Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-31 / 5. szám

i/asárnap « ♦ ♦ 15 ÁLLÁSPONTUNK A PIACGAZDASÁGRA VALÓ ÁTTÉRÉSSEL KAPCSOLATBAN 1) A Demokratikus Baloldal Pártja támogatja a pi­acgazdaságra való áttérést, mert azt tartja, hogy a gazdaság csak a jól működő piac segítségével képes olyan teljesítményt nyújtani, ami a jelen korban megfelelő életszínvonalat nyújt a lakosság­nak anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedé­kek életfeltételeit. Ezért programszerűen törekszünk egy olyan gazdaság demokratikus kiépítésére, amely kellőképpen figyelembe veszi a szociális és környezetvédelmi feltételeket is. Ellene vagyunk az olyan gazdasági reformnak, amely idegen az euró­pai demokratikus és szociális hagyományoktól és nem követi a modern civilizáció irányvonalait. 2) A gazdasági reformnak az a változata, amit a jelenlegi kormány választott és kizárólagosan helyesnek tart, nem jelenti a helyes utat. Csak az a gazdasági reform lehet sikeres, amelyet a dolgozó emberek elfogadnak, amely nem lépi át a szociális tűrőképesség határait és nem okoz bomlást a társa­dalomban. 3) A piacgazdaságra való áttérés folyamatában a közös államunkban nem működnek olyan mecha­nizmusok, amelyek alátámasztanák a reform támo­gatását mindkét köztársaságban. A gazdasági re­form negatív következményei sokkal nagyobb súly- lyal nehezednek Szlovákiára mint Csehországra, ami gerjeszti a nacionalizmust és a sovinizmust. 4) A valós gazdasági fejlődés egyre inkább eltávo­lodik a meghirdetett programtól és a kormányok óhajától, ami bizonyítja gazdaságpolitikájuk gyen­géit. Gazdaságunk túl van az 1991 tavaszán elindított s alkalmazott „sokkterápián“ és mély válságba került. Az ipari termelés a CSSZSZK-ban 1991 októberében 31,8 %-kal volt alacsonyabb, mint egy évvel korábban, az építőipar teljesítménye 34,8 %- kai, a teherszállítás 30,8 %-kal csökkent az említett időszakban. A kiskereskedelmi forgalom árumennyisége 1991-ben 43,8 %-kal alacsonyabb, mint az előző évi, a fogyasztói árak pedig 52,7 %-kal nőttek (az SZK-ban 56,1 %-kal) az 1991-es évben. A mun­kások és alkalmazottak családjaiban a megélhetési költségek 46,6 %-kal, a földműveseknél 50,3 %-kal, a nyugdíjasoknál 47,4 %-kal nőttek. A gazdasági tevékenység zuhanása előidézte a munkanélküliek számának gyors növekedését. 1991 október végén a CSSZFK-ban 474 400 volt a munkanélküliek száma, ami a munkaképes lakos­ság 5,99 %-a. Szlovákiában 263 1 00, ami a munka­képes lakosság 10,3 %-a (Csehországban 3,94 %). Gazdaságunk állapota gyorsan romlik, s ha ez folytatódik, elvesztjük a későbbi fellendülés utolsó reményét is. Ezt a keserű igazságot igyekszik a kor­mány minden eszközzel eltitkolni. A gazdasági re­formért a lakosság többségének elviselhetetlenül nagy árat kell fizetnie. A MAKRQÖKONÓMíAS STA8IUZÁCIÓ POLITIKÁJA 5) Már az eddig eltelt időszak is bebizonyította, hogy hibás az a gazdasági szemlélet, amely a pénz­ügyi, hitel- és költségvetési restrikcióra (visszafo­gás - korlátozás) épít, ami korlátozza a keresletet és megakadályozza a modernebb termelési szerkezet bevezetését. Nézetünk szerint a restrikcióra épített gazdaságpolitika nem felel meg a mi feltételeinknek, s helyette a fejlesztésre épülő gazdaságpolitikát kell szorgalmazni. 6) A fejlesztésre épülő stabilizációs gazdasági program feladata ösztönözni a felhalmozási források képzését, és ezeket a forrásokat felhasználni az új és hatékony gazdasági szerkezetek kialakítására. Ez megköveteli, hogy a pénz és hitel eszközeit időben és térben is másképp használjuk fel, mint eddig. Ennek példájaként megemlíthetjük a kése­delmes adóreformot, ami két évvel elmaradt az árliberalizáció mögött. A jelenlegi magas adók nem ösztönzik a vállalkozást, és a dotációk radikális csökkentése révén meghosszabbítják a régi gazda­sági struktúrák haldoklását. Ezért támogatnánk egy olyan egyszerű, egységes adórendszer gyors beve­zetését, ami igazságos volna a gazdaság minden területén. 7) Véget kellene vetni a egyoldalú restrikciós pénz­ügyi politikának és lehetővé tenni a vállalatoknak saját fejlesztési forrásaik képzését. Adókedvez­ményben kellene részesíteni azokat a vállalatokat és vállalkozókat, akik beruházásaikkal növelik a kivi­telt. a munkahelyek számát és korszerűbb technoló­giákat alkalmaznak. A saját beruházási források hiánya fékezi a szerkezetátalakítást, amit csak tovább nehezít a restriktív pénz- és hitelpolitika, ami figyelmen kívül hagyja az inflációt. Az általános gazdasági korlátozás értelmében likvidálják a régi gazdasági struktúrát anélkül, hogy a helyükre meg­felelő új szerkezeteket alakítanának ki. 8) Arra kell törekedni, hogy az inflációt minél alacsonyabb szinten tartsuk, ezáltal javítsuk a la­kosság és a vállalatok takarékossági feltételeit Létre kell hozni a bankok versenyképességét és aktívabban kihasználni a pénztőke piacát. 9) Támogatjuk az állam pénzügyi forrásainak mozgósítását olyan fejlesztési célok és beruházá­sok megvalósítására, amely nagyobb jövedelmet biztosít. A megszerzett külföldi hiteleket is elsősor­ban a gazdaság modernizálására és szerkezeti alakítására kell felhasználni. 10) A piaci árak kialakításában és szabályozásá­ban nemcsak az árregulációt kell alkalmazni, hanem elsősorban a konkurenciát, ami eddig hiányzik. Az árak felszabadítása szinte minden esetben a magas monopolárakat eredményezte, ami a termelőket nem ösztönzi a hatékonyabb gazdálkodásra. Ezért az állam részéről sokkal hatékonyabb monopolelle­nes intézkedésekre van szükség. A versenyhelyzet kialakításában csak fokozatosan lehet beengedni a külföldi konkurenciát, miközben alkalmazni kell a gazdasági fejlődés és stabilizáció egyéb lehetősé­geit. 11) A jelenlegi bérreguláció túlzott mértékű, ami a lakosság vásárlóképességének túlzott csökkené­séhez vezetett. A bérek emelkedése messze elma­rad az árak emelkedése és a megélhetési költségek növekedése mögött, s ez azt jelenti, hogy a kormány nem teljesíti a munkavállalókkal és a szakszerveze­tekkel kötött egyezséget. A reálbérek alakulásáról kötött egyezményben nagyobb hangsúlyt kell kapnia a munkatermelékenység és a bruttó termelés növe­kedéséhez kötött bérfejlesztésnek, és fékezni kelle­ne a jövedelmek lakosság számára történő újrae­losztását. A bérszabályozásban sokkal nagyobb mértékben kellene alkalmazni a bér ösztönző sze­repét. A PRIVATIZÁCIÓS POLITIKA 12) Szükség van az állami tulajdon túlsúlyának és monopolhelyzetének megszüntetésére úgy, hogy létrehozzuk a sokrétű tulajdonviszonyokat, amelyek versenyezni fognak egymással. A vagyonjegyes (kuponos) privatizációt nem tartjuk a új tulajdonvi­szonyokra való áttérés megfelelő formájának, mert nem alakítja ki a vállalatok nagyobb hatékonyságá­nak feltételeit, csupán a tulajdonviszonyok demok­ratizálásának látszatát kelti. A valóságban lehetővé teszi a lakosság egy szűk rétegének gyors meggaz­dagodását. Ahhoz, hogy mérséklődjenek a privatizáció ne­gatív következményei, a kormánynak meg kell szün­tetni az információ állami bürokratikus monopolhely­zetét, és létre kell hozni kellő számú beruházási társaságokat, amelyek csökkentenék a kockázatot, növelnék a szakmai konkurenciát. 13) A Demokratikus Baloldal Pártja szükségesnek tartja sürgősen kialakítani az intézményes tulajdon feltételeit a vállalati szférában, a beruházási alapok­nál és a bankoknál. Támogatjuk azt is, ha egyes állami vállalatokat magánvállalkozóknak bérbe adnak. A privatizáció minden formája kell, hogy lehetővé tegye a dolgozók részvételét a vállalkozásokban és irányításban. Ezért támogatjuk az alkalmazotti rész­vényeket, amit a vállalat dolgozói kuponok formájá­ban is megkaphatnak. 