Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-08-28 / 35. szám
ÚBUJUSBfl P Be szélgetés dr. Gnothová Ferenczy Erzsébettel a büntetőbíráskodásról * Nevének magyarázatával kezdi a beszélgetésünket. A férje szlovák, Gnoth Eugen, a nyitrai zeneiskolában zeneelméletet tanít, komponál is. Amerikai meghívásra az ősszel az USA-ba utazik, ahol a saját szerzeményeit adja majd elő. Két gyermekük van, a fiú tizenhét, a lánykájuk tizenkét éves. Ferenczy Erzsébet még annak idején magyarul tanulhatott szülőfalujában, a gerencséri alapiskolában. Még tizenöt éves korában sem tudott jól szlovákul, amikor Pozsonyba került, hogy a Duna utcai magyar gimnáziumban folytathassa tanulmányait. Az érettségi után a Komensky Egyetem jogi karán doktorátust szerzett. Ekkor már kiválóan beszélt szlovákul. 1970-től Nyitrán az ügyészségen kezdett dolgozni. De nem maradt ott sokáig. Nem volt titok magyar nemzetisége. Ez akkor még előnyös is volt. Jöttek is utána a járásbíróságról, menjen át hozzájuk, nagy szükségük van a magyartudó bíróra. Es Ferenczy Erzsébet magára öltötte a fekete talárt, az egyik büntetőtanács elnöke lett. ÉN KIÁLLÓK A MAGYARSÁGOM MELLETT- A nyolcvankilences rendszerváltás előtt nem volt annyi probléma a magyarságunk miatt - mondja. - Akkor még a kollégák előtt nem kellett titkolnom a nemzetiségemet. Csak a fordulat után fokozódott a magyarel- lenesség. Mások titkolják, én kiállók a magyarságom mellett, nem szégyellem, hogy magyarnak születtem. A bíróságon most rossz a helyzetem, egyedül vagyok magyar. Lehet, hogy.egykét magyar még akad köztünk, de azt elhallgatják. így van ez a város más munkahelyein is, sokan megtagadják a nemzetiségüket. Aki viszont vállalja, kérdés, hogy kibírja-e a ránehezedő nyomást. Én vállalom ezt a terhet is. A tárgyalásokról felvett jegyzőkönyveimet tüzetesen elolvassák s rosszalló megjegyzéseket tesznek, ha azokból hiányzik egy-egy pont vagy vesz- sző. A főnökeim legszívesebben vennék, ha magamtól elmennék ... Elkeseredésében arra is gondolt, hogy ügyvéd is lehetne. Ezt megtették mások is, még egy ügész is felcsapott ügyvédnek, s mindnyájan igen jól keresnek, nem úgy mint a bírák. Még az is az eszébe jutott, hogy édesapja gerencséri telkén halastavat is létesíthetne, és nyugodtan élhetne. A művészlelkű férje még biztatta is: — Nem szép munka a büntető- bíráskodás. Amilyen talpraesett vagy, te az életben bárhol megleled a helyedet. Nyugodtan elmehetsz a bíróságtól. ÚGY ÉRZEM. BÍRÓNAK SZÜLETTEM- De amikor elképzeltem, hogy ügyvéd is lehetnék, és magam előtt láttam a gyakorlatot, viszolyogni kezdtem. A bíróság előtt csak csűrik-csavarják a jól ismert paragrafusokat, s tőlünk követelik, hogy védencük érdekében még ezt és azt bizonyítsuk be. A bírót nem ez bosszantja, hanem a hozzáállás, az a törekvés, hogy felmentést vagy enyhébb büntetést kapjon a bűnös. Az igazságkeresés nem fér össze az olyan tevékenységgel, amikor egy-egy ügyvéd az ügyfele érdekében még hamisságra is képes. Amikor mindezt végiggondoltam, kimondtam: Nem lehetek ügyvéd, úgy érzem, én bírónak születtem! A bírák gondolkodása egészen más, mint az ügyvédeké. Az ügyfélnek nincs joga hozzám jönni, nem befolyásolhat. Ha megsajnálnám, részrehajló is lehetek. Felizgathatna és felingerelhetne, ez a benyomás megmaradna bennem az ítélethozatalkor is. Ez sem jó. Legjobb, ha a bíró az ügyfeleket a tárgyalóteremben látja először. .. JÉZUSOM. NEM IS IGAZ! Gnothová Ferenczy Erzsébet már felszabadultan beszél, amikor a munkája felől érdeklődöm.- A múlt hónapban harminc- egy ügyet tárgyaltam, ez negy- ven-ötven embert érintett. A havi átlag harminc tárgyalás, egy esztendőben háromszáz ítélet...- És huszonkét év óta, amióta magára öltötte a fekete talárt?- öt-hatezer embert ítéltem el?! Jézusom, nem is igaz!... Vannak olyan ügyek, hogy a vádlottat nem lehet sajnálni. Sok évnyi tapasztalat után belátok az ember leikébe is. A vádlott belép a terembe, ránézek, s máris sejtem, milyen ember. A cinikusok gúnyosan elvigyo- rodnak. Ezeken nem segít a legsúlyosabb büntetés sem. Szeretem hallgatni a tanúkat, a vádlottakat. Elmondják a magukét. Ha úgy látom, ez nem elég, kérdéseket teszek fel, hadd beszéljenek, megkönnyebbülnek. A sértett fél örül a legjobban annak, hogy valaki meghallgatja, s a tanú már nem kívánja a vádlott elítélését.