutatások, amelyeknek az volt a célja, hogy megállapítsák, mennyi­vel hosszabbítja meg az életet a különféle aktív sportolás. Kiderült, hogy a megerőltető sportolásra fordított heti három és félezer kalória túllépi a pozitív hatás határát. A sportolók halála gyakoribb, mint az átlagos megterhelést viselő embereké, akiknek az energia- fogyasztása átlagos. Itt is érvényes az arany középút szabálya. Összegezve: a tudósok szerint az ember maga is meghosszabbít­hatja tíz-húsz évvel az életét, ha rendszeresen sétál, ha kocog, hetenként háromszori alkalommal 2-12 órát járkál, ami napi negyven perctől négy órát jelent. Napi kétórányi járkálásra mindenkinek van fizikai ereje, ez pedig már biztos módszer arra, hogy tovább éljünk tíz évvel. Az amerikai Journal of the American Medicine folyóiratban megjelent cikk összefoglalta a futás, lovaglás és más sportágak hatását az emberi szervezetre. Kiderült, hogy a futóknak erősebbek a csontjaik, mint azoké, akik nem sportolnak. A futás, mint minden fizikai megterhelés, fiatalítja az egészséges ember szervezetét. Ehhez azonban szigorú orvosi ellenőrzés szükséges. Előfordul ugyanis, hogy az intenzív fizikai erőkifejtés következtében a futónál váratlan kollapszus következik be. Ezzel szemben a járás nem veszélyes és ugyanolyan áldásos. Először a fáradtság, levert­ség jelentkezik. Ezt követően néhány órán belül hőemelke­dés, láz, nem ritkán hasi és gyomorbántalmakat érzünk. A nyári náthaláz jellegzetes is­mérve: leggyakrabban a gyo­mor- és bélrendszert támadja. Mindezt legtöbbször a mérték­telen fürdés idézi elő, továbbá, ha fürdés után nem öltözünk át száraz ruhába. A meghűlés figyelmeztető je­lei: az ajkak megkékülnek, az ujjak hegye kifehéredik, libabő­rös a test. Semmilyen orvosság nincs ellene. Legfeljebb nyugodt környezetben, stressz nélkül, két napon át tartó szigorú diéta, sok folyadék fogyasztása ellensú­lyozza ezt a nyári kórt. Miről ismerjük fel leghamarabb? Homlok - enyhe fájdalom, fáradékonyság. Legszívesebben mindig aludnánk. Nyugtalanság érzése, feszültség. Ajkak - elveszítik eredeti szí­nüket, megkékülnek. Erről is­merjük fel leghamarabb a meg­hűlést. Szív - gyorsabban ver. A vér­nyomás és vérkeringés lecsök­ken, ellenben a test hőmérsékle­te nő. Gyomor - enyhe fájdalmak, később hasmenés rosszulléttel párosulva, nem ritka a hányinger sem. Karok - libabőrösek, később az egész testre átterjed. Akkor is, ha kinn tombol a nyár heve. Ujjhegyek - láthatóan fehé­rek, a meghűlés jelei. Torok - először csupán nye­léskor érezhető enyhe fájdalom, de a betegség elhatalmasodásá­val fokozódik a kellemetlen érzés. Keleti önmasszázs A masszírozás a távol-keleti országokban ős­idők óta hozzátartozik az egészség és szépség ápolásához. Már tízperces tornagyakorlattal is felfrissíthetjük szervezetünket, új energiával tölt­jük meg. Az alábbi ujjgyakorlatok a légzőrend­szerre hatnak jótékonyan. Az 1-es, 2-es és 3-as ujjgyakorlatot először egyik kezünkkel, azután a másikkal, végül mindkét kézzel egyszerre vé­gezzük. Napközben időnként masszírozzuk meg a hüvelyk- és mutatóujj közti részt. Ezáltal bizto­sítjuk az optimális energiakörforgást, amely az említett zónában lassan lelassul. 1. Tárjuk szélesre tenyerünket, érintsük össze a hüvelykujj hegyét a mutatóujj hegyével. Egye­nesítsük ki az ujjakat és ugyanígy folytatjuk a gyakorlatot a hüvelykujj és a középső ujjal. Kiegyenesítjük az ujjakat és tovább folytatjuk a gyakorlatot a többi ujjal. 2. Húzzuk szét az ujjainkat, a hüvelykujjat hajlít­suk be, majd egyenesítsük ki. Ezt a gyakorlatot végezzük el gyorsan egymás után harmincszor. 