Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-08-28 / 35. szám

Augusztus utolsó, szeptember első napjaiban az átlagos napi középhőmérséklet 19,1, a legmagasabb középhömérsék- let 24,2, a leghidegebb pedig 15,2 Celsius-fok. A régi parasztkalendárium szerint a következő napokban, illetve a két Mária-nap (augusztus 15. és szeptember 8.) között ajánlatos begyűjteni a gyógynövény-készletünket Régente jeles napként tartották számon szeptember 1-jét, Egyed napját. A magyar nyelvterületen ezen a napon léptek szolgálatba sok helyütt a kondások, juhászok, számadók. Takarítsuk ki a gyümölcstárolót, s kénezzük ki 10 légköb­méterre számítva 1-1 azbesztkénlap elégetésével. Előzőleg azonban a tároló polcait is gondosan tisztogassuk meg, súrol­juk le trinátrium-foszfátos (népiesen trisós) vízzel. Ezek után a polcokat, rekeszeket a napon szikkasszuk, szárítsuk meg. Vizsgáljuk meg az idősebb almafákat, hogy a vastagabb ágak, a törzs kérgének repedéseiben akad-e vértetú. Fehér, vattaszerű, bevonataira, ha másutt nem, akkor a korona belsejében növő vízhajtásokon bizonyára ráakadunk. Mielőtt a vegyszeres kezeléshez hozzálátnánk, a vízhajtásokat ritkít­suk ki. Utána felszívódó készítményekkel (például Bi 58 EC- vel, Anthio 33 EC-vel stb.) lemosásszerúen permetezzünk. A kajszit, mandulát, cseresznyét, meggyet károsító kalifor­niai pajzstetú ellen Bi 58 EC-t (0,1 %-os oldatát, azaz 10 ml szert 10 liter vízben elkeverve) használhatunk. Ha a szüretelésre váró téli almát, körtét kell permeteznünk, akkor a vegyszerek megválasztásánál ne feledkezzünk el az egészségügyi várakozási időről. Ne feledkezzünk meg róla, hogy a szőlőben szüret előtt 3-4 héttel kéntartalmú szerekkel már nem permetezhetünk, mert ezek bekerülnek a borba, s annak kénhidrogénes szaga lesz. Folytassuk a szüreti előkészületeket. Tartsuk szem előtt, hogy a jó egészséges bor készítésének egyik fő feltétele a tisztaság. Szerezzük be a szürethez szükséges hiányzó eszközöket és ne feledkezzünk meg a fajélesztóről sem. A zöldségeskertben továbbra is vethetünk rövid és köze­pes tenyészidejű sárgarépát (2 g mag/m2), palántanevelésre fejeskáposztát (2-2,5 g mag/m2), karfiolt (3-4 g mag/m2). A paradicsomot - az időjárási és a fényviszonyoknak „köszönhetően“ - különféle betegségek (botritisz, fitoftóra stb.) veszélyeztetik. Jó esélyünk van terjedésük megakadá­lyozására, ha az alsó öreg leveleket letörjük. A műveletet napos időben végezzük, hogy a sebek minél előbb beszárad­janak. A még termő paprikát visszatöréssel megfiatalíthatjuk, s így a meleg időjárás hatására megindul a hajtásképződés. Tudni kell azonban, hogy a törés után az egyébként szokásos vízmennyiségnek csak a 20-25 százalékát adagolhatjuk; fejtrágyázni pedig az első terméskötésig nem szabad! A visz- szatörés után gyakran vírusos fertőzés is jelentkezik. Körülte­kintéssel, megfelelő ápolással azonban ez is elkerülhető. A héten is ültethetünk még tűlevelű és más örökzöldeket, vethetünk füvet - létesíthetünk pázsitot. Szintén szeptember elején aktuális a jácint-, a nárcisz- és a tulipánhagymák kiültetése is. - r ­Nem mindenki eszik meg mindent, ami a tányérjára kerül, valami általában megmarad. Az ételmaradékok mellett egyéb hulladék is van, ami besorolható a nyulak, tyúkok stb. takarmá­nyozásába. Csaknem mindent fel lehet használni. Főleg a ke­nyérdarabokat, a csontot, bur­gonyát, a tojás, a citrom, a