Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-06-12 / 24. szám
Szerkeszti Kövesdi Károly KULCSÁR FERENC VERSEI SS Os-himnusz Szerelmem, fénylő csöndem! Sötét viharos sikolyát majd méhedbe fogadod s megcsitítod. És nemzésünkben szépséget fogansz. Szerelmem, istenviriga-szépem, vérverejték a mi szerelmünk, édesség sírása s könnyeink megtérése Isten tengerébe. A te csípőd hajtásai olyanok, mint kösöntyűk, mesteri kezeknek műve. A te köldököd, mint kerekded csésze, nem szűkölködik nedvesség nélkül. A te hasad, mint gabonaasztag, liliomokkal körülkerítve. ó, szerelmem, szépségbe nemzés láthatatlan lángjától gyűl fel a tested, aki majd befogadsz, istengyümölcse-édes, dús föld, ég vize, testem magvait érlelő. Szerelmem, fényben tengerzö hajnal, sírva szülöd meg boldog halálom, mint napkelte a maggal terhes éjt: legyen a világnak virrasztó világa! Mint égbe törő könnyű madarak, fénybe lép és lélegzik általad minden, ami él, mert teveled a szépség van jelen, s az ámulatba ejtő létezés beszél. Ó, kezed kezem és arcom arcod. Lélegzetvételünk: Isten léte. Megszólalásom megszólalásod: ünnep forrása s fénye. Szerelmem, szétáradásom megtartója, ki öledbe fogadsz majd, kedvesem, gyönyörödbe öltöztetsz be engem: megékesítel fénylő csönddel, s megkínálsz örök jeleneddel. Ó, szerelmem, istenvirága-szépem, istengyümölcse-édes teljes létem, befogadsz majd, arany edény, én lezárlak, s a szabadságba eggyéégve beleölelődünk. Suhogás Miért van az, hogy megszólítasz, miért? S miért úgy, mint senki más és semmi más: mint személytelen, rég volt fák közt a szélzugás? És miért a gyerekkor Istennel-egy tája az a táj, hol kél e szél, amelytől cserepes lesz a száj? Miért van az, hogy megszólítasz, miért? S miért úgy, hogy a képzelet, mint kagyló a gyöngyöt, közbezár, hogy tudjalak s csak téged egyedül - és minden más: a holt, az eleven, mint világ végi vérző nap, elmerül? Vallomás Kezed. Kezem. S a világvégi csöndben a pusztaság. Ó, ismerlek, ahogyan csak Istennek szabad ismernie magát. Csönd A hiány és a halál parázna szépségén túl, ahol a húsod ragyog és szemed ég, ahol megengedett a pusztulás, s ahol őrületben élnek állatok, emberek, igen, ahol Isten fényűzőn beszél, ott vagyunk. Ott vagyunk. Ott leszünk. Ott fogjuk kimondani... Ahol a húsod ragyog és szemed ég, ahol életed árad és édes tűzbe ömlik, ahol a szerelem betűi, mint a pelyva, égnek, s hamvait is széthordja a szél, ahol az Úr izzó-némán beszél, ott vagyunk. Ott leszünk. Ott fogjuk kimondani... Miért e csönd? A vérverejték, ami részem, részed, Istenem. T? azokban a nyugtalan heL-aíj tekben és hónapokban történt, az új elnök nagyszabású amnesztiája után, amikor mindenütt kiszabadult foglyok csavarogtak. Egy ismerősömmel voltam, s a szomjúság bekényszerített minket egy vendéglőbe, ahol azelőtt sohasem jártam. Egy lebuj volt. De a sört csapolták és itták, a habja szertefröccsent. Minden hely foglalt volt, nekünk csak olyan asztal jutott, ahol ült valaki. Mikor rövid beszélgetés után távozni készültünk, egy férfi, akit addig alig vettem észre, megfogta a könyököm:- Maga író?- Az vagyok — mondtam némi habozás után.- Eladok önnek egy történetet- mondta rekedten a férfi. A kabátujja felcsúszott, szabaddá téve vékony, szőrös alkarját. Most vettem észre, hogy a férfi vézna, mint a cémaszál, s csak nagy nehezen áll ellent a hidegrázásnak. Tekintete alázatosan tolakodó volt. Hasonló élményem volt nemrég egy efféle kocsmában: egy Illaváról frissen szabadult rab minden áron el akarta mondani a hűvösön szerzett élményeit részesedésért a tiszteledíj- ból, amit ezeknek az élményeknek a megírásáért kapok.- A dutyi nem túl érdekes - vetettem oda a cémavékony pasasnak.- Honnan tudja, hogy ültem?- pislogott meglepetten vörös szemöldökével.- Maga ült?! - csodálkoztam.- Nem, ez nem a börtönről szól- mondta gyorsan. Szemmel láthatóan megijedt, hogy elmegyek. - Ez egy tündérről szól, aki megkaparintott engem. Kezdett érdekelni a dolog, de aztán arra gondoltam, mi lehet az ára egy ilyen zsákbamacskának, illetve zsákbatündémek? A göthös kiszáradt ajkait nyalogatta:- Egy borókapálinka meg egy sör. Az ismerősömnek hirtelen mehetnékje támadt. Talán nem tetszett neki az üzletkötés. Engedtem, hadd menjen. „Ha már másért nem, legalább fizetek valamit ennek a szerencsétlennek“ -.gondoltam... S közelebb toltam hozzá a székemet. * * *- Maga jár gombázni? - kérdezte a pasas.- Csak alkalmilag - mondtam neki.- Én járok - sóhajtott, mintha valamiféle gyógyíthatatlan szenvedélyt vallana be. Kissé összehúzta a szemét, hogy a fénnyel szemben jobban megnézzem engem. - Ismeri a terepet M. környékén?- Katonai terület. Belépni tilos.- Ördögöt! - legyintett. - Járnak oda sokan. A katonák mindig több helyet foglalnak el, mint amennyire szükségük van. A lőtér mélyen bent van az erdőben, jól ki kell lépni, hogy odajusson. Még az első drótkerítés sem jelent semmit. Át kell mászni rajta, aztán van még egy drótkerítés, és még jó két kilométernyire van a lőtémek az a része, ahová a lövedékek becsapódnak.- Oda jár? - horkantam fel. - Minek? Fénylő szemeiben mintha apró villanyégők gyúltak volna ki:- Mert ott akkora tinóruk vannak, mint egy disznó! - S reszkető kézzel rajzolta meg a hatalmas gombák kalapjának körvonalait.- Szóval - nyeltem egyet -, maga a lőtérre járt gombát szedni, ahová a lövedékek becsapódtak?!- Nem kell félni - mosolygott ha ismeri a helyzetet. Megszólal a sziréna, kilőnek néhány vaklövedéket, hogy az ember azt hiszi, vége a világnak, pedig csak a szarházi pozsonyiakat riogatják ki az erdőből. Én jól kiismertem ott magam. Pontosan tudtam, hogy mikor, hová kell mennem. Egyszer aztán... - ki- hörpintette a borókapálinkát, s tompán bámult a semmibe. Alsó ajkát leengedte. - Lőttek figyelmeztetés nélkül. A lövedék olyan közel vágódott be, hogy a légnyomás egy tölgyfa törzséhez vágott, jó, hogy ki nem törtem a nyakamat... * * * Amikor magamhoz tértem, csillag ragyogott felettem, s valami meleg és rendkívül kellemes érzés járta át a testemet. Valaki fölém hajolt, s ahhoz elég volt a fény, hogy megpillantsam: nő az illető. Hosszú haja volt, amely elöl függönyként omlott alá, hogy az arcát nem láthattam. Kabátja vastag szövetből volt, s amint letérdelt mellém, a kabátja földig ért. Először azt gondoltam, valami erdei munkásnő. A kezével végigtapogatta a testemet, és kereste, hol sérültem meg. Ez annyira kellemes volt, hogy inkább meg sem moccantam. Bár nem tudom, képes lettem volna-e egyáltalán megmozdulni, hiszen merev voltam, mint egy darab fa, a robbanástól megsü- ketülve, állkapcsaim összecsukva, képtelen voltam kiadni egyetlen hangot is. Nem voltam biztos benne, ébren vagyok, vagy álmodom csupán. De amikor egy nő olyan kitartóan simogatja egy férfi mellkasát, a bordáit, meg a hasát, hát ugye... A duokiskisi iskolába épp a termés ünnepén érkezett egy névtelen levél. Az igazgató nem volt ott - beszédet kellett tartania a termés ünnepén, így a levelet a tanulmányi osztály vezetője, Caplikas bontotta fel és olvasta el - az újdonsült pedagógus, akit mindössze pár hónapja helyeztek Duokiskisba. A névtelen emberek azt írták, felmerült az a fontos probléma, hogy gondoskodjanak az egyik tanuló, Zygi- mantas Spielskis neveléséről és élet- körülményeiről, mert az említett gyerek árva, a burzsoá nacionalisták által orvul meggyilkolt Spielskis gimnáziumi igazgató fia. Zygimantast most egy olyan asszony neveli, akinek sem törvényes s még inkább erkölcsi joga nincs hozzá! Azt mondják, a gyermeket elszakították a bátyjától, a számára egyetlen közeli és kedves embertől, aki az említett nő cselszövései miatt kénytelen volt öccsét ennek az»asszonynak a keze közt hagyni és ¿{utazni Duo- kiskisból! A nő züllött, éijenki előtt nem titok, erkölcstelen 'életmódot folytat. Kérjük, amíg nem késő, tö-. rődjenek Éygimantas Spielskis sorsával, hisz a gyermekek a mi jövőnket jelentik, stb., stb. A tanulmányi osztály vezetője, Caplikas, zsebébe dugta a levelet, és elindult a postára, hogy telefonáljon a családjának Gargzdaiba. Hetente rendszerint háromszor hívta fel őket, pontosan ugyanabban az időben, de ez alkalommal hiába telefonált, és nem tudta, hogy töltse el az időt, hiszen kevés órája volt, a termés ünnepe pedig egyáltalán nem érdekelte, akárcsak a többi dolgok, amelyek nem függtek össze közvetlenül munkájával. Duokiskisban, mondta telefonon a feleségének, a legyek naponta lehullanak az unalomtól, mind jobban csípik a telefo- nistanőket: mintha Gargzdaiban nem lettek volna legyek, és azok nem pusztulnának. Caplikasnak eszébe jutott a levél, megkereste a Zygimantas Spielskis nevű tanulót, és megkérdezte, annak a Spielskis- nek-e a fia, akit a burzsoá nacionalisták megöltek.- Az vagyok - felelte a tanuló. - Azt mondják, agyonlőtték.- Szeretnék elbeszélgetni a gyámoddal - mondta akkor Caplikas, a tanár.- Miféle gyámommal? - Spielskis, a tanuló nem értette. — Á, de mi a várostól néhány kilométerre lakunk... Ő pedig Duokiskisban lehet -, hisz ma van a termés ünnepe. Mindketten elindultak Angele néni keresésére, s a Szingapúrban találtak rá - a félig korhadt, deszkás büfében.- Beszélni akar... — mondta 2ygi- mantas Spielskis, - hát ő...- Hadd beszéljen - mondta a néni.- De ő a tanulmányi osztály vezetője - mondta ¿ygimantas Spielskis.- Akkor tessék helyet foglalni! És Caplikas tanárnak nem maradt más, mint leülni a néni mellé, azt mondhatni, teljesen melléje, hiszen minden széket elvittek a termés ünnepére. '- Talán iszik? - javasolta a néni.- Hivatalos ügyben jöttem - tálalta ki Caplikas.