Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-08-28 / 35. szám
A CSENGETÉSEN TÚL... Talán, ha ez a szeptember elseje egy szokványos szeptember elseje lenne, nem vetne föl annyi kérdést és kételyt, mint amennyi - a szaporodó aggasztó jelek ismeretében - felötlik az emberben. Talán akkor egy bizakodóbb, reményteljesebb tanévnyitót köszönthetnénk, a maga megszokott képeivel: izgatott kiselsősökkel, pályájukat kereső fiatalokkal, új elképzelésekkel, s amit a pártállam bukása eredményezett: kötetlenebb, emberibb léptékű és kreatívabb tananyaggal, szaporodó iskolatípusokkal, ideológiai nyűgöktől megszabadult pedagógusokkal és gyerekekkel, új, eredményesebb módszerekkel, amelyek vonzóbbá teszik a nemzetiségi iskolát. Szóval, ha ez a szeptember elseje továbblépésünket jelentené, annak látnánk biztató jeleit. Ha, álmodozáson és meddő óhajokon túl, nem megmaradásunk körmönfont módozatain kellene töprengeni, hanem elégedetten konstatálhatnánk: a kisebbségi oktatásügy végre egy új politikai kultúrának megfelelő, európai mércével mérhető, méltányos és megnyugtató helyzetbe került. Csakhát, sok a talán, a ha, az esetleg. E sorok írásakor még az sem biztos, mi lesz az ország további sorsa. Kint augusztusi hőség, s a politikai uborkaszezonban keserű uborkákat locsolnak a hatalom új urai. Az ember elmélázik nemzetek és népek önrendelkezési jogán, záróokmányokon és európai normákon, miközben átnyúlnak a feje fölött, és kertelés nélkül arcába vágják a kesztyűt: a szlovák alkotmánytervezetbe sikerült beépítenünk azt a passzust, miszerint a kisebbségeknek joguk van megtanulni az állam nyelvét. Lehet, mire ezek a sorok megjelennek, már az új oktatásügyi törvények fölött izzadnak a magukat demokratáknak nevező atyafiak, s tervezgetik a kisebbségi oktatásügy felvirágoztatását biztosító új direktívákat. Nem kell messzire menniük: csupán a hetvenes évek elejére, amikor (természetesen a mi érdekünkben) megszületett a zseniális hadicsel: a magyar iskolákban szlovákul kell tanítani csaknem minden tantárgyat. Bár ne kéne huhognia az embernek, vészjósló bagoly módjára. Ám amikor a kormány elnöke is fejet hajt egy olyan kulturális intézmény előtt, amelynek elsődleges célja ellenőrző hadjáratot folytatni a magyar iskolák ellen, s amikor ez az intézmény alig titkoltan kezdi átvenni a pártállami vezetés mindent átfonó és igazgató szerepét, nem lehetnek illúzióink. A cél világos: térdre kényszeríteni iskoláinkat, a nemzetállam koncepcióinak megfelelően. Az ünneprontó gondolatok és kételyek korántsem megalapozatlanok. Tartok tőle, parlamentáris képviseletünk csekély ereje és szerepe nem lesz elegendő iskoláink megvédésére, s be kell rendezkednünk egy új jégkorszakra. Csak reménykedhetünk: nem fog negyven évig tartani. Kövesdi Károly ERŐS VARUNK Új tanév - változásokkal Az új tanév, mely új teendőket, feladatokat hoz, már kopogtat az ajtón. A Szlovák Köztársaság Oktatási-, Ifjúsági és Sportminisztériuma még június végén közzétette a szeptemberben induló új tanévvel kapcsolatos pedagógiai és szervezési jellegű tudnivalókat, utasításokat. Örömmel tapasztaltuk, hogy eme utasítások bevezető részében többek közt ez áll: ,,Állampolgáraink azon jogának érvényesítése érdekében, hogy gyermekeik anyanyelvükön tanulhassanak, az iskolaszékek meg fogják teremteni az ehhez szükséges szervezési, anyagi és személyi feltételeket az 1991-ben kiadott 50. számú rendelet értelmében. “ Az utasítások a hitoktatást - mely nem kötelező tantárgy - az órarend szerves részévé teszik, s felhívják az iskolák igazgatóinak figyelmét az ember- és környezetvédelemmel, valamint az etikai nevelés elnevezésű választható tantárggyal kapcsolatos teendőkre. Az oktatás színvonalának, valamint a pedagógusok pszichikai erőkifejtésének megfelelő elosztása érdekében az utasítások azt javasolják, hogy az elméleti tantárgyakat a pedagógusok legfeljebb négy egymást követő órában tanítsák, a diákoknak pedig legfeljebb hat egymást követő tanítási órájuk legyen. A pedagógusok részére tartandó különféle gyűlések és tanácskozások csak a tanítási időn túl valósíthatók meg, s