na­rancs héját. Védjük meg azonban a hul­ladékot a penészedéstől és a rothadástól. A tyúkok amúgy is elutasítják a romlott takarmányt, nem beszélve arról, hogy emésztési zavarokat okozhat. Gyakorlatilag arról van szó, hogy a reggeli takarmányban válasszuk szét a nedves és a száraz hulladékot. A száraz vagy szárított konyhai hulladék kitűnő alapanyagul szolgál a ta­karmánykeverékek házi készíté­séhez. Ehhez elengedhetetlen egy kisebb daráló. Hetente egy­szer minden hulladékot lisztté őriünk, amelyet azután egyenlő adagban etetünk. A megőrölt ta­karmányt meg kell nedvesíteni, mert különben a baromfi rosszul hasznosítaná. Vigyázni kell vi­szont arra, hogy ne legyen ke- nőcsös, ne ragadjon a csőrre. Elsőrendű, s egyben magas tápértékű kötőanyagnak, ta­pasztószernek számít a takar­mányélesztő. Elég belőle né­hány gramm. Ne feledjük, hogy minél többféle alapanyagból ké­szül, annál értékesebbé válik a takarmánykeverék és jobban serkenti a tojástermelést. Külön figyelmet érdemel az állati eredetű fehérjék biztosítá­sa. Minden szervezet legfonto­sabb alkotóeleme a fehérje. Előnyben vannak azok, akik nyulakat tenyésztenek, mivel vágás után felhasználhatják az állat belső részeit is. A bélmosás ugyan nem kellemes munka, de a jó baromfitenyésztő nem hagyja kárba veszni ezt az érté­kes anyagot. Nyáron szárítsuk meg napon a beleket, majd őröl­jük porrá. Télen a megtisztított nyers beleket egy kiselejtezett húsdarálón ledaráljuk vagy kés­sel szétdaraboljuk. Gombából vagy földi gilisztá­ból nyert fehérjével tovább tar­kíthatjuk a takarmányt. A földi giliszták mintegy 15 százaléknyi biológiailag igen értékes fehérjét tartalmaznak. A baromfitakar­mány fehérjetartalmának egy- harmadát is képezhetik. Vigyáz­E gyetlen háztáji kert sem képzelhető el több-keve­sebb kajszifa nélkül, hiszen gyü­mölcsét szinte mindenki szereti. A háziasszonyok lekvárt, befőt­tet készítenek belőle, sőt a fák számától függően kisebb-na- gyobb mellékes bevételt is biz­tosíthat. Augusztusban, a szem­zések idején viszont sokan nem tudják eldönteni, hogy milyen kajszifajtát válasszanak. Hazánkban több engedélye­zett fajta van, s közülük az egyik legrégebbi a Magyar kajszi, mely még mindig vezető szere­pet játszik és remélhetőleg hosszú ideig játszani is fog Dél- Szlovákia gyümölcsöseiben. Termesztését kiváló tulajdonsá­gai indokolják. A Magyar kajszit (Magyar leg­jobb, szlovákul Mad'arská) ná­lunk már 1954-ben engedélyez­ték. Fajtaköréhez tartozik nálunk a Velkopavlovická és a Sabi­novská fajta is. Eredete ismeret­len. Európa többi országába Magyarországról terjedt el, s ezért általánosan magyar ere­detű fajtának ismerik. Kontinen­sünk legelterjedtebb kajszifajtá­ja; a Közép-Rhőne völgyétől a Duna mentén át a Kaukázusig termesztett vezető fajta még napjainkban is. Fája gyenge növekedésű, ko­ronája kusza szerkezetű, köze­pesen sűrűn másodrendű hajtá­sokat is hoz. Termőgallya vilá­gos szürkésbarna, vesszői vilá­gos pirosasbarnák. A környezeti tényezőkkel szemben nem túl igényes, jól alkalmazkodik. Ter­mőképessége magas, ami gaz­dag virágzásának, kiegyenlítet­ten jó kötődésének köszönhető. Terméshozama viszonylag egyenletes és elég korán fordul termőre. Az alacsony hőmér­séklettel szembeni ellenálló ké­zunk azonban, mert a túlzott adagolás hasmenést okozhat. A rovarok is takarmányforrást jelentenek. Ha a kertben elhe­lyezett víztartály fölé lámpát te­szünk, a