Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1992-06-19 / 25. szám

A hosszú távú megfigyelések alapján elmondható, hogy a Kárpát­medence sík területein a napi átlaghőmérsékletek az elkövetkező napokban a következőképpen alakulnak: az átlagos napi középhő­mérséklet 19,8, a legmelegebb 23,7, a leghidegebb pedig 15,6 Celsius-fok. Közeleg Keresztelő Szent János születésének napja - június 24-e, a nyári napforduló ideje. Régebben ezen a napon mindenütt tüzeket gyújtottak; mezei virágokból koszorút készítettek és azt a ház homlokzatára akasztották, hogy védjék a portát a tűzvész ellen. Ilyentájt általában már leteremnek a szamócaágyások. A három évesnél idősebb, letermett telepítéseket számoljuk fel. A talajt gondo­san ássuk fel és fertőtlenítsük Basudin G-vel, a töveket pedig komposztáljuk. Készítsük elő az új ültetvény helyét. Ott, ahol a körül­mények megkívánják, lombtrágyázzuk gyümölcsfáinkat, ezt azonban csak este vagy kora reggel végezzük. A napközben kijuttatott lombtrágya ugyanis perzselést okozhat. További teendőink: végezzük el az őszibarackfák hajtásválogatását, a legveszélyesebb kártevők (a szilva-, a barack- és a keleti gyümölcs­moly, a kaliforniai-, valamint a szilvapajzstetű) és a kórokozók elleni permetezést. A szőlőben eljött a hónaljazás ideje. A művelet a levelek hónaljá­ban lévő hajtások 2-3 levélre történő visszacsípéséből áll. A szőlő veszélyes kórokozója - száraz időben - a lisztharmat. Esős, meleg időben, bő harmatképződéskor pedig terjed a peronoszpóra. Mindkét esetben a szőlőn fehér bevonat képződik. A peronoszpóra csillogós, fényes, míg a lisztharmat fénytelen por(liszt)szerű, penész szagú bevonatot alkot. Ellenük a már korábban ismertetett szerek valame­lyikével védekezhetünk. A pincében a szokásos szellőztetés és takarítás mellett legfonto­sabb teendőnk a bor harmadik fejtése. Eljött egyes zöldségek fejtrágyázásának az ideje. Ha a fólia alatt termelt paradicsomon már a harmadik és a negyedik fürt is kifejlődött, négyzetméterenként 25 gramm pétisóval fejtrágyázzuk. A sárgadiny- nye másodrendű hajtásait a termések felett két levélre csípjük vissza. Palántázzuk ki a fejes-, a kel- és a vöröskáposztát. Június végétől augusztus elejéig ültethető ki a leveleskel (Brassica oleracea convar. acephala). Ennek a kevésbé ismert káposztafélének magas fehérje-, szárazanyag és karotintartalma van. Július elejéig helyrevetéssel is termeszthető. A leveleskel gyökere hosszú, ezért jövendő ágyúsainak talaját mélyen kell megművelni. Vízigénye kisebb, mint a rokon fajoké, fajtáké. Levelei októbetől decemberig szedhetők. A mákot az elvirágzás után egy kisebb termetű, 3,5-4,5 cm hosszúságú bogár, a máktokormányos (máktokbarkó) károsítja. Alap­színe fekete, a nyakpajzson 3 hosszanti fehér esik, a szárnytövön egy fehér folt található. Ezek a jegyek könnyen felismerhetővé teszik az amúgy rejtőzködő ormányosbogarat. Az imágó petéit a zöld mák­tokba rakja. Belőlük piros lárvák kelnek ki, melyek összerágják és ürülékükkel szennyezik a mákszemeket. Egyedüli lehetőségünk a védelemre, ha a virágzás végén vagy közvetlenül utána Decissel, Fendonaval vagy Chinmixszel permetezünk. Ezt azonban csak este, a méhjárás befejeztével végezzük. -r­A háztáji zöldségtermesztés és öntözés A háztáji zöldségtermesztés döntő tényezője a rend­szeres öntözés. A zöldségfélék többsége nem tudja elviselni a csapadékhiányt és szárazság esetén ala­csony lesz a terméshozam. A jó terméshez a növényeknek nagy mennyiségű vizet kell elpárologtatniuk és saját szükségletükre lekötniük. A termések 80-95 százaléka víz. Ahhoz, hogy a zöld­ségfélék 1 kg szárazanyagot termeljenek, több száz liter vizet kell elpárologtatniuk. Ha a növény nem tud a talaj­ból ^|ég vizet felvenni, elkezd hervadni, növekedése megáll, a termésmennyiség csökken. A víznek a növények életében hőszabályozó szerepe is van. A belső kémiai folyamatok és a külső emelkedő hőmérséklet hatására a növények erősen felmelegsze­nek. A lehűlést a növény a párologtatás intenzitásának növelésével