azok dátumáról és időpontjáról az iskola igazgatóságának legalább egy héttel az adott gyűlés előtt tájékoztatnia kell a pedagógusokat. Az alapiskolákban az új tanévben is az 1991 májusában kiadott alternatív tantervek alapján folyik majd a tanítás. Üj intézkedés, hogy a nem kötelező tantárgyakat abban az esetben is lehet tanítani, ha mindössze 12 tanuló jelentkezik, s ilyen csoport akkor is létesíthető, ha a létszáma több párhuzamos osztály tanulóiból áll össze. Az idegen nyelvek oktatásában egy-egy csoportban 24 (sajnos nagyon sok!), a munkára nevelés és a laboratóriumi gyakorlatok óráin 18 lehet a legmagasabb létszám. Az alapiskola 1. évfolyamában a tanulók legmagasabb létszáma 30, a 2-9. évfolyamokban 35 lehet, ami igen magas létszám. Új utasítás az is, hogy a szakköri tevékenységet ezentúl a bizonyítványokban két fokozattal lehet értékelni: tevékenykedett, sikeresen tevékenykedett (valamely szakkörben). Ez utóbbi minősítést - az utasítások szerint - csak a kimagasló eredményeket elérő tanulók kaphatják. A következő utasítás: „Az ukrán tanítási nyelvű alapiskolákban a történelem elnevezésű tantárgyban az 5. évfolyammal kezdődően tanítani kell a ruszinukrán nemzeti és nemzeti kisebbségi történelmet is". Ugyanilyen utasítást - sajnos - nem találunk a magyar tanítási nyelvű iskolák számára. Pedig nem képezheti vita tárgyát, hogy égető szükség van rá, az ezzel kapcsolatos véleményünknek, igényeinknek a legkülönfélébb fórumokon már számtalanszor hangot adtunk. Megelégedéssel kommentálhatjuk viszont az utasítások ama megállapítását, mely szerint a magyar tanítási nyelvű középiskolák első évfolyamában a szlovák nyelv oktatása már az új koncepció alapján, a nyelv kommunikatív funkciójának kihangsúlyozásával folyik majd. A kérdés csupán az, hogyan lehetséges az új koncepció bevezetése a régi tankönyvek használatával? A Szlovák Pedagógiai Könyvkiadó magyar tankönyvszerkesztőségének fő- szerkesztőjétől származó értesülés szerint ugyanis az oktatási minisztérium nálunk az új szlovák tankönyvet még meg sem rendelte. Az is elgondolkoztató, hogy az ukrán tanítási nyelvű középiskolák első évfolyamában is bevezetik a ruszin-ukrán nemzeti és nemzeti kisebbségi történelem oktatását, ugyanilyen intézkedés a magyar és magyar nemzeti kisebbségi történelem oktatásáról a magyar tanítási nyelvű középiskolákban - sajnos nincs... A középiskolák tantervében találunk egy érdekes új választható tantárgyat a 3. és a 4. évfolyam tanulói részére. A tantárgy neve: Nemzetgazdasági hét (Hospodársky tyzden). Oktatása mindössze egy héten át folyik majd igen intenzíven, heti 40 órában azzal a céllal, hogy a tanulók megismerkedjenek a piacgazdálkodás és a vállalkozói munka alapelveivel és legfontosabb tudnivalóival. Az új tanévben bővülni fog a középiskolák hálózata. Nyolc új gimnázium létesül az ország különféle pontjain, több gimnázium pedig áttér a nyolc évfolyamos oktatásra. Az állam felkarolja a szaktanintézetek létesítésének ügyét is, mivel számos üzem és vállalat felszámolása vagy leépítése következtében rohamosan - a szükségletek szintje alá - csökkent ezeknek az iskoláknak a száma. Szeptember elsején 25 új szakközépiskola is nyílik: 1 vendéglátó-ipari akadémia (új ^nevezés!), 3 kereskedelmi akadémia, 6 textilipari, 2 elektrotechnikai, 2 közlekedési, 1 élelmiszeripari és 1 gépipari szakközépiskola, valamint 9 szakközépiskola leányok számára. Sajnálatos tény, hogy a magyar tannyelvű gimnáziumok, szaktanintézetek és szakközépiskolák száma nem növekedik a magyar nemzetiségű lakosság számarányának és igényeinek megfelelően. Így hamarosan bekövetkezhet az az idő, amikor a magyar fiataloknak nem csupán a magyar oktatási nyelvű felsőfokú oktatási intézmények, hanem a szükséges középiskolák sem állnak majd rendelkezésükre. Az új tanév ünnepélyes megnyitása kedden, szeptember elsején lesz az összes alap- és középiskolában. A tanulók az új tanévben is örülhetnek a (talán feleslegesen) sok szünidőnek. Az őszi szünidő október 29-én kezdődik és november másodikéig tart. A karácsonyi szünidő december 23-tól 1993. január negyedikéig lesz. A félévi szünidő január 29-től február elsejéig tart majd. Pozsonyban és a volt nyugat-szlovákiai közigazgatási kerület területén február 22-26 között lesz a tavaszi szünet, a volt középszlovákiai kerület területén február 15-19, a volt kelet-szlovákiai kerületben pedig március 1-5. között. A húsvéti szünidő április 9-én kezdődik, és szerdáig, április 14-ig tart. Meg kell jegyeznünk, hogy kissé sok ez a szünidő. A tanév ily módon történő „feldarabolása" számos esetben megnehezíti a pedagógusok és a diákok munkáját. Végül ezúttal is meg kell említenünk, hogy az iskolák, a pedagógusok és a diákok nyugodt munkája érdekében sürgősen felül kell vizsgálni a pedagógusok nemrég bevezetett új bérrendszerét, mely számos pedagógus esetében azt „eredményezte“, hogy a „fizetésemelés“ dacára több száz koronával csökkent a havi bérük a túlórák, a helyettesítések és az osztályfőnöki munka díjazásának eltörlése miatt. Csak ezután kívánhatunk majd valóban eredményes, jó munkát az új tanévben pedagógusainknak és diákjainknak. Sági Tóth Tibor Vélné az ember: ha elérkezik a fel- szabadulás pillanata, hamarosan eltűnik minden rossz, ami az elnyomás idején egyre elviselhetetlenebb teherként nehezedett az életre, ugyanakkor felszínre kerül és működni kezd minden olyan érték, melyekből addig legfeljebb itt-ott lehetett belopni valamit a mindennapokba, azt is cselezve, egylkről-másikról meg egyenesen ajánlatosabb volt nem beszélni. Nos, mint tapasztalhatjuk, a dolgok kissé másként állanak ebben a mi közép-kelet-európai térségünkben, következésképpen nálunk is, az élet valamennyi területén. Az okok többé-kevésbé ismertek. Itt van például az iskola. Bizony, ö is meglehetősen lomhán halad előre a megújulás, a változások útján. Amilyen nehezen tűnik el falai közül a rossz, legalább olyan nehezen kerül be oda az érték, még módszer formájában is, melynek pedig az alkalmazása pénzbe sem kerülne. Igaz, amíg a struktúra, az iskola belső rendje, a lélek és szellem művelésére tág teret nyújtó anyagi-tárgyi feltétel- rendszere, a legtöbb helyütt magas A „játék“ éve osztálylétszám nem változik, no meg, amíg lent továbbra is fentröl várják az utasításokat, fent meg az úgynevezett alulról jövő kezdeményezéseket lesik, miközben - ez már csak igy van mifelénk - ha netán akad ilyen, azt mindjárt igyekeznek elfojtani, megnyirbálni, szóval, amíg mindez így van, addig aligha számíthatunk gyökeres fordulatra. Ami ebben az egészben elszomorító az ember számára, aki történetesen újságíró, hogy a pártállam idején némely kérdésről leírt - bíráló, számon kérő, hiányokat jelző vagy éppen megoldásokat javalló - sorai tulajdonképpen manapság is aktuálisak. Például azok, melyeket az iskolai művészeti tevékenység mással pótolhatatlan szerepéről jegyzett le. E tevékenység különböző formái, a színjátszás, bábozás, kóruséneklés, tánc stb. továbbra sem tudnak úgy istenigazából lábra kapni iskoláinkban, mi rosszabb, visszaesés tapasztalható, noha már a jó öreg Komensky évszázadokkal korábban felismerte és megmondta, hogy a dramatikus játékok a nevelés-oktatás leghatékonyabb eszközei, hiszen alkalmazásukkal a gyermek saját kreatív képességeinek mozgósításával, élmények közepette jut új ismeretekhez, találkozik új, magatartást formáló érzésekkel. Volt és van alkalmunk elég: látni a száraz, rideg, klisékre épülő nevelési-oktatási módszerek csődjét. Legyen bármilyen nehéz helyzetben az iskola, haladjon bármilyen lomhán a megújulás útján, ha mindennél előbbre való számára a gyermek, akkor ezekről a játékokról nem mondhat le, sőt a tanítási órákba is beviszi őket. Be kell vinni. És ez kétszeresen érvényes a nemzetiségi, esetünkben a magyar tanítási nyelvű iskolákra, ahol akarva- akaratlanul külön szerep társul főként a gyermekszínjátszás, a bábozás eredendő szerepéhez. Ma ugyanúgy, mint a rendszerváltás előtt... Ezért is lenne jó, ha a magyar tanítók - szándékosan nem mondom csak a magyar szakosokat - lépnének végre nagyobbat és merészebben, írhatnánk majd akkor ennek az új tanévnek a végén, hogy a művészeti tevékenység fellendülésének éve (is) volt. (bodnár)