3. Az ujjakat enyhén széttárjuk, a hüvelykujjat pedig addig hajtjuk a tenyérbe, ameddig az lehet­séges, azután pedig kiegyenesítjük. Ezt a gyakor­latot is harmincszor végezzük el. 4. Mind a tíz ujjúnkat feszítsük ki és hegyükkel tegyük össze. Húzogassuk egyszerre a jobb hü­velykujjat felfelé, a balt pedig befelé. Harminc­szor egymás után ismételjük meg a gyakorlatot. Alma mint gyógym MÁR AZ ÓKORBAN HIPPOKRATÉSZ GÖRÖG ORVOS ALMA­KÚRÁT JAVASOLT A TÜDŐBETEGSÉGEKRE, SZÍVGYENGE- SÉGRE, ELÉGTELEN VESEMŰKÖDÉSRE ÉS BÉLFERTÖZÉSRE. EGYETLEN GYÜMÖLCS GYÓGYÍTÓ HATÁSÁT SEM KUTATTÁK. A SZAKÉRTŐK MEGÁLLAPÍTOTTÁK, HOGY AZ ALMA SOK MEGBETEGEDÉSKOR ALKALMAZHATÓ MINT GYÓGYNÖVÉNY. Szívinfarktus, érelmesze­sedés Naponta két alma megakadá­lyozza, illetve késlelteti a szívin­farktust és a koszorúér elmesze- sedését. A gyümölcsben találha­tó pektin csökkenti a vér kolesz­terintartalmát. Magas vérnyomás Minden reggel ajánlatos egy alma vérnyomáscsökkentésre. Az almák a szervezetben kö­zömbösítik a felesleges konyha­sót és vizet, ezáltal csökken a vérnyomás. Krónikus gyulladások Két-három napos almakúrával mérsékelhetjük a gyulladásos megbetegedéseket (mint pl. ve­segyulladás, bélbántalmak, reu­matikus fájdalmak és bőrbeteg­ségek). Alvászavarok Egy alma lefekvés előtt kitűnő orvosság az elalvásra, a könnyű álomra. Emésztés, bélműködés Egy almával is befolyásolhat­juk az emésztést, mivel az nor- malizálja a bélflórát. Főétel előtt fogyasztott alma fokozott bélmű­ködést vált ki. Ha mégis előfordul a székrekedés, ezen segít na­ponta háromszori, étkezés előtt elfogyasztott almaié, esetleg 1-2 dl almamust. Vízpárnás lúdtalpbetét Érdemtelenül keveset foglalkozunk lábainkkal, ezekkel a hű alattvalókkal, amelyek egész életünkön át cipelik a testünket. Sőt, a lúdtalppal is. Azzal a gyakori, kevésbé látható, de annál kellemetlenebb elváltozással, amely elhanyagolva legtöbbször hát- és derékfájással hozza tudtunkra meglétét. Tehetnénk, de legtöbbször mégsem teszünk ellene. Mert hogy is nézne ki egy elegáns körömcipellő ormótlan lúdtalpbetéttel? Pedig a megoldás nem is lehetetlen. Kitalálták azt a vízzel töltött lúdtalpbetétet, amely alig különbözik egy hagyományos cipőbetéttől, mégis csodá­kat művel. Aki már viseli, azt állítja: sohasem fárad el a lába, és olyan az érzése, mintha egész nap puha, tengerparti homokon járna. Az apró vízpárnácskák éppen ott emelik a lábboltozatot, ahol kell, közben jótékonyan masszíroz­zák a talp akupunktúrás pontjait. A cipőbetétet a hírek szerint nemcsak a lúdtalpasok használhatják eredmény­nyel, hanem az áliómunkát végző bolti eladók, fodrászok, ápolónők is. Ki a hipochonder? Ki ne játszott volna valaha képzelt beteget? Ha máskor nem, talán iskoláskorban jó volt ily módon hozzájutni néhány semmittevéssel eltöltött naphoz. Pedig sok olyan egészségzavar létezik, amely az egészség és betegség határán rejtőzik. Ezek diagnózi­sát nem könnyű megállapítani hagyományos mód­szerrel. Tünetei lehetnek: fejfájás, gyomorégés, szív- bántalmak. Többnyire ezekre panaszkodnak a képzelt betegek. Tudvalevő, hogy a hipochonder olyan egyén, aki szüntelenül valamely (többnyire súlyos) betegség­ben szenved, amit az orvosa nem tud objektiven meghatározni. De vajon mi készteti az embert arra, hogy önszántá­ból betegnek érezze magát? Ebből kifolyólag adódik a másik kérdés is: ki szenved jobban a tünetektől - a képzelt beteg, avagy annak környezete? Annyi biztos, hogy a hipochonder olyan egyén, aki szeretetre vágyik, s ennek reményében a kikonstruált betegség az eszköz, hogy a személyére odafigyelje­nek, dédelgessék öt. A tüneteket lehet szimulálni is, de a mélyen gyökerező képzelt betegség már lelki zavar, amely a reménytelen magányból fakad. Mit lehet ellene tenni: harcolni ellene, beletörődni? Egyiket sem, erre csupán egyetlen gyógyír létezik - a szeretet, megértés, emberi összetartás. Végül is a képzelt betegek leg­többje egészséges. * *

Next

/
Thumbnails
Contents