Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-06-19 / 25. szám
Beszélgetés múltról, jelenről, jövőről a 110 éves Gömöri Múzeum igazgatójával, dr. B. Kovács Istvánnal Ezen a felvételen a „Méhi az őskorban“ kiállítás folyosói tárlata látható Molnár Miklós felvételei Több mint 80 ezer műtárgy a régióból Dr. B. Kovács István a tavaly Itt járt Régészeti Világkongresszus résztvevőinek magyaráz Embersége, magyarsága, a különböző, de elsősorban a természettudományok iránti fogékonysága, gyűjtőszenvedélye, szüntelen önművelődése és a tudás édes nedvét másokba is táplálni igyekvő töretlen akarata emelte őt a többiek fölé, tette a gömö- riek példaképévé. Emberi léptekkel mérve mint pedagógus és mint polihisztor is óriásit alkotott és hagyott az utókorra. FÁBRY JÁNOSról van szó, akiről kevés lenne csak azt leírni, hogy Rimaszombat város Leánynevelő Intézetének és Pedagógiai Társulásának a megalapítója volt, hogy az 1853-ban Gömör és Kishont vármegyék életében új fejezetet nyitó Egyesült Protestáns Gimnázium tanára, majd hosz- szú éveken keresztül igazgatója, egy párját ritkító flórakutató és természetbúvár is volt, de képzőművészeti és régészeti gyűjteményének fáradhatatlan gyarapításával, hangyaszorgalmú gyűjtőmunkával a Gömöri Múzeum megalapítójaként is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Idestova 110 éve annak, hogy Fábry János az általa éveken, évtizedeken keresztül gyarapított és nagy szakértelemmel ápolt kabinetgyűjteményét a környékbeli nemesi családok adományaival egyetemben közszemlére bocsátotta az akkori huszárkaszárnya emeleti helyiségeiben. A kiállításnak nagy sikere volt, a nemesi családok is örvendtek a kezdeményezésnek, s a Fábry János és közvetlen munkatársai, Hüvössy Lajos, Terray István és mások által megalakított Gömör-me- gyei Múzeum Egyesületnek további segítséget is nyújtottak. Négy év múlva a Gömör-megyei Közművelődési Egyesület is megalakult, s a múzeum intézményes működése, a tárlati anyag bővítése, gyarapítása, a környéken zajló kutatások végzése is rendszeressé vált. Fábry János nemcsak alapítója, hanem 1907-ben bekövetkezett haláláig igazgatója is volt a Gömöri Múzeumnak - miközben nyugdíjba vonulásáig tanári, igazgatói állását, a pedagógiai munka gyakorlását sem adta fel. Utódai, Loys Ödön, Holéczy Miklós és mások ugyancsak nagy gonddal és megkülönböztetett figyelemmel viseltettek hírneves elődjük munkássága iránt, sok időt és energiát fektetve a rájuk hagyott örökség mindenkori gyarapításába. Az államosítás, majd az utána következő évtizedek ideológiai keretei ugyan más dimenziókat szabtak az intézmény munkájának, mégis mindig akadtak itt olyan emberek, akik nem csak egyszerűen munkahelyüknek, hanem hivatásuknak, küldetésüknek tekintették az itteni munkát. Idestova tizenöt éve annak, hogy B. Kovács István is ezen „építő“ emberek egyike. Azóta több beosztásban dolgozott, majd a nyolcvanas évek elejétől elsősorban régészként gyarapította, gazdagította a múzeum anyagát. Két éve annak, hogy igazgatója a múzeumnak, s elhivatottsággal, széles körű szakmai rálátással és gyakorlattal felvértezve, a jelen nem éppen szívderítő anyagi és egyéb körülményeket biztosító világában is, az intézmény jó hírnevének megőrzése, öregbítése és további gyarapítása érdekében munkálkodik. Beszélgetésünk a 110 éves születésnap és a Nemzetközi Múzeumi Világnap apropóján valósult meg azzal a szándékkal, hogy a teljesség igénye nélkül betekintést nyerjünk a múzeum dolgos hétköznapjaiba, információkat kapjunk múltjáról és jelenéről, gyűjteményeinek gazdag tárházáról és persze a további tervek, célkitűzések sem hiányoztak a felemlített témák közül. • Igazgató úr, ha önnek kellene bemutatnia a Gömöri Múzeumot, annak 110 éves létét, eddigi működése alatt felhalmozott gyűjteményét, mit tartana elsősorban említésre méltónak?- Erről röviden szólni úgyszólván lehetetlen. Talán azzal kezdeném, hogy az intézmény arcéle voltaképpen változatlan maradt a több mint egy évszázad alatt. Klasszikus értelemben vett regionális honismereti múzeum vagyunk, egy kis táj (műve- lődésjtörténeti múltját, a nép életét, művészeti hagyományait, irodalmi emlékeit, természeti értékeit hivatott feltárni, megőrizni és bemutatni. Ami változott, az a gyűjtőterülete: eredetileg Gömör-Kishont Vármegye Múzeuma volt, majd azt követően, hogy az intézmény állami kezelésbe került, gyűjtőterületé a Rimaszombati járásra korlátozódott. Nem titkolom, szeretnénk elérni, hogy a tervezett területi-közigazgatási átszervezéseket követően újra az egész történeti régió javára fejthetnénk ki tevékenységünket. Gyűjteményünk gazdagságáról röviden: 1991 végén a múzeum több mint 80 ezer műtárgyat őrzött. A néprajzi anyagból talán az egykoron oly híres gömöri fazekasság anyagát emelném ki, valamint a Bán Bódl Aladár féle egykori magángyűjteményt. Régészeti anyagunkban ki- tüntett helye van a Méhi határában feltárt késő rézkori ember alakú urnáknak és istenalakoknak, amelyek egész Európában egyedülállóak, közismertek továbbá a bronzkori de- potleletek. Egész Európában ismertek a darnyai kelta temető leletei, közülük néhányat a Velencében tavaly megrendezett kelta világkiállításon is megcsodálhattak a látogatók. A történeti gyűjteményből ezúttal két tárgycsoportot emelnék ki: a céhesség helyi emlékeit és az egyiptomi gyűjteményt (ez utóbbit néhai Munkácsi Süteő István rimaszombati polgár ajándékozta). Képzőművészeti anyagunk a klasszikusok (Fe- renczy István, Fe/enczy Károly, Madarász Viktor, Rudnay Gyula) mellett Bácskái Béla és Dúdor István alkotásait őrzi. Külön említést érdemel a történeti könyvtár, amely az egykori rimaszombati Kaszinó, az Egyesült Protestáns Gimnázium híres könyvtárainak darabjait, valamint a múzeum volt igazgatóinak és munkatársainak könyvtárát őrzi. Számos könyvritkaság található itt a 16. századtól kezdve. • Hogyan sikerült gyűjteményüket valamilyen formában közkinccsé tenni, a közoktatás, a közművelődés szolgálatába állítani?- Egy múzeumnak több alapvető funkciója van, mint már említettem is, s ezek mindegyike egyformán fontos, ugyanakkor korántsem egyformán látványos; különösen a nagyközönség részére. De nem akarok kitérni a kérdés elől, hisz bőven van mit felmutatni. Kezdjük a kiállításokkal, mint a legsajátosabb kifejezési móddal. Állandó és időszaki kiállításaink mindenki számára hozzáférhetőek a hét minden napján. Jelenleg az állandó honismereti kiállítást, valamint a Dúdor István festőművész életművét bemutató állandó kiállítást tekintheti meg a tisztelt látogató. Évente átlag 10 időszaki kiállítást rendezünk. Külön hangsúllyal szeretnék szólni a tavaly rendezett Méhi az őskorban című kiállításról, amelyet a Pozsonyban rendezett Régészeti Világkongresszus résztvevői is megtekintettek. Hiszem, hogy Rimaszombat ezáltal is bekerült kissé a világ „régésztársadalmának“ a tudatába. Megkülönböztetett figyelmet szentelünk a tanuló ifjúságnak, hogy megtanulják, s ezáltal tiszteljék és becsüljék eleink munkáját,- életét, mindazokat az értékeket, amelyeket az előző nemzedékek szorgalmuk és tehetségük révén felhalmoztak és ránkhagytak. A kapcsolattartásnak különböző formáit kínáljuk és gyakoroljuk. A kiállítások mellett előadások, filmvetítések, honismereti kirándulások, versenyek stb. formájában. A tanügyi igazgatósággal kötött szerződés értelmében a múzeumot és annak rendezvényeit az általános iskolák tanulói ingyen látogathatják. • Ez az év, úgy tudom, nemcsak egyszerű „ születésnapi" év, hanem több szempontból is jelentős. Hallhatnánk erről egy kicsit részletesebben?- Rimaszombat egyik híres-neves fiának, Ferenczy István szobrászművész születésének a bicente- náriumát ünnepeljük ebben az évben. Az ősszel egy nagyszabású emlékünnepélyt szeretnénk megvalósítani. Ennek keretében egy emlékülést szervezünk, a művész rézmetszeteiből jelentetünk meg egy sorozatot másolatban (eredetije a múzeumban van), Mag Gyula szobrászművészt bíztuk meg egy emlékplakett megtervezésével és ha minden jól megy, remélhetőleg megnyitjuk a múzeum viszonylag önálló galéria részét, amely a művész nevét viseli és amelyben állandó kiállításon mutatjuk be Ferenczy István életét és művészetét. A másik jeles évforduló Kolár Sámuelhez, a kitűnő tehetségű, nagy tudású evangélikus lelkészhez kötődik. Idén van 170 éve, hogy a Kishonti Tudós Társaság évkönyvében jelentette meg Rimaszombat város monográtiáját. A jubileumra tervezzük ennek a munkának szlovák és magyar nyelven történő megjelentetését, valamint egy Kolár Sámuel emlékkiállítás megrendezését. így kívánunk tisztelegni a nemes férfiú emléke előtt. Rendkívül fontos eseménynek számít intézményünk történetében az ún. Fontes sorozat elindítása. Ennek célja a múzeumi gyűjtemények katalógus-szerű bemutatása. Az Idén két füzetet szeretnénk sajtó alá rendezni. Az egyik Felsőpoko- rágyi régészeti emlékeit mutatja be (a választás nem véletlen: itt volt a gömöri őskorkutatás egyik bölcsője), a másik pedig a húsvéti hímes tojások bemutatására vállalkozik. • Az ön által vezetett kollektíva az elkövetkező nem születésnapi években sem ül majd ölbe tett kézzel. Melyek tehát a közelebbi és távolabbi jövő házon belüli célkitűzései?- Szorítkozom az általam leglényegesebbnek vélt dologra. Sürgető feladat az állandó honismereti kiállítás felújítása, amely tartalmilag is és műszaki kivitelezés tekintetében is elavult. A múzeumalapító Fábry János nevét viselő Fábry-könyvtár kiépítése is előttünk áll, pontosabban megkezdődött. Nem csupán klasszikus értelemben vett könyvtárra gondolok, hanem egy olyan dokumentációs központra, ahol a Gömör-Kis- hontra vonatkozó írásos és egyéb (pl. fotó) dokumentumokat összpontosítanánk, s amely reményeink szerint központi műhelye lehetne a regionális kutatásoknak. A galériáról és a Fontes sorozatról szóltam. Dédelgetett terveink közé tartozik egy élő falumúzeum létesítése, amely meghatározott muzeális funkciók (települési kép, lakáskultúra megőrzése-bemutatása) mellett sokféleképp hasznosítható volna, így pl. müvésztelep, bentlakásos népfőiskola, falusi turizmus céljaira. Az első lépéseket már megtettük, ám részletekről még korai lenne szólni. Bízom abban, hogy a közeljövőben visszatérhetünk ehhez a témához ... Az, hogy a felsorolt tervek és elképzelések megvalósul(hat)nak-e, nem kizárólag a múzeum vezetésén és kollektíváján múlik... Ezt nagymértékben befolyásolhatják a társadalmi, közéleti mozgások. Egyet mondhatok teljes bizonyossággal: a Gömöri Múzeum kollektívája feszített munkatempóban dolgozik, akar és tud is tenni a felemelkedés érdekében. Jelképszerű számomra az az emléklap, melyet múzeumunk a Fr.ancia Köztársaságtól kapott 1900-ban a Párizsi Világkiállításon való sikeres részvételéért. Hiszem, hogy az ezredfordulóig visz- szajutunk oda, ahol a századfordulón voltunk - Európába. Polgári László EMBERISMERET A már idősödő Jókai Mór a Svábhegyen sétálva találkozott egy hozzá hasonló korú barátjával.- Hát hogy vagyunk, hogy vagyunk?- kedélyeskedett a barát.- Nem panaszkodhatom! - így Jókai.- De hát telnek az évek, öregszünk, butu- lunk.- Butulunk? - döbbent meg a barát.- Én nem veszem észre. Jókai halványan elmosolyodott:- Mi nem vesszük észre, komám. De a többiek észreveszik. MEGBÍZHATÓ VENDÉG Karéi Capek egy kis tátrai szállodában akart tölteni néhány napot, levelet írt hát. hogy szobát foglaljon, és megkérdezze, nem tiltja-e a szállodai szabályzat, hogy foxi kutyáját is magával vigye. A szálloda tulajdonosa postafordultával válaszolt: „Amióta a hotelt megnyitottam, még nem fordult elő, hogy kutya itt ezüstkanalat lopott volna, cipőjét a függönybe törölte volna, harsányan énekelt volna a fürdőkádban vagy égő cigarettával feküdt volna az ágyba. Szeretettel várom hát önt, komoly és megbízható négylábú barátjával együtt. “ LÁTÁSMÓD Goethének egyszer azzal dicsekedett egy orvos, hogy előtte egy betegség sem maradhat rejtve, olyan alaposan ismeri az emberi szervezetet.- Ha úgy érzi, alaposan ismert az emberi szervezetet, akkor ¿in a mi éjszakai bakterünkhöz hasonló - válaszolta finom gúnnyal Goethe. - Ez a bakter Is alaposan ismeri területe minden utcáját. De hogy a házak belsejében mi történik, arról fogalma sincs. 1992 VI. 19
