Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1992-06-12 / 24. szám

tíasÉrnap

ll

lSHBBiti

Hogyan lehet megszabadulni a félelemtől?

AKADNAK SZÉP SZÁMMAL EMBEREK, AKIK MINDEN KÜLÖNÖSEBB OK NÉLKÜL PÁNIKBA ESNEK, AKIK FÉLNEK BESZÁLLNI A FELVONÓBA, VAGY KÉTSÉGBEESNEK, HA MEGLÁTNAK EGY PÓKOT.

Az iskolákban kedvelt foglalkozási téma: Amikor féltem. Mindenkinek eszébe jut valamilyen eset. Azonban nemcsak a gyerekek félnek. A pszichológusok szerint minden tizedik ember szinte naponta fél valamitől. Ez a legváltozatosabb formában jelentkezik. Bizonyos esetekben egy ártatlan kétely is pánikba torkollhat. Az ok jóformán sohasem igazi veszély, hanem többnyire teljesen ártatlan helyzet.

Aki nem fél, képtelen megérteni, hogy valakinek szívdobogást és iz- zadást okozhat egy pók a falon. Vagy miért retteg valaki, ha egy aluljárón, téren kell átmennie, vagy be kell szállnia egy felvonóba? A félelemmel járó testi reakciót azonban mindenki ismeri: gyengül a térd, megfeszülnek az izmok, izzad a tenyér, erősebb a szívdobogás, a gyomorgörcs légzési zavarokat idézhet elő. A félelem mértékétől függ, milyen erősek a kísérő jelenségeik.

Minden ember átélt már félelmet. A félelemérzés velünk született adottság, amely lehetővé teszi, hogy veszély esetén helyesen viselkedjünk: meneküljünk el, szálljunk szembe vele, vagy merevedjünk mozdulatlanságba, míg a veszély el nem múlik. Ebben az értelemben a félelem fontos védekező funkció, amely hozzátartozik az élethez.

Sok ember azonban ott is veszélyt lát, ahol nincs. Az ilyen félelem eleinte csupán kellemetlenség, azonban idővel erősödik és elviselhetetlenné válik. Ezek az egyének úgy védekeznek, hogy igyekeznek elkerülni az olyan helyeket, amelyek kellemetlen félelmet váltanak ki bennük.

Eleinte ez a reakció ésszerűnek tűnik, azonban később csupa kellemetlenséget szül. Ugyanis, ha valaki állandóan kerüli az ilyen helyzeteket, nagyon leszűkíti életterét, és lemond számos, örömét jelentő dologról. A legrosszabb az, hogy a félelem nem tűnik el, sőt fokozódik, ha az Illető nem győződik meg róla, hogy képes túltenni magát mindenen, amitől fél.

A félelem veszély esetén szükséges reakciókat vált ki az emberben. Azonban vannak egészen másfajta félelmek is.

Valaki például azért nem megy vidékre, mert fél az állatoktól. Más

viszont azért nem jár szórakozni, mert tömegiszonya van. Egyesek viszont inkább sötét földszinti lakásban élnek, mivel irtóznak a magasságtól, ezért nem mennek szép napfényes, harmadik emeleti lakásba.

Ezek az emberek többnyire nem ismerik be félelmüket. Könnyen kimagyarázkodnak: utálom a mulatozást, a vidéken töltött szabadság unalmas stb. Általában talány, hogyan kezdődött az ilyen félelem. A legtöbb ember nem emlékszik rá, mikor jelentkezett először. A pszichológusok azt állítják, hogy az ember az irracionális félelmet valahol megtanulta. Senki sem születik úgy, hogy fél a kutyáktól, a sötétségtől, vagy a kihalt területektől. Ezt a félelmet mindig megelőzi valamilyen élmény, a felnőtteknél még a gyerekkorban átélt félelem.

Például, ha valaki a kutyáktól fél, lehetséges, hogy valamikor megharapta egy kutya. Ez valóban kellemetlen és veszélyes élmény. Azonban nem ok arra, hogy ha feltűnik egy pórázon vezetett kutyus, átmenjünk az utca másik oldalára.

A fóbia oka többnyire megmagyarázhatatlan. Azonban megszüntetéséhez nem kell ismerni az okokat.

A magasságtól való irtózás oka lehet például egy esés a síugró sáncon. De az is lehetséges, hogy a féltő mama állandóan figyelmezteti gyerekét: ne menj az ablakhoz, ne játssz a mászókán, ne mássz a kerítésre stb.

Legyen a félelem oka bármi, nem kell kutatni. Úgy is változtathatunk rajta, megszabadulhatunk tőle, ha nem is ismerjük. A szakorvosok kidolgoztak erre egy nagyon hatásos módszert. Beidegződött érzéseket, reakciókat, viselkedéseket is megváltoztathatunk rendszeres tréninggel. Ez azonban megköveteli, hogy szembeszálljunk a félelemmel, cáfoljuk meg félelmünk kitalált és bebeszélt okait. Nyíltan be kell Ismernünk, hogy számos dolgot és helyzetet helytelenül ítélünk meg.

Nincs értelme menekülni a félelem elől. Aki meg akar szabadulni tőle, szembe kell vele szállnia és meg kell tanulnia másképpen reagálni.

Ez logikus és teljesen egyszerű dolog. Akit irracionális kételyek kínoznak, tudja, hogy a félelemmel

való szembeszállás csupán a kezdeti lépés. Ezerszer elmondhatjuk magunkban, hogy „ugyan mi történik, ha átmegyek az alagúton“? De amint elindulunk, elfog a félelem.

A félelem legyőzéséhez több kell, mint annak helyes megítélése. Meg kell tanulni fokozatosan legyőzni kételyeinket. Első lépésként leltárt kell készíteni az életünket megkeserítő félelemről. Ugyanis tudatunkban csak azt tudjuk feldolgozni, amit tökéletesen ismerünk. A legjobb összeállítani annak jegyzékét, hogy milyen körülmények között érzünk félelmet: például munkahelyen, a magánéletben, Idegen emberekkel stb. Mégpedig olyan sorrendben, hogy mikor elviselhető és mikor tűrhetetlen. E jegyzék szerint fokozatosan megszüntethető a félelem.

Például: Valaki irtózik a magasságtól. Jegyzékében első helyen szerepelhet, hgy rendszeresen kinéz az első emeleti ablakból. A szoktatás végén pedig kötélpályán felmegy a hegycsúcsra. Tehát először az első emeleti csukott ablakból bámul ki, majd amikor már ezt megszokta, kinyitja az ablakot. Ezután a második emeleti erkélyről néz ki és kimegy egészen a korlátig. És így tovább. A lényeg az, hogy mindegyik gyakorlat után érezze: elmúlt a félelme, kellemetlen érzése. A hegycsúcsra csak azután Indulunk el a kötélpályán, ha már túljutottunk a közbeeső gyakorlatokon.

Hasonló séma szerint megszabadulhatunk mindenféle félelemtől. Néha azonban barátunk, vagy orvos segítsége is szükséges, ha meg akarunk szabadulni az állatok és pókok félelmétől.

Más módszer is létezik. Az ember az ,,edzés“egyes gyakorlatait képzeletben végzi el. Egyszerűen hanyatt fekszik, lazít és képzeletben gyakorlatozik. Az ilyen képzeletbeli edzés után könnyebben megy a gyakorlatban is.

A félelem ellen beváltak a lazító gyakorlatok. A félelemtől légzésünk mélysége csökken. Ugyanis aki fél, gyorsan és aprókat lélegzik. A következő légző gyakorlat még hatásosabb: mélyet lélegzőnk, nyomban kifújjuk a levegőt és ezután hat-hét másodpercig visszatartjuk a belég- zést. Valamennyi lazító gyakorlat segít, ugyanis a laza test és a félelem kizárják egymást.

(A Freundin nyomán)

Ne tűzzünk magunk elé túlságosan nagy célokat!

Karcsú és ápolt, jókedvű, akit minden érdekel, kiegyensúlyozott és sikeres a munkában, lenyűgöző nő. Kit ne érdekelnének ezek az ideális tulajdonságok? A legrettenetesebb az, hogy mindig az a legvonzóbb számunkra, ami a legtávolabb áll természetünktől. „Hogyan csinálják azt mások, hogy háztartásuk mindig tökéletes?“ Ilyen sóhajok törnek fel azokból, akiknek a hét minden estéjére van valamilyen programjuk: traccsolás a barátnőkkel, sportolás, kultúra stb. Őket viszont azok a nők irigylik, akik nem is gondolhatnak semmiféle szórakozásra, míg nem teljesítik minden kötelességüket. Ezek viszont folyton arra gondolnak: „Több szabadidőre lenne szükségem, rugalmasabbnak kellene lennem.“

Akik mások mértékével mérik saját magukat, rosszul teszik, mivel belefáradnak és soha nem lesznek elégedettek önmagukkal.

