Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-08-14 / 33. szám

4. Nyitrán latolgattam, hogy a járás melyik faluját keressem fel. Amikor egyik ismerősömtől azt hallottam, hogy Felsőkirályiban a magyarok templo­mot építenek, azonnal határoztam: odamegyek! A tájékoztatóm még foly­tatta: „A nagyapák építik az unokáiknak, de kell-e majd nekik a magyar templom, amikor már nem beszélnek anyanyelvükön?“ Ezt csípős megjegy­zésnek szánta? Csak a tényt állapította meg. Fájdalom csengett ki a hangjából akkor is, amikor a következőket mondotta: „Nincs magyar iskolájuk. Zoboralján ott is nehéz, ahol van magyar iskola. S ahol nincs?!... Beszéljen csak Veres Jánossal, a polgármesterrel, azelőtt a magyar iskola igazgatója volt. Ő tudná a helyzetet legjobban megmagyarázni magának...“ MAGYAR POLGÁRMESTER SZLOVÁK TÖBBSÉGŰ FALUBAN Felsőkirályi Nyitrától délnyugati irányban, a Vágsellye felé vezető út mentén terül el. 1975-ben a szom­szédos szlovák községgel, Sládec- kovcéval házasították össze. Nem­rég visszakapta régi nevét: Moce- nok, magyarul Mocsonok. Lakosai népszavazáson döntöttek: nem kí­vánják, hogy községük a húszas évek egyik sztrájkhősének nevét vi­selje. A felsőbb hatóságok ezt gyor­san jóvá is hagyták, csakhogy mi­előbb megszabaduljanak egy kom­munista nevétől. De Párkány, Guta, Köbölkút, Tardoskedd az már más, hogy is állíthatnák vissza a régi ma­gyar helységneveket?! Mocsonok tiszta szlovák falu, csak 32 ember vallja itt magát magyarnak. Az autó­buszból is látom, hogy Mocsonok és Felsőkirályi tizenöt évi együttélésé­nek az lett az eredménye, hogy egy­beépült. A már különvált két falu határjelzőtábláját egy emeletes épü­let előtt pillantottam meg. Felsőkirályi polgármestere dr. Ve­res János. Ötvenkét éves. Eleven, gyors mozgású, energikus, határo­zott ember. Nem csodálkoznék, ha katonatiszti egyenruha lenne rajta. Mondja is:- Katonatiszt szerettem volna lenni, de a sors úgy hozta, hogy az érettségi után, még ötvennyolcban, a Sellye mellőli Vághosszúfaluból idekerültem, és Felsőkirályiban re­kedtem. Pedagógusi pályámat kise­gítő tanítóként kezdtem. Később a felső tagozatosokat is oktattam, amikor távúton pedagógusi képesí­tést nyertem a nyitrai főiskolán, ahol megszereztem a doktorátusi címet is. Két évig igazgatóhelyettes, hatvan­négytől hetvenötig az alapiskolánk igazgatója, utána tizenöt évig tanfel­ügyelő voltam, míg meg nem szűnt a járási nemzeti bizottság... ÓRIÁSI A TERMÉSZETES ASSZIMILÁCIÓ Ez 1990-ben történt. Abban az évben döntött a falu népe is: újra önállósulnak! S az őszi helyhatósági választásokon már a saját képviselő­ikre voksolhattak. A szavazók 89 százalékának akaratából a függet­lenként induló, az MKDM és a VPN (NYEE) támogatását élvező dr. Ve­res János lett a polgármester. (A faluban az MKDM az egyetlen ko­moly politikai párt, amely tagsággal is rendelkezik. Kokes Kelemen irá­nyítja a magyar kereszténydemokra­ták szervezetét, s ő a templomépítés fő szervezője is.) S már a problémá­nál vagyunk: a lassan szlovákká ved­lő faluban magyar a polgármester. Felsőkirályi lakosainak már csak egyharmada vallja magát magyar nemzetiségűnek. Mások voltak az arányok a múltban. 1930-ban még 730 volt a magyar és 343 a szlovák 1961-ben a megnövekedett létszámú faluban már 1366 volt a szlovák és 906 a magyar. És 1991-ben? A szlo­vákok száma 1416-ra növekedett, a magyaroké 508-ra apadt.- Óriási a természetes asszimilá­ció — mondja Veres János. — Szlovák falvakkal vagyunk körülvéve: Mo­csonok, Hájske (Köpösd), Pata, Báb. Csupán kis sziget vagyunk a szlovák tengerben. Sok a vegyes házasság, s ezekben a családokban csak szlo­vák gyermek születik...- S mégis magát választották meg polgármesternek?- Bizalom kérdése. A választások előtt a polgárok elé álltam: Tudják, hogy magyar vagyok, önök ismer­nek, ötvennyolc óta dolgozom itt... És megválasztottak. Előbb „fészket“ kellett teremtenünk, hogy legyen községházánk. A régi iskola öreg épületét télnek idején, fagyban, hó­ban közmunkával alakítottuk át, szépítettük meg. Új padló, ablakok, vakolás, festés. A falu zöme segített, csakhogy kilencvenegy januárjától működhessen az önkormányzatunk. Az épületben helyet adtunk a postá­nak is. A huszonegy tagú képviselő- testület sem a népszámlálási adatok alapján állt össze. Tizenegy képvise­lőnk szlovák, tíz pedig magyar nem­zetiségű, főként az MKDM-en ke­resztül kerültek be. A képviselők egy része a tanítványom volt. Köz­tünk nincs nemzetiségi ellentét, gán- csoskodás, a súrlódások a minimum­ra csökkentek. Igyekszünk mellőzni a virtuskodást, mert az akciót reak­ció követné. Ha oltanunk kellene a tüzet, az már nehéz dolog lenne. Mi királyiak vagyunk... HOGYAN SZŰNT MEG A MAGYAR ISKOLA? A fenti háromszavas kijelentés az utóbbi évtizedek folyamán kialakult magatartásra vet fényt. Ha már ki­utat nemigen találnak, az adott hely­zethez igazodnak: nem hadakoznak egymással, amikor a családok össze­keveredtek. S öregszik is a falu. Sok fiatal Nyitrára és Vágsellyére költö­zött, ahol a Duslótól lakást is kaptak. Az 1932 lakos közül csak 910 az aktív dolgozó. Egyre kevesebb a gyerek, s ma is folytatódik az asszimiláció. A polgármester felesé­ge óvónő, s az idei beíratáskor nem kis keserűséggel közölte a férjével, hogy volt tanítványaik, akikről tud­ják, hogy magyarok, szlovák nemze­tiségűnek írták be csemetéiket.- S így megy ez hosszú évek óta- kesereg a polgármester, a magyar iskola volt igazgatója. - Tragédia számunkra, hogy sok gyerek nem ismeri szülei anyanyelvét. Azelőtt volt magyar óvodánk is. A magyar alapiskola 1981-ben szűnt meg. Amikor 1960-62-ben építették, ma­gyar iskolának szánták, de mire fel­épült, szlovák-magyar lett. Most csak szlovák. A volt diákjaim azóta felnőttek, megnősültek, és szlovák diákokat hoztak és hoznak az iskolá­ba. Ez a fájó pont, de ez a valóság. Az asszimiláció hatása. A magyar családok nem tudnak összehozni egy osztályra való gyereket, még az óvo­dába sem! S mi nem tehetünk csodát. Nem foghatom meg a volt diákjaim kezét: Az űrlapra ne azt írjátok, hogy!...