- Ilyen esete is volt? — Persze, hogy volt, különösen a családtagok, a házastársak a bajfelejtők. összevesznek, az egyik veri a másikat. Aztán azzal áll elő a megvert asszony, hogy visszavonja a vádat: Vele élek tovább, gyermekem apja! Ha az ütlegelésnek nincs különösebb következménye, leállítjuk az eljárást. Az ilyen esetek megkönnyebbülést jelentenek a bíró számára. De a legtöbb ügy egyre nagyobb gondot okoz. Megszaporodtak a lopások, rablások, a cigányok részéről a rablótámadások. Sorozatban kirámolják a butikokat, olyan ügyesek, hogy még a riasztókészülékeket is kiszerelik. Ilyenkor csoportosan kerülnek a bíróság elé. Egyesek vallanak, mások a végtelenségig tagadnak, s a bíróság addig nem mondhatja ki bűnösnek őket, míg rájuk nem bizonyítják a bűntettet. A fordulat után több törvényt módosítottak, sok újdonságot kellett bevinni a gyakorlatba. Hogy ennek is eleget tehessenek, a bűnügyekkel foglalkozó bírák — Nyitrán öten vannak - egymást felváltva hosszú napokon át ügyeletet tartanak, hogy éjjel-nappal elérhetők legyenek, mert az új rendelkezés értelmében már a bírónak kell dönteni abban, hogy az elfogott tetteseket letartóztathatják-e, vizsgálati fogságba vegyék-e. Egy ilyen szolgálat alatt öt-hét embert is letartóztatnak. „MEGÖLÖM MAGÁT!" — Februárban volt egy kellemetlen esetem — emlékezik Gnothová Ferenczy Erzsébet. - Egy nagyszombati lakost hoz= Dr. Gnothová Ferenczy Erzsébet: „Sok évnyi tapasztalat után belátok az ember leikébe is. A vádlott belép a terembe, ránézek, s máris sejtem, milyen ember...“ tak hozzám. Nyitrán betört az egyik óvodába, ott is aludt. Elfogták, betöréssel vádolták. Igaz volt, ki kellett adnom a letartóz- tatási parancsot. S az illető a szemembe sziszegte: „Ha kiszabadulok, megölöm magát!“ Hasonló fenyegetőzést azelőtt is hallottam, de akkor csak legyintettem. A mostani eset egészen más volt. Kitudódott, hogy a nagy- szombati ember pszichés, kezelték is. Egy ilyen alak valóra válthatja a fenyegetését. Nyitrán nyolc hónapra ítélték el. Fellebbezett. Az újabb tárgyaláson tettét vétségnek minősítették. Az ügyvéd figyelmeztetett: az illetőt májusban szabadon engedték. Nagyszombatban él. Nálam még nem „jelentkezett“. Talán elmúlt a haragja... A bírónő a napokban is fenyegetve érezte magát. A verebélyi cigányok két csoportja egymásra támadt amiatt, hogy az egyik csoport kártyajátékon ötvenezret veszített. A belvárosban még lőttek is egymásra. Egy lövedék a szív táján érte az egyik cigányasszonyt, de nem hatolt a mellébe. Régi jó szokás szerint ő is a keble fölé rejti a pénztárcáját, az tartotta fel a golyót. Tizennégy személy ellen indították meg az eljárást. Amikor perbe fogják a romákat, tömegesen jönnek a bíróság épületéhez. A tárgyalóteremben is randalírozhatnak, fegyvert is használhatnak, veszélyben az ítélőbíró élete is. — Minden eszközt kihasználtam, hogy biztosítsam a védelmünket. A rendőrök nem szívesen jönnek, mert még nem tisztázták, hogy ki védje a bíróság épületét, a rendőrök-e vagy a fegyőrök? De ebben az esetben meghallgatásra talált a kérelmem. Öt állami rendőr jött farkaskutyával és húsz városi feketeruhás rendőr. A tárgyalóterembe egyenként hívatom be a vádlottakat, a tanúkat. Az ajtónál felszólítja őket a rendőr: Adják át a fegyverüket! Meg is motozzák a romákat. Két rugóskést és egy könnyfakasztó sprayt találtak náluk... Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a bírákat nem védik, veszélyeztetettek a bírósági dolgozók. A folyosók nyitottak, bárki bejuthat a bírák irodájába... {Éppen most, amikor az írásomat papírra vetem, hallottam a rádióban az igazságügyi miniszternő nyilatkozatát: Jelzéseket kaptak a bírák veszélyeztetettségéről, ezért a fegyőrök egy részét a bírósági épületek védelmével bízzák meg.) A CIGÁNYNÓTÁK ÁRA A büntetőtanács elnöke rendszerint két ülnökkel ítélkezik, de egyedül is foglalkozik olyan ügyekkel, amelyek büntetési határa nem haladja meg a két évet.- S amikor magyarok kerülnek az ítélőszéke elé? - kérdezem.- Minden embernek meg kell adni a jogot ahhoz, hogy megértse a tárgyalás menetét. A bíró kötelessége a tolmácsot biztosítani. Én ezt, mint magyarul tudó, nem tehetem. Az ügyész és az ügyvéd miatt csak a hivatalos tolmácsot vehetjük igénybe. Egy magyar ember esetével a napokban volt dolgom. A nagycétényi B. J. bácsinak jó kedve kerekedett, elment a kocsmába. Ott cigányok is voltak, énekeltek. Tetszett neki a daluk. Hozzájuk ült, megvendégelte őket: Csak énekeljetek cigánynótákat! Amikor a bácsi fizetett, látták, tömve a pénztárcája. A jóhiszemű ember a jó hangú cigányokat meghívta a szőlőhegyen levő borpincéjébe. Megittak még két liter bort. A cigányok jól berúgatták a bácsit, egy borosüveggel fejbe verték, s odakint bedobták az árokba. A pénztárcájából ötezer koronát és némi valutát elloptak. A kár nyolcezer korona. A két elfogott cigányt én vetettem a vizsgálati fogságba. Ebből azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy manapság, amikor mind gyakoribbak a bűnesetek, a rablótámadások, az ember válogassa meg, hogy kivel ül le szórakozni. Gnothová Ferenczy Erzsébet olyan lelkesen beszélt a bírói munkájáról, hogy megfeledkezett saját maga keserűségéről is. Befejezésül - újrakérdezem:- A halastóról végleg lemondott!- Hogy hagyhatnám itt a munkámat, amikor annyira megszerettem?! Csak ennek élek... Petrőci Bálint 1992. Vili. 28. emlékezetem nem csal, nálunk minden tizedik halandó szívinfarktus következtében hagyja itt ezt az Ígéretesen egy helyben topogó piacgazdaságot. Elkeserítő adat. Azaz már nem egészen az, mivel a tudósok, kutatók nem henyélnek és rájöttek, hogy a szívkoszorúér-megbetegedések ellen orvosi beavatkozás nélkül is sokat tehetünk. Pontosabban, tehetnénk, ha megfogadnánk a sok-sok jó tanácsot, amelyekkel mostanában a sajtó bőségesen ellátja a tudásra szomjas földlakókat. Az utóbbi néhány év alatt összegyűjtött zseniális tanácsoSzéljegyzetünk kát ezúton megosztom a Vasárnap olvasóival. Aki akarja, hasznosítsa, aki pedig nem fél az infarktustól, felejtse el. A legrégibb módszer a halálos veszedelem megelőzésére a kocogás, sétálás. Ha valaki naponta legalább egy negyed órát sétál erdőben, parkban, tiszta levegőn (?), az jó néhány évvel meghosszabbíthatja életét. Ezt már minden kisiskolás tudja. De amiről a tekintélyes angol tudományos folyóirat beszámol, az minden bizonnyal forradalmat jelen a szivistápolásban, és lehet, hogy az antialkoholisták dühödt támadását váltja majd ki. Ugyanis több neves kutatócsoport megállapította, hogy a mérsékelt alkoholfogyasztás, ami A szíverősítő legfeljebb napi egy-két pohárka bort, sört, egy-egy kupicát jelent, 30-50 százalékkal csökkenti a szívinfarktus-veszélyt. A kísérleteket évekig végezték és több ezer idősebb korú páciens megfigyelése alapján kiderítették, hogy azok, akik méla undorral megvetik az itókát, jobban ki vannak téve a szívinfarktus veszélyének. Persze, ennek a korszakalkotó felfedezésnek is vannak tudós ellenfelei, akik attól tartanak, hogy a rendszeres poha- razgatás szokássá válik, meg aztán veszélyes a májra és sok mindenre. En azonban inkább elhiszem azt, hogy egy-egy pohárka muskotály vagy szürkebarát 30-40 százalékkal csökkenti az infarktusveszélyt. Ráadásul sétálgatok is, ami további jó néhány százalékot jelent. No és itt van Linus Pauling Nobel-díjas tudós felfedezése, aki 96 évesen azt állítja, hogy a C-vitamintabletákkal a legjobban védekezhetünk a szívinfarktus és a rák ellen. Bekapok egykét tablettát, és agyő veszély! így már csak véletlenül kaphatok infarktust, de én azt is tudom, hogy az aszpirin (Acilpy- rin) is komoly védelmet nyújt az infarktus ellen. No mármost, ha én ezt a sok százalékot összeadom, kijön olyan 120-Í50. Ezekután is fenyegethet még korunk réme? Hacsak ez a szörnyű politika, ezek az infarktusba kergető gazdasági helyzetek nem lesznek 500-1000 százalékkal veszedelmesebbek, mint az én védekezési módszerem, akkor nyert ügyem van. Sz. B. fif4 [i ^ «i ^ *1 ;{>] l MóKlii p M j ! m