14) Szélesebb körben kellene alkalmazni a privati­záció hagyományos formáit. Ellenezzük a kapko­dást és improvizációt. Nem kellene erőltetni egyelő­re a magántulajdont ott, ahol az nem képes a lakos­ság szükségleteit kielégíteni. A privatizáció mester­séges gyorsítása olyan piacon, ahol hiányzik a kon­kurencia, csak tovább növelné a monopolhelyzet­ben lévők számát. Támogatni kell új vállalkozók megjelenését, akik javítanák a piaci versenyt, s ezáltal a privatizáció feltételeit is. 15) Támogatjuk a külföldi tökének gazdaságunkba való beáramlását. Előnyben kell részesíteni azokat, akik gazdasági átalakulásunk stratégiájának meg­valósításában segítenek, komoly beruházásokkal járulnak hozzá nagyvállalataink modernizálásához. Meg kell azonban akadályozni, hogy nemzeti kin­cseink külföldre szivárogjanak, ill. hogy félreállítsák vállalatainkat mint versenytársaikat. 16) Támogatjuk a kisprivatizáció gyorsítását, de azzal a feltétellel, hogy megakadályozzák a piszkos pénzek átmentését, a tisztességtelen módszereket. A helyi önkormányzatoknak lehetővé teszi az olyan mértékű beleszólást, hogy zavartalanul működjön a szolgáltatás és ellátás. AZ ÁLLAM POLITIKÁJA A VÁLLALKOZÁS TERÜLETÉ« 17) Az allamnak az a feladata, hogy segítse a vál­lalkozást, hozza létre a vállalkozások jogi, gazdasá­gi és egyéb feltételeit. Rendkívül károsak a kapko­dó, bizalomrontó voluntarista pártérdekből hozott intézkedések, amelyek napról napra változtatják a gazdálkodás feltételeit. Határozottan ellenezzük az olyan politikai döntéseket, amelyek tovább fokoz­zák a bizonytalanságot ezen a téren. A kormány köteles előkészíteni a gazdaságpolitika egyes intéz­kedéseit úgy, hogy adó- és hitelpolitikájával javítsa a vállalkozói szféra ösztönzési feltételeit. 18) A közép- és nagyvállalatok többsége még egy bizonyos ideig állami tulajdonban marad. Ezek transzformációját a kormány egyedül a privatizáció­ban látja, lebecsülve a menedzselés lehetőségét, ami a fejlett államokban a nagyvállalatok sikeressé­gének egyik biztosítéka. Helytelennek tartjuk me­nedzsereink mellőzését, szükség volna kellő ösz­tönzésükre és olyan elbírálásukra, amelyben a fő szempont a vállalkozói sikeresség. 19) Támogatjuk az állam monopolellenes politiká­ját, az erre vonatkozó törvények érvényesítését, a monopoljövedelemnek megadóztatását. Ezzel szemben ellenezzük a jól működő és versenyképes nagyobb gazdasági egységek mesterséges szétve­rését olyan adminisztrativ egységekre, amelyek ver­senyképtelenekké válnak. Ellenezzük a vállalatok életébe való direktiv be- avatozásokat, ehelyett holdingtársaságok létrehozá­sa és az üzleti életbe való bekapcsolásuk szüksé­ges. Szükséges az állami szervek segítsége az új piacok feltárásában nemcsak a cseh, hanem a szlo­vákiai vállalatok részére is. 20) Ahhoz, hogy az eddigi állami vállalatok vállalko­zói magatartást tanúsíthassanak, szükség van a menedzserek nagyobb ösztönzésére, az alkalma­zottak differenciált bérezésére, információs és taná­csadói szolgáltatásra a közép- és felsőfokú mened­zserek szakmai képzésére. Olyan sürgős jogi sza­bályozásra van szükség, amely visszaadja a vállala­tok döntési jogkörét. 21) összehasonlítva a fejlett piacgazdaságokkal nálunk a kis- és középvállalatok súlya és részaránya alacsony, és szükséges volna ezt emelni a verseny­helyzet kialakítása érdekében. A restrikciós politika e vállalatok számára is komoly feltételeket jelent, ezért szükséges létrehozni olyan intézményt, amely kockázati tökét biztosít számukra, valamint növelni a regionális szervek jogkörét. 22) A gazdaság fellendítésének elengedhetetlen feltétele a pénzpiac fejlesztése. Az SZK kormánya nem tett megfelelő intézkedéseket a bankrendszer fejlesztésére. Nincs kellő versenyhelyzet a kereske­delmi bankrendszerben, hiányzik a modem számí­tástechnika, kevés a képzett szakember. Rövid időn belül olyan jogszabályokat kell jóváhagyni, amelyek lehetővé teszik a pénzpiac intézményeinek műkö­dését. 23) A Demokratikus Baloldal Pártja hiányolja a gaz­dasági átalakulás világos koncepcióját, amelyből kitűnik, hogy milyen típusú piacgazdaságot kívá­nunk kiépíteni, milyen irányba kívánjuk fejleszteni gazdaságunkat és milyen szociális szempontokat veszünk figyelembe. Olyan típusú piacgazdaságot helyezünk előnybe, amely az emberek alkotó kez­deményezésére épít, és figyelembe veszi a szociális szempontokat is. IPARI MEZŐGAZDASÁG) ÉS REGIONÁLIS POLITIKA 24) Támogatjuk a kormány olyan szelekciós gazda­ságpolitikáját, amely figyelembe veszi a területi és gazdaságossági elveket egyaránt. A kormány nem engedheti meg egész ágazatok teljes szétesését (gépipar, elektronika, könnyűipar, építészet), mert még a hanyatlóban lévő ágazatokban is vannak olyan progresszív egységek, amelyeket érdemes támogatni. 25) A mezőgazdaság és élelmiszeripar terén a De­mokratikus Baloldal Pártja olyan programot támo­gat, amely szavatolja a lakosság magasabb szinten történő ellátását, főleg hazai élelmiszerrel és elfo­gadható áron. Támogatni kívánjuk a hazai élelmi­szertermelést a behozatallal szemben, mert ez biz­tosítja a vidéki lakosság jelentős részének megélhe­tési feltételeit. 26) A Demokratikus Baloldal Pártja támogatja a föld és egyéb tulajdonviszony rendezését, az elkövetett sérelmek orvoslását és azt, hogy a tulajdonos sza­badon döntsön vagyonáról. Egyetértünk az állami gazdaságok privatizációjával úgy, hogy az ott dolgo­zók érdekeit is vegyék figyelembe. Pártunk támogat­ja a szabad vállalkozási formákat a mezőgazdasági termelés és felvásárlás területén egyaránt. 27) Ha azt akarjuk, hogy mezőgazdaságunk ver­senyképes legyen a nyugat-európai mezőgazda­sággal, nem engedhetjük meg a mezőgazdasági dolgozók újabb elnyomorítását. Véleményünk sze­rint a versenyképes nagyüzem továbbra is a demok­ratikus alapokon működő, önigazgatási mezőgazda­sági szövetkezet, mint a vállalkozás legalapvetőbb formája a falvakon. Ezek a vállalatok továbbra is segítenék a falvak kulturális és társadalmi felemel­kedését. 28) Támogatjuk a mezőgazdasági magánvállalko­zásokat is mindenütt, ahol a tulajdonosok úgy hatá­roznak. Szükséges volna az állam részéről szava­tolni egy bizonyos fokú termelési és értékesítési biztonságot, ami a termelőknek és értékesítőknek egyaránt elérhetővé tenné a tisztességes nyeresé­get, ill. a fejlesztéshez szükséges eszközöket, bele­értve a környezetvédelmi feltételek teljesítését is. Egyetértünk a feldolgozó vállalatok és a kereske­delem monopolhelyzetének korlátozásával, az érté­kesítési adó (rabat) limitálásával mindaddig, míg a versenyhelyzet nem alakult ki a piacon. 29) A fejlett piacgazdaságok tapasztalatai azt mu­tatják, hogy a racionális gazdasági problémák meg­oldására a piac önmagában nem képes, szükség van az állam közreműködésére. Azon területekről van szó, amelyekre a gazdasági átalakulás negatív' következménye nagyobb súllyal nehezedik. Olyan programokat kell készíteni és megvalósítani, ame­lyek segítségével elkerülhetjük a gazdasági csődöt és a szociális feszültségek kiéleződését, pl. köz­hasznú beruházások, szerkezetátalakítási program, idegenforgalom fejlesztése stb. Hasonló célt szol­gálhatna a kisvállalkozók állami forrásokból történő közületi támogatása is. Támogatjuk azt a törekvést is, hogy a szükséges döntési jogkörök a központból a regionális szervek hatáskörébe kerüljenek, amelyek sokkal jobban is­merik a helyi problémákat, s ezáltal jobban tudják koordinálni a gazdasági és szociális fejlődés mene­tét, kihasználva az egyes területek közötti együttmű­ködési lehetőségeket is. A NEMZETKÖZI GAZDASÁG) KAPCSOLATOK UBERÁLiZÁLÁSA 30) A Demokratikus Baloldal Pártiának álláspontja alapján olyan külgazdasági kapcsolatokra kell töre­kedni, amelyek megakadályozzák gazdasági érté­keink külföldre történő elszívását, ugyanakkor lehe­tővé teszik a korszerű technika és technológia behozatalát külföldről. Meg kell akadályozni a koro­na további devalválását, olyan devizakurzust kell felállítani, ami a behozatal és kivitel számára is kedvező. Meg kell szüntetni a behozatal és kivitel jelenlegi aszimmetriáját és nem zárkózhatunk el az ideiglenes és megfelelő devizaregulációtól sem. 31) Támogatjuk gazdaságunk világ felé nyitását, amely megfelelő módon ösztönzi a hazai vállalkozá­sokat, ugyanakkor külföldi gazdaságokhoz is kellő alkalmazkodási lehetőségeket biztosít számukra. Ezt a folyamatot azonban megfelelő támogató és védő intézkedésekkel kell szabályozni, hogy meg- védjük átalakuló gazdaságunkat a negatív követ­kezményektől. 32) Külgazdasági kapcsolatainkban támogatjuk az egyoldalú gazdasági kapcsolatok leépítését, ill. a sokoldalú kapcsolatok kialakítását. Vonatkozik ez az európai gazdasági közösség országaira, de a volt KGST országaira is egyaránt. Követeljük a kor­mánytól, hogy biztosítsa a külföldi értékesítés lehe­tőségeit a vállalkozási szféra számára is. FOGLALKOZTATÁS ÉS SZOCIÁLPOLITIKA 33) A fellett piacgazdaság megteremtése - amire mi is törekszünk - nem épülhet a lakosság életszín­vonalának radikális csökkentésére. Ellenkezőleg, kifejlődéséhez elengedhetetlen a lakosság fogyasz­tásának növekedése és a foglalkoztatás optimális mértékének megtartása. A szociálpolitika szerves része kell hogy legyen gazdaságunk átalakításának. Ez megköveteli a szociálpolitika koncepciójának kidolgozását, amelynek tartalmaznia kell a lényeges összetevőket; a célirányos pénzügyi, hitel, adó, költségvetési, strukturális és regionális területeket egyaránt, belértve a munkahelyteremtő vállalkozá­sokat, az életszínvonal bizonyos szintjének szavato­lását, különösen a lakosság veszélyeztetett rétegei számára. 34) A legalapvetőbb szociális biztonság a munka­hely megőrzése. Ezért fő problémának a foglalkoz­tatás optimális szintű fenntartását, ill. az új munka­helyek megteremtését tartjuk. Szükség van a foglal­koztatás olyan hálózatának kiépítésére, amely segít azoknak, akik csak átmenetileg vesztik el munkáju­kat. Ugyanakkor szükség van olyan szociális hálóra is, amely a jövedelem szempontjából leginkább veszélyeztetett csoportokat védi (a nyugdíjasok, rokkantak, a nem teljes családok, a fiatal munkavál­lalók stb.). 35) Ha azt akarjuk, hogy valóban létrejöjjön a szoci­ális megegyezés - ahogy azt a háromoldalú tárgya­lások szorgalmazzák -, szükség van a többi szociá­lis problémák megoldására is, mint pl. a lakás, az alapvető élelmiszerárak, étkezés stb. A lakókat a lakbérek drasztikus emelkedése, a lakásra várókat pedig a lakásárak irreális emelkedése nyomasztja. Szorgalmazni fogjuk e téren az állam differenciált segítségét a szociálisan legszegényebb rétegek számára. 36) Az állam magára vállalta a gazdasági átalakítás programját. Ezért kötelessége minimalizálni a lakos­ságra háruló negatív következményeket. Éppen a szociális szférában ütközik ki a kormány elégtelen és egysíkú gazdaságpolitikája. A Demokratikus Bal­oldal Pártja arra törekszik, hogy megvédje az em-. béri alkotóerőt, ami a legnagyobb értékünk. ÚP-125 1992. I. 31.

Next

/
Thumbnails
Contents