Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-08-21 / 34. szám
Kupié a Vörös Villamosról avagy abroncs nyolc plusz két pótkerékre holtvágányra döcögött végül a kopott vörös villamos kalauz és vezető nélkül döcögött holtvágányra végül a kopott vörös villamos nem volt rakva virágos néppel bezzeg amikor érkezett bíborló színben sok beszéddel meg volt rakva virágos néppel bezzeg amikor érkezett vöröslött de amint utólag utólag minden kiderül bíborát nem a pirkadó nap vértől vereslett mint utólag utólag minden kiderül mint a görög tragédiában belül történt mi megesett a színen csak siránkozás van mint a görög tragédiában belül történt mi megesett hát sic transit glória mundi a dicsőség így múlik el honnan lehetett volna tudni hogy sic transit glória mundi a dicsőség így múlik el s itt állunk ismét mint az ujjunk sok hite-volt-nincs nincstelen a magunk kárán kell tanulnunk ismét itt állunk mint az ujjunk sok hite-volt-nincs nincstelen s tülekedünk egymásnak esve ha jön a volt-már villamos sárgára avagy zöldre festve tülekedünk egymásnak esve ha jön a volt-már villamos félre ne értsd a dalom testvér nem sirató csak szomorú nem szeretném ha lépre mennél félre ne értsd ismét /lem testvér nem sirató csak szomorú MELLÉKDAL A PÓTKEREKEKRE de holtvágányra döcögött-e vajon a veres villamos eljárt-e az idő fölötte és holtvágányra döcögött-e vajon a veres villamos s nem lesz-é vajon visszatérte boldog aki nem éri meg halomra halnak miatta s érte most is ha lenne visszatérte boldog aki nem éri meg Somogyi Győző: Tapolcai medence (tempera) Vót eccer egy ember, akinek vót egy felesége. De az asz- szony ulyan rest vót, hogy még magára inget varrni es restellt. Telt, múlt az idő, s ennek az asszonynak az ingei mind elszakadtak, hogy csuron-csórén maradt. Azt mondja egyszer az embere neki:- Te, asszony! Nem szégyel- led magad, hogy csórén járj? Varrj inget magadnak, met elég vásznad van. De az asszony azt mondta:- Én má bizon nem varrók, met ha abból a vászonból kiszabok egy ünneplőre való inget, az a vászon má többet nem észrevászon (hozományba való). Elmejen az ember a szomszédba, s mondja a komaasszonyának:- Te, komasszony! Nem tudom, mit csináljak a feleségemmel, met nem akar magának inget varrni. Én má a főd alá bújnék szégyenletemben, mikor látom, hogy szűzcsórén maradt. Asszongya erre a komasz- szonya:- Édes koma! Eredj haza, s mondjad az asszonynak, hogy törökfutás lesz, s inget kell varrni. Haza es mejen az ember, s mondja a feleséginek:- Hallod-e te, asszony! Törökfutás lesz, s inget kell varrni. Az asszony csak elhallgatta, de inget nem akart varrni. Azt mondja az ember a ko- masszonyának:- Te, komasszony! El kell menjek, s inget vegyek, met ez •f Moldvai csángó mese a boldogtalan nem akar inget varrni.- Sohase azt, édes koma- mondja a komasszonya -, met ha inget vész neki, még annyit se fog dógozni. Mondd azt, hogy törökfutás van, s állítsd bé csórén a csihánba, meglátod, hogy aztán varr inget magának. Az ember úgy es tett. Elment haza, s mondja a feleséginek, hogy törökfutás van, s el kell bújni.- Jaj, Istenem, hova tudjak elbújni - mondja az asszony megjedve -, hogy meg ne kapjanak.- Gyere csak gyorsan, met én elbújtatlak — mondja az ura —, hogy nem kapnak meg. Megfogta a feleséginek a kezét, s béállította legnagyobb csihánba. Elvett egy jó husángot, s még a csihánt jól reahaj- totta, hogy ne látszodjon ki belőle. Ott hagyta vagy jó órát, s osztán odament s azt mondta:- No, gyere ki asszony, met elmentek a törökök. Az asszonyt úgy esszecsíp- ték a csihányok, hogy még nem es tudott menni.- Jaj, te ember, érezted-e a törökfutást?- Én nem. Ingem nem bántottak. Látod-e, téged azét bántottak, met csórén vótál. Telt, múlt az üdő, de az asszony csak nem akart inget varrni. Elhagyta az ura egy-két hónapig s egyszer csak azt mondja neki:- Asszony, azt hallottam, hogy esment törökfutás lesz.- Mikor lesz a törökfutás? — kérdi az asszony.- Nem tudom, hogy mikor, de meglesz. Esment elhallgatta a felesége, de inget gának. Amin): telt, mondja egysze leséginek, he van, s beállítja ráveri egy husi kát. Egy fél mondja az áss; — Gyere ki £ mentek a torol De az assz csípték a csihá tudott kijönni, bér a csihánból bába. Gondolja kell menjen, s get, met szégyi lesége mind íg a városba, de hamarább t^rr ba, hogy igyéi hány decit béc magába, ő biza met ott elég vás jón, ha kell. üveg rajmézet zamejen, a lúd; szi a feleségit a tetőtől talpig s beléhengerge kel onnét a fele magát a tükörb — Én vágyó gyok-e ember?-Te vagy, - mondja az 1 vagy. Gondolja, 1 kérdezze meg a hogy ő-e. Mikc masszonyához, vót, s mikor meghót, mint a az asszony r a komasszonya az ajtón s világ Úgy elfutott es fut, ha meg i (Lészped, Dér Ignác Anna, 32 P etőfit a hideg rázta föl. Ivott kicsit a piros bádogbögréből. Beleborzongott. Bordó karimát hagyott az estéről maradt bor. Mind kiitta. Csupasz lábára csizmát húzott, kötött lélekmelegítője az alsója alá ért. Az udvarra indult, közben arra gondolt, vajon hányadszor, és összessen mennyi idő az? Eszébe jutott a délutáni tanterem, a padokban hagyott pöckölős rajz-focik térképei. Sárga sugárral kaszabolta a fölszálló gőzgömböket. És ha pöcköli valaki, ha rajzolja valaki az ő lépteit is? Utainak nyomvonala néhol olyan vastag, mint az ütőér, életbevágó és éltető, másutt téve- lyegne, mint a hajszálerek, az élet kiterjedéseit követve, s persze, lennének olyanok is, melyeket céltalanul és makacsul csak kijárt, mint kutyalábak a havat kerítés mentén. Befelé, belerúgott a lavórba. Anna fölébredt. Petőfi az ágyhoz guggolt, bedugta kezét a takaró alá, és rövid, gyors mozdulatokkal megsimogatta Anna hasát.-Tádé! Nem fázol? Anna fölkönyökölt.- Ide nem lehet gyereket szülni.- Mit csináljunk. Anna összeszorította a száját, és a szemét egyszer körbeforgatta.- Reggelizzünk! Petőfi saját sarkára lépve lehúzta csizmáit, átmászott Annán, és magára húzta a takarót. Emlékezett, Anna olyan odaadóan fordult föléje, mint aki egy kaput tár ki, aminek már régen nincsen kerítése. A lepedő egy darabjába nézett, mintha tiszta vízfelszín lett volna az, le az ágy, a ház fekenére. Utált reggelizni és mosdani, kötelező kitérőnek érezte. Igaz, a szappanos vizet szerette kilöttyen- teni az udvar gazára. Ha el nem késett vele, elkérte Annáét is. Tetszett neki,' olyan józsefattilásnak érezte.- Jujj! - Anna hasra fordult. - Vakard meg! Petőfi Anna hátához kapott.- Alatta! Eldugta kezét a takaró alá, és becsúsztatta Anna hálóingébe.- Följebb! - Anna összeszorított foggal benntartotta a levegőt. - Még! És jobbra! - Szusszanva szöktek ki a szavak. - Még jobbra! Ne! Balra! Ott! Nem!- Szökik?- Aha. — Anna beharapott egy csomó levegőt! - Lejjebb! Petőfi futamokat kapart Anna gerincén.- Na majd elkapom a grabancát! Hol van? - Föléje térdelt és becsúsztatta másik kezét is.- Lejjebb!-Itt?- Még!- Most?- Ott! Ott!- Megvan?- Meg - mondta kesernyésen Anna, és hátrakotorászott a kezével. - Én itt mindég viszketek. Petőfi lemászott Annáról, hanyatt dőlt, feje nagyot dobbant a párnán. Anna nagyon lassan húzta szét az ajkait, úgy, mint aki a halálán mosolyog. Petőfi azt mondta:- Úgy húztad szét a szád, mint aki a saját halálán mosolyog. Anna vállat vont. Később az udvar szitanyomatát nézte Petőfi a szúnyoghálón át. Mikor kilépett, a gazban nagyokat szökellve Bagira fölugrott, a kőfalra. Becsapta a hálós fakeretet. Hat szükséglakás tartozott a Szabadkai utca 5-höz. A kapunál két másik macska ült a kukákon. Úgy érezte, az újpesti utcákban van valami vigasztalhatatlan. A Televízióban csak telefonált, sietett el. Gyalog indult át a Lánchídon. Néha várt egy-egy autóra, különösen egy szürke mikrobuszt és az azt követő külföldi autóbuszt figyelte sokáig. A mikrobuszból egy rab kémlelte a várost, fejét a fémrácshoz nyomta, és lassan le-föl bólogatott, ahogy a hídszerkezet kívánta. Karvezető volt. Egy taktus késéssel a turisták kórusa követte a fejkörzé- seit. A néma kórusmú Budapest szépségéről és szabadságáról szólt. Petőfi visszavezette hasonlatát a kottáig, és megelégedéssel értette meg, hogy egy híd: látható zene. Újságot vett az Alagút előtti újságosnál. Még a bódénál átlapozta, egy helyen olvasta kicsit, aztán újból odahajolt a lukhoz.- Még ötöt kérek ebből! Az újságosnő hátranyúlt, közben fölpillantott a szemüvege fölött. — Ablakmosás lesz, kedves? Petőfi vigyorgott. Nem mondta meg, hogy egy Erdélyről szóló verse van benne. Úgy érezte, beérte a divat, és elszerették előle Erdélyt. Annával eléggé összeveszett, mielőtt eljött Újpestről. Tudta, esélytelen helyzetük is az oka, és azt is tudta, hogy nem tudja, mikor fog még egyszer ennyire szeretni valakit. És nem is erről van szó. Pontosan emlékezett arra a pillanatra, mikor megszerette Annában, akit még nem ismert. A kamrában szivattyúzCZIGÁNY ZOLTÁN ta ki a maradék olajat, aztán az udvari árnyékszék előtt letette a kannát. Csaknem teljesen sötét volt már. Öreg lepkék rebbentek a villanykörte köré. Egy fürdőruhás nő bájolgott Petőfivel szemben. A több éves, átnedvesedett plakátnaptárra feszült kellem első pillantásra egy holttest eltorzult vonásainak látszott a fakó fényben. Petőfi visszafordította a deszkaajtóra a reteszt, és megfordult. Az ablakok fénye az udvarra vetette sárga lepedőit, és a kiszóródó neszek pattogtak rajtuk. A konyhában is égett a villany, az ajtó fehér függönyén át vízalattinak látszottak a tárgyak. Anna körvonala hajolt le valamihez, fölegyenesedett, félig kilépett a keretből, megint lehajolt. Akkor Petőfi hirtelen megértette, hogy a vacok testén kívül is élni kezdett. Mégha Anna testén belül is. Úgy érezte, angyal szállt hozzá a hírrel, de csak a fűtőolajszag tócsája lebegte tanácstalanul körbe. Befűzte az övét. Biztosan tudta, hogy Annának meg kell szülni a gyereket. A belélegzett olajszagtól úgy elnehezült a tüdeje, mintha Isten tette volna vállára a kezét. Mint egy pékség, olyan lesz a szülészet, fehérrel behintett, a levegő is fehér szagú, és fehérköpenyesek húznak majd polcos szekérkén tizenöt-húsz friss csecsemőt, férfiak állnak sort a folyosón, megfeszülnek inaik, olyan gyöngédnek kell lenniük, hogy magukhoz vehessék a?, az erővé váló testet, a testet, amit életből készítettek — gondolta Petőfi, miközben falipult-társa két karja a füstfelhőből túl alacsonyra landolt, és nagy csattanással a deszkalapra borította az újai Petőfi a mögötti gyorsan m%f összeakadt, a kit előtt tajtékokat \- Ne tessék Petőfi, mire a ve nyeríteni kezd« a füstből, nyiho bukdácsolt alá, tőfi hátát kezdt sör csurrant a ki Petőfi tekinte majd a sarokba « ták át. Hirtelen nek éppen olyai ez, mint bárme nincs próba: áll; Egyenletesen főj Csendesülve rizling. A boros bér letoccsantot harat.- Patton Aug Petőfi elámull- Az. Az az. beszélni. - Bel- De megpróbi kamerát, - a — mint egy fényi lant a szeme — a róla. Isten éltess Karcsi bácsi ugrott. Petőfi ti kapott képeslapi azt írta, a többié nincs rajta az a bácsi egyszerre harat.- Az ilyen tí ben gyorsítalak újabbal kell fede