fény odacsalogatja a rovarokat, amelyek előbb- utóbb a vízbe hullanak, megful­ladnak. Onnan másnap könnyen kiszedhetők, s a baromfitenyé­szetben hasznosíthatók. A tenyésztők sajnos gyakran megfeledkeznek a vitaminokról, amelyek főleg télen fontosak. Az árnyékban szárított berke­nye (darálva adjuk a keverék­be), széna, főleg a lucerna, a szárított csalán, a murok télen is biztosítja az A-vitamint. B-vítamint a szárított takarmány­élesztő vagy háztartási élesz­tő tartalmaz, valamint a napon szárított széna és a halzsír is. C-vítamin tartalmú a már emlí­tett berkenye, a csíráztatott ga­bonafélék és a tűlevelűek darált lombja. A tyúkok igényesebbek a ta­karmányra, mint pl. a nyulak. Nagyon fontos viszont, hogy a tenyésztő minden takarmány­forrást kihasználjon, s így helye­sen állíthassa össze a baromfi­ak napi adagját. Csiba László A Vel'kopavlovice KL - LE - 12-es klón pessége jó. Virágzási ideje kö­zepes, virágai törékenyek. Gyü­mölcse gömbölyded, oldalról kissé lapított, középnagyok-na- gyok, tetszetősek. Túl nagy ter­més esetén azonban aprók ma­radhatnak. Molyhos héjának alapszíne narancssárga, s ez a napos oldalon kármínpirossal színezett. Hússzíne narancssár­ga, húsa érettségétől függően félkemény, kemény, kissé ros­tos, lédús. Ize nagyon finom, aromadús, jellegzetes zamatú, kellemesen édes-savas. Mag­ürege tág, magbele édes. Friss fogyasztásra a Magyar kajszi a legkedveltebb fajta és kitűnő piaci tulajdonságokkal rendelkezik. A jó minőségű be­főttkészítés egyik alapanyaga. Érdekességként említést érde­mel, hogy a legjobb minőségű pálinka is belőle készül. Szlová­kia déli területein általában július közepén érik, míg a fajtaköréhez tartozó Dél-Morvaországban el­terjedt Velkopavlovická fajta érési ideje július 25-ére tehető, ami a Magyar kajszi javára 10-14 napos előnyt jelent. Miklós Dénes kertészmérnök A madársaláta nemesített változatait hazai fogyasztásra alig termesztik. A szomszédos Ausztriában (és Jugoszlávia utódállamaiban is) a húsvét előt­ti hetekben a piacok zsúfolásig telítettek az első, nem keserű, olcsó madársalátával. Tőlevél- rózsája kicsi, nem fejesedik, le­vele megnyúlt vagy csepp alakú. Vad változatait az ország nyu­gati részén - réteken, erdőszé­leken, árokpartokon - télen is gyűjthetjük. Hóolvadás után a vad sóskalevéllel egy időben, törózsástól szedjük. Igénytelen, hidegtűrő növény. Négyzetméterenként 2-3 gramm magot 8-10 cm-es sor­távolságra és 1 cm mélyre ves­sünk augusztus végén. Számos növény közteseként is vethetjük. Korai vetéssel a szedést és az esetleges értékesítést a sza­badföldi saláta tömeges megje­lenéséig elvégezhetjük, helyét pedig más növénnyel hasznosít­hatjuk. A minél eredményesebb ke­lés érdekében rendszeresen ön­tözzük. Cserepesedésre nem hajlamos talajba vessük, külön­ben a kicsírázott növények el­pusztulnak. Ha túl sűrű a vetés, akkor 2 cm-re ritkítsuk, így a tő­rózsák még az ősz folyamán 5-8 szedhető lomblevelet fej­lesztenek, amit akár a piacra is vihetünk. Száraz, hideg télen szalma- vagy lombtakarással védjük meg a fagytól. Vitaminokban (B,, B2, C) és ásványi anyagokban gazdag. Saláta, bébiétel, továbbá külön­böző anyagok hozzáadásával turmix is készíthető belőle. Házi­kertbe egyszerű termesztése, valamint sokoldalú felhasznál­hatósága miatt javasoljuk. K. Sz. Most időszerű a tulipánhagymák kiültetése is * 12 1992. Vili. 28.

Next

/
Thumbnails
Contents