Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-09-04 / 36. szám

ilasúrnap C­változat. Akkor került be a köztudatba, amikor a szlo­vák kormány tavaly januárban utasítást adott a Duna Pozsony alatti, csehszlovák felségterületen történt elre- kesztésének előkészítésére. Sokáig nem hittünk benne, hogy megvalósulhat az esetleges szakmai veszélyeken kívül soha nem látott politikai kockázatot jelentó elképze­lés. Ám az 1991-ben mindkét oldalról mindössze diplo­máciai szóvirágokra szorítkozó kormányközi tárgyalások láttán ez a reményünk szertefoszlott. Tavaly november­ben azután megindult a munka, amely a gátakon cirkáló biztonsági emberek ébersége miatt a környékbeliek szá­mára csak a Duna felől hallható soha nem szűnő moraj­lás, Illetve a lakóhelyükön naponta átözönló teherautók képében van jelen. Vészesen közeledik október vége, amikor is a tervezők el­képzelései szerint sor kerül a sorsdöntő lépésre és a meder elrekesztésével új irányt szab­nak a Duna folyásának. Első hallásra meglehetősen hihetet­len, hogy a rendelkezésre álló egy év alatt lehetséges az eh­hez szükséges összes létesít­mény felépítése, ezért a terepen igyekeztünk meggyőződni a munkák állásáról. Jobb part - lázas munka A legnagyobb építkezés a Duna jobb partján folyik, ezért elsőként ide vesszük az irányt. Ligetfalut elhagyva hamarosan elérjük a munkaterületre vezető vadonatúj bekötőutat. A forga­lom meglepően nagy, a teherau­tók szoros egymásutánban, nagy sebességgel közlekednek rajta. Mielőtt azonban aggódni kezdenénk gépkocsink szélvé­dőjének épségéért, kísérőnk megnyugtat, nem kell besorol­nunk közéjük, ő ismer egy kerü- löutat. így azután Oroszváron áthaladva a magyar határ köz­vetlen közelében fekvő Duna- csúnyba jutunk, ahonnét egy keskeny betonúton, egy erdősá- vot átszelve az építkezés bejá­ratának közelében lyukadunk ki. Itt az éberség példás, a katonai terepruhába öltözött biztonsági embert minden igazolás és ve­zérigazgatói engedély dacára még hivatalos kísérőnk is csak hosszú percek után tudja meg­győzni, hogy az újságíróknak valóban megadatott a látogatás lehetősége. Miután feltárul előttünk a gát mögötti holdbéli táj, elsőként a Dunához vesszük utunkat. A parton valóságos sziklahe­gyek sorakoznak, ezekből ké­szül majd a zárógát aljzata, és a partot védő hullámtörő gát is. Az eredetileg tervezett elzárásá­hoz Körtvélyesnél tárolt készle­tet már átszállították ide és fo­lyamatban az újabbak felhalmo­zása. A tapolcsányi jelzésű pót­kocsis teherautók gránitot, a lé­vaiak pedig andezitet hordanak. A Duna-parton ezzel visszakö­szön a régmúlt, ezen a tájon ugyanis tizenöt millió évvel eze­Október végére kell elkészülnie az ötszáz méter széles hosszú árapasztó zsiliprendszernek (Méry Gábor felvétele) A Duna az elrekesztés küszöbén lőtt az akkori csupasz gránitfel­színre egy andezitvulkán ömlött ki, majd a terület lesüllyedt és az egészet elöntötte a Pannon-ten­ger. Ez a történetet lezáró Du­nával együtt két kilométer vas­tag üledékkel fedte el a masszí­vumot. Napjainkban azután a nagyravágyó ember ezt a négyszázmillió éves különb­séggel képződött kétféle kőzetet messziről ideszállítva és össze­keverve próbálja meg legyőzni a természetet. A hadművelet tu­lajdonképpen már meg is kez­dődött, a túlsó part közelében már szórják a sziklákat a meder­be. A jobb parton pedig elkészült néhány tíz méter hosszú mini­gát, amelyen