- Na, ha úgy, akkor nem muszáj inni - mondta a néni, és Caplikas abban a pillanatban kiitta a poharat. - Zygutis hazamehet? SAULIS SALTENIS mi is vagyünk! - toppantott lábával a bőrsapkás, eltörte a korhadt padlót, és éppen abban a pillanatban ebrudálták ki, amikor megjelent Spielskis gyámnője, Angéla néni. Caplikas nem az az ember volt, aki ilyen Szingapúrokban mászkál, hisz az egyetemen az első naptól kezdve példamutató volt, akárcsak a családi életben. Ezért a Szingapúr és az egész história a névtelen levélmindenféle magvakkal, óriásborsókkal, Mirosnyicsenko másodbúzájával, Vytenai rajoni nagyszemű rozsfajtával és más magvakkal; Pemara- vicius feje fölött pedig szép és kissé titokzatos dicsfény ragyogott - ZA- GOTZERNO. Caplikas odaadta a néninek a levelet, és amíg az olvasta, töltött magának.- Nem - mondta a néni -, köszöERKÖLCSTELEN ÉLET- Hadd menjen - mondta Caplikas.- Várjon meg - mondta a néni elmondom neki, hogy mit vigyen haza. Ezzel kiment gyámoltjával a Szingapúrból és nagysokára visszatért. Caplikas, hogy ne üljön hasztalan, és ne foglalja hiába az itt annyira becsült széket, rátért arra, hogy illendőségből kétszer is rendeljen abból, amit azelőtt ivott.- Bocsánat - szólított meg Caplikas egy bőrsapkás polgárt. - Miért nevezik ezt a kocsmát Szingapúrnak?- Ez negyedosztályú büfé! - mondta szigorúan a büfésnő.- Amíg a Szingapúr létezik, addig lel számára sajátosan érdekes, kissé eltérő kirándulás volt a fővonaltól, amelyen kifogástalanul haladt capli- kasi élete. És megkérdezte a nénit:- Mondja, miért nevezik ezt a helyet Szingapúrnak?- Nem tudom - mondta a néni, és az órájára nézett.- Mondja, miféle népség jár ide?- Mindenféle!- Lám, például, az a férfi kicsoda? - Caplikas Pemaraviciusra mfftatott.- Pernaravicius - mondta a néni. Látszott, Pernaravicius egyenesen a munkából ugrott be egy pofa sörre, notesszel és Parker-tollal kezeslábasa zsebében. Sörét iszogatva fülét piszkálta, amelyből kukoricaszemek hullottak. Közben a feje tele volt nőm nem iszom.- A tények megfelelnek-e a valóságnak? - kérdezte Caplikas.- Miféle tények? - csodálkozott a néni.- Nem tudom - mosolygott Caplikas -, nem én írtam.- Hát ki? Caplikas a vállát vonogatta, és az elköltött pénzt sajnálva, kiitta az utolsó pohámyit is.- Nem értem - mondta a néni -, mit jelent: erkölcstelen életmódot folytat?- Erkölcstelen. Ez kicsapongót jelent - magyarázta Caplikas. A néni fogta esernyőjét, és kiment a Szingapúrból.- - Mégis meg kellene beszélni az ilyesmi csa loka lehajlás 1< hozzám, ám nem láttam, mintha alallfc lőtt volna a a kabát alatt t Mit mondjak gyón fiatalká évesnek tűnt. a nadrágszíja csúsztatta, g A fülemben 1 hallottam. A jobban odafif tam, hogy dl JOZE mint a macské azokat a szavi szavanat... I] sem, én kedv nyom, én arai a szavakat, mi mel játszogatt Igen, ez az lómnak, amit nekem, ezt n dóm. Látom a ez még csak hamarosan ar ajkamon, forr hasamon volt. a hónom alá messzire eltáv én nem vagi elmondhatom sohasem mén be. Egymásna az evezést, mi combjaim feli helyett a nap Az óceánt kei néhányszor k tány helyén, fedélzeten, lel ben úgy, aho- mondta Cap- Az- kérdezte a i- Nem égé kas, és figyel előtte álló erl ben igen, de mantas Spielsl és a szülői jog- Akkor be: szál - vágott lyen jogok te: élni.- Látja - fr mégis meg k otthoni feltété- Nézze - i vagy később?- Most - ír ügy fontos és S elindulta! kis után esni ki az esernyőjét i- Megázik e esernyő alá. Caplikas b amellyel a n< maradt, a túls a nadrágja és a ezért Pagriezé tani a kabátot cipőjét a gyért száradni, mag£ lombfűrésszel hogy új szél amelyekből m: va a háztetői, tottak a kicsi dinamót forgat egy másikat ( - azoknak nen ezért a lámpái