éri el. A körülöttük így kialakuló párafelhő hőszabályozóként szerepel. Az öntözés hatására a talaj- hőmérséklet is csökken, s így a talajlakó szervezetek életműködését is kedvezően befolyásoljuk. A túl korai tavaszi öntözés - éppen talajhűtő szerepe következté­ben - a melegkedvelő növények fejlődését hátráltatja, ezért káros. Az év nagy részében - ősszel, télen, tavasszal - a talaj az esőzések és a havazás hatására vízzel telítődik. Kedvező körülmények között tavasszal fellép az ún. nedvességi maximum. A talajban felgyülemlett víz „tárolása“ érdekében idejében kell elvégezni az agro­technikai munkákat. Az őszi talajművelés - szántás, ásás - rögeinek elsimításával (fogasolással, gereblyé- zéssel) morzsás takarót húzunk a talaj felületére, meg­bontjuk a hajszálcsövességet, s így csökkentjük az értékes talajnedvesség elpárolgását. Nagyon fontos az is, hogy a talaj felső rétegében a nedvesség és a levegő aránya optimális (70 százalék víz, 30 százalék levegő) legyen. Juhász Árpád a menméreQ jellemzőül A mézelő méh mérge számos jelentős és fontos biológiai hatású vegyület keveréke. Jellegzetes sza­gú, savas kémhatású, tiszta vizes oldat, amely a levegőn gyorsan be­szárad. (Illékony feromonjai is eltűn­nek belőle.) Száraz anyaga enzi­mekből, peptidekból (pontosabban fehérjemérgekből, toxinokból), pro- teináz-inhibítorból, biogén aminok- ból, szabad aminosavakból, cukrok­ból és lipidekböl áll. A tiszta száraz anyag kerül forgalomba. A méhméreg baktériumok szapo­rodását gátló, enyhén hemolitikus hatású komplex rendszer. Alacso­nyabb molekulatömegü komponen­sei közül a 0,1-1,5 százalékban je­len lévő hisztamin a legfontosabb. Fő enzimjének alkotóelemei: a fosz- folipáz A2 és a hialuronidáz. Legna­gyobb mennyiségben előforduló peptid toxinja, a melittin a sejtmemb­ránokat támadja meg. A melittin a száraz méhméreg kb. 50 százaié­Szikkasztó öntözés Nálunk a lakosság nagy része csatornázatlan területen él. A ker­tészkedésre alkalmas területeken keletkező szennyvizeket zárt szennyvíztárolóban, házi szennyvíz­szikkasztóban vagy más csatorna­pótló berendezésben helyezik el. Veszélyes vízvezeték A szakszerű szennyvízszikkasz­tás a környezetet nem veszélyezteti. A kertes (falusias) településeken a háztartásokban keletkező hulladé­kot a talaj befogadja, feldolgozza, sőt a növények révén hasznosítja is. Tehát egyértelmű, hogy a háztartási hulladék nem természetidegen. Az új veszélyt a vezetékes vízel­látás okozza. A komfortos lakások­ban a háztartási hulladékot elsősor­ban folyóvízzel távolítják el (bemos­sák a csatornába). A korábbi szeny- nyezőanyagok vízbe keverve, felhí­gítva jelennek meg. A térfogatnöve­kedés igen nagy. mintegy 30-szo- ros. Bizonyos körülmények között azonban a háztartási szennyvíz sem természetidegen anyag. Szivárgás és szikkasztás A háztartási szennyvizet tisztítás után a talajba lehet juttaffii, ahol tovább tisztul. Az öntisztulás folya­mata a talajban lényegesen gyor­sabb, mint a felszíni vizekben, de a talajban lejátszódó folyamatok ne­hezebben ellenőrizhetők. Ez az a/ Szivárgás b/ Szikkasztás i i i i i 77777* '7777. 7777?-^=L f üá l l----1----U minin I“' Bi hartya ^1 »<*2 Szivárgás és szikkasztás egyik oka a szennyvizek talajban történő elhelyezésével kapcsolatos idegenkedésnek. A szennyvíz alkotóinak egy részét a talaj általában a növények útján hasznosítja, másrészt ártalmatlanít­ja (oxidálja vagy megköti). A talaj hatékony természetes szennyvíz- tisztító. Ha a talajba gödröt ásunk és folyamatosan vizet töltünk bele, ak­kor az elszivárog. Ha csak annyi vizet öntünk bele, hogy nedvesen tartsa a gödör alját, az a szik­kasztás. A szikkasztás és a baktériumok Szivárgással a szennyvíz csak kis mértékben tisztul, míg a szikkasz­tással a tisztulás igen jelentős. kát teszi ki. Erősen bázikus, 26 ami- nosavegységböl felépülő, felületak­tív anyag. A melittinhez képest 30:1 arányban jelenlévő kisebb moleku­lasúlyú fehérje, az apamin a köz­ponti idegrendszerben hoz létre irre­verzibilis reakciókat. Sok területen apiterápián szinte kizárólag a méhméreggel történő gyógyászati beavatkozásokat érte­nek. Méhméreg készítmény már 1935 óta szerepel a gyógyszeripari termékek között. Eddig elsősorban mozgásszervi megbetegedések ke­zelésére használták, gyulladáscsök- ’kentö és reuma elleni szerként. Másik alkalmazási területe a méhméreg kiváltotta túlérzékeny­ségi tünetek megelőzésére irányul. Emberre, állatra az esetleg fellépő súlyos anafilaxiás jelenségek miatt potenciálisan igen veszélyes, erő­sen toxikus anyag. A méhészeti termékek közül a méz után a méhméreg az az anyag, amelynek összetételével, várható gyógyászati értékeivel kap­csolatban a vegyészet és a farma­kológia a legtöbb, bizonyított ismeretanyaggal rendelkezik. Mivel a méhpiéreg farmakológiailag aktív anyagok gyűjteménye, napjainkban - érthető módon - egyre nagyobb érdeklődést vált ki használata, ter­melése, további vizsgálata és finom­feldolgozása. Méhészet Zöldtakarmány etetése A szikkasztáskor a talaj felületén úgynevezett biológiai hártya, 2-3 cm vastag kocsonyás réteg ala­kul ki. Ebben óriási mennyiségű szennyvíztisztító baktérium találha­tó, amelyek az átszivárgó szenny­vízből kiszűrik a lebegő és az oldott szennyező anyagokat. Csak az így megtisztított víz jut tovább a talaj mélyebb rétegeibe. A kiszűrődött szennyező anyagokat a hártyában élő baktériumok elfogyasztják és túl­nyomórészt szervetlen anyaggá ala­kítják át. A talaj szerkezetébe be­épülve további szennyezést már nem okoznak. Szivárgáskor szennyvíztisztító bi­ológiai hártya nem alakul ki, ezért a tisztulás lényegesen kisebb. (folytatjuk) Kertészet és Szőlészet Amíg az állati szervezet a számá­ra szükségtelen mennyiségű, táplá­lékkal bejutott zsírt, cukrot, kemé­nyítőt például zsírok, glikogén stb. formájában elraktározza, addig a fe­hérjét csak csekély mennyiségben képes tartalékolni. A fehérjefelesleg egy nitrogéntartalmú része a vizelet­tel együtt eltávozik, a nitrogénmen­tes rész pedig keményítő, cukor stb. módjára elég vagy zsír képződik belőle. így a fehérje, mint a takar­mány legértékesebb része ugyan­úgy használódik fel, mint a lényege­sen olcsóbb cukor vagy keményítő. A felesleges mennyiségű fehérje etetése már csak azért sem helyes, mert a fehérje szétbontása és a bomlástermékek kiválasztása nö­veli a máj és a vese munkáját. Vizsgáljuk meg, mit jelent, ha nyáron csak lucernával takarmányo- zunk. Egy kilogramm virágzó lucer­nában 0,24 kg szárazanyag, 0,10 kg keményítöérték és 28 gramm emészthető fehérje van. Maradjunk csak a fehérjénél! Egy 600 kilogram­mos tehén például a nyári tejterme­lésnél naponta átlagosan 15 liter tejet ad. Az ilyen tehát az ún. lét­fenntartó- és a termelöszükséglete mellett naponta 1200 gramm emészthető fehérjét fogyaszt. Ha az állat jóllakottság-érzetét fenn akar­juk tartani, akkor legalább 55-60 kg őszi takarmánykeveréket vagy zöld­lucernát kell vele feletetnünk. Ez a mennyiség 1650-1700 gramm emészthető fehérjét tartalmaz, ami nagyjából 400-500 grammal több, mint amennyire az állatnak szüksé­ge van. Nem nehéz elképzelni, mek­kora veszteséget jelent ez több tu­catnyi vagy több száz állatnál. Meg­jegyzendő, hogy az sem sokat vál­toztat a dolgon, ha a zöld heréhez naponta 1 -2 kg takarmányszalmát keverünk. Hogy a fehérje pazarlását meg­akadályozzuk, úgy kell gazdálkod­nunk, hogy ne kerüljön sor a herefé­lék zölden történő etetésére. A zöld­takarmányt úgy állítsuk össze, hogy benne megfelelő mennyiségben, arányban legyenek jelen a keményí­tőkben gazdag és a fehérjében dús anyagok. Ha a keverékek kitartanak, a nyári takarmányozási időszakban a herefélék kazlakba kerülhetnek, s kitartanak az új termésig. így a zöldtakarmányok mellett hereszé­na is jut az állatoknak az év minden időszakában. A helyes keverék összeállításának külön receptje nincs, mindössze rugalmasságot, kellő szakértelmet igényel. Molnár Ferenc A máktokormányos által meg­fúrt gubón némi idő elteltével fekete folt alakul ki, a sebből pedig tejnedv szivárog 1992. VI. gazdasági veszteség

Next

/
Thumbnails
Contents