Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-17 / 3. szám

«5­M padláson limlom közt csodás pár csizma volt. Mikor a kis Laci­ka megpillantotta, erre a kiál­tásra fakadt:- Megtaláltam az óriások csizmáját. Mert csakugyan szörnyű nagy volt a csizma; a szára hátul meg volt hasítva, a láb­főre rozsdás sarkantyút kö­tött valamikor a gazdája. Lacika apja így magyaráz­ta a csizma eredetét:- Ez valami fullajtáré lehe­tett, valamikor száz év előtt! Mert tudjátok meg, hogy a ré­gi világban a fullajtár futott a nagyúri fogat előtt, s hogy tyúkszeme ne fájjon, ilyen nagy csizmát kapott.- Nagy lehetett ám, édes­apám, ugye, még az a csiz­madia is, aki varrta - vélte Lackó.- Eredj, te golyhó, az csak olyan volt, mint a többi.- Jaj, de szeretném fel­húzni a lábamra!-Meg ne próbáld vala­hogy - inté az apja -, mert olyan bolond csizma az, hogy ha felhúzod, világnak szalad veled. De Lackó engedetlen gye­rek volt, most már csak azért is kedve szottyant a nagy csizmát felpróbálni: csak az alkalomra várt, amikor nem veszik észre. Fölöltötte huszáros dol- mánykáját, amit Nagyvára­don vett az apja, fejébe nyomta tollas kalpagját, fel­kötötte bádogkardját, de nem felejtette el szerencsére a kürtöt sem, s most már elő, nagy csizmák... beléjük bújt nyakig. Hirtelen felugrott pa­ripájára s gyű... a ló, vagy inkább a csizma vágtatni kezdett alatta, mint a villám. Lackó szeme megcsillant: hej, huj, gyöngyélet ez! Szá­guldani hegyen, völgyön, fa­lun és városon. S aki csak látja, mind bámulva néz: ni, miféle vitéz ez? VERESS MIKLÓS Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy királyfi, akinek apja mást sem csinált, csak harcolt az ellenséggel, mert amit levágott estére, újra ter­mett reggelre. Gondolt egyet a fiú; hogy honnét az a sok katona; aztán egyszer, ami­kor csak a gazdátlan lovak futottak világnak, utánuk nyargalt. El is kapta az egyik harci ménnek a farkát, az meg egy egérlyukon át le­húzta magával az alvilágba. Akkor látja, hogy csak egy visító egérkét fogott meg, aki így könyörög:- Jó királyfi, ne ráncigálj, én vagyok az egérkirály, ha a farkam le nem szakad, meghálálom jóságodat!- No, meg is hálálhatod, másként nem segít az ima, csak ha gyorsan elmeséled, honnét ez a sok katona? - Menj el - rítt az egér - a ka­Az iskolás gyerekek irigy­kedve állnak meg az utcán. A katona, aki ott járkál a sár­ga-fekete faköpönyeg mel­lett, tisztelgésre emeli a fegy­verét. Hát nem nagy gyönyörű­ség ez? Mindig ezt óhajtotta álmában is! Tratál Kürtjét megfújja, s annak a hangja betölti a völgyeket. Ő csak vágtat, MIKSZÁTH KÁLMÁN egyre vágtat... porzik az út nyomában. Kíváncsi népek utána sza­ladnak a csodálatos kis hu­szárnak; kéményseprő létrá­val, a gavallér vasparipán, Bodri kutya nyúlkergető se­bességgel, de még csak meg sem közelítik, Lackó vissza­visszanézett és jóízut neve­tett rajtok. Hanem derűre bo­rú, nem sokáig tarthatott a jó­kedve, estére egy erdőbe ért. A kis huszár szíve össze­szorult. Az éj leereszkedett csöndesen, s az erdő rémei susogtak a lombok között. Egyedül volt, megremegett. A fáradtság is erőt vett rajta (bezzeg jó volna most otthon, a mama puha ágyában fe­küdni), de az óriás csizma nem eresztette, nyargalt vele lélekszakadtig egyre odább, odább. A nagy vitézség oda lyu­kadt ki, hogy sírni kezdett. Maradna már, de futni kell, pihenni nem lehet.- Hahó! Hahó! - kiáltja, de senki sem felel: csak a ba­goly huhog rémesen. Fut, fut, de végre nagyot zökken... Hopp, egy semlyékes érhez ért. A nagy csizmák besüp­pednek. csalábon forgó várig, annak a hetvenhetedik emeletén a hetvenhetedik szobában sző egy boszorkány serege­ket. Minket pedig lovakká va­rázsol. De ha te rákiáltasz a várra: ,,Jön az ördögök szekere, forogj gyorsan visz- szafele“ - vége szakad a va­rázslatnak, s mi is megsza­badulunk! Így is tett a királyfi, s csu­dák csudája, a vár elkezdett sebesen visszafele pörögni, mint egy ördögmotolla. Erre a szövőszék se volt rest, visszagombolyította a bo­szorkányt is várastul, minde­nestül. Csak a kacsaláb ma­radt. Azt főzték meg ünnepi ebédre a királyfinak. Engem is odaszólítottak, megetettek, megitattak, kacsalábból nem adtak. Csak daloltam, míg a torkom berekedt, körülöt­tem táncoltak az egerek.