Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-06-12 / 24. szám
Június következő hetében a napi középhömérsékletek a következő módon alakulhatnak: az átlagos napi középhőmérséklet 18,2, a legmelegebb 23,9, a leghidegebb pedig 14,3 Celsius fok. Június 12-e Szent Antal napja, a liliomszentelés ünnepe. Szent Antal - portugál származású, ferences hitszónok - a fazekasok, porcelánkészítők, szobrászok védőszentje. A gyümölcsösben az almafákon továbbra is veszélyt jelentenek a kaliforniai pajzstetvek; ellenük sikeresen alkalmazható a Bi 58 EC 0,1 százalékos oldata. A körtefákon június közepén jelentkezik a körtemoly, amely július végéig károsít. A ribiszkén továbbra is az üvegszárnyú ribiszkelepke rajzását kell figyelemmel kísérni. Ellene- és a pajzstetvek ellen is - a Bi 58 EC 0,1 százalékos oldata hatásos. A szamóca legveszélyesebb ellensége - virágzástól a hónap végéig- a szürkerothadás. Kártételét Fundazol 50 WP, Ronilan, Sumilex 0,1 %-os oldatával előzhetjük meg, illetve mérsékelhetjük. A szllvafákat és a ringlót június közepétől szeptember közepéig a szilva-pajzstetű ellen kell kezelni. A csonthéjasokon ilyentájt károsít a monília gyümölcsrothasztó formája. Ellene Orthocid, Novozir MN 80 (ez a levéllyukacsosodás ellen is hatásos), továbbá Perozin használható 0,2 %-os koncentrációban. Érnek az egyes cseresznye- és meggyfajták. Szedésükkor a már korábban említett módon járjunk el. A ribiszke is pirosodni kezd. Kaszáljuk a gyepesített gyümölcsösök füvét, a fák alját porhanyósít- suk (nedvességmegőrzés!), gyomtalanítsuk! A szőlőben folytassuk a kötözést; ennek elsősorban az alacsony művelésű, karós telepítésben van jelentősége. Vigyázzunk, hogy a fürtöket, leveleket ne kössük a támaszhoz. A hajtások eligazításánál ügyeljünk, hogy mindegyiket egyenletes fény érje. Az oldalhajtásokat 2-3 levélre csípjük vissza. Vegyszeres kezelést a szürkerothadás (Euparen, Rovral Flo, Rovral 50 WP, Sumilex 50 WP, Ronilan 50 WP, Botran 50 WP) és a szőlőperonoszpóra (Kuprikol 50, Novozir MN 80, Perozin 75 B, Orthocid 50, Curzate SM, Mikai M, Ridomil MZ 72 WP, Ridomil Plus 48 WP, Sandofan M 8, Sandofan C, Neroxan 50) kártételének megakadályozása érdekében kell végezni. E számos szer közül a szőlőfajtának, a klimatikus viszonyoknak és az egészségügyi várakozási időnek megfelelőt válasszuk. Üres hordóinkat hektoliterenként 1-2 gramm azbesztkénnel fertőtlenítsük, utána megkezdhetjük boraink következő átfejtését. A zöldségesben fordítsunk gondot a kapálásra, gyomtalanításra és az öntözésre. Szedjük rendszeresen (késsel metsszve) az uborkát; ez a növényt nagyobb hozamra serkenti^ s javul a termény minősége is. Töltögessük a karósbabot. Másodnövényként vethetünk gyökérzöldséget, őszi és téli retket, hidegágyba közepes tenyészidejű karalábét, ültethetünk bimbóskelt. Az uborkának szedés után 15-20, a salátának 10-20, a csemege- kukoricának 30-40, a zöldbabnak 25-30 mm vizet adjunk. Az elvirágzott évelők szárát - arasznyira a föld felett - vágjuk le. Megfelelő gondozás mellett a zergeboglár, a szarkaláb, a küllőrojt új hajtásokat, sőt virágot is hozhat. A héten a rózsát, s a többi díszcserjét már ne szemezzük!-rA gyümölcsritkítás data és célja van. Segítségével megakadályozzuk a fa túlterhelését, mérsékeljük a gyümölcsök egymás közötti versengését, így biztosítva megfelelő méretük és színeződésük kialakulását. A gyümölcsritkítás után a fán kevesebb beteg és korcs gyümölcs marad, és a fa évről évre rendszeresen terem. A beavatkozás növényvédelmi szempontból is hasznos, mert a ritkán álló termések közé Könnyebben behatol a permetlé és így hatékonyabb lesz a védekezés. Ügyeljünk arra, hogy a ritkítást részletekben, néhány napos időközökben végezzük. A ritkítás mértékének általános szabálya, hogy minden meghagyott gyümölcs között elférjen egy kifejlett harmadik. Ezért a gyümölcsöket átlagosan 8-10 cm- re hagyjuk egymástól. A gyümölcsritkításnál figyelembe kell venni a fa korát, fajtáját, egészségi állapotát és a kötődött gyümölcs mennyiségét is. Szinte minden évben ritkítani kell az almát, őszibarackot, körtét. Mivel az alma csomóban hozza termését, azért lehetőleg 1-2 almát hagyjunk meg. A körte ritkítása hasonló az almáéhoz. Az őszibarackot az almához hasonlóan a természetes hullás után ritkítsuk. A ritkítást végezhetjük ollóval, keskeny pengéjű késsel, de a termővesszőről óvatosan kézzel is eltávolíthatjuk a gyümölcsöt. Megemlíthetjük, hogy a gyümölcsösökben a ritkítást géppel és vegyszeres kezeléssel is elvégezhetjük. MIKLÓS DÉNES kertészmérnök Azt a műveletet, amikor a termés egy részét eltávolítjuk, leszedjük a fáról, gyümölcsritkításnak nevezzük. Nálunk ezt leggyakrabban az ún. júniusi, természetes hullás után (az alma esetében) végezzük. Újabb tapasztalatok alapján azonban a gyümölcsritkítás időpontjának a megválasztására egyre nagyobb figyelmet kell fordítani. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen időszaktól kezdve nevel bizonyos számú tevéi gyümölcsöt. A megfigyelések azt mutatják, hogy pl. az alma esetében az optimális 40 levél per gyümölcs arány csak akkor kedvez a gyümölcs fejlődésének, ha a végleges arány kialakulása előtt is, így a sziromhullás után már 2-4 levél, s a júniusi hullás előtt 10-15 levél táplált egy-egy gyümölcsöt. Csak a kellő időben végzett gyümölcsritkítás teszi tehát lehetővé a fennmaradt gyü- i mölcsök folyamatos, megfelelő értékű táplálását, fejlődését. Az idejében végzett ritkítás a termőrügy-induk- ciót is előmozdítja. Még előnyösebb volna, ha már virágritkítást is végeznénk, de ez az utófagyok miatt rendkívül kockázatos. A júniusi hullás utáni ritkítás kedvező hatása valamivel kisebb ugyan, mintha a ritkítást a termés korábbi fejlődési állapotában végeznénk el (pl. a júniusi hullás előtt), viszont az adott év termésbiztonságát növeli. Ilyenkor a végleges kötődés mértéke már tisztázódott, és így csak a fölösleges gyümölcsöket távolítjuk el. A gyümölcsritkításnak több felaA száraz mólébetegség valamennyi csiperkegomba-be- tegség közül a legismertebb. Fellépését nem befolyásolja az évszak, a termesztőhelyiség kiképzése, a termőidő szakasza, a takaróanyag egyes részeinek mennyisége vagy milyensége, de még a csiperkegomba fajtája sem. Ha a védekezést elhanyagoljuk, akkor a száraz mólébetegség 2-3 hét alatt tönkreteheti az egész gombatermést. A termesztett gombát valamennyi fejlődési stádiumában megtámadhatja. Kórokozója a Verticillium fungicola, csak egyfajta spórát - konídiumot - képez. Az egysejtű konídium vékony falú, többnyire nagy tömegben ösz- szetapadva, nyálkás burokban található. A kórokozónak a 24 C-fok optimális, de 20 C-fokon a fertőzéstől számított 10 nap múlva megjelennek a puffancsok és ugyanazon a hőfokon a termőtest felületére került konídiumok már 3—4 nap múlva előidézik a kalapfoltosodást. Ha a takaróanyag a felvitel előtt fertőzött volt, akkor az első csiperkegomba termőtestek megjelenése előtt 1-2 nappal kialakulnak a puffancsok. Az elsődleges fertőzési forrás a takaróanyag (soha nem a komposzt, mert abban nem él meg), valamint az előző termesztési időszakból a helyiségben visszamaradt és már megfertőződött takaróanyag. A falra, padozatra, különböző berendezésekre rátelepedett porszemcsékben is sok, ragadós nyálkával körülvett konídium lehet. Másodlagos fertőzési forrás a gombaszedés. A beteg (szürke színű) termőtestekről a szedők kezétől közvetítve a még fejlődő kis gombákra is jut kórokozó. Kis távolságra öntözővízzel, szellőztetéssel is eljutnak. A gombalegyek vagy atkák is terjesztik. A száraz mólébetegség kórokozója (Mycogene perniciosa) is először a takaróanyagban támadja meg a csiperkegomba micéliumát és ugyancsak puffancsszerű képződményeket eredményez. Felületük nedves, állaguk lágy és rendkívül kellemetlen szagúak. Ritkán fertőzi a normálisan differenciálódott és kifejlett termőtesteket. Akkor is csak a tönk alapi részét támadja, amely megduzzad és barnára színeződik. Van, mikor a tönk és a kalaprész felét támadja. Ilyenkor a lemezrészek deformálódnak, megvastagodnak, Nyári gombakor a gyapjas micélium beborítja a lemezeket és itt is megjelennek a jellegzetes folyadékcseppek. Kalapfoltosodást nem okoz, viszont gyakran jelennek meg a kalap felületén szemölcsszerű kinövések. A fertőzés forrásai és a terjedés módja a Verticilluméval azonos, azzal a különbséggel, hogy az öntözéssel együtt járó vízfröccsenéssel nagyobb távolságra is eljut. Mindkét betegség elkerülése érdekében fordítsunk nagy gondot a tisztaságra. A takaróanyag alkotórészeit tiszta, pormentes helyen keverjük össze, azt bekötött zsákban vagy fedett járművel szállítsuk. Hosszabb tárolás után ismét fertőtlenítsük. Ehhez 1 liter formalinból, 9 liter (lehetőleg meleg) vízből készítsünk permetlevet, amely 1 m3 anyaghoz elég. A kupacban több helyen fúrjunk lyukat, s ebbe öntsük a hígított formaiint, majd 48-72 órára lehetőleg légmentesen zárjuk le. Utána az anyagot alaposan keverjük át, hogy a formalingőzök eltávozzanak. Termőre fordulás után a beteg termőtesteket idejében, amikor a puffancsok még fehérek, műanyag zsákba gyűjtve távolítsuk el és semmisítsük meg. Közben viseljünk gumikesztyűt, melyet a művelet alatt többször, de a végén mindenképpen ajánlatos 2 százalékos formalinnal lemosni. Ha több helyen, de elszórtan, szürke vagy barna színű puffancsokat látunk, kis műanyag pohárkával fedjük be azokat. Ezeket mindig a komposzt felületéig nyomjuk le. Használható a konyhasó is. Ha a beteg termőtestet teljesen beszórjuk, a konyhasó elpusztítja a takaróanyagban lévő fertőzött micéliumot, de a közvetlen közelében lévő egészségeset is. A szedési hulladékot is távolítsuk el a helyiségből és a termőfelületen ne hagyjunk gombamaradványokat. A termesztőhelyiséget tartsuk pormentesen, a közlekedőutakat állandóan nedvesen. A különböző gombalegyek ellen is védekezzünk. A le- termett anyagot ajánlatos 1 %-os formaiinnal megöntözni, majd egy nappal később az összes beteg termőtestet leszedni, s csak azután elszállítani az anyagot. A letermett komposztot is a lehető legtávolabbra szállítsuk el. A kémiai védekezés korántsem egyszerű, hiszen a gombát kell gombakártevője ellen megvédeni, s mindkét kórokozó igen rövid idő alatt ellenállóvá válik a vegyszerrel szemben. A két kórokozó életmódjának jsmeretében 3 g/m2 Sporgan 50 WP-t takarás után közvetlenül, az amúgy is esedékes öntözéssel együtt, majd a takarást követő hetedik napon 1,5 g/m2-nyi mennyiségben kell a takaróanyagra kijuttatni. A készítményt termő időszakban szigorúan tilos alkalmazni! Kertészet és Szőlészet Mielőtt megkezdenénk... Még nem is olyan régen volt, mikor április vége felé a nyájat, kon- dát, gulyát kihajtották a legelőre és őszig ott tartották. Ez az akkori külterjes állattenyésztési formák mellett megfelelt. A mai belterjes állattenyésztés azonban más formákat követel. Viszonyaink között az állatok nyári takarmányozását - amelyet valamikor a legeltetés oldott meg - ma a szántón termesztett zöldtakarmányok (az őszi és tavaszi keverékek, a csalamádé, a másodnövények, s nem utolsósorban a herefélék) helyettesítik. Számos kisgazda a herefélék zölden történő etetésekor azonban súlyos hibát követ el. Nemcsak a fehérjét pazarolja, de a jövő évi takarmányalapot is kockáztatja. Az olyan gazda, aki csak annak örül, hogy a tehenek a zöld herétől jól tejelnek, s nem számít neki a takarmányozással járó költség, az előbb-utóbb a saját kárán tanulja meg a zöldtakarmányok ésszerű etetésének formáit. A kár ugyanis, amely a herefélék nyakló nélküli etetéséből származik, nem az állatok egészségi állapotában, hanem az emészthető tápanya- . gok, különösen a fehérjék pocsékolásában (amelyeket az állat testében elraktározni nem képes) mutatkozik meg. A tenyésztés gazdaságossága, az állatok fiziológiai igényei megkövetelik, hogy a zöldtakarmányok tavasztól késő őszig ne hiányozzanak. Éppen ezért szükséges, hogy a zöldtakarmányozásnál különös gondot fordítsunk az adagok ösz- szeállítására. A takarmányokban jelenlévő tápanyagok ugyanis csak akkor hasznosulnak kedvezően, ha a nitrogéntartalmú és a nitrogénmentes anyagok aránya az egyes anyagok termelési igényének megfelel. A legcélszerűbb az, ha már a vetés idején gondolunk a keverék helyes megválasztására. A borsós csalamádé, a bükkö- nyös szudánifű, a bükkönyös rozs vagy búza, a zabos borsó etetése mellett sokkal jobb hasznosítást érünk el, mint a tiszta vetésekből származó zöldtakarmányok etetésével. Amilyen káros következményekkel jár az állatok hiányos fehérjeellátása, épp olyan pazarlás a többletfehérje etetése. A tejelő állat ugyanis csak a tejelőképességének megfelelő mennyiségű takarmányfehérjét alakít át tejfehérjévé, a növekvő állat is csak növekedési képessége arányában hasznosítja a növényi fehérjéket. (folytatjuk) Molnár Ferenc > 1992. VI. 12. Megfelelő gondozás mellett több héten át díszíti a kertünket az óriás margltvlrág és a küllőrojt
