Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-08-21 / 34. szám

♦ 1968. augusztus 20-arol 21-ere virradó éjszaka a szovjet csapatok a szövetségeseknek inkább csak jelképes részvételé­vel lerohanták Csehszlovákiát. A megszállást, amelyet a világ közvéleménye óriási felháborodással fogadott és a nemzetközi munkásmozgalomban is zavart váltott ki, több mint két évtize­den át testvéri segítségként próbálták magyarázni. Kezdettől fogva szó volt valamiféle meghívólevélről, amely legalább némileg indokolta volna a katonai beavatkozást egy „testvéri“ országgal szemben. Ezt a levelet 1989 novembere után, az 1967-1970-es események tisztázására alakult kormánybizottság is kereste. Tény, hogy a szovjet csapatokat a csehszlovák állami szervek nem hívták be. Akkor hát ki? És milyen értéke lehetett egy ilyen meghívás­nak? A szovjet levéltárak csak az utóbbi hónapokban szolgáltatták ki titkaikat. Addig történészeink inkább csak a tárgyalások résztvevőitől ka­pott nagyon is hézagos felvilágosítá­sokból, jegyzetekből próbálták kiala­kítani az esemény teljes képét. Vég­re Václav Havel néhány héttel eze­lőtt Jelcintől megkapta a sokat emle­getett titokzatos meghívólevelet is... ÖSSZEESKÜVÉS SZOVJET SEGÉDLETTEL 1968. augusztus 16-án vagy 17- én a prágai szovjet nagykövetségről rádiógramot továbbítottak a Kreml­be. Leonyid Brezsnyev az üzenet teljes szövegét felolvasta a varsói ötök moszkvai találkozóján (1968. augusztus 18.), ahol a végső döntés született Csehszlovákia megszállá­sáról. A gyorsírással készült jegyző­könyv szerint Brezsnyev a követke­zőket ismertette szövetségeseivel: ,, Indra közölte, hogy csupa meg­bízható személyből alakult csoportja megtárgyalta, miként fog eljárni a CSKP KB Elnökségének augusz­tus 21-éré összehívott ülésén. Amennyiben szovjet részről biztosít­ják őket, hogy csapataink augusztus 20-áról 21-éré virradó éjszaka Csehszlovákia területére lépnek, szakadást idéznek elő a KB ülésén, bizalmatlanságot szavaznak meg az elnökség jobboldali erőinek és lé­nyegében átveszik a párt és a kor­mány irányítását. “ Tehát puccs készült! A Moszkvá­hoz hü erők magukhoz akarták ra­gadni a hatalmat, de erre csak szov­jet katonai segítséggel kerülhetett sor. A szovjet beavatkozást pedig a világ előtt valamiképp meg kellett indokolni. Hallgassuk csak tovább a beszámolót: „ Indra megígérte, hogy doku­mentumot készítenek elő, mely sze­rint az egészséges erők a néphez és a testvéri pártokhoz fordulnak segít­ségért. .. Ezt a dokumentumot augusztus 21 -én reggel terjeszthetik elő, miután katonai egységeink Csehszlovákia területére léptek. Indra garantálja, hogy az augusztus 20-áról 21 -éré virradó éjszaka folya­mán e dokumentumot a KB és a kor­mány tagjainak legkevesebb ötven aláírásával nyújtják át. A meglévők kiegészítéseként... “ Brezsnyev beszámolójából egyértelműen kitűnt, hogy már vala­miféle levél létezett bizonyos aláírá­sokkal, amit még továbbiakkal óhaj­tottak kiegészíteni. Összeesküvés volt ez a javából. Mert ugye a szövetséges csapatok­nak előbb meg kellett szállniuk az országot, csak azután továbbították volna a meghívólevelet... A forgatókönyv szerint a meg­szállást követően épp Indra (a meg­hívás kezdeményezőjének) elnökle­tével forradalmi törvényszéket kellett volna alakítani, amely az ellenzéket megsemmisítette volna. Amikor