Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-05-29 / 22. szám
Vannak, akik azt gondolják, sót kimondják és le is írják: bizonyos események, amelyeket nem tudunk megmagyarázni, egy másik, hozzánk közel álló, mégis nagyon távoli és idegen világ létezését bizonyítják. Ezen rejtélyes esetek egy részére van valamilyen tudományos vagy annak tűnő magyarázatunk (pl. gömbvillám), de a többségük teljesen megmagyarázhatatlan. Sőt, érthetetlen. Nem kevesen vannak azok, akik ilyenkor fekete mágiára vagy más varázslatra gyanakszanak — csak azért, mert jobb magyarázat nem jut eszükbe. Különösen Afrika gazdag ilyen történetekben és a mágiában hívó emberekben — alábbi történeteink egy része is onnan származik -, ám a dolog nem korlátozódik erre a földrészre. Mivel a megmagyarázatlan jelenségek és esetek, sőt bizonyos rejtélyes emberi képességek az egész emberiségben jelentkeznek nagy földrajzi szóródásban, el kell fogadnunk egy másik elméletet. Azt, amelyik állítja: mindezeknek közös okuk van, keletkezésük egy bizonyos tényezőre vezethető vissza. Lássuk tehát a vitatott és érdekfeszítö, mindmáig talányt jelentő eseményeket. SÉTÁLÓ OROSZLÁNOK Rhodézia sokáig angol gyarmat volt. 1949-ben a sallisbury-i legfelsőbb bíróság előtt egy varázsló pere zajlott. Mivel a gyarmattartó britek európai gondolkodásmódjukkal ki akarták irtani a „babonákat“, a „varázslást“, „mágiát“ (azért használok idézőjeleket, mert hátha egyáltalán nem erről van szó, csak nincsenek jobb, találóbb, pontosabb szavaink a valódi fogalmak megnevezésére), egyszerűen betiltották azt. így minden varázslás törvényellenes cselekedetnek számított. A környék egy ismert fekete bőrű hivatásos törzsi varázslója azonban sorozatosan figyelmen kívül hagyta a tiltást, ezért több pert indítottak ellene, így került ügye a legfelsőbb bíróság elé. Mivel tette bizonyítást nyert, a bíróság két év elzárásra ítélte - amit az öreg közömbös vállvonogatással fogadott. Látszott, a börtönben töltendő idő nem gyakorolt rá hatást. Ám amikor a bíró kihirdette, hogy mellékbüntetésként meg kell semmisíteni minden varázslásra használt eszközét,' ugyanez az ember valósággal őrjöngeni kezdett. Mindenáron meg akarta menteni e tárgyakat. És amikor ez nem sikerült - ott a teremben a szeme láttára törték össze kő- mozsarakban a talizmánjait, varázsköveit és egyéb tárgyait - szörnyű átkot mondott: „Ezért bosszúból a városba hívom az oroszlánokat“. Nos, Salisbury 1949-ben már teljesen európai külsejű, fényes nagyváros volt, arrafelé ötven éve senki sem hallott oroszlánokról. így aztán nagyon megdöbbentek az emberek, amikor három héttel később egy öttagú oroszláncsalád bukkant fel alig másfél kilométerre a központtól és éppen a leggazdagabb villanegyedben sétált fel-alá az utcákon és tereken — érthetően nagy rémületet keltve a járókelők között. Nem sikerült elfogniuk őket, nyomuk veszett, de a következő napokban ismét feltűntek hol itt, hol ott. Az emberek már nem mertek kijönni házaikból, hisz sohasem lehetett tudni, legközelebb hol bukkannak elő a fenevadak szinte a „semmiből“. Hogy nem a képzelet szüleményei voltak, bizonyították a széttépett háziállatok, például kecskék maradványai is. A rémült lakosság mérgeket helyezett ki húsba rejtve, csapdákat állított, felfegyverzett rendőrök cirkáltak éjjel-nappal - semmi sem segített. Az oroszlánok még elejtettek néhány állatot, meg keltettek egy kis rémületet - aztán eltűntek. Ahogyan felbukkantak, éppen olyan érthetetlenül veszett nyomuk, örökre. TITKOS TEMETŐ A mai Zambia területére 1942-ben érkezett egy brit gyarmati tisztviselő, bizonyos Adrián Brooks és Kasama városában kapott munkát. Az illető szenvedélyes fotográfus volt, minden érdekelte, ugyanakkor azt is feljegyezték, hogy a feketékkel szemben igen hányaveti módon viselkedett. Az őslakók enyhén szólva nem zárták a szívükbe. A rendkívül „babonás“ wem- ba törzs vidéke volt ez. Brooks szabad idejét azzal töltötte, hogy az egész környéken fotótémára alkalmas helyeket és eseményeket keresett. Nemegyszer hívatlanul hatolt be a falvakba, sőt a négerek által vallási okokból tisztelt területekre is. Három hónapja volt csak Kasamában, amikor hírét vette, hogy nem messze van egy titkos hely, ahol a wemba törzs legkiválóbb törzsfőnökeit szokták eltemetni. Oda szinte senki sem mehetett be, az elhagyott vidéket a feketék ráadásul gondosan őrizték. No, több sem kellett a buzgó fotósnak. Amikor már körülbelül kiderítette, hol van az a hely, senkinek sem szólt, odalopózott egy hajnalon és megtalálta a titkos temetőt. Rájött, hogy egy ősi szokást gyakorolnak itt ma is. A híres törzsfőket temetik el olyan módon, hogy a holttestet előtte egy kunyhóban tárolják addig, míg csak a csontjai maradnak meg, majd ezt a csontvázat eltemetik, de úgy, hogy az ülő helyzetben kerül a földbe. Jobb karja viszont kiáll a sírdombból, egy bottal fel is támasztják ezt a csontkezet azért, hogy utódjai időnként megemlékezésképpen felkeressék a sírt és „kezet szorítsanak“ a halott főnökkel. Brooks behatolt a temetőbe, bár két varázsló őrizte azt, akik mindenféle átkot szórtak rá, de fizikailag nem mertek szembeszállni az akkor mindenható fehér hivatalnokkal. Brooks számos fotót készített a földből kiálló csontkezek temetőjéről, ráadásul szokása szerint még gúnyolódott is,' ami mérhetetlenül felbőszítette a varázslókat. Közölték Brooksszal: magára haragította a temető szellemeit, ezért azok hamarosan végeznek vele. Három nappal később Adrián Brooks már nem volt az élők sorában. Tragikomikus módon fejezte be földi életét: hivatala előtt állt egy magas zászlórúd, amelyre minden nap felvonták a brit lobogót. A későbbi hivatalos jelentés szerint a termesz- hangyák megrágták a zászlórúd tövét és az egy szép napon kidőlt... Éppen akkor, amikor a megátkozott hivatalnok ment el mellette. A rúd rázuhant és Brooks ott helyben szörnyethalt. (Nemere István írása az Ufómagazinból) Befejezés következik A negatív zóna (sajnos) több, mint a pozitív... ..Állandóan fáradt voltam. Reggelente úgy éreztem, pihennem kellene. Csak a hideg zuhany hozott úgy-ahogy rendbe. Egy virgulás ember tanácsára áthelyeztem az ágyamat, s azóta jól érzem magam, jó a közérzetem, még a hátfájásom is elmúlt. “ Hasonló panaszai sokunknak vannak... A negatív, illetve a geopatogén zónák körül sok a titokzatosság. Mi a bioindikáció? Mi a geopatogén zóna? Dr. Anna Reháková a jelenséget így magyarázza: A földalatti anomáliák, a vízerek, ércerek, az érzékeny emberek kezében kilendítik a virgulát, az ingát. A vízerek káros hatását a nedves házfalak is igazolják. A geopatogén zónák közé sorolják az erő elektromágneses sugárzások forrásait (pl. a tévéadók, transzformátorok) is. Ha ezek a zónák keresztezik egymást, a negatív hatás megsokszorozódik. A negatív hatás erőssége a délutáni órákban megnövekszik, éjfél és hajnali négy között a legerősebb, azután csökken, s a legalacsonyabb délelőtt kilenc és tizenegy óra között; holdtöltekor néhány- szorosa az alapértéknek. A panellakások felsőbb emeletein is nagyobb a hatás, mint az alsókon - a megrepedezett falak is ezt jelzik. A Földön régóta élnek emberek, geopatogén zónák is voltak... A mi egészségünk mégis törékenyebb, mint elődeinké, mivel agyontechnizált világban élünk. A múlt század végén az orvosok felfigyeltek arra, hogy bizonyos helyiségekben gyakoribbak a megbetegedések, sőt bizonyos házakban, lakásokban generációkon keresztül előfordulnak hasonló megbetegedések. A geopatogén zónák a szervezetnek, a testnek azt a részét gyengítik, amely huzamosabb időn keresztül van kitéve a sugárzásnak. Elég tehát csak áthelyezni az ágyat - és a panaszok rövid idő múlva enyhülnek, megszűnnek. Sokan azonban nem tudják, hogy nem volna szabad a negatív zónában aludni- ok, problémáikat mással magyarázzák. A geopatogén zónák hatása a leggyakrabban a koncentráció csökkenésében jelentkezik, az ember türelmetlen, nyugtalan, depressziós... Rosszul alszik, vad álmai vannak, állandóan fáradt, fázik. Nem ritka a fej- és derékfájás, a merev nyak, a zsibbadás, a dagadt láb. A gyerekekre nagyobb veszedelmet jelentenek a negatív zónák, mint a felnőttekre- már a magzati korban is. A vizsgálatok kimutatták, hogy azok a nők, akik meddőségben szenvedtek, vagy spontán vetélésük volt, geopatogén zónák kereszteződésében aludtak. Ha az emberre 2-5 évig hat a negatív sugárzás, figyelmeztető egészségügyi panaszok léphetnek fel, 10 évig tartó sugárzásnál pedig már komoly problémákkal kell számolni. A rák és a negatív zónák között összefüggés van! Az olomouci dr. Oldrich Jurisek onkológus az elmúlt 106 év több mint 33 ezer daganatos megbetegedését vizsgálta- és rájött, hogy az elhalálozások mind egyetlen olomouci lokalitáshoz kötődnek. Azok érnek meg jó egészségben magas kort, akiknek az ágya pozitív zónában van -, de sajnos ebből sokkal kevesebb van, mint a negatív zónákból. A pozitív zónák ugyanazzal a módszerrel állapíthatók meg, mint a negatívak. A kutya például sosem fekszik a geopatogén zónába. Fordítottja a macska - csakis negatív zónában érzi jól magát... cS. feldolgozása) ^NAGYMAMA SZÜLTE A kísérlet sikerült • Egyesek elítélik, mások csodálják • Leánya boldogságáért vállalta A boldog Uchytil család: Christa és Kevin - ölükben Chelseával és Chaddal. Mögöttük a nagyszülők: Dán és Arlette. A negyvenkét éves aberdeeni Arlette Schweitzer ikreket szült. A kis Chadot és Chelseát császárvágással segítették világra. Egy tudományos kísérlet sikerrel végződött: a nagymama megszülte saját unokáit... A nagymama Christa leánya és Kevin veje régóta szerettek volna gyermeket. A természet mostoha volt hozzájuk. A nagymama vállalta az áldozatot. Leánya férjétől lombikban megtermékenyített petéjét a mama méhébe helyezték. Ő hordta ki saját unokáit! Christának nem lehetett gyermeke. Ezt már tizennégy éves korában megállapították. A nőgyógyász szerint állítólag ötezer nő közül egy hozzá hasonló eset akad. Ugyanis nincs méhe. S amikor az orvosok felajánlották a segítségüket, a mama gondolkodás nélkül beleegyezett a kísérletbe. Az esemény óriási érdeklődést váltott ki. A nagymamát egyesek csodálatos anyának nevezték, aki leánya boldogságáért minden tőle telhetőt megtett. Mások a kísérletet a természetbe való beavatkozásként elítélték. A mama, aki most már nagymama is, boldogan vallja:- A leányom iránti szeretetből tettem. Nagyon szeretett volna gyermeket. Vágyát akartam teljesíteni. Amint adódott e lehetőség, egy pillanatig se gondolkodtam. Ez mégse lehet bűn! Milyen érzés kerítheti hatalmába a nagymamát, aki unokáinak anyja is? Saját szavai szerint végtelenül boldognak érzi magát. Soha nem vetődött fel benne a gondolat, hogy megtartsa őket. Ő egyszerűen nagymama! Nem érez bűntudatot. Sőt határozottan kijelenti:- Ha kellene, akár újra is vállalnám ... E nem mindennapi eseményről a FRAU IM SPIEGEL című lap tudósított. (-al-) 10 1992. V. 2S LÁTHATATLAN VESZÉLYEK