Vannak olyan nők is, akik örökké súlyfeleslegükkel küszködnek, vagy a dohányzás és az aktív sportolás gyötri őket. Mások folyton kolléganőikkel civakodnak, ahelyett, hogy baráti kapcsolatot tartanának velük és tartózkodóan viselkednének. Amikor aztán kínozni kezdi őket a lelkiismeret-furdalás, újra és újra felteszik magukban a kérdést: „Miért nem tudok mindezeken felülkerekedni?“

Akiknek ilyen tartós problémáik vannak, el kellene gondolkodniuk azon, honnan származnak ezek a kritériumok, követelmények, amelyeket magukkal szemben felállítanak?

Itt van például a családi ház, amelynek rendbentartásában tökéletességre törekszenek. Pedig érdemes lenne megkérdezni önmagunkat: Valóban olyan rettenetes dolog az, ha egy kis rendetlenség van? Vagy csak azért takarítok, mert látogatóba jön a barátnőm, aki páratlanul pedáns, rendszeretö. (Elvégre nem fogom lejáratni magam előtte!) Vagy csak azért koplalok, hogy olyan szuperkarcsú legyek, mint a barátnőm, ezért örökre lemondok a csokoládéevésröl is?

Nehéz dolog, azonban igen fontos figyelembe venni negatív tulajdonságainkat is.

Ugyanis ez a lényeg. A pszichológusok jól tudják, hogy amit az ember a saját meggyőződéséből csinál, azzal meg is birkózik. Azonban ha idegen ideálokat, elképzeléseket valósítunk meg, egész belsőnk viszolyog ellene és valóraváltásával kudarcot vallunk. Egyetlen kiút, ha bátran beismerem: nem vagyok olyan aktív, mint a barátnőm, sokkal jobban befolyásol a hangulat, mint kolléganőimet és lustább, kényelmesebb vagyok, mint a többiek. Ezért még nem ábrándulunk ki önmagunkból, nem veszthetjük el a reményt. Akarattal bizonyos tulajdonságokat, szokásokat kifejleszthetünk magunkban. Egyrészt azért, mert tudjuk, hogy javunkra válik, ha leszokunk a dohányzásról, vagy sportolni kezdünk.

A varázsszavak pedig így hangzanak: Próbáljuk meg fokozatosan elérni a célt! Ne tűzzünk magunk elé túlságosan nagy célokat! Ha naponta csak két cigarettával kevesebbet szívunk el, már az is valami. Ha a déli ebédszünetben sétálunk egyet, már azzal Is szolgáljuk az egészségünket. (A Freundin nyomán)

Egy amerikai orvosnő felfigyelt arra, hogy az infarktusban szenvedő betegeinél sokkal hatékonyabb és gyorsabb volt a gyógyulás azok körében, akik otthon valamilyen háziállatot tartottak.

Megfigyelését kísérletekkel próbálta igazolni, és eredményét közzétette, miszerint a 97 infarktusos utókezelőéből 85-en élték túl az első esztendőt, mi több, még némi javulást is mutattak azok, akik otthon az állatvilágból tartottak társat. Tizenketten közülük sajnos eltávoztak - ők magányosan éltek, mindennemű élőlény társaságát hiányolva. De nézzük, hogy a túlélőknek milyen állataik voltak, s milyen panaszra nyújtottak gyógyírt?

Hát kérem, az asztma, a szív- és keringési betegségekre kitűnő mozgásterapeuta a kutya, ö gazdáját minimálisan napi két órára kikényszeríti az utcára. Esetleg a zöldbe. Az ölben doromboló macska csökkenti a vérnyomást, enyhíti az ideges szívdobogást, de egyéb ideges tüneteket is. Jó hatással van a depresz- szióra a hangulatjavító papagáj, de ne hagyjuk ki a törpenyulat és a tengerimalacot sem. Az ö társaságuk a melankólia ellenszere. Feloldják a gátlásokat, és állítólag a velük élő kontaktusteremtő képessége jelentősen fejlődik.

AZ ALÁBBI TIZENÖT KÉRDÉS MINDEGYIKÉRE HÁROMFÉLE VÁLASZ LEHETSÉGES: IGEN, NEM ÉS TALÁN. TÖREKEDJÜNK ARRA, HOGY A VÁLASZOK LEGYENEK ŐSZINTÉK ÉS A LEHETŐ LEGPONTOSABBAK.

Ha három percen belül megtalálja a két egyformának látszó rajz között a húsz különbséget, szemfülességé- hez gratulálunk.

1992. VI. 12. Megfejtés a 2. oldalon.

1. Nekem a legtöbb ember szimpatikus.

2. Feltétlenül fel kell hagynom néhány rossz szokásommal.

3. Nem félek a jövőtől.

4. Szívesebben dolgozom kollektívában, mint egyedül.

5. A legtöbb embernek hiszek.

6. Ha rájövök, hogy nincs Igazam, nyíltan beismerem.

7. Függetlenül attól, hogy szeretnék előrejutni az életben, nem vagyok túl becsületes.

8. Tudok alkalmazkodni.

9. A legtöbb ismerősöm nehezebben teremt kapcsolatot a környezetével, mint én.

10. Nagy nehézségek esetén sem vesztem el magabiztosságomat.

11. Sok dologban kicsit fegyelmezettebbnek, alaposabbnak kellene lennem.

12. Hozzátartozóim és barátaim adnak a véleményemre.

13. Gyorsan és magabiztosan döntök.

14. Saját ügyetlenségemen is jót tudok nevetni.

TESZTJÁTÉK

15 Vonzanak az újdonságok, szívesen foglalkozom számomra ismeretlen dolgokkal.

Pontszámlálás:

Ezután összeszámláljuk a pontokat. Minden igen válaszért 2 pont, talánért 1 pont, a nemért pedig 0 pont jár. Most már csak el kell olvasni a pontszámoknak megfelelő értékelést.

0-6 pont:

Nincs megfelelő önbizalma, mindenben kételkedik. Bizonytalan, elégedetlen önmagával és ezért gyakran úgy tűnik, hogy mások lebecsülik és igazságtalanok. A legenyhébb kritikába sem tud beletörődni, úgy veszi, mint kihívást. A legkisebb szemrehányás is kizökkenti nyugalmából és irigységnek, ellenséges magatartásnak tekinti azt. Bizalmatlan természetű. Ne vegyen mindent úgy a szívére. Legyen igazságos önmagával szemben, bízzon képességeiben, csak így nyerheti meg környezete bizalmát is.

7-12 pont:

Hiányzik belső egyensúlya, ezért gyakran zaklatott. Szüksége van dicséretre, elismerésre. Nagyon tart a kudarcoktól, nehezen viseli el a jogos, igazságos bírálatot is. Ha valaki bármilyen kis hibát szemére vet, szerencsétlenségnek tartja. A túlzott érzékenység gátolja a kritika és az élet más dolgainak helyes megítélésében.

13-18 pont:

Nehezen ismeri be fogyatékosságait, hibáit. Azonban a konstruktív bírálatot tudomásul veszi. Gyenge oldala, hogy a realitások iránti fogékonysága ellenére, nehezen tudja megérteni a személyére vonatkozó érveket.

19-24 pont:

Szilárdan áll a talpán, biztos önmagában és nyílt a környezetével szemben. Másokat és önmagát is tárgyilagosan ítéli meg és képes beismerni saját fogyatékosságait, hibáit. Jól elviseli az objektív kritikát, nem látja benne a személyi számlák törlesztését. Ha rájön, hogy helytelen dolgot tett, mindig le tudja belőle vonni a megfelelő következtetéseket és képes tanulni saját hibáiból.

25-30 pont:

Nem kerüli a nehézségeket, vitákat, bár mások eltérő nézeteit gyakran provokációnak tekinti. Kiegyensúlyozott és magabiztos, ezért nyugodtan fogadja a személyi támadásokat is. Nagy adag önbizalma van, hisz saját képességeiben, ezért a legélesebb kritika sem zökkenti ki nyugalmából. Jóformán semmi sem képes felborítani belső egyensúlyát, mindig ura a helyzetnek. Környezetében magabiztosságát gyakran aroganciának veszik.

*>