au­gusztus 21-én a CSKP KB épületé­ben másokkal együtt letartóztatták Josef Smrkovskyt, a Nemzetgyűlés elnökét, a belügyminisztérium dol­gozója a szovjet NKVD tisztjének jelenlétében kijelentette: ,,Két órán belül a forradalmi törvényszék elé állítják, amelynek élén Indra elvtárs áll“ Az öt aláírás: Alois Indra, Draho- mír Kolder, Antonin Kapek, Old- rich Svestka és Vasil Bil'ak. HÍVÁS NÉLKÜL IS JÖTTEK VOLNA? E kérdésben katonai szakértők véleményére kell támaszkodnunk. Szerintük a szovjet katonai stratégia 1965-ben megváltozott. A váratlan támadás elvére épült. Ennek értel­mében az ellenség csak váratlan, tömeges rajtaütéssel győzhető le. Ehhez pedig bizonyos méretű és mértékű harci készültség szüksé­ges, a csapatoknak az előre kijelölt hadmozdulatokra készenlétben kell állniuk. Ez viszont előretolt közép­hatótávolságú fegyvereket feltétele­zi, amelyek a felvonulást biztosíta­nák. Katonai dokumentumok alapján a feltételezett stratégiai irány Cseh­szlovákia - Stuttgart - Saarbrücken - Közép-Franciaország volt. A szovjet vezetés már Novotnytól is kérte csapatainak köztársaságunk területén történő elhelyezését. E terv már jóval 1968 előtt elkészült. A szovjet csapatok megszállásunkat követő elhelyezése is lényegében e stratégiának felel meg. Az 1968-as csehszlovákiai események a szovjet katonai terveket is veszélyeztették, így a katonai vezetésnek kapóra jött a megszállás lehetősége. MEGHÍVÁS ÖT ALÁÍRÁSSAL Néhány héttel ezelőtt Jelcin meg­küldte Václav Havel köztársasági el­nöknek az oly régóta keresett meg­hívólevelet. A korábbi találgatások szerint a levelet tizennyolcán Írták alá. Kiderült, hogy csupán öten. Fel­tételezhető, hogy a tizennyolc aláíró közé azokat sorolták, akik hajlandó­nak mutatkoztak a levél utólagos aláírására. Hogy erre nem került sor, azzal magyarázható, hogy az összeesküvők terve füstbe ment. A megszállás éjszakáján az elnök­ségben nem sikerült megszerezniük a többség támogatását, sőt ez a pártszerv nyilatkozatban ítélte el a beavatkozást. A lakosság is heve­sen tiltakozott a megszállás ellen, és haragja a beavatkozást támogató maroknyi csoport ellen fordult. Az ötök akcióját nem véletlenül nevezem összeesküvésnek. A szov­jet csapatokat titokban, elvtársaik tudta nélkül hívták be. Ha biztosak lettek volna abban, hogy igazságos ügyet szolgálnak, legalább a párt­szervekben nyíltan kiálltak volna. Erre se voltak képesek. S a levelet nemcsak titokban továbbították egy idegen hatalom képviselőjének, ha­nem azt is titoktartásra kérték. Erről tanúskodik a levél utolsó bekezdé­sének itt közölt másolata is: „Az országunkban kialakult hely­zet bonyolultságára és veszélyessé­gére való tekintettel, kérjük e nyilat­kozatunk maximális titokban tartá­sát. Ezért is írunk közvetlenül ön­nek, orosz nyelven. “ Brezsnyev megértette politikai cinkosainak kérését, ezért a levél borítékjára ráüttette a pecsétet: So­ha fel nem nyitni! Az események másképp alakul­tak. Azóta már nincs Szovjetunió, nincs félelmetes szovjet hadsereg. És nincs Brezsnyev. Sőt az aláírók közül is csak Vasil Bil'ak él. A levelet pedig felbontották... La­kosságunk végre megtudhatta az összeesküvők nevét. VASIL BILAK TAGAD Vasil Bilakot, a normalizálás idő­szakának egyik vezéralakját, Brezs­nyev bizalmi emberének tekintették. Ő az, aki az 1968. évi