Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-07-03 / 27. szám
«» o Szerkeszti: Tallósi Béla A régi görög és római mondákban számtalan szörnnyel találkozunk, hozzájuk képest a tizenkét fejű sárkány játékos kiscica. A legnagyobb félelmet az emberekben azonban Fáma keltette. Fámának, a tollal benőtt szörnynek hatalmas szárnyai és gyors lábai voltak, ahány toll borította testét, annyi éber szeme, füle és nyelve volt. Ha felfújta magát, hihetetlen méreteket öltött, s olyan gyors volt, hogy senki sem érte utol. Senki sem tudta, hol lakik, szélvárának falaiban ablakok és ajtók helyett csupa lyuk tátongott. Mindez azért, hogy minden hír, minden szóbeszéd, amit csak úgy szélnek eresztettek, minden akadály nélkül eljusson hozzá, hogy aztán a felis- merhetetlenségig kiforgatva röppenjen ki Fáma várából... A tollas szörny egyik áldozata Pantulus, a római sza- maras ember volt. Évek óta minden reggel kifuvarozta a piacra a zöldséget, de csak addig dolgozott, amíg megkeresett két drachmát. Ennyi kellett neki ahhoz, hogy jóllakjon, többre nem volt szüksége. Tébé nevű szamarának a vásárosok mindig dobtak ingyen egy nyaláb szénát. így aztán munka után leheveredett valahol az árnyékban, a szamara mellett, tereferélt az emberekkel, vagy nézte a felhőket, és örült az életnek. Egyszer azonban az egyik zöldségárus egy drachmával többet fizetett neki. Pantulus nem tudta, mire költhetné a harmadik drachmát, kifényesítette hát tunikájának aljával, felfogta vele a napsugarakat, és fényfoltokat tükrözött vele a falra.- Nézzétek a szamaras embert. Nem tud mit kezdeni a drachmájával! - nevetett, a tejesasszony, semmi rosszra nem gondolva. Szavai azonban elröpültek Fáma szélvárába, s a piacra már teljesen más formában jutottak vissza: PANTULUS, A SZAMARAS EMBER AZT SEM TUDJA, MIHEZ KEZDJEN A PÉNZÉVEL. PANTULUSNAK ANNYI A PÉNZE, HOGY AZT SEM TUDJA, HOVA TEGYE. Ettől a naptól fogva Pantu- lusnak rosszra fordult a sora. Már senki nem dobott szénát Tébé nevű szamarának. Már senkinél sem tudta megkeresni a napi két drachmáját. Hana Doskocilová- Hisz éveken át orrunknál fogva vezetett bennünket! Szegénynek tettette magát, s közben egész vagyont kuporgatott össze. Adj kölcsön száz drachmát, Pantulus!- Nekem kétszázat!- Nekem meg ezret! Janiga József illusztrációja Hiába szabadkozott Pantulus, hogy eddig sem volt semmije, s most még annyi sincs, senki se hitt neki. Végül kénytelen volt elhagyni a piacot. De hová menjen? Gazdagságának híre mindenütt megelőzte. A legeldugottabb sikátorokban, a várfal alatt, mindenütt ezzel a felkiáltással fogadták:- Fösvény vagy, Pantulus! Dúsgazdag létedre két drachmát kéregetsz? Hát nem szé- gyelled magad? Néhány hétig a réteken bolyongott, ott legalább Tébé legelhetett, Pantulus pedig szamártejen élt. Az ilyen táplálkozástól azonban csakhamar úgy lesoványodott, hogy majd elvitte a szél. S mikor már nem volt messze az éhhaláltól, úgy döntött, hogy legalább otthon hal meg. Az éj leple alatt visszatért szamarával a római piacra. Lekuporodott egy zugban, a fal mellett. Olyan gyenge volt már, hogy elvesztette eszméletét. Itt talált rá pirkadatkor az alamuszi Lucius, Róma legnagyobb zsebtolvaja.- Nini, a gazdag Pantulus! Micsoda szerencse ért engem! - kiáltott fel, s kifinomult tolvajkezével azonnal megmotozta a szamaras embert. Végigtapogatta a tunikáját, a tarisznyáját, a szandálját, még a szamarának a hámját is szétfejtette, ám semmit sem talált.- Hisz ennek a szamaras embernek egy drachmája sincs! - kiáltott fel meglepetten. Meghalotta ezt az utcaseprő, aki egy kicsit arrébb söp- rögetett, s aznap az egész piacon másról sem beszéltek. A piaci árusok körülállták Pantulust, borral és tyúklevessel próbálták magához téríteni, a szamárnak is dobtak egy nyaláb szénát, s egyszeriben valamennyien ugyanolyan jószívű emberek voltak, mint azelőtt.- Nocsak, Pantulus, nem akarsz két drachmát keresni? - kérdezte a zöldséges, amint Pantulus magához tért. Szegény Pantulus azt hitte, hogy már a mennyországban van. Vagy az, ami eddig történt vele, csak rossz álom volt? ... Ám kár, nagy kár, hogy a szörnyeteg Fáma némely fámája csak akkor oszlik szét, amikor már késő. Schmidt Éva fordítása Tűz Tamás Kirándulás Egyet alszunk, kettőt alszunk, reggel frissen megmosakszunk s jöhet a kirándulás, nem kell nekünk semmi más. Le a völgybe, föl a hegyre, ereszkedünk-szállunk egyre, . meg se állunk odáig, hol a patak sugárzik. Ott ledobjuk tarka ingünk, bukfencezünk és keringünk, aztán fürdünk egy nagyot élvezzük a szép napot. Megéhezünk, gyomrunk korog, de azért van nálunk horog, hogy fogjunk egy szép halat, az lesz ám a finom falat. Eörsi István Harmat Fűvégen hintázik a harmat, súlyosul, de le nem zuhanhat, hisz benne ring egy darab ég, és alatta a szakadék. Fülsüketítő vad robajjal robbanna szét az üveggömb hajnal, szilánkokra törne a menny. Harmatcsepp leng a fű-hegyen. Volt egyszer három pillangó: az egyik sárga, a másik veres, a harmadik fehér. Vígan játszadoztak hárman a verőfényes mezőn, hol ezen, hol azon a virágon táncoltak, s szinte fáradhatatlanok voltak nagy örvendezésükben. De hirtelen nagy zápor kerekedett. Haza akartak repülni, de a ház ajtaját nem tudták kinyitni; s az eső mind jobban s jobban szakadt. Elvergődtek hát a sárga és veres csíkú tulipánhoz, s így könyörögtek:- Kis Túli! Nyissd fel kely- hedet, hadd húzódjunk meg az eső elől! De a tulipán így felelt:- A sárgának meg a veresnek szívesen felnyitom, de a fehérnek nem! Erre a sárga és a veres pillangó azt felelte, hogy ha fehér testvérkéjüket nem bocsátja be, úgy bizony inkább ők is kint maradnak. Az eső pedig mind vastagabban szakadt. Elvergődtek valahogy a liliomhoz, s megkérték szépen:- Kis Lili! Nyisd fel kely- hedet, hadd húzódjunk meg az eső elől! De a liliom így felelt.- A fehéret örömest befogadom, de ti kettőtöket nem! Erre a fehér pillangó így válaszolt:-Ha a testvéreimet nem fogadod be, bizony én sem kívánkozom hozzád. Inkább ázzunk együtt, mintsem egymást elhagyjuk - és így hárman repültek ismét tovább. Közben a nap meghallotta a sűrű felhők mögül a pillangók beszédét, s annyira meg- illetődött, hogy az esőt elűzte, meleg fényt árasztott a kertre, s a pillangók szárnyát megszárította. S a három pillangó újra táncolt, repkedett vígan, míg csak le nem áldozott a nap - amikor aztán szépen hazamentek együtt, lepihenni. MEGFEJTÉS A június 19-ei számunkban közölt feladatok megfejtése: a 4-es számú ábra; Nem minden arany, ami fénylik, Kétszer ad, ki gyorsan ad, Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát, Nem az a legény, aki üti, hanem aki állja. Nyertesek: Molnár Miklós, Királyhelmec; Bozó András, Rimaszombat; Vörös Margit, Medve; Banga Roland, Szentes; Szeder Ildikó és Gyula, Tany. Gondolkodóm, tehát... így is, úgy is 5 10 7 3 !P> yjf 12-j t 9 5 8 11 1 Milyen számokat írnál a középső négy üres mezőbe, hogy vízszintesen is, függőlegesen is minden sorban, illetve oszlopban a számjegyek összege 25 legyen? Készítette: B. A. Hiányzó rész A számokkal jelölt ábrák valamelyikével pontosan kiegészíthető a bal felső sarokban látható rajz. Nos, melyik ábra illeszthető a kivágás helyére? Készítette: M. Motycík T 14 1992. VII. 3 ÜBUJBSBfl‘ A HÁROM PILLANGÓ