a jövendő monst­rum technológiáját próbálták ki. Alapozás - osztrák segítséggel Visszafelé indulva kihalt tájon vágunk keresztül. „Ha továbbra sem kerül sor megegyezésre“, itt vízi erőmű és hajózsilip léte­sül, s ezzel a manapság első­sorban nemzetközi jogi szem­pontok miatt ideiglenesként pro­pagált dunacsúnyi létesítmény végleges jelleget kapna. Köz­vetlenül a part mellett tehát hall­gatnak a gépek, de annál na­gyobb munka folyik néhány száz méterrel délebbre. Itt épül az árapasztó „műtárgy“, a dacvál­tozat legnagyobb méretű létesít­ménye. Ez több mint ötszáz mé­ter hosszú, húsz tagból álló zsi­liprendszer, amely a folyóra me­rőlegesen zárja le a jövendő tárolót. A zsilipekre azért van szükség, mert árvíz esetén eze­ket felnyitva öntik el a jobb olda­li, magyarországi árteret. A fel­adat fogós, ezt mutatja az épít­kezést körülölelő daruerdő is. A Dunán ugyanis az ideiglenes építmények sem lehetnek vala­miféle papírmaséból. Elsőként az aljzatot kellett cementálni, ami már a korábban készült ré­szek esetében is lassú, költsé­ges munkát jelentett. Ezúttal azonban ezt a legjobb technoló­giával rendelkező osztrák válla­latokra bízták, amelyek különö­sebb anyagmozgatás nélkül, in­jektálással és vibrációs tömörí­téssel villámgyors munkát vé­geztek. Hiába, az osztrákok hasznot húztak Nagymaros leál­lításából, és ugyanígy tesznek Bős folytatásakor is. Az üzlet ugyanis üzlet és az osztrák ipar feltétlenül sajnálni fogja, ha az év végétől a szlovák-magyar erőművita esetleg teljesen más síkra terelődik. Kíváncsian vár­juk, hogy egy esetleges balkáni stílusú blokádlicit esetében a sógorok kinek adnak majd na­gyobb plusz tranzitkontingenst. A jól fizetett együttműködés­nek köszönhetően tehát gyor­san halad a zsiliprendszer építé­se. Jelenleg az alapozás folyik, ami szintén nem gyerekjáték, mivel az acélzsilipeket több szintes vasbeton aljzat fogja tar­tani. A látvány egyelőre nem utal arra, hogy itt két és fél hónap múlva megkezdődhet a tároló feltöltése. Mindössze az első zsilipek környékén látjuk, hogy már magasba emelkedtek az ol­dalsó tartópillérek, a többinél a felszínközeli alapozás külön­böző fázisai folynak. Az is igaz viszont, hogy nagyon szorgos A C-VÁLTOZAT HELYSZÍNRAJZA A TÁROLÓ EREDETI JOBBOLDALI TÖLTÉSE A C-VÁLTOZAT JOBBOLDALI TÖLTÉSE AZ IDEIGLENES MEGOLDÁS ^ LÉTESÍTMÉNYEI / MAGYARORSZÁG “ VISSZATÁPLÁLÓ ZSILIP ZÁRÓGÁT - HAJÓZSILIP VlZI ERŐMŰ ÁRAPASZTÓ MŰTÁRGY A MOSONI DUNA ZSILIPJE munka folyik, a munkások nyol­casával cipelik a hosszú vasru- dakat és sok ezer ilyenből álló óriási konstrukciók várnak már a betonra. Néhány nap múlva azután Július Binder, a beruhá­zó vállalat igazgatója eloszlatja kétségeinket, szerinte október végére mindenképpen elkészül az alapozás és felszerelnek tíz zsilipet. A többi az év végéig kerül a helyére, helyettük addig ideiglenes réselés tartja meg a felgyülemlő kb. egyméteres vi­zet. Mivel utolsó, áprilisi látoga­tásunk során itt még semmi sem állt, nincs okunk kételkedni opti­mizmusában. Az acélzsilipek egyébként a tolmácsi Szlovák Energetikai Művekben készül­nek. Ez a vállalat a szovjet típu­sú atomenergiaprogram csődje után válságba került, így a szó­ban forgó megrendelés néhány hónapra mentőövet jelent szá­mára.. Újabb villanás abból, mi­lyen mindent elsöprő gazdasági érdekek kötődnek ehhez az építkezéshez. Végezetül egy apró építmény a daruerdő végén; a Duna déli, mosoni mellékágát tápláló mű­tárgy lényegében elkészült. A két csövön keresztül a duz­zasztóból majdan rendszeres utánpótlás biztosítható, így a Mosoni-Duna a vízlépcső üzembe helyezése után tulaj­donképpen a mainál kedvezőbb helyzetbe kerül. A jobb parton végezve Gútor felé indulunk. A teherautók főút­vonaláról újra gyorsan elmene­külve, a kis csúnyi erdei úton csak a sarki kocsmából vissza­felé igyekvőket kell kerülget­nünk. A faluban a fűben fekve sörözgető munkaruhás társaság tagjairól messze lerí, hogy nem nagyon zavarja őket a befejezés szoros határideje. Készül a sziklaaljzat A bal parti építkezésre igye­kezve jókora kerülőt kell meg­tennünk. Gútorra érve ezúttal hiába keressük a híres erömü- ves fekete seriffeket. Ők a tava­lyi tüntetések után jelentek meg, mivel állítólag a vízlépcső körüli drága berendezéseket valakik rendszeresen szándékosan tönkreteszik. Azóta az építkezé­si terület őrzésére hivatkozva szorgalmasan üldözik a partra kilátogató környékbelieket. Csak az érthetetlen, hogy ilyen éber­ség mellett Somorja közelében a jövendő tároló területén ho­gyan szaporodhatnak folyama­tosan az illegális szemétleraka­tok. Ez talán azért van így, mert már tavaly is bebizonyosodott, hogy némely teherau.tósőförök egyáltalán nem nevezhetők széplelkeknek és könnyen el­csattan a pofon, ha valaki zavar­ja a munkájukat. Ilyen kilátások mellett, úgy látszik, a fekete fiúk is hamar behunyták a szemüket. Gútor közelében egyébként az öreg-Duna vízutánpótlására hivatott zsilipek épülnek. A beto­nozás tulajdonképpen elkészült, kezdődhet az acélkonstrukció szerelése. A parton egyelőre a geodéták egyetlen szál desz­kája jelzi a jövendő zárógátat. A folyón azonban a Rozsutec daruhajó uszályból, a rászerelt markoló segítségével javában szórja a mederbe a sziklákat. A gát aljzata készül így, az októ­berre tervezett nagy akció során ezekre dobálják majd roham­munkával a sziklákat és a kővel töltött nyolc köbméteres vasket­receket. Néhány méterrel lejjebb horgonyoz a Chopok daruhajó, a legénység épp a kötélzetet rendezi. Nem nagyon megy a munka, ezért szemmel látha­tóan dühösek. Társalgásuk foszlányai a partra is átszűröd- nek, és ízléstelen káromkodása­ikat hallva meggyőződhetünk róla, hogy igazán „hozzáértő“ idevalósiak készülnek a folyam leigázására. Kivétel, persze, mindig akad, tavaly például az egyik somorjai fiú inkább fel­mondott, minthogy hajójával az építőknek szállítsa a kavicsot. Pedig mindene volt a hajózás, és ezért inkább a kajütben fe­lejtett kabátjáért sem ment visz- sza, nehogy ne tudjon ellenállni a csábításnak. Mint láthatjuk, erős jellemek nemcsak a parla­menti szószékről tajtékzó politi­kusok közül kerülnek ki. Lassan befejezzük a látogatást, eleget láttunk ahhoz, hogy megértsük, két közép-keleti ország uralmon levő politikusainak tehetetlensége miatt szülőföldünk hama­rosan újabb kivédhetetlen, övön aluli ütést fog elszen­vedni. Most már csak abban reménykedhetünk, hogy a jövőben valahogy túlteszik magukat a felettébb sérülé­keny önérzetük diktálta bosszúvágyon és nem folytatódik tovább az adok-kapok. Visszafelé még egy pillantást vetünk a folyóparton magasló új kavicstöltésre. Ez újkori földsáncként zárja el Magyarország felé a kilátást. Remél­jük, a tároló feltöltése után is csak a vizet tartóztatja majd fel Tuba Lajos 1992. IX. 4.

Next

/
Thumbnails
Contents