megszállást két évtizeden át csak testvéri segít­ségnek nevezte. Még nagy figyelmet keltő emlékirataiban is, amelyekben 1968-as saját szerepét is felvázolta. A meghívólevél közzététele után riporterek ostromolták öt, az egyet­len élő aláírót. Az újságírókat jobbá­ra csak villája kertjének kapujáig engedte. (Csupán érdekesség ked­véért említem meg, hogy a bírósági döntés szerint eddig jogtalanul lakott villáját rövidesen el kell hagynia és bérlakásba költöztetik.) Talán egyet­len kivételt tett, a Rudé právo mun­katársával, akivel hosszabban elbe­szélgetett. Bil'ak már emlékirataiban említ valamiféle Brezsnyevnek átadott le­velet. Az interjúban a levél útjáról többet is elárul. Visszaemlékezése szerint Kolder kérte fel őt a cseh­szlovák és a szovjet pártküldöttség Pozsonyban (1968. augusztus 3-án) lezajlott emlékezetes találkozója al­kalmából, hogy közvetítse e levél átadását Brezsnyevnek. Ezt ö meg is tette. Kolder titkárát elvezette Brezsnyevhez, de nyomban maguk­ra is hagyta őket. De távozásakor még látta, hogy a titkár levelet nyújt át a szovjet párt főtitkárának. Ő állí­tólag a levélről többet nem tud. Bil'ak a meghívólevelet hamisít­ványnak minősíti. A rajta szereplő aláírását is. Mégis mivel magyaráz­za a levél létezését a saját aláírásá­val? Az újságíró kérdésére válaszol­va kijelentette: ,,Egy alkalommal részt vettem hírszerzőink vagy kémelhárításunk dolgozóinak valamiféle gyűlésén. A gyűlés után a főnökök sok mindent megmutattak nekem és többek kö­zött kijelentették: Bármilyen aláírást úgy hamisítunk, hogy az illető meg sem különbözteti a sajátjától." Bil'ak a legfelsőbb pártszerv tagja és a politikai ranglétrán a második, harmadik helyen állt. A titkosszolgá­lat dolgozói a hamisításokat mint munkamódszert csak a pártvezérek áldásával alkalmazhatták. Bil'ak ezt akkor nem tartotta megengedhetet­lennek, mert nem tiltakozott ellene. Nem is érdeklődött, milyen esetek­ben, kik ellen, milyen cél érdekében jeleskedtek az aláírások hamisításá­ban. Akkor ebben nem látott semmi erkölcstelent? Ha Bil'aknak hinni lehet és aláírá­sáról kiderülne, hogy valóban hami­sítvány (mert közben írásszakértők vizsgálják), akkor is csak a bume­ráng csapott volna vissza. Zsilka László B CBH3H CO CJtOTKHOCTbK) K OIiaCHOCTbJO paSBKTMH OŐCTa- hobkm b Haiueü CTpaHe, npocwM Bac o MaKCHMeutbHoe saceKpemi- BaHue BToro nauiero aaHBJieHWH, no otoS npwnwHe nwiueM erő npflMO JIHHHO flJIH Bac Ha pyCCKOM H3HK9. A meghívólevél eredetijének a cikkben Idézett befejező része. Hidak... Tóthpál Gyula felvétele Ötletek-kérések-tapasztalatok Szerkesztőségünk naponta nagy halom levelet kap. Az olvasók bizalommal fordulnak lapunkhoz javaslataikkal, kételyeikkel, gondjaik­kal, kéréseikkel és beszámolóikkal. Ezekből szedtünk össze egy cso­korra valót. FIZIKAI KÉPTELENSÉG? Paluk Péter érsekújvári gimnazis­ta a lapunkban megjelent Űrlények a Földön című cikkünkre érkezett észrevételhez szól hozzá. A Földün­kön érvényes fizikai törvények nem minden esetben érvényesek a világ­űrben. így például a földi 150 000 év időtartama az űrben egészen más. Két könyvből is idéz, melyek szerzői a világűrből érkezett lények látogatását bizonygatják. Tegyük mindjárt hozzá, hogy ezek egyelőre feltevések és bizonyításuk a tudo­mányra vár. MAGYARORSZÁGI CÉGEK CÍME Nagy Lajos dunaszerdahelyi ol­vasónk a brünni kiállításon részt vett magyarországi cégek címét kéri. Ké­résének csak közvetve tudunk ele­get tenni, így közöljük a következő címet: Magyar Kereskedelmi Kiren­deltség, Gundulicova 4, Bratislava, televon: 332-107, 334-283. Ott bizo­nyára megkapja a szükséges tájé­koztatást. 