Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-08-14 / 33. szám
A tücsök hegedűje Azt-mondják, sok gólem volt a világon. De a legutolsó, a prágai a legismertebb valamennyi közül. A monda szerint egy sötét, viharos éjszakán jött a világra egy elhagyatott téglagyárban, a Moldva partján. így történt az eset: A bölcs Löw ben Becalél prágai rabbi, veje és egyik tanítványa összegyúrták az agyagot a Moldva vizével, és férfialakot formáltak belőle. Az alak kicsi volt, alig volt magasabb Hájim templomszolgánál, aki e munkához világított. A rabbi ezután megállt az agyagfigura lábánál, segédei hétszer körbejárták, közben a Teremtés Könyvéből titkos szavakat mormoltak. Az agyag felülete izzani kezdett, mintha csak a kemencében égették volna, majd átnedvesedett, meglágyult, s a férfialak egyre inkább alvó emberre hasonlított. Ekkor a rabbi a gólem szájába titokzatos szent névvel ellátott cédulát dugott, a gólem megelevenedett, és szó nélkül követte a rabbit. Mindez az éj leple alatt játszódott le, még mielőtt az óvárosi malomban a kakas kukorékolni kezdett volna, s felébresztette volna az Óvárost, a Zsidóvárost és a többi prágai városokat. Ám sokkal nehezebb volt a gólemet féken tartani, mint megalkotni. Eleinte úgy látszott, minden könnyen megoldható. A gólem a rabbinál szolgált mint cseléd: néma volt. Józsefnek, héberül Jószéfnak nevezték. Négy ember helyett dolgozott, és minden parancsot teljesített. Nagyon gyorsan nőtt. Hájim templomszolga már csak a derekáig ért, a rabbinak pedig mindig székre kellett állnia, hogy a sémet* kivegye a szájából, így tett minden szombaton, mielőtt elindult a zsinagógába, s amíg a rabbi nem tért * agyaggolyó, amellyel a gólem életre kelthető A bal sarokban látható A betűt összerakhatod a számmal jelölt fekete alakzatokból. Egy elem azonban felesleges. Melyik? Készítette: M. Motycík Szerkeszti: Tallósi Béla haza, a gólem élettelen agyagszobor volt csupán. Egy szombati napon azonban minden másként alakult. Löw rabbinak megbetegedett a lánya, s annyi gondja volt vele, hogy teljesen megfeledkezett a gólemről. A gólem életben maradt, de a rabbi nélkül, akitől a parancsoHatta Doskoéilövá az egész utcát! Az egész várost! A rabbi az utolsó pillanatban tépte ki a tomboló gólem szájából a sémet. Ezután már soha nem keltette életre. A legközelebbi sötét, viharos éjszakán a bölcs Löw rabbi, veje és egyik tanítványa titokban elrejtették a gólem- szobrot a zsinagóga legeldugottabb zugába. Ekkor is Hájim templomszolga világított nekik lámpásával, így hát nem sokáig maradt a dolog titokban... Kíváncsiak vagytok a folytatásra? Éppen ebben rejlik a prágai gólem varázsa. A róla szóló történetnek nincs vége! Nem vált porrá, nem semkat kapta, nem tudott mit kezdeni erejével, s törni-zúz- ni kezdett. Összetörte a bútorokat, az ablakokat és az edényeket, mindent szétvert, ami a keze ügyébe került. Ha a szomszédok nem hívják azonnal haza a rabbit, talán az egész házat szétveri. Sőt Janiga József illusztrációja misítették meg, csupán elrejtették. Az emberek továbbra is félhetnek tőle, továbbra is kereshetik, és újabb történeteket találhatnak ki róla. Prága pedig bővelkedik a titokzatos történetekben. Schmidt Éva fordítása A napot felhő takarta el, a fűszálak sárgulni kezdtek. Néha reggeltől estig esett az eső. Nagy gondban volt a tücsök, hová rejtse a hegedűjét, hogy meg ne ázzon. Már három nap, három éjjel ezen töprengett, amikor egy szarka szólt rá a magasból:- De búnak eresztetted a fejed, tücsök koma!- Hogyne búsulnék, mikor féltem a hegedűmet! — felelte a tücsök. - Napvilágon agyonázik, tücsökh ukban meg megfázik.- Azon ne búsulj! Elviszem én a te hegedűdet a leglombosabb tölgyfa kellős közepébe. Olyan sűrű ott a levél, hogy a hegedűd se nem ázik, se nem fázik. örült a tücsök, meg is köszönte a szarka kedvességét. De amikor az felrepült a magasba a hegedűvel, bizony majd’ megszakadt a szíve utána. Amint a szarka visszajött, így sóhajtott:- Hová tetted a hegedűmet? Én is utána megyek. , .Bolond ez a tücsök“ - gondolta a szarka, de azért elmagyarázta: - Látod azt a három akácfát? A harmadiknál jobbra fordulsz, s addig mégy, míg a mező végére érsz. Ott találsz egy nyárfa- sort, annak a végén egy nagy kertet, a nagy kert közepében egy óriási tölgyfát - annak a kellős közepébe rejtettem én a hegedűdet, hogy a jövő nyárra is épségben maradjon. Alig várta a tücsök, hogy a szarka a mondókája végére érjen. Szaladt árkon-bokron, hogy minél előbb megtalálja a hegedűjét. Bizony nem ért oda olyan hamar mint a szarka. Már a hold is feljött az égre, a csillagok is előbújtak, mikor a kertbe ért. A kert közepén ott állt a tölgyfa. Sírva fakadt a tücsök örömében, amikor meglátta. Amint ott sírt, sírdogált, egyszer csak a tölgyfa kellős közepében megszólalt a tücsök hegedűje, de olyan gyönyörű szépen muzsikált, amilyen szépet se a fák, se a bokrok, de még a tücsök se hallott. PLUSZ EGY ÁLLATNÉV Bizonyára ismeritek a szóintarziákat, azaz olyan szavakat, amelyekben intarziaként más szó bújik meg. Ha megbújik, és felfedezzük, akkor ki lehet venni. Ha kivettük, vissza lehet tenni. Ilyen lesz a feladat. A következő szótöredékekhez tegyél úgy állatneveket, hogy értelmes szavakat kapj. Például: el . . .d (elPILLEd) dér... (derMEDVE) l.krampam ....... 6. a I 2- s .............1 v 7. m......t 3 kuli ..........ó 8. k.....csin 4. ki ......szony 9. kia........ 5... ......alom A pontok számát ne vedd figyelembe! Legalább öt megfejtését kérjük. MEGFEJTÉS A július 31-ei számunkban közölt feladatok megfejtése: legalább hármat, akkor biztosan lesz közte két egyforma színű; a 3-as számú. Nyertesek: Cziria Szilvia, Barsbaracska; Bokros Renáta, Bős; Pálffy Katalin, Dunaszerdahely; Leco Zsuzsanna, Véke; Simonics Szilvia, Naszvad.- Csak még egyszer nálam lehetne a hegedűm! - sóhajtotta a tücsök. Abban a szempillantásban egy vékonyka holdsugár szállt a tölgyre, átfonta a tücsök hegedűjét, s a másik pillanatban már ott volt a tücsök előtt. Boldog volt a tücsök, s szaladt egyenest a mezőre. Mikor a tücsöklyuk előtt álló fűszál meglátta a tücsköt a hegedűjével, örömében földig hajolt, úgy tisztelgett a mező muzsikusának. De a nagy öröm nem sokáig tartott, mert megeredt az eső. Jajgatott szegény tücsök: mi lesz most a hegedűjével? Napvilágon agyonázik, tücsöklyukban megmegfázik. Megint megszólalt a szarka:- Most aztán búsulsz megint, ugye? Nemhogy ott hagytad volna, ahová én vittem.- Inkább föld mélyébe ásom, fű ne lássa, fa ne lássa - válaszolt a tücsök. Úgy is lett. De a föld nagyon hideg volt. Vacogott a tücsök, vacogott a hegedűje. A tücsöklyuk előtt álló fűszál nem győzte hallgatni a vacogást. Meg is sajnálta nagyon, bekopogott hozzá:- Gyere ki, édes tücsköm, gyere ki egy szóra! Nem kellett sokáig biztatni a tücsköt, előbújt gyorsan, mert azt hitte, talán kisütött a napsugár. De biz’ az nem sütött ki. Mégse bújt elő hiába a kis tücsök, mert arra jött egy kicsi lány, annak a szoknyájára ugrott. A kislány a szoknyája ráncában haza vitte. Szoknyáját a meleg kuckóba akasztotta, a tücsköt egész télre ott marasztotta. A kemencepadkán ágyát megvetette, kikeletig el se eresztette. Hárs Ernő Békauszoda Uszoda a réti mocsár, szabadtéri tanterem, benne békák gyakorolnak, versenyeznek szüntelen. Kövön ülő pápaszemes vén varangy az edző, dicsér, tanít, kifogásol, mint rekedt kereplő. Szigorú a rend, hiába brekekéz a restség, csak az mászhat ki a partra, ki tudja a leckét. Kivéve, ha váratlanul megszakad az óra, mert feltűnt a mocsár felett egy nagycsőrű gólya. Közömbös lesz egyszeriben, kinek mi a tiszte, minden béka fejest ugrik ész nélkül a vízbe. 1992. Vili. 14.