- Emiatt magamat is hibáztatom — folytatja rövid gondolkodás után Veres János. - Hat évvel a távozá­som után szűnt meg a magyar iskola. Amíg ott voltam, mint igazgató, min­dent megadtam, amit csak adhattam. Megtanítottuk őket úszni, síelni, pingpongozni is. Az iskola körül sportpályákat létesítettünk, még megvilágított jégpályát is. Kirándu­lásokra vittük őket, Magyarországra Dr. Veres János: Tragédia számunk­ra, hogy sok gyerek nem ismeri szü­lei anyanyelvét is! Az volt a célunk, hogy többet adjunk a gyerekeknek, szeressék az iskolájukat, ragaszkodjanak hozzá. Sok gondot fordítottunk a szlovák nyelvtudásukra is, hogy érvényesül­hessenek a szlovák szakiskolákban. S a bumeráng visszaütött. Egyre fo­gyatkozott a magyar tanulók száma, míg teljesen ki nem apadt. Ez az, ami nagyon fáj nekem, de segíteni nem tudok rajta. Két fiam az alapiskolát még itt járhatta ki, a galántai gimná­ziumban érettségiztek, most a nyit­rai mezőgazdasági főiskolán tanul­nak. A harmadik fiam itt kezdte az alapot, de Sellyén fejezte be. Po­zsonyban tanul a Komensky Egye­tem magyar tanszékén... Nem mondja, csak én gondolom, mások nem küldözgették gyermeke­iket magyar iskolába. A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN IS FEJLŐDIK A FALU- ötvennyolcban, amikor Vág- hosszúfaluról idekerültem, még be­kötő út sem volt Vágsellyére - emlé­kezik Veres János. - A faluban hosz- szú parasztházak kis ablakokkal. A tbc népbetegség volt. A lakáskul­túra szegényes. 1970-ben már 121 új családi ház volt a községben. Az iskola közelében mi is építettünk. 1991-ben 425-re emelkedett az új családi házak száma! Azelőtt csak a kerékpár volt divatban. Ma már 187 autótulajdonosunk van. Óriási változás állt be Felsőkirályi éle­tében. S a rendszerváltás után meggyor­sult a változás. Ez az energikus, a terveket valóra váltani is tudó polgármesternek köszönhető. Ta­valy 2500 méter hosszú vízvezeté­ket építettek, az idén fejezik be. Felújították a halottasházat, a vil­lanyvezetéket, nagy világítótesteket szereltek fel. Betonozzák a járdákat. A Mocsonokkal való közös életük­nek az volt az egyedüli plusszá, hogy az elmúlt három-négy évben beve­zették a gázt. Csak Kiskirályi maradt ki. Az idén ott is gázt kapnak a lako­sok. A szép nagyteremmel, színpad­dal is rendelkező, szintén felújított művelődési házban modern felszere­léssel konyhát is létesítettek, hogy lakodalmakat is tarthassanak ott. A kicsinosított épületnek talán a Csemadok örül a legjobban. A já­rás legtevékenyebb szervezetei közé tartozik. A Csemadok színjátszói rendszeresen tartanak előadásokat, amivel más községek nem igen büsz­kélkedhetnek. Jó nevet szerzett ma­gának a Sztranyák Katalin vezette folklórcsoport is. A nagymamák is éneklik a régi dalokat, s az unokáik­nak szovákul magyarázzák meg, mi­ről is szól a nótájuk... Némelykor megszólalnak az akadékoskodók is. A polgármester előtt is kifogást emeltek: Állandóan csak magyar ak­ciókat szerveznek. Ha nem is sokan, de egyesek bizonyára nem értik, hogy egy olyan faluban, mint Felső­királyi, létfontosságú a magyar szó hirdetése és művelése. S a magyar polgármesterre hallgatnak a szlová­kok is. Amikor társadalmi munkára van szükség, amire más faluban alig akad példa, csak szólnia kell a volt diákjainak, az általa pártfogolt spor­tolóknak, és egyszerre húszan-negy- venen is jönnek, mint jöttek a köz­ségháza átalakításához, a művelődé­si ház felújításához, és a templom építésénél is segédkeznek. Ott a nyugdíjasok állandó munkát vállal­tak magukra, reggel nyolckor kezde­nek és délután négyig dolgoznak. Mert kell a templom, saját erejükből építik... MÉG AZ IDÉN TETŐ ALÁ HOZZÁK A TEMPLOMOT Félsőkirályiban 1792 lakos római katolikus. Még a harmincas években szerettek volna templomot építeni. Nem lett belőle semmi. 1968-ban is volt nekirugaszkodás, de az az év nagyon „rövid“ volt. Továbbra is Mocsonokra jártak szlovák misére, odahordták a pénzt, a plébánosok dupla eklézsiát kaptak. A rendszer- váltás, az önállósulásra való törek­vés meghozta a maga gyümölcsét. A katolikusok kimondták: legyen végre saját templomunk! A tősgyö­keres királyiak, zömében nyugdíjas magyarok voltak a kezdeményezők. S a faluban tekintélyt élvező MKDM felkarolta törekvésüket. A hívők, köztük szlovákok is, hétszázezer ko­ronát adtak össze, külföldről is kap­tak támogatást, tizenötezer dollárt! Kisebb mértékben egyes szervezetek is adakoztak. A templomot kilenc­ven százalékban magyarok építik. A községi önkormányzat is támogat­ja őket, tavaly százezerrel, az idén kétszázezer koronával járult hozzá a templom építéséhez. A mocsonoki önkormányzat is megemberelte ma­gát, százötvenezret adott erre a cél­ra. Ez is annak tanúj ele, hogy nem rosszban váltak el egymástól. Veres János mosolyogva említi meg, hogy a mocsonoki polgármesternek ezt mondta: Te szlovák vagy, én ma­gyar, éljünk békességben.- Azt a sok dollárt már biztosan elköltötték - jegyzem meg.- Dehogy! Hozzá sem nyúltak, a bankba tették, ott kamatozik. Az a vastartalék. Amit századok óta nem kapott meg a község, most megkapja. Már emiatt is az évezred építkezésének tartjuk. Még az idén tető alá hozzák a templomot, na­gyobb alapterületű lesz, mint a mo­csonoki. Arra nem kaphatok választ, hogy magyarul is tudó plébánost helyez- nek-e majd ide. Mert... A nyitrai járásban különös szokás dívik, egyes magyarlakta községeiben csak szlo­vákul beszél a pap. De keserű lenne a templomépítő királyiak szájíze, ha!... Jobb erre nem is gondolni. Jó volna ezt is kipuhatolni, hogy nagy örömük nem váljék ürümmé... Beszélgetésünk félbeszakad. A nyitott ablakon át behallatszik a hangszóróból sugárzó magyar szó: este hétkor falugyűlést tartanak, öt­ven háztelek szétosztásáról lesz szó...- Igény van rá - mondja Veres János polgármester. - Adunk telket, hadd építsenek, csak maradjanak a szülőfalujukban... Ez a hitvallá­som: Ahol lehet, segíts polgártársai­don. Ezt csinálom harmincnégy éve. Ha nem tudok segíteni, ártani nem akarok. Nálunk a békés egymás mel­lett élés vallási, nemzetiségi szem­pontból olyan, amilyennek lennie kell. Nyugodt a légkör. Hogy mit hoz a jövő? Az ember nem lát a jö­vőbe. Ha mesterségesen nem szítják fel a tüzet (a tévé, az újságok), csendes sziget maradunk a szlovák tengerben... Petrőci Bálint Beszélgetés dr. Veres Jánossal, Felsőkirályi polgármesterével az asszimiláció átkos hatásáról A felújított művelődési ház Még az idén tető alá hozzák az épülő templomot Felsókirályi önállósult, a régi iskolában rendezték be a községi hivatalt ____________________ Kostka Michal felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents