Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-07-31 / 31. szám
Vasárnap r & Ty itkán találkozhatunk X\ olyan falusival, aki többmilliós kölcsönt venne fel egy kisüzem létesítésére. Nagysallón ez megtörtént. Az ötvenegy éves Zelenyánszki úr múlt év decemberében hatmilliós kölcsönt kért és kapott a banktól. Ebből a pénzből a községi hivataltól kétmiUióért megvásárolta a Szolgáltatások Háza vadonatúj, de még befejezetlen emeletes épületét, s félmilliót ennek rendbehozására költött. A fennmaradó bárom és félmillió ráment a sajtkészítéshez szükséges berendezés költségeire. S rövid idő után, még az idén, március 28-án már megkezdte a termelést. Zelenyánszki urat a faluban csak Gyuri bácsiként ismerik. Keresztnevét Jurajnak írja, mert „békéscsabai“, ötéves volt, amikor idetelepült a szüleivel. Ha nálunk szlovák iskolába is járt, egyformán beszéli mind a két nyelvet. Már amiatt is tisztelik, becsülik, mert sokgyermekes családja, s már hat unokája is van. öt fiút és három lányt nevelt fel. Egyik fiát tavaly elvesztette, néhány nappal azelőtt, mielőtt Nyitrán agrármérnökké avatták volna. A főiskolán történt gázrobbanás áldozata lett. Jómaga az ötvenes években a kromérízi tejipari szakiskolában tanult. Elvégzése után a gi- raltovcei tejüzembe küldték dolgozni. Utána Vranovba került, ahol meg is nősült.- Hatvanötben végre visszajöhettem a falumba — mondja. - Akkor itt is volt egy kisebb tejüzem, a füstölt sajtszalámival szerzett hírnevet magának. Tehén- es juhtejből készítették és Ausztriába exportálták. De amikor felépült a négy lévai Milex, a sallói sajtgyáracskát bezárták. Ekkor Lévára kerültem, a sajtgyártási részleg vezetője voltam. Néhány év után, mivel jól tudok magyarul, áthelyeztek a párkányi üzembe. Tizenhat évig dolgoztam ott. Meguntam a mindennapi fáradságos utazgatásokat, s kilencvenegyben más miatt is meggyűlt a gondom. A gépésznek kitanult fiaim és a két vejem sorra munkanélküliek lettek. Mit csináljak? Felvetődött bennem, miért ne folytathatnánk a sallói hagyományt? összehívtam a családot: mit szólnátok hozzá, ha itt sajtüzemet létesítenénk? Rábeszéltek, csak kezdjünk bele a vállalkozásba. Ezt mondta a helyi és a környékbeli hét szövetkezet elnöke is. Mellém álltak. Valamivel jobb áron csak nekem fogják szállítani a sajtkészítéshez kiváló tejüket: naponta tizenhétezer litert! Kezdetnek ez egy kicsit sok, de megkötöttem velük „Nehéz az indulás, ha nem fizet a vásárló...“ a szerződést - egy kikötéssel: az első hónapokban türelmesek lesznek, de amint megindul a pénz forgása, megkezdem a tej értékének átutalását. Ezt természetesnek vették... S a sajtkészítés tapasztalt mestere megindította a kis sajtgyárát. A belső helyiségeket maguk hozták rendbe. Idővel, majd ha „ráérnek“, az utcai részt is kicsinosítják. Most az a fontos, hogy feldolgozzák a naponta ideszállított sokezer liter tejet. Zúgnak a gépek. A termelőrészlegek helyiségeiben és a laboratóriumban fehér köpenyes fiatal férfiak és nők. A családtagokon kívül már másokat is alkalmaz. A létszám jelenleg tizenkettő, de az év végéig már húszán lesznek. S ha megnövekszik a kereslet, bevezeti a három műszakot. A választék bővítését késlelteti a csomagolóanyag hiánya. A gyümölcsös joghurt készítésével még várnia kell. A poharakat a dunaszerdahelyiek ígérték, a zárófedelet Ausztriából fogja behozni. Az ömlesztett, krémsajt készítéséhez új gépet kellene vennie 500-600 ezer koronáért. Gyuri bácsi felsóhajt.- Már nem is tudják, mit kérjenek! Még jó, hogy a községi hivatal bevezettette a gázt, szükségünk van a hőre, de a kazánház berendezéséért hétszázezret kellett fizetnünk, a sajtké- szítógépért egymillió kétszázezret. Es most júniustól törlesztem a bankkölcsönt is, az év végéig egymilliót kell visszafizetnem. ZELENYÁNSZKI JURAJ: Hét szövetkezet is mellém állt, csak nekem szállítják a sajtkészítéshez kiváló tejüket Még jó, hogy a most esedékes kamatot, százhatvankétezret dotációként leírják. Nagy segítség ez a magánvállalkozónak. De a pénzzel nem dobálódzha- tunk. A negyedik fiam katonatiszt. Kimaradt a családi vállalkozásból, mert az ő nyolcezres tiszti fizetését itt nem tudnám pótolni. A munkanélküliekként „alkalmazott“ családtagok fizetése egyforma, havi háromezer korona. Az egyik fiamat és veje- met betanítom a tejipari szakmára. A másik fiam a menedzserünk, járja a vidéket, azokat a falvakat, ahol nagy a sajthiány, ahová a Milex nem jut el. A Komáromi járás után most Zseliz és Csata környékén üzletel. Közvetítő nélkül szállíthatjuk termékeinket az üzletekbe. Több kiskereskedő rábeszélés nélkül már saját maga is idetalál. Két lányom még gyermekgondozási szabadságon van, egyikük szintén tejipari szakember, a lévai Milexben dolgozott. Ők is az „alkalmazottaim“ lesznek. A harmadik lányom az épületben nyitott üzletet vezeti. Itt olcsóbban vásárolhatják az eida- mit, a friss sajtot, a tejfölt. Most csak ezt gyártjuk. Naponta tizenötezer liter tejből eidami készül, kétezer litert pedig a friss sajt gyártására használunk fel, ennek túlnyomó részét Zólyom- szalatnára szállítjuk. A naponta fennmaradó háromszáz liter tejfölt átveszi az újvári Milex. A legjobb üzlettársunk a pozsonyi tejüzem, rendesen fizet...- S a többi?- Már kétmillióra duzzadt a követelésem. Kényszerhelyzetben vagyok. Amint beérik a sajt, el kell adnom, még hitelbe is, nem tarthatom a raktáron. S eladásra vár további kétmillió értékű áru. A nagy adósaim azzal vigasztalnak, csakhamar sorra kerülök én is, megkezdik a márciusi, áprilisi számlák törlesztését. Ideje már, hogy én is fizethessek a tejért a türelmesen várakozó szövetkezeteknek... Zelenyánszki úr legnagyobb gondja a kölcsöntörlesztés. Az idei egymillió visszatérítése után, az elkövetkező három évben a hátramaradó ötmilliót kell visszaadnia. S kap-e dotációt jövőre is a kamat leírására? Az új kormánytól függ: miként fogja támogatni a kezdő magánvállalkozókat.- Csak saját magunkban bízhatunk. Bár éreznénk már a biztonságot, mert még nem forog a pénz. Amint a vásárlók halogatás nélkül fognak fizetni az árunkért, jobb lesz a helyzet. Arra törekszem, hogy polgártársaim olcsóbb és jobb minőségű tejterméket kaphassanak, s elégedettek legyenek a tejadó szövetkezetek is. Jó, ha naponta négy órát alszom. Éjnek idején a konyhában gondolkodom, kalkulálok. Olyan termék készítését kell bevezetnem, amely kifizetődik ...- Mire gondol?- A gyümölcsös joghurton kívül bevezetjük a krémsajt gyártását is. Most készítjük elő a kecske- és a juhtej feldolgozását. A pasztőrizált kecsketej gyógyital lesz az allergiás gyermekek számára, poharakba töltjük majd, mint a joghurtot. Felújítjuk a sallói specialitás, a juh- és tehéntejjel kevert füstölt sajtszalámi gyártását. A tehéntej juh- és kecsketejjel keverve pikáns, különleges jó ízt kap, több fajta krémsajtot készítünk majd belőle. Két jó segítőm is van. Az egyik Smolka mérnök, a fakóve- zekényi mezőgazdasági szövetkezet elnöke, aki a hasznos tanácsokon kívül azt is megígérte, hogy a legelőjüket vegyszer nélkül fogják kezelni, s itt fogják legeltetni az Új-Zélandból hozatott juhokat is. S a fakóvezeké- nyi „vegyszer nélküli“ tejből fogjuk gyártani a mi specialitásainkat, amit bizonyára örömmel fogadnak majd nemcsak a gyerekek, hanem az idősebbek és a betegek is. Ez hiánycikk a tejipari piacon. Molnár László mérnök, a nagy sallói szövetkezeti elnök viszont ökonómusként a gazdasági kérdésekben segít. Bevezetjük a számítógépes adminisztrációt, s ezzel is olcsóbbá tesszük a termelést... A hét minden napján megállás nélkül dolgoznak, mert szombat-vasárnap is hozzák a frissen fejt tejet. A sallói „sajtgyáros“ valóban csak az éjszakai átvirrasztott órákban törheti zavartalanul a fejét. Mert van min gondolkodnia, mit kalkulálnia. A hiánycikkek gyártásának bevezetésével fellendíthetné a vállalkozását. A jóakarat megvan, csak a fizetési egyenleg követelési rovatában ne szerepelnének az adósok! Mondja is a nagy kockázatot vállaló Zelenyánszki Gyuri bácsi:- Nehéz az indulás, ha nem fizet a vásárló, ha nem forog a pénz... Petrőci Bálint 5 1992. VII. 31. Valamikor a nyolcvanas évek elején egy fáradt állampolgár egy szovjettömbbeli országban befejezi a napi munkát, hazavánszorog tanácsi lakásába, és vacsorára kelkáposzta-főzeléket eszik egy kis hússal. Terebélyes feleség átkozza a gáztűzhely gyönge lángját, és odaad férjének egy lapot a kommunista pártújságból, amelyet majd asztalkendőnek használnak. A férfinak szüksége van egy kis vidámságra, ezért a nő, miközben levág néhány szeletet a szikkadt kenyérből, viccet kezd mesélni. „Egy politikai fogoly azt kérdi a másiktól: ’Hány évet kaptál?’ ’Tizenötöt.’ ’Miért?’ ’Semmiért. ’ ’Na, ne mesélj. Mindenki tudja, hogy semmiért tíz évet adnak. ’“ A kommunizmus komor éveiben ilyesmik hangzottak el rozzant moszkvai, varsói és budapesti konyhaasztalok millióinál. A kommunizmus eltűnt, és vele a szívbéli nevetések is. Szahalintól Szobáig csaknem olyan gyorsan enyészik el a politikai vicc, mint a kommunista pártok, amelyek bőséges anyaggal látták el.- A viccmesélés érdekesebb, ha az ember börtönbe kerülhet érte - mondta Farkas- házy Tivadar, a Hócipő című magyar szatirikus magazin főszerkesztője. - A jó viccekhez szükség van elnyomásra. De ez csak az egyik fele a dolognak: a másik az abszurditás. Kevés olyan nyilvánvalóan nevetséges rendszer volt ebben az évszázadban, mint a kommunizmus, amely látványosan csődöt mondott, de egész fennállása alatt lelkesítő győzelemnek próbált mutatkozni. A humor melegágya volt.- Szeretném azt mondani, hogy most jobb a humoristáknak, de nem így van — mondta Árkus József, a kommunista korszak egyik vezető magyar humoristája.- Megváltoztak az idők. Nehéz megnevettetni az embereket. A kevés jó vicc ma inkább a pénzügyi nyomorúságról, mint a politikai idiotizmusról szól. A nevetés ritkább, mert sokkal könnyebb kuncogni az ostoba, nevetséges kommunista vezetőkön, mint saját süllyedő életszínvonalunkon. Túlságosan is húsba vág. Nézzük például azt az orosz viccet, amelyben egy moszkvai anya kérdi ötéves fiát, mi akar lenni, ha megnő. „Külföldi. “ De azért föl a fejjel. Mint a hús, amely hirtelen megjelenik egy üres üzletben, a színvonalas viccek is föltűnnek időről időre. Manapság Csehszlovákiában van a legjobb humor, ahol a népszáj így foglalja össze az elégedetlenséget a hideg kapitalizmussal: Václav Havel, az államfővé vált jámbor író sétál a prágai Stromovka parkban, és látja, hogy egy koldus füvet legel. Havel ad a koldusnak száz dollárt, hogy élelmet vehessen. Egy héttel később a koldus megint ott van a Stromovka parkban, és arra jön Václav Klaus, a keménykezú pénzügyminiszter.- Itt van egy dollár - mondja Klaus a koldusnak. - Menjen el metróval a Sarka parkba, ott jobb a fű. Magyarországon, ahol az öngyilkossági arány a legmagasabb a világon, kevesen nevetnek. Több mint egy tucat újságírót és humoros embert faggattam, előkerült sok vicc a kommunista aranykorból, de csak egy mai van, amelyet érdemes idézni: „Mi az, ami a mostani demokratikus kormánynak két év alatt sikerült, a kommunistáknak pedig negyven év alatt sem? Megszerettetni a kommunizmust.“ Jugoszlávia a maga szörnyű polgárháborújával kissé más eset. Ott a vicc klasszikus akasztófahumor, témája az esztelen gyűlölet a széthullott ország szerbjei, horvátjai és muzulmánjai között. Egy mostani vicc szerint a szerb, a horvát és a bosnyák vezető együtt megy horgászni. Mindegyik fog egy aranyhalat, amely egy kívánságát teljesíti. Szlobodan Milosevics szerb vezető azt mondja: „Haljon meg minden horvát. “ Franjo Tudjman horvát vezető: „Haljon meg minden szerb“. Alija Izetbegovics bosnyák vezető: „Én kérek egy csésze kávét. Minden fontos kívánságom már teljesült. “ De van remény, mivel a humor forrása az abszurditás. (International Herald Tribune) Fotó: Gunits László Kívülről még nem vakolták be az épületet, de bent már zúgnak a gépek...
