Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1992-06-26 / 26. szám

— Vasárnap 1992. június 28. A NAP kei - Kelet-Szlovákia: 04.41, nyugszik 20.43 Kö- zép-Szlovákia: 04 48, nyugszik 20.50 Nyugat- Szlovákia: 04.54, nyugszik 20.56 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová­kia. 02.22, nyugszik 18.53 Közép-Szlovákia: 02,29. nyugszik 19.00 Nyugat- Szlovákia: 02.35, nyugszik 19.06 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük Levente, Irén - Beáta, valamint Cirus, Erina, Hek- tor, Iréneusz, Iringó, Jerne, Laurencia, Leonidász, Sze- rénusz, Szironka nevű ked­ves olvasóinkat • LEVENTE - régi magyar személynévből keletkezett, mely a lenni ige származé­ka, jelentése tehát: levő, lé­tező. A levente köznév e névtől teljesen független, régebbi leventa formáját a nyelvújítás során módo­sították levente alakúvá. A levente (régebben: le­venta) közszó a magyarban szerb-horvát eredetű, oda pedig az oszmán-törökből került. A Levente név első például szolgáló viselője Árpád fejedelem fia volt. • IRÉN - a görög eiréné (béke) szóból ered. • 1867-ben született Luigl Pi- randello Nobel-díjas olasz drá­maíró, író és költő (t 1936) • 1942-ben halt meg Janka KUPALA belorusz költő (szül. 1882). A VASÁRNAP kövétkező számáhak tartalmából A NAGYSALLÓI SZABÓ CSALÁD Petröci Bálint riportja KI FEDEZTE FEL AMERIKÁT? NYOMOR ÉS NOSZTALGIA ROMÁNIÁBAN Claus Lutterbeck riportja a Sternben HÍD A KWAI FOLYÓN Monoszlóy Dezső novellája „KÉSZ, ELÉG VOLT“ Szabó G. László müncheni beszélgetése Ferrari Violettával REJTVÉNYFEJTŐK FIGYELMÉBE A Vasárnap következő számában közöljük nyári rejtvényversenyünk nyer­teseinek névsorát és a he­lyes megfejtéseket. Felhívjuk olvasóink fi­gyelmét, hogy ebben a számban újabb nyári rejt­vényversenyt kezdünk. E sorok írásakor még csupán sejthető, valójában milyen irányt is vesznek a szövetségi kormány megalakítására irányuló tárgyalások. Azzal, hogy Václav Klaus elfogadta a cseh, Vladimír Meciar pedig a szlovák kormány élére való jelölését, mintha megpecsételődött volna a szövetségi államforma sorsa. Bár még van remény, s ez a népszava­zás mielőbbi megejtésében rejlik. Addig is azonban, mig a választások­ból legtöbb szavazattal kikerült pártok és mozgalmak vezetői meg­egyeznek az ország jövőjét illetően, a várakozó álláspontra kényszerí- tett választópolgár csak kapkodja a fejét a rázúduló biztos érvektől és ugyanazoknak az érveknek a cáfolatától. Nem tudja, ha a tárgyalófelek közt minden kötél szakad - és ezzel az ország is -, tulajdonképpen mi is lesz a tárgyalási kudarcok következménye. Egy biztos: már a Demokratikus állított korlátokat sem a behozatal, Szlovákiáért Mozgalom közgazdá­szai sem kecsegtetik Szlovákia la­kosságát az önállósulás esetén azonnal bekövetkező szebb jövővel, jóllehet eddig minden bajunk oka­ként szinte kizárólag a szoros szö­vetségi kapcsolatokat jelölték meg Nos, a választópolgár, miután azt gondolta, hogy szavazatának leadá­sával lezárul egy bizonytalan, átme­neti időszak és a megválasztott poli­tikusok valóban az ó érdekeit képvi­selve folytatják-kezdik a politizálást, most azon veszi észre magát, hogy a fordulat utáni sok-sok politikai bot­ránnyal megspékelt két és fél esz­tendős időszakot a várhatóhoz ké­pest a nyugalom szigetének látja. Igaz, nehezebben él meg, mint a for­dulat előtt, de az is igaz, hogy az életszínvonala még mindig elvisel­hető. Érzi, hogy koronája már vagy egy esztendeje nem romlik tovább. Ha akarja, ha nem, észre kell ven­nie, hogy ma is szinte ugyanannyiért vásárol be, mint tavaly szeptember­ben, amikorra az árliberalizálás hul­lámai lecsitultak, és az akkor még szinte a teljes egészében állami kézben levő kereskedelem és ipar kénytelen volt piacszerüen viselked­ni, ha vissza akarta nyerni hazai vásárlóközönségét. Lépéseit, dönté­seit pedig már olyan gazdasági kör­nyezetben kellett megtennie, amely­ben úgyszólván már semmi sem sem a kivitel elé. Tehát termékeink szigorúan megmérettettek. Közvet­lenül tapasztalhatta egy-egy vál­lalat, terméke valójában mit is ér a világpiacon, mert már nem az- állam által szigorúan ellenőrzött és szabályozott külkereskedelmi vona­lakon keresztül adhatta el termékeit, hanem szabadon, ahogy csak tudta Az összehasonlítást akkor sem úszta meg a vállalat, ha nem a kül­földi piacokon „mérettette meg ma­gát", hanem idehaza, hiszen a kül­kereskedelem liberalizálásával soha nem látott és tapasztalt behozatal­nak lehettünk a tanúi: a fogyasztó egyszeriben válogathat. Villamos fo­gyasztási cikkben éppúgy, mint jog­hurtban-vagy margarinban. A címben azt kérdeztem, mennyit is ér valójában az egy korona Ha figyelembe vesszük, hogy tavaly augusztustól-szeptembertöl úgy­szólván megállt az infláció, a havi egy-másfél százalékos emelkedés szinte elenyészőnek mondható; ha figyelembe vesszük, hogy a szaba­don vásárolható valuták feketepiaca eltűnt s a valutaüzér lényegében ugyanannyiért adja el a márkát, schillinget, dollárt, mint a bank, vagy­is felmorzsolódott a feketepiaci és a hivatalos árfolyam közti különb­ség, akkor be kell látnunk, hogy az egy korona ma még egy koronát ér... És mennyit fog érni az esetleges önálló Szlovákiában? A szlovákiai pénzügyi szakemberek ugyan erő­teljesen tiltakoznak az ellen, ha a cseh bankügyi szakember azt mondja, a cseh és a szlovák korona közti arány akár 1:3 is lehet. Csak­hogy éppen a szlovákiai gazdaság előnytelen szerkezetének, az itteni munkanélküliségi arányoknak, a kül­földi tőke még alig megkezdődött beáramlása megtorpanásának, a bennünket körülvevő országok helyzetének következtében minden valószínűség szerint hamarosan ez az arány alakút ki. Lehet, hogy csak néhány éven, de az is lehet, hogy pár hónapon belül. Mert ha a mosta­ni nagyarányú munkanélküliséget Szlovákiában úgy akarjuk felszá­molni, hogy folytatjuk - újraindítjuk az eleve elavult termékek gyártását (legyenek azok fegyverek vagy ép­pen villamos fogyasztási cikkek), hamarosan megérezzük az infláció áldatlan hatását. Hogy majd segit a Nemzetközi Valuta Alap? Klaus Csehországának majd bizonyára, de a gazdaságba ismételten szocia­lista elemeket becsempészni akaró Szlovákiának aligha... Pákozdi Gertrúd Nyáron se hiányozhat FIZESSEN ELŐ A VASÁRNAPRA - MINDEN HÉTEN HÁZHOZ VISZIK Negyedévi előfizetés 52 korona. A kitöltött megrendelőlapot adja le a postán, vagy adja oda a levélkézbesítőnek. MEGRENDELŐLAP OBJEDNÁVKA TLAÓE V PREDPLATNOM Az előfizető nyilvántartási száma: Evidenőné őislo predplatitera - platitefa sústredeného inkasa: n Az újság címe Názov dennika - őasopisu Példányszám Pocet Lapszám - kézbesítés kezdete dátum zacatie dodávky Katalógusszám Katalógové cislo (vyplnuje PNS) VASÁRNAP Az előfizetett lapot az alábbi címre küldjék: Predplatené vytlacky dodajte na adresu: .................................. Né v, cím (szervezet): Menő a priezvisko (názov organizácie): .................................. há zszám emelet: lakásszám: ő. domu:......................poschodie:........................c. bytu: . A megrendelő száma: . Őislo odberatefa:___ ut ca: .....................................ulica................ po stahivatal: _________ . dodáv. posta: [ j j Az előfizető aláírása Podpis predplatitera fOOJÜ a válásról A kommunizmus bukása alaposan megkeverte a proletár internaciona­lizmussal egy akolban tartott népe­ket és nemzeteket. Amerre csak né­zünk. mindenütt zajlanak a válások. Néhol intelligens házastársakhoz méltóan, rendben, alkotmányos ke­retek között, de többnyire indula­toktól fütött zajos csetepaték, vádas­kodások. sót fegyveres konfliktusok kíséretében. Hiába hivatkoznak a politikusok történelmi igazságra, nemzeti identitásra, a nacionalista láz kisebh-nagyobb mértékben min­denütt jelen van. Sok nép úgy érzi. elérkezett a nagy lehetőség: most vagy soha! A történelemben ritkán kínálkoznak ilyen alkalmak a nem­zeti szuverenitás, önállóság meg­szerzésére. így van ez Szlovákiában is. A szlovák éréi miség többsége úgy érezte, hogy Csehszlovákiában nem töltheti he elit szerepét, nemzeti éle­tét nem reprezentálhatja a világ - előtt, elsősorban ezért indult meg a küzdelem az önállósulásért. Saj­nos, az elmúlt évtizedekben a „pra- gocentrizmus“ táplálta, élesztette a függetlenségi törekvéseket. Ezért érthető, hogy a rendszerváltás után valamennyi jelentős szlovák párt programjában benne szerepelt vala­milyen formában Szlovákia szuvere­nitása. A választásokon elsősorban ez szerzett sok szavazatot Meciar pártjának. Azzal pedig, hogy bizo­nyos ködös lehetőséget hagyott az együttmaradás valamilyen formájá­ra. elhódította a választókat a nem­zeti párttól. A hazai politikusok és a külföldi megfigyelők szerint a válás elkerül­hetetlen (körülbelül 80 százalékuk ezt állítja). A győztes pártok eddigi egyezkedése is ezt bizonyítja. Per­sze, furcsa dolog az egész, mivel a választók az ország kettészakításá- ra nem adtak megbízatást egyetlen pártnak sem. A törvényes és becsü­letes út az lett volna, ha előbb nép­szavazáson megkérdezik az ország lakosságát és ha a többség egyértel­műen Szlovákia különválása mellett dönt. csak akkor kellett volna meg­kezdeni a válás részleteinek kidolgo­zását. méghozzá a parlamentben. Most azonban meg a parlamentek össze sem ültek és a két győztes párt már el is döntötte az „átmeneti“ szövetségi kormány összetételét. A győztes pártok Csehországban és Szlovákiában nemzeti kormányt ala­kítanak. amely majd végrehajtja a válást. Miközben Klaus és Meciar urak közlik a közvéleménnyel, hogy szá­mos alapvető kérdésben megálla­podtak és minden alkotmányos úton történik, még mindig folyik a porhin­tés az együttmaradás soha sehol nem látott „uniójának, közösségének“ a lehetőségeiről. A propagandagépe­zet pedig különféle vad hírekkel sok­kolja a közvéleményt. A cseh lapok borús képet festenek az önálló Szlovákia jövőjéről. Nem óhajtom az olvasó idegeit igénybe venni a korona értékvesztéséről, a munkanélküliség növekedéséről, az életszínvonal csökkenéséről na­ponta közölt információkkal. Mivel ezek egyelőre csak propagandaízű találgatások, ijesztgetések. Azonban az, amit Meciar úr bécsi sajtóérte­kezletén kijelentett, az bizony hát­borzongató. Egy kérdésre válaszolva azt mondta, hogy különválás esetén eleinte (hány évig?) romlani fog a gazdasági helyzet, de aztán jön a javulás, felemelkedés. Azt azon­ban nem mondta mikor. Már megint nadrágszijmeghúzást ígér a holnap miniszterelnöke. A választások nagy győztese át­meneti romlásról beszél, pedig a vá­lasztási harc idején a reform megre­formálását követelte, mivel az főleg Szlovákia lakosságát sújtja. Ha az életszínvonal tovább romlik, megint a dolgozó lakosság fizet rá az új politikai hatalomra. A csikorgó föderációt könnyű szétverni alkotmányos úton is. azon­ban az önálló Szlovákiának még konkrét gazdasági programja sincs. Meciar úr gazdasági szakértői szerint ..nagyszerű lehetőségek, (sáncé!) és kilátások kínálkoznak. Sajnos abból még önálló politikai szubjektumként sem lehet megélni. A válások sokszor végződnek si­rássnl. Szűcs Béla 1992. VI. 2 I -3? Q) Î '5 ¡ § 1 C i c I ctJ f I 5. g ? * t 5, c <0 t:

Next

/
Thumbnails
Contents