Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-31 / 5. szám

* Ha egy magyart megkérdezünk, hogyan boldogul az új demokratikus rendszerben és a kibontakozó piac- gazdaságban, a válasz valószinüleg panaszok litániája lesz. Az árak ma­gasak. és az adók bénitóak. Ám sok esetben a tirádát meg­szakítja egy újabb adag finom krémes, majd az illető beül BMW- jébe, és elrobog, hogy megtekintsen egy új házat a budai dombvidéken. A valóság nehezen megfogható az egykor „a tömb legvidámabb ba­rakkjaként“ ismert országban, ahol az óvatos kommunisták először pró­bálkoztak a piaci reformokkal és a magánvállalkozással, és megtaní­tották Gorbacsov elnöknek, hogyan kerülhet néhány ösztönzőtől több élelem a boltokba. Bár sokkal jobban élnek, mint szomszédaik a volt vasfüggöny mö­gött, a magyarok nem vesztették el pesszimista hajlamukat. A növekvő gazdagság és a gazdasági talpraál- lás első jelei közepette - amelyek láthatók másfél évvel azután, hogy a demokratikus választások 1990 márciusában és áprilisában elsöpör­ték a szocializmus maradványait könnyen süllyednek komor jósla­tokba A magyarok minden újabb több millió dolláros külföldi - beruházás vagy vegyes vállalat beindulása után azon tűnődnek, mikor pukkan szét a szappanbuborék, ahelyett, hogy örülnének a jól végzett mun­kának. A komorság talán Magyarország múltjából ered. Az alárendelt szerep a Habsburg-birodalomban, a meg­csonkítás a trianoni szerződés által az első világháború után, azután a döntés a csatlakozásról az Európa feletti uralom náci törekvéséhez, majd a német megszállás - mindez nyomokat hagyott. A több évtizedes megaláztatás azután, hogy a szovjet csapatok el­némították az 1956-os felkelés kiál­tását a szabadságért, még inkább elmélyítette a vereségérzetet. ,,A magyar történelem tragikus esemé­nyek sorozata“ - mondja Göncz Árpád elnök, író, műfordító és 56-os veterán, akit sokan a nemzet lelki­ismeretének tekintenek. Amikor eljött a demokrácia, ezüsttálcán adták át a magyarok­nak. A volt kommunista párt, megé- rezve a vereséget, és reménykedve, hogy meglovagolhatja a reform nö­vekvő hullámát, az önelpusztltás Egy angol újságíró helyzetelemzése 0 Van már gazdagság, de még sok a gond 0 A közvélemény bizalmatlan a politikusokkal szemben 0 A külföldi tőke árad Magyarországra, de a lakosság egyharmada szegénységi szinten él mellett döntött. Egy csepp vér sem hullt, és semmilyen tüntetés nem lassította a hétvégi bécsi bevásárló- utakat. Prágában, Varsóban és Buka­restben a tömegek az utcára vonul­tak a sztálinista rezsimek ellen, a magyarok viszont csak kitárgyal­tak egy bonyolult, de békés átmene­tet,' mielőtt kevés lelkesedéssel az urnákhoz vonultak, és egy közép­jobb kormányt választottak. Kádár János egyszemélyi ural­mának évei után a kormányfőnek választott férfi egy zord múzeum­igazgató, Antall József lett. Vissza­térést ígért Európába, szociális piac- gazdaságot és „hagyományos ke­resztény erkölcsi értékeket“. Bár először ügyetlennek és bizonytalan­nak tűnt, tétovázott a kinevezések­ben és a politikában, és rosszul mérte föl a benzináremelés hatásait, ami zavarbahozó háromnapos ta­xisblokádhoz vezetett tavaly novem­berben. Antall irányítótevékenysége azóta dicséretet érdemel. Sokak szerint nincs olyan kariz­mája, mint Václav Havel csehszlo­vák elnöknek, vagy olyan uralkodó jelenléte, mint Lech Walesa lengyel vezetőnek, hajlamos a terjengős be­szédekre és a sajtóbírálat bírálásá­ra. Tetszik vagy sem, Antalinak sike­rült az országot ügyesen elvezetnie a politikai stabilitáshoz és megfelelő gazdasági programhoz, ami irigyke­dést kelt más küszködő posztkom­munista kormányokban. „Őrültnek vagy misszionáriusnak kell lennem, hogy elvállaltam ezt a feladatot" - mondta Antall a meg­választása után, az öngúny egy ritka pillanatában. Valóban el lehet mon­dani, örült volt, hogy felvállalta a kommunista félreigazgatás és húszmilliárd dolláros külföldi adós­ság örökségét, mely utóbbi egy főre számítva a legmagasabb Közép- Európában. A misszionárius átható erejére volt szükség ahhoz, hogy meggyőzze a vonakodó nyugati üz­letembereket: Magyarország a leg­jobb hely, ahova pénzüket befektet­hetik. Az eredmények azonban látvá­nyosak A külföldi töke árad Magyar- országra — mintegy egymilliárd dollár tavaly, nagyjából fele a tér­ségbe jutó összes beruházásnak. A szigorú recesszió ellenére, ami­nek folytán csökkent az ipari terme­lés és felszökött az infláció, a ma­gyarok egy része jól él, néhányan nagyon jól. Az egyéni személyi devi­zabetétek a Magyar Nemzeti Bank szerint tavaly óta megkettőződtek, másfélmilliárd dollárra. A gazdagság jelei mindenütt lát­hatók. Szombat reggel fiatal családok állnak sorban drága svéd bútorért az Ikea áruházban. A Porsche bolt a volt keletnémet kulturális központ­ban a forgalom föllendüléséről szá­mol be. Még szezonon kivül is ne­héz asztalt kapni Budapest legjobb olasz éttermében, ahol egy étkezés egyhavi átlagbérbe kerül. Ám ha megkaparjuk a felszínt, könnyen rátalálunk a fájdalmas át­menet eredményeire. Az új demok­ratikus kormány meg van terhelve egy csődbe jutott szocialista védő­háló bajaival. Budapest kopottabb kerületeiben az idősek havi 50 fon­tos nyugdíjból élnek, és a szemetes- kukákban turkálnak. A hajléktalanok ingyenkonyhákon gyülekeznek napi egyetlen meleg ételükért. A statiszti­kai adatok változóak, de állítólag a lakosság harmada él a szegény­ségi szint alatt. Nő a kábítószerüzérek és prosti­tuáltak száma, és az egyéb bűnözés is gyorsan terjed. Maga Antall sincs biztonságban. Parlamenti őrök be­vallása szerint ellopták óráját, amíg távol volt irodájából. Az „ingyenes“ egészségügyi rendszer omladozik, és csak vastag pénzesborítékkal lehet a műtőasz­talra jutni. Évtizedek óta lakáshiány van. A válás, öngyilkosság, alkoho­lizmus és csecsemőhalandóság to­vábbra is messze a nyugat-európai átlag felett van. A pénzügyi válsággal szembeke­rülő Antalinak és minisztereinek nem sok plusz pénzük van arra, hogy segítsenek enyhíteni a küszö­büknél látható szenvedést. Nem meglepő módon Antall nép­szerűsége csökkent. A közvéle­mény-kutatások szerint a Fiatal De­mokraták Szövetsége - harmincöt év alattiakból álló, erőteljes párt, amelynek vezetői divatos kinézetű­ek, és nyíltan beszélnek a jövőről - könnyen legyőzné Antall konzer­vatív Demokrata Fórumát, ha ma tartanák a választást. BUDAPESTEN MÁR MINDEN NYUGATI GÉPKOCSI MEGVÁSÁROLHATÓ. A KÉPEN LÁTHATÓ PORSCHÉT 9 MILLIÓ 720 EZER FORINTÉRT KÍNÁLJÁK. KINEK? (Szalay Béla Ielvétele) A közvéleménynek a politikusok iránti bizalmatlansága igen kiterjedt. A pártembereknek való több évtize­des kényszerű engedelmesség okolható az apátiáért, valamint a je­lenlegi parlamentnek a tévé által is közvetített ülései, amelyeken a kép­viselők vég nélkül civódnak azon, hogyan számoltassák el a kommu­nista bűnösöket, és legyen-e korona a nemzeti címeren. De Antall nem vádolható azzal, hogy lantot penget, miközben Buda­pest ég. A kényes belpolitikai kérdé­sek kiválasztása, például az egyhá­zak és a volt tulajdonosok kártalaní­tása, Antall érvelése szerint a szám­lák rendezésének és a „történelmi igazságtételnek“ az egyik módja, bármilyen hosszúak és unalmasak is a viták. A külpolitika irányváltása köny- nyebb volt. Magyarország lassan, de biztosan Nyugat felé lendült, át­alakítva képét Moszkva lojális szol­gájából megbízható európai partner­ré. Csatlakozott az Európa Tanács­hoz, megegyezett az Európai Kö­zösség társult tagságáról, segített eltemetni a Varsói Szerződést, és kopogtatott a NATO ajtaján. Másfelől a szlovákiai, romániai és szerbiai nacionalizmus erősödésé­vel, amely területeken összesen mintegy hárommillió magyar él ki­sebbségként, a szomszédos orszá­gokhoz fűződő kapcsolatok a fe­szültség jeleit mutatják. Antall ön­magára szabott státusa a külföldön élő magyarok védelmezőjeként és őreként diplomáciai felhorgadásokat keltett Bukarestben és Belgrádban, és fölkeltette a régi gyanúkat, hogy Budapest terület-visszaszerzö ter­veket dédelget. Ez nonszensz. A budapesti kül­ügyminisztérium óvakodik a beavat­kozástól, és a kisebbségi jogokat csak nemzetközi szinten sürgeti. Magyarország óvatos semlegessé­ge a jugoszláv konfliktusban meg­győző bizonyíték erre. Jugoszláv re­pülőgépek sorozatos határsértései, egy magyar falut ért rakétabelövés és negyvenezer menekült beáram­lása ellen, Magyarország továbbra is őrzi hidegvérét, miközben a határ túloldalán tombol a vihar. Magyarország egy nap közép-eu­rópai Svájccá válhat, nyugodt, kon­zervatív és megbízható országgá, amely turistákat és virágzó pénzügyi szektort fogad be, és jólétet teremt állandó politikai felfordulás nélkül. Ez sok magyar álma. (Times) A lány csak három dolgot kért. 1. Ne írjam le és ne mondjam el senkinek a nevét, telefonszámát és azt, hol lakik. 2. A cikkben még utalást se tegyek a városra, az ő külsejére még haja színére, illetve termetére sem. 3. Ne legyünk szívbajosak és álszentek, ha már leülünk beszélgetni. • Annyit azért elárulhatok, hogy egy 24 éves, meglehetősen csinos lánnyal beszélge­tek valahol egy magyarországi kisvárosban. Egy olyan lánnyal, akire illik a sommás megállapítás: jó nő.-Hát, ha te is így látod... De mert megállapodtunk, azt mondom: igen, én jó nő vagyok. Abban az értelemben, ahogy a férfiak általában gondolják. Valószínűleg sokan szeretnének járni velem, még többen élni, a legtöbben viszont le akarnak velem feküdni. • Ehhez képest az utolsó csoport tagjai­nak az esélye egy a millióhoz, hacsak nem akarnak gyereket.- Sosem voltam odáig a futó kapcsolato­kért, az egyéjszakás kalandokat nem nekem találták ki. Eldöntöttem, ha már egyszer jó nő vagyok, viszont nem szeretnék még menő, minőségi kurva sem lenni, hát valami mást fogok kitalálni, olyasmit, ami jól hoz a konyhára, szépen megélek majd belőle. Egy életem van, nem fogom kivárni, amíg megérkezik a herceg fehér lovon, majd pár évre rá kiderül, hogy bizony a herceg is szereti a piát, éjszakánként horkol és állan­dóan nőket hajkurász. • A terv, amit a fejedbe vettél, tehát az, hogy elegáns szállodákban magukkal mit kezdeni nem tudó urakat szórakoztatsz?- Nem, ez jóval keményebb buli, de ilyen világban élünk, nem érünk rá sokat töpren­geni a dolgokon. Gondolom, te sem töltesz órákat azzal, hogy pszichológiai módszerek­kel elemezd, mi történik, ha valakiről meg­írod, hogy gazember. Nahát, én is meg vagyok győződve róla, hogy a bérszülés jó módja a pénzkeresésnek, így nem sokat meditálok ezen tovább. • Egyik pillanatról a másikra döntötted el, hogy pénzért fogsz gyereket szülni?- Ha nem is pillanatok alatt, de hamar. Nézd, ha figyeled a híreket, szinte naponta hallani arról, hogy a tudósok próbálnak kitalálni valamit azokra az esetekre, ha valakinek nem lehet gyereke. Nos, ha a fér­finak nem lehet, hát nem nagy ügy, a hölgy bemegy a klinikára és beültetéssel még lehet gyerekük. De mi van, ha a feleségnek nem lehet? Ha úgy nézed, bizonyos szempontból egy ilyen szolgáltatás - hiába mereszted a szemed, szerintem ez igenis szolgáltatás­nak nevezhető - hiányt pótol. És mert egyedülálló, remélem, meg is fizetik szépen. • Mégis: hogyan képzeled? Megtárgya­lod a feleséggel, esetleg együtt a házaspár­ral, hogy legyen? Aztán kilenc hónap múlva jöhetnek a gyerekért?- Körülbelül úgy képzelem, ahogy mond­tad, azt hiszem, szót tudok érteni azokkal, akiknek gyerekre van szükségük. Hajlandó vagyok három, azaz hárommillió forintért lefeküdni a férjjel, persze előtte minden kérdést megbeszélnénk, aztán kilenc, illetve 10-TI hónap múlva elvihetik a gyereket. • AIDS?- Mi van vele? • Semmi, csak kíváncsi voltam, nem félsz-e tőle?- lyliért, te nem félsz? Szerintem minden­ki fél1. Elmész egy diszkóba vagy akárhová, és ha olyanod van, hát ijedtedben tövig rágod a körmödet, mi lesz, ha lefekszel a lánnyal, és azt hiszem, így vannak vele a láncok is. Hát nem őrület? Nem tudom, de rendszeres orvosi ellenőrzés mellett, na és úgy, hogy a páciens bemutatja a friss és negatív AIDS-tesztjét, négy-öt, esetleg hat évig nyugodtan csinálhatom. Három-négy gyerekkel számolva ez tíz-tizenkét millió forintot jelent minimum, és elfelejtem a munkába járást, a főnökhöz való dörgölő- dzést és az egész nyomorult, pitiáner, kisstí­lű nyomort. • És aztán?- Aztán leszek harminc év körüli, még nem vesztettem semmit. Lehet, hogy férjhez megyek, talán külföldre, mit tudom én. Boldogan élek vagy tányérokat csapkodok a földhöz, de előfordulhat, hogy egyedül élem a világomat. • Mi lesz évek múlva, amikor felnőnek a gyerekeid, akiket te szültél meg?- Ki fogom ezt is találni. Ha kell, névhá­zasságot kötök, vagy akármi. Nem leszek szívbajos, és nem fogok ott zokogni az ajtók előtt, hogy adják vissza a gyerekemet, ha ettől félsz. Egyébként nem értem, mit akarsz, azt mondtuk, nem leszünk álszen­tek! Ha egy nő a spermabank útján szerez gyereket, hát azt sem tudja, kitől van a kicsi, és a férfi sem tudhatja meg sohasem, hogy az utcán szembejövő picik közül melyik az övé. Ezeknek a gyerekeknek ki mondja meg, hogy nem is az az apjuk, aki velük él? Ha valaki megszülheti a saját unokáját, akkor én igazán eldönthetem, hogy szabad és közös akaratból kinek szülök gyereket. Nézőpont kérdése az egész. Én felajánlom a lehetőséget, aztán a családok döntenek, élnek-e vele. Ennyi, ne is ragozzuk tovább, jó? Oké? • Oké. Balogh P. Ferenc (Kurír) 992. I 31. ■ f;U ¡ f .1 ;t»i ¡h i H 1 l*J j/:l ri'/ir

Next

/
Thumbnails
Contents