83 ÉVES ÖREGÚR így mutatkozott be levelében Ur- bancsek József ipolysági otvasónk, aki évek óta figyelemmel kíséri a Va­sárnapot. Úgy érezte, hogy van mondanivalója a fiataloknak. Gon­dolatait rímekbe foglalta és kéri ver­seinek közlését. Kifejti véleményét, hogy a modern verseket bizony nem nagyon érti és nem is az öregeknek írják. Talán úgy gondolta, hogy hé­zagot pótol, ha mindenki számára érthető verset ír. Salnáljuk, hogy olvasónk kérésé­nél nem tehetünk eleget. Ugyanis a versírásnak is megvannak a sza­bályai. Bizony a szándék itt nem elég. A feltétlenül szükséges tehet­ségen kívül a versírás csínját-bínját is ismerni kell. VANNAK JÓLELKÜ EMBEREK Jakab Sándor szirénfalvi olva­sónk arról számol be, hogy június­ban meghívást kapott a méhméreg- szedés módjának bemutatására, amelyre a Fülek melletti Sid község­ben, Bújna András méhészetében került sor. A bemutató után a tizenkét részt­vevő elbúcsúzott és távozott. Olva­sónk lekéste a gyorsvonathoz induló autóbuszjáratot és bizony a 4-5 kilo­métert gyalog kellett volna megten­nie. Ám egyik méhésztársa, Kiss Antal készségesen felajánlotta, hogy saját kocsijával elviszi a vasút­állomásra. Olvasónk jó érzéssel állapítja meg, hogy az emberekből nem ve­szett ki a segíteni akarás és most is csak azt kívánja, hogy „Isten áldja meg!“ a jó embereket. ANYÓKA SEGÍTETT Csibáné Kertész Lídia légi olva­sónk a községükben a helyes test­tartásról és a légzéskultúráról rende­zett egyhetes tanfolyamról számol be levelében. A tanfolyamot az örök­ifjú Kártyikné Benke Etela, a közked­velt Anyóka vezette, akit Vitray Ta­más korábbi műsorából is ismerhet­nek olvasóink. A tanfolyamon Lég község 26 leá­nya és asszonya vett részt. Az elmé­leti részt tornagyakorlatok egészítet­ték ki. Az érdeklődők megtanulhat­ták a helyes járást, lépést és megis­merhették az emberi szervezetben végbemenő folyamatokat. A „Jól lélegezzünk, hogy jól él­hessünk“ nem csupán jelszó, ha­nem életmód is. Helyességét a tan­folyamvezető tanúsítja, aki a jóga­gyakorlatok segítségével veleszüle­tett betegségéből is kigyógyult és ma, 73 évesen egyik nagy vágya, hogy repülőgépből ejtőernyővel ki- ugorhasson... SÁNDOR BÁCSI HOBBIJA Ezzel a címmel küldött karcolatot Házik Zoltán rimaszombati olva­sónk. Mosolyt fakasztó írás arról, hogyan próbálják lóvá tenni a kíván­csiskodó újságírót egy szövetkezet­ben. Szívesen le is közölnénk, csak hát a csattanó... Sándor bácsi elérti a dolgot és a végén maga is jajkiál­tással rohan ki az irodából. Talán elszégyellte magát... Az írás a jó ízlés határát súrolja, ezért nem szeretnénk, ha olvasóink is szégyenkezve tennék félre la­punkat. MELYIK TERVHIVATAL FOGLALKOZIK IPARMŰVÉSZETI TERVEKKEL? Ezzel a kérdéssel fordult hozzánk Bánlaky Adél Mária kassai olva­sónk. Szerettünk volna eleget tenni kérésének, de kutatásunk nem járt eredménnyel. Hátha valaki tud köze­lebbi felvilágosítással szolgálni... Olvasónk címe: Kosice, Juzná trie- da 39. (-al-) % 1992. Vili. 21.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents