Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-31 / 5. szám

*

Ha egy magyart megkérdezünk, hogyan boldogul az új demokratikus rendszerben és a kibontakozó piac- gazdaságban, a válasz valószinüleg panaszok litániája lesz. Az árak magasak. és az adók bénitóak.

Ám sok esetben a tirádát megszakítja egy újabb adag finom krémes, majd az illető beül BMW- jébe, és elrobog, hogy megtekintsen egy új házat a budai dombvidéken.

A valóság nehezen megfogható az egykor „a tömb legvidámabb barakkjaként“ ismert országban, ahol az óvatos kommunisták először próbálkoztak a piaci reformokkal és a magánvállalkozással, és megtanították Gorbacsov elnöknek, hogyan kerülhet néhány ösztönzőtől több élelem a boltokba.

Bár sokkal jobban élnek, mint szomszédaik a volt vasfüggöny mögött, a magyarok nem vesztették el pesszimista hajlamukat. A növekvő gazdagság és a gazdasági talpraál- lás első jelei közepette - amelyek láthatók másfél évvel azután, hogy a demokratikus választások 1990 márciusában és áprilisában elsöpörték a szocializmus maradványait könnyen süllyednek komor jóslatokba

A magyarok minden újabb több millió dolláros külföldi - beruházás vagy vegyes vállalat beindulása után azon tűnődnek, mikor pukkan szét a szappanbuborék, ahelyett, hogy örülnének a jól végzett munkának.

A komorság talán Magyarország múltjából ered. Az alárendelt szerep a Habsburg-birodalomban, a megcsonkítás a trianoni szerződés által az első világháború után, azután a döntés a csatlakozásról az Európa feletti uralom náci törekvéséhez, majd a német megszállás - mindez nyomokat hagyott.

A több évtizedes megaláztatás azután, hogy a szovjet csapatok elnémították az 1956-os felkelés kiáltását a szabadságért, még inkább elmélyítette a vereségérzetet. ,,A magyar történelem tragikus események sorozata“ - mondja Göncz Árpád elnök, író, műfordító és 56-os veterán, akit sokan a nemzet lelkiismeretének tekintenek.

Amikor eljött a demokrácia, ezüsttálcán adták át a magyaroknak. A volt kommunista párt, megé- rezve a vereséget, és reménykedve, hogy meglovagolhatja a reform növekvő hullámát, az önelpusztltás

Egy angol újságíró helyzetelemzése 0 Van már gazdagság, de még sok a gond 0 A közvélemény bizalmatlan a politikusokkal szemben 0 A külföldi tőke árad Magyarországra, de a lakosság egyharmada szegénységi szinten él

mellett döntött. Egy csepp vér sem hullt, és semmilyen tüntetés nem lassította a hétvégi bécsi bevásárló- utakat.

Prágában, Varsóban és Bukarestben a tömegek az utcára vonultak a sztálinista rezsimek ellen, a magyarok viszont csak kitárgyaltak egy bonyolult, de békés átmenetet,' mielőtt kevés lelkesedéssel az urnákhoz vonultak, és egy középjobb kormányt választottak.

Kádár János egyszemélyi uralmának évei után a kormányfőnek választott férfi egy zord múzeumigazgató, Antall József lett. Visszatérést ígért Európába, szociális piac- gazdaságot és „hagyományos keresztény erkölcsi értékeket“. Bár először ügyetlennek és bizonytalannak tűnt, tétovázott a kinevezésekben és a politikában, és rosszul mérte föl a benzináremelés hatásait, ami zavarbahozó háromnapos taxisblokádhoz vezetett tavaly novemberben. Antall irányítótevékenysége azóta dicséretet érdemel.

Sokak szerint nincs olyan karizmája, mint Václav Havel csehszlovák elnöknek, vagy olyan uralkodó jelenléte, mint Lech Walesa lengyel vezetőnek, hajlamos a terjengős beszédekre és a sajtóbírálat bírálására. Tetszik vagy sem, Antalinak sikerült az országot ügyesen elvezetnie a politikai stabilitáshoz és megfelelő gazdasági programhoz, ami irigykedést kelt más küszködő posztkommunista kormányokban.

„Őrültnek vagy misszionáriusnak kell lennem, hogy elvállaltam ezt a feladatot" - mondta Antall a megválasztása után, az öngúny egy ritka pillanatában. Valóban el lehet mondani, örült volt, hogy felvállalta a kommunista félreigazgatás és húszmilliárd dolláros külföldi adósság örökségét, mely utóbbi egy főre számítva a legmagasabb Közép- Európában. A misszionárius átható erejére volt szükség ahhoz, hogy meggyőzze a vonakodó nyugati üzletembereket: Magyarország a legjobb hely, ahova pénzüket befektethetik.

Az eredmények azonban látványosak A külföldi töke árad Magyar- országra — mintegy egymilliárd dollár tavaly, nagyjából fele a térségbe jutó összes beruházásnak. A szigorú recesszió ellenére, aminek folytán csökkent az ipari termelés és felszökött az infláció, a magyarok egy része jól él, néhányan nagyon jól. Az egyéni személyi devizabetétek a Magyar Nemzeti Bank szerint tavaly óta megkettőződtek, másfélmilliárd dollárra.

A gazdagság jelei mindenütt láthatók. Szombat reggel fiatal családok állnak sorban drága svéd bútorért az Ikea áruházban. A Porsche bolt a volt keletnémet kulturális központban a forgalom föllendüléséről számol be. Még szezonon kivül is nehéz asztalt kapni Budapest legjobb olasz éttermében, ahol egy étkezés egyhavi átlagbérbe kerül.

Ám ha megkaparjuk a felszínt, könnyen rátalálunk a fájdalmas átmenet eredményeire. Az új demokratikus kormány meg van terhelve egy csődbe jutott szocialista védőháló bajaival. Budapest kopottabb kerületeiben az idősek havi 50 fontos nyugdíjból élnek, és a szemetes- kukákban turkálnak. A hajléktalanok ingyenkonyhákon gyülekeznek napi egyetlen meleg ételükért. A statisztikai adatok változóak, de állítólag

a lakosság harmada él a szegénységi szint alatt.

Nő a kábítószerüzérek és prostituáltak száma, és az egyéb bűnözés is gyorsan terjed. Maga Antall sincs biztonságban. Parlamenti őrök bevallása szerint ellopták óráját, amíg távol volt irodájából.

Az „ingyenes“ egészségügyi rendszer omladozik, és csak vastag pénzesborítékkal lehet a műtőasztalra jutni. Évtizedek óta lakáshiány van. A válás, öngyilkosság, alkoholizmus és csecsemőhalandóság továbbra is messze a nyugat-európai átlag felett van.

A pénzügyi válsággal szembekerülő Antalinak és minisztereinek nem sok plusz pénzük van arra, hogy segítsenek enyhíteni a küszöbüknél látható szenvedést.

Nem meglepő módon Antall népszerűsége csökkent. A közvélemény-kutatások szerint a Fiatal Demokraták Szövetsége - harmincöt év alattiakból álló, erőteljes párt, amelynek vezetői divatos kinézetűek, és nyíltan beszélnek a jövőről - könnyen legyőzné Antall konzervatív Demokrata Fórumát, ha ma tartanák a választást.

BUDAPESTEN MÁR MINDEN NYUGATI GÉPKOCSI MEGVÁSÁROLHATÓ. A KÉPEN LÁTHATÓ PORSCHÉT 9 MILLIÓ 720 EZER FORINTÉRT KÍNÁLJÁK. KINEK?

(Szalay Béla Ielvétele)

A közvéleménynek a politikusok iránti bizalmatlansága igen kiterjedt. A pártembereknek való több évtizedes kényszerű engedelmesség okolható az apátiáért, valamint a jelenlegi parlamentnek a tévé által is közvetített ülései, amelyeken a képviselők vég nélkül civódnak azon, hogyan számoltassák el a kommunista bűnösöket, és legyen-e korona a nemzeti címeren.

De Antall nem vádolható azzal, hogy lantot penget, miközben Budapest ég. A kényes belpolitikai kérdések kiválasztása, például az egyházak és a volt tulajdonosok kártalanítása, Antall érvelése szerint a számlák rendezésének és a „történelmi igazságtételnek“ az egyik módja, bármilyen hosszúak és unalmasak is a viták.

A külpolitika irányváltása köny- nyebb volt. Magyarország lassan, de biztosan Nyugat felé lendült, átalakítva képét Moszkva lojális szolgájából megbízható európai partnerré. Csatlakozott az Európa Tanácshoz, megegyezett az Európai Közösség társult tagságáról, segített eltemetni a Varsói Szerződést, és kopogtatott a NATO ajtaján.

Másfelől a szlovákiai, romániai és szerbiai nacionalizmus erősödésével, amely területeken összesen mintegy hárommillió magyar él kisebbségként, a szomszédos országokhoz fűződő kapcsolatok a feszültség jeleit mutatják. Antall önmagára szabott státusa a külföldön élő magyarok védelmezőjeként és őreként diplomáciai felhorgadásokat keltett Bukarestben és Belgrádban, és fölkeltette a régi gyanúkat, hogy Budapest terület-visszaszerzö terveket dédelget.

Ez nonszensz. A budapesti külügyminisztérium óvakodik a beavatkozástól, és a kisebbségi jogokat csak nemzetközi szinten sürgeti. Magyarország óvatos semlegessége a jugoszláv konfliktusban meggyőző bizonyíték erre. Jugoszláv repülőgépek sorozatos határsértései, egy magyar falut ért rakétabelövés és negyvenezer menekült beáramlása ellen, Magyarország továbbra is őrzi hidegvérét, miközben a határ túloldalán tombol a vihar.

Magyarország egy nap közép-európai Svájccá válhat, nyugodt, konzervatív és megbízható országgá, amely turistákat és virágzó pénzügyi szektort fogad be, és jólétet teremt állandó politikai felfordulás nélkül. Ez sok magyar álma. (Times)

A lány csak három dolgot kért. 1. Ne írjam le és ne mondjam el senkinek a nevét, telefonszámát és azt, hol lakik. 2. A cikkben még utalást se tegyek a városra, az ő külsejére még haja színére, illetve termetére sem. 3. Ne legyünk szívbajosak és álszentek, ha már leülünk beszélgetni.

• Annyit azért elárulhatok, hogy egy 24 éves, meglehetősen csinos lánnyal beszélgetek valahol egy magyarországi kisvárosban. Egy olyan lánnyal, akire illik a sommás megállapítás: jó nő.-Hát, ha te is így látod... De mert megállapodtunk, azt mondom: igen, én jó nő vagyok. Abban az értelemben, ahogy a férfiak általában gondolják. Valószínűleg sokan szeretnének járni velem, még többen élni, a legtöbben viszont le akarnak velem feküdni.

• Ehhez képest az utolsó csoport tagjainak az esélye egy a millióhoz, hacsak nem akarnak gyereket.- Sosem voltam odáig a futó kapcsolatokért, az egyéjszakás kalandokat nem nekem találták ki. Eldöntöttem, ha már egyszer jó nő vagyok, viszont nem szeretnék még menő, minőségi kurva sem lenni, hát valami mást fogok kitalálni, olyasmit, ami jól hoz a konyhára, szépen megélek majd belőle. Egy életem van, nem fogom kivárni, amíg megérkezik a herceg fehér lovon, majd pár évre rá kiderül, hogy bizony a herceg is szereti a piát, éjszakánként horkol és állandóan nőket hajkurász.

• A terv, amit a fejedbe vettél, tehát az, hogy elegáns szállodákban magukkal mit kezdeni nem tudó urakat szórakoztatsz?- Nem, ez jóval keményebb buli, de ilyen világban élünk, nem érünk rá sokat töprengeni a dolgokon. Gondolom, te sem töltesz

órákat azzal, hogy pszichológiai módszerekkel elemezd, mi történik, ha valakiről megírod, hogy gazember. Nahát, én is meg vagyok győződve róla, hogy a bérszülés jó módja a pénzkeresésnek, így nem sokat meditálok ezen tovább.

• Egyik pillanatról a másikra döntötted el, hogy pénzért fogsz gyereket szülni?- Ha nem is pillanatok alatt, de hamar. Nézd, ha figyeled a híreket, szinte naponta hallani arról, hogy a tudósok próbálnak kitalálni valamit azokra az esetekre, ha valakinek nem lehet gyereke. Nos, ha a férfinak nem lehet, hát nem nagy ügy, a hölgy bemegy a klinikára és beültetéssel még lehet gyerekük. De mi van, ha a feleségnek nem lehet? Ha úgy nézed, bizonyos szempontból egy ilyen szolgáltatás - hiába mereszted a szemed, szerintem ez igenis szolgáltatásnak nevezhető - hiányt pótol. És mert egyedülálló, remélem, meg is fizetik szépen.

• Mégis: hogyan képzeled? Megtárgyalod a feleséggel, esetleg együtt a házaspárral, hogy legyen? Aztán kilenc hónap múlva jöhetnek a gyerekért?- Körülbelül úgy képzelem, ahogy mondtad, azt hiszem, szót tudok érteni azokkal, akiknek gyerekre van szükségük. Hajlandó vagyok három, azaz hárommillió forintért lefeküdni a férjjel, persze előtte minden

kérdést megbeszélnénk, aztán kilenc, illetve 10-TI hónap múlva elvihetik a gyereket.

• AIDS?- Mi van vele?

• Semmi, csak kíváncsi voltam, nem félsz-e tőle?- lyliért, te nem félsz? Szerintem mindenki fél1. Elmész egy diszkóba vagy akárhová, és ha olyanod van, hát ijedtedben tövig rágod a körmödet, mi lesz, ha lefekszel a lánnyal, és azt hiszem, így vannak vele a láncok is. Hát nem őrület? Nem tudom, de rendszeres orvosi ellenőrzés mellett, na és úgy, hogy a páciens bemutatja a friss és

negatív AIDS-tesztjét, négy-öt, esetleg hat évig nyugodtan csinálhatom. Három-négy gyerekkel számolva ez tíz-tizenkét millió forintot jelent minimum, és elfelejtem a munkába járást, a főnökhöz való dörgölő- dzést és az egész nyomorult, pitiáner, kisstílű nyomort.

• És aztán?- Aztán leszek harminc év körüli, még nem vesztettem semmit. Lehet, hogy férjhez megyek, talán külföldre, mit tudom én. Boldogan élek vagy tányérokat csapkodok a földhöz, de előfordulhat, hogy egyedül élem a világomat.

• Mi lesz évek múlva, amikor felnőnek a gyerekeid, akiket te szültél meg?- Ki fogom ezt is találni. Ha kell, névházasságot kötök, vagy akármi. Nem leszek szívbajos, és nem fogok ott zokogni az ajtók előtt, hogy adják vissza a gyerekemet, ha ettől félsz. Egyébként nem értem, mit akarsz, azt mondtuk, nem leszünk álszentek! Ha egy nő a spermabank útján szerez gyereket, hát azt sem tudja, kitől van a kicsi, és a férfi sem tudhatja meg sohasem, hogy az utcán szembejövő picik közül melyik az övé. Ezeknek a gyerekeknek ki mondja meg, hogy nem is az az apjuk, aki velük él? Ha valaki megszülheti a saját unokáját, akkor én igazán eldönthetem, hogy szabad és közös akaratból kinek szülök gyereket. Nézőpont kérdése az egész. Én felajánlom a lehetőséget, aztán a családok döntenek, élnek-e vele. Ennyi, ne is ragozzuk tovább, jó? Oké?

• Oké.

Balogh P. Ferenc

(Kurír)

992. I 31.

■ f;U ¡ f .1 ;t»i ¡h i H 1 l*J j/:l ri'/ir