Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-06-05 / 23. szám
Szerkeszti: Tallósi Béla HANA DOSKOCILOVÁ Atlantisz pusztulása Senki sem tudja megmondani pontosan, hol volt, s valóban létezett-e a titokzatos Atlantisz. Azt azonban mindenki nagyon jól tudja, mi lett a sorsa. Elsüllyedt a tenger mélyében... Sok monda született róla. Az egyiket most elmesélem. Amikor az olümposzi istenek felosztották a hatalmat egymás közt, Poszeidón, a tenger istene kapott egy nagy szigetet az óceán közepén. Akkoriban csak annyi ember élt a szigeten, ahány fa nőtt ott. Mert egyetlen fa mindent biztosít egy ember számára. Ellátta étellel és itallal, gyógyírt is adott a fájdalmakra. Árnyékot kínált a perzselő nap ellen, menedéket nyújtott, ha esett. Poszeidón Atlantisznak nevezte el a szigetet, és felosztotta tíz királyságra, hogy mind a tíz fiának jusson belőle.- Gyönyörű, és gazdag föld ez. Szoktassátok le az embereket arról, hogy a fák alatt henyéljenek, aztán még szebb és még gazdagabb lesz - mondta a fiainak, s magukra hagyta őket, hadd boldoguljanak, ahogy tudnak. királyságból a másikba fehér út vezetett. Atlantisz napról napra szépült és gazdagodott, mígnem ez a sziget lett a legszebb és a leggazdagabb az egész világon. Poszeidón nagyon örült fiai sikerének, de figyelmeztette őket:-Most már elég legyen a gazdagságból, különben mindent elrontotok. A fiúk azonban nem hallgattak az apjukra. Ugyan, mit is ronthatna el a gazdagság! Tovább gazdagodtak, és észre sem vették, hogy változik napról napra a sziget. Városok álltak a mezők és rétek helyén, de már egy sem volt olyan szép, mert nem volt hely, ahonnan az ember elgyönyörködhetett volna bennük. A szigeten rohamosan fogytak a fák, s az emberek már nem sajnálkoztak rajta. szett szépségét, s mert semmi okosabb nem jutott eszükbe, elrendelték:- Vége a gazdagodásnakI Mindenki vissza a fa alá! Csakhogy már késő volt. A szigeten annyi fa maradt, hogy az ujjaikon megszámlálhatták. Az emberek a kivágott fákból hajókat építettek, bejárták rajtuk az egész világot, fűvel-fával kereskedtek, s a saját szakállukra gazdagodtak. Senki sem parancsolhatott nekik. Olcsón vásárolták az árut, drágán továbbadták, s hajóik arannyal megrakodva tértek vissza a szigetre. Arany, arany, töméntelen arany! Akinek otthonában nem voltak aranyból a kilincsek, a lépcső, az egész ház az alapjaitól a kéményig, az a többiek szemében senki volt. Atlantisz nem volt már a tíz királyság szigete. Egyetlen óriási aranyvárossá változott. Csakhogy ennyi aranynak súlya van! A sziget napról napra súlyosbodott, s a tenger araszról araszra nyelte el partjait. A megmaradt tíz fa alatt húzódott meg a tíz király, Poszeidón tíz szerencsétlen fia. Ők okozták a sziget pusztulását, s már semmit sem tehettek jóvá. Poszeidón magától értetődően nem sietett a segítségükre. Az olümposzi istenek tudvalévőén nem szoktak megbocsátani szófo- gadatlan gyermekeiknek. Szerencsére a fa mindig megóvja azt, aki alatta keres menedéket. A tíz fa kifordult a földből, levetette gyökereit, a fatörzsek szilárd tutajjá verődtek össze, amely a szerencsétlen királyokat elszállította messzire, a láthatáron túlra. De még oda is elhallatszott a borzalmas robaj, és Poszeidón fiai látták az óriási vízsugarat, amely felszökött az egekig, amikor az arany Atlantisz elsüllyedt a tenger mélyében. Schmidt Éva fordítása Janiga József illusztrációja Poszeidón fiai nagyszerűen uralkodtak. Szigorú rendet vezettek be a szigeten. Fa csak az erdőben nőhetett, az emberek pedig csak munka után pihenhettek. így nem csoda, hogy hamarosan mind a tíz királyságban várat építettek, a tíz vár alatt meg tíz várost. A városok körül mezők, rétek zöldelltek, minden folyó partjait hidak kötötték össze, egyik Mikor egy szép napon a tíz Poszeidón fiú körülnézett a szigeten, meghűlt ereikben a vér. A hajdan gyönyörű Atlantiszuk borzalmas látványt nyújtott. Vissza akarták adni elveHogyan mentette meg a tyúkocska a kakaskát Hol volt, hol nem volt. élt egyszer egy tyúkocska és egy kakaska. A tyúkocska tojást tojt, a kakaska pedig magvakat gyűjtött, azzal etette a tyúkocskát. Ha kikapart egy szemet, Így kiáltott:- Kukurikú, Tollaska, mag- vacskát találtam! Egyszer egy nagy szemet talált a kakaska.- No - gondolta -, ezt a tyúkocska nem tudja lenyelni, megeszem magam. Azzal bekapta, de a torkán is akadt. Hanyatt esett a kakaska, a lábai égnek álltak, és nem kapott levegőt. Odafutott hozzá a tyúkocska.- Mi van veled, kakaska- kérdezte miért fekszel, és fiiért nem lélegzet?- Jaj! - nyögdécselt a kakaska torkomon akadt egy mag.- Hogyan mentselek meg, kakaska? - kérdezte a tyúkocska.- Vajat kell hoznod - suttogta a kakaska hogy megkenhessem vele a torkomat.- És honnan szerezzek vajat?- A tehéntől. Elfutott a tyúkocska a tehénhez.- Tehén, tehén, adj vajat- kérte öt.- Minek neked a vaj? A kakaska csak fekszik, és nem lélegzik, a torkán akadt egy mag.- Rendben - mondta a tehén -, adok neked vajat. Csak előbb menj el a kaszálókhoz és kérj tőlük szénát! Elment a tyúkocska a kaszálókhoz.- Kaszálók, kaszálók, adjatok szénát!- Minek neked a széna?-A szénát a tehénnek viszem. A tehén ad vajat, a vajat viszem a kakaskának, mert csak fekszik, és nem lélegzik, a torkán akadt egy mag. A kaszálók azt mondták:- Menj el a pékhez, kérj tőle pirogot. Ha megesszük a pirogot, kaszálunk szénát. Elment a tyúkocska a pékhez:- Pék, pék, adj pirogot!- Minek neked a pirog?- A pirog a kaszálóknak kell. A kaszálók szénát kaszálnak nekem, azt a tehénnek viszem, a tehén vajat ad érte. A vaj a kakaskának kell, mert csak fekszik, és nem lélegzik, a torkán akadt egy mag. A pék azt mondta:- Szaladj az erdőbe, hozz rozsét, hogy legyen min megsütnöm a pirogot!- Elszaladt a tyúkocska az erdőbe, és hozott rozsét. A pék megsütötte a pirogot. A tyúkocska elvitte a pirogot a kaszálóknak. A kaszálók megették, és gyűjtöttek a tyúkocská- nak szénát. Azt elvitte a tehénnek. A tehén megette, és adott vajat. A tyúkocska elvitte a kakaskának. A kakaska megkente a torkát a vajjal, és lenyelte a magot.- Lenyelte, és újra teli torokból felkiáltott:- Kukurikú! Tollaskának háta, élek. Oroszból fordította T. Bolemant Lilla Dénes György Kiszámoló Találkozás egy Kék, szilvakék a megkopott kisfazék. Sárga, citromsárga a csorba tál karimája. mérges ebbel Komondor vicsorog rácsos kapu mögött, sosem láttam még ily loboncos ördögöt. Barna, dlóbama a kiszolgált teáskanna. Piros, meggypiros a zománcos tepsi. A körünkből hess ki! Ugat, vonít, hörrent, fogát villogtatja, rézörvét csörgetve a rácsot harapja. Csitítom, hiába, széttépne, ha tudna, tajtékosan ugrik a támasztórúdra. Döngeti a kaput, szertefröccsen nyála, rá sem bírok nézni ily veszett kutyára. 1L MONDATBAN FOLYÓ Az alábbi mondatokban egy-egy folyó nevét rejtettük el, figyelmes olvasással azonban könnyen megtalálhatod valamennyit. Nos, mely folyókról van szó (legalább négy nevét kérjük), és mi bennük a közös? 1. Vajon van-e a spanyol királynak jogara ma? 2. Csipcsirip, csipcsirip - oly kedvesen mondja, aztán felröppen. 3. Mifelénk lassan már nád sincs, hogyan lennének hát sóher nádvágók?! 4. Fuj, kábítószer - szörnyülködik Rambo. - Drog. Egyél inkább spenótot. 5. Ahogy régen mondták volna, a böcsületes emberek mellett megjelent ott lator, cafka is. 6. A Hungaroring is ring? Készítette: B. A. TÉRJÜNK A TÁRGYRA! Pontosabban a tárgyakra. A bal oldali táblán lévő tárgyak közül melyik kettő nem szerepel a jobb oldalin, és a jobb oldaliak közül melyik kettő nem szerepel a bal oldalin? MEGFEJTÉS A május 22-ei számunkban közölt feladatok megfej-' tése: a 3-as számú ábra; Háry János - szerzője Kodály Zoltán. Nyertesek: Vahl- la Péter, Nagykapos; Mester Mónika, Rimaszombat; Gu- bó róbert, Besenyő; Csíkász Péter, Somorja; Móricz Orsolya, Komárom. 1992. VI. 5. ÚBUJBSBfl &