- Hála istennek, megállot­tám - gondolja magában, és próbálja a lábát kihúzni, de sehogy se sikerült neki. Kétségbeesve fújt bele kürtjébe: Hátha meghallaná valaki! Hátha emberek lak­nak közelben. Trará! Trará! Mégis addig ügyeskedett, vergődött Lackó, hogy nagy üggyel-bajjal kihúzta a lábát a csizmákból, egyiket a má­sik után. De mi használt, ha már most ő kezdeti süllyedni az iszapban, folyton alább, mintha el akarná a sár nyelni. László vitéz imádkozni kezdett:- Már csak az Istenke menthet meg engem. S a jó Isten csakugyan küld segítséget azoknak, akik hozzá fordulnak. Két ra­gyogó csillag fénye gyűlt ki a kormos éjben, egyre köze­legve. Hej, nem is csillag az, de két lámpás. Többet ér most két lámpás két csillagnál. Mert a két lámpással az erdőcsősz és felesége jött, akik kihúzták Lackót a hínár­ból, tisztára fürdették a kút- nál, aztán hazavitték a szüle­ihez. Képzelem, hogy volt ott­hon ,,ne mulass“. XXX A nagy csizmák bent ma­radtak az iszapban és ott elpusztultak örökre. Pedig kár értük, mert ezek a mosta­ni csizmadiák nem tudnak többé ilyen maguktól szágul­dó lábbelit készíteni. Z. NÉMETH ISTVÁN Téli kép Az égen a varjak, mint szerteszórt mák. Mint óriás sítalpak, a földön a fák. A hullongó pelyhek megfagyott könnyek. Miért járjak gyalog, ha csúszni könnyebb. A hóban egy lábnyom körbe-körbe vezet. Ha van annyi időd. hát követheted...! Hó váró A szánkóm is készen áll, mégsem jön a hó. Hólapátom szalutál, mégsem jön a hó. Házunk előtt hótoló, mégsem jön a hó. Kiáltom, hogy halihó, mégsem jön a hó. Megjött már a Télapó, ámde hol a hó? Megette a hófaló, hogy nem hullik a hó? Boszorkány szőttes Görög Júlia rajza Egy tejeslány nagy kanna tejet vitt a kezében a közeli városka piacára. Útközben elábrándozotf, reményteli terveket szőtt magában: hogyan fogja a tejért kapott összeget bölcs takarékossággal szaporí­tani. Először Is - gondolta - száz tojást vásárolok. Ezeket majd kikeltetem, s minden bizonnyal legalább kilencven-kilencvenöt csibe kel ki belőlük, amelyeket, ha tyúkokká fejlődnek, nagy haszonnal értékesíthetek a városban. A pénzért veszek egy fiatal malackát, amely Idővel zsíros disznóvá válik, hiszen édesanya konyhájában úgyis mindig sok ételhulladék gyűlik össze. A disznót aztán megveszi a hentes, és az árából telik egy tehénre. Nem tart soká, amíg a tehén megellik, és ad nekem egy borjút, egy aranyos kis bocit. Ó, már előre látom, milyen vidáman ugrándozik majd a ház körül. Erre az elképzelésre nagyot ugrott örömében a leány, de megbot­lott egy köbén, és - jaj - leejtette a kannát. A tej mind szétfolyt az úton.- Isten veletek, tojáshad, tollastyúkok, disznó, tehén és boci! - sopánkodott szomorúan a leány. A tejből épített légvárak porrá omlottak. Németből fordította: K. H. A kacsák sztárja A kacsák sztárja kétségtele­nül Walt Disney Donaldja. 1934-ben pattant ki a rajzfil­mek pápájának is nevezett Dis­ney agyából. A Bárgyú szimfónia sorozat A bölcs kis kakas című filmjében szerepelt először, akkor még mérsékelt sikerrel. De aztán gyorsan meghódította a közön­séget, s azóta népszerűsége tö­retlen. Miki egér után ö a máso­dik kedvenc a Disney-figurák kö­zött (a harmadik helyezett Plútó kutya). Donald kacsa immár jó­val több mint ötvenéves, de iga­zán nem látszik rajta a kora. Olyan maradt, amilyen volt: fia­talosan hebrencs, nagyszájú, iz­gága, türelmetlen, egyszerűen képtelen uralkodni magán. Ráa­dásul rövidlátó meg kétbalkezes is. És mégis mindenki szereti. A Disney-figurák egyikét-má- sikát korábbi számainkban rova­tunkban mi is bemutattuk. Gondolkodom, tehát... SZÓVIRÁG Rakd helyes sor­rendbe az ábrában található betüpárokat! Az egészséges élet­móddal kapcsolatos igazmondást kapsz eredményül. Nos, hogy szól az igaz­mondás? KERESD A HELYES EREDMÉNYT! Ha elvégzed a kijelölt műveletet, kiderül, hogy az ábrán látható matematikai feladat nem igaz, vagyis ha kilenchez hármat adsz, az nem egyenlő kettővel. Alakítsd át a műveletet! Helyezz át két gyufaszálat úgy, hogy a műveletet elvégezve helyes eredményt kapj. MEGFEJTÉS A január 3-ai számunkban közölt feladatok megfejtése: a 3- as számmal jelölt árnyék; 16 kör. Nyertesek: Török Éva, Királyhelmec; Bábán László, Nagycétény; Simko Csaba, Nagyszelmenc; Balázs Péter, Nagyzellő; Szöcs Dávid, Tar- doskedd. 1992. I. 17. V-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents