Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-17 / 3. szám
i/asárrap + A magyar-szlovák kapcsolatok tudományos feltárása egymás jobb megértését segíti Pavol Jozef Safárik író, történész, nyelvész és néprajzkutató a 19. század első felének egyik legkimagaslóbb alakja. Nemrég volt halálának 130. évfordulója. 1795-ben született a gömöri Kobellarovo községben, Rozsnyón, Dobsinán, Késmárkon és a jénai egyetemen tanult, 1819 és 1833 között az újvidéki szerb pravoszláv gimnázium tanára volt. 1833-tól Prágában tevékenykedett haláláig. ¿áfánknak a magyar tudományhoz való viszonyulását a múltban vagy megkerülték, vagy a konjunkturális társadalmipolitikai sémákhoz igazították. A szlovák-magyar kapcsolatokban még ma is túlsúlyban vannak a száz évvel ezelőtt kialakított álláspontok. A józanság, a tolerancia és a megértés szellemét ma is gyakran az indulatok, az idegesség és elfogultság váltja fel. Ésszerű tények helyett feltevések és féligazságok érvényesülnek. Az előítéletek felszámolásának csak egy módja van: nem szabad meghátrálni az igazság és a közös történelmi múlt elől, mert csak a teljes, objektív és tudományosan megalapozott igazság járulhat hozzá a múlt örökségének feltárásához. Ez a cikk is ezzel a szándékkal íródott. lent meg. A tanulmányt a szerző eredetileg a budapesti filológiai társaság ülésén olvasta fel. Figyelemre méltó Wagner bevezető megállapítása: ,,Safárik arra szólítja fel a szlá- vokat, hogy ne maradjanak le az európai népeknek az igazságért, a műveltségért és a szabadságért való harcában“. Életpályáját három szakaszra osztja, s igyekszik sokoldalúan és tárgyilagosan bemutatni munkásságát. Ezt a felhasznált forrásmunkát gazdagsága is jellemzi. Kitér Safáriknak a népköltészet iránti érdeklődésére is. Figyelemre méltó Wagner véleménye a szlovák irodalmi nyelvről, amelynek a kialakítása körüli vitában annak idején Safárik is részt vett. „Ahogy én ismerem a szlovák irodalmi életben uralkodó viszonyokat, a sárosi, liptói, zólyomi, nyitrai szlovákok sohasem fognak egységesen arra szavazni, hogy az p^lir=l* I ^ lligiilljpig-~ ~ a a g =. ---------i=s Vi zsgáljuk meg, milyen volt Safárik munkásságának visszhangja életében s halála után. A szlovák irodalom egyik leglelkesebb magyarországi terjesztője, népszerűsítője Haan Lajos békéscsabai evangélikus lelkész volt. Kétnyelvű szerző, aki sohasem tagadta szlovák származását. Jeles régész volt, tudományos munkásságát akadémiai tagsággal is elismerték. Monográfiát írt Bél Mátyásról, számos cikket Ján Kollárról, s Jena Hungari- ca című, latin nyelvű művében hívta fel a figyelmet először Safárik munkásságára. Ismerteti életrajzát, tudományos munkáit, s lelkes hangon dicséri, „a szláv-cseh irodalom büszkeségének s Európa legismertebb szellemének" nevezi. Safárik műveinek népszerűsítését a magyar tudományos körökben segítették a Tudománytár című folyóirat 1841 -es évfolyamában megjelent írások is: Palacky recenziójának fordítása Safárik Szláv régiségek című művéről a Casopis éeské- ho musea című lapból, valamint e mű orosz fordításáról. Úgy tűnik, az ismertetések szerzőjének célja Safárik müvének népszerűsítése, valamint a szerző személyének mint tudománys tekintélynek a bemutatása. A recenziók Perföldy aláírással jelentek meg. K. Paul Safárik a Macían című 1955-ben megjelent könyvében feltételezi, hogy e recenziók szerzője nem más, mint Toldy Ferenc, a magyar irodalomtörténet atyja. Szintén úgy véljük, hogy így van, mégpedig azért, mivel Toldy Ferencnek ismertek a prágai tudósokkal, így J. Hanussal és V. biankóval fenntartott kapcsolatai, továbbá azért Is valószínű a feltevés, mivel Toldy gyakran publikált a Tudománytárban, s tudományos érdeklődése nagyon közel áll Safáríkéhoz. Ezek azonban egyelőre csak feltevések, konkrét forrásanyagokkal nem bizonyíthatók. K. G. Ftumy ugyancsak a kulturáPavol Jozef Safárik lis értékek jeles közvetítője a múlt század első felében. 1825 és 1841 között kiadja a Gemeinmützige Blätter című folyóiratot a széles olvasó- közönség számára, s ebben feltűnően sok cikket közöl a cseh és a szlovák irodalmi életről. Ő is felhívja a figyelmet Safárik említett művére. Safárik halála után a magyar tudomány már egészen másképp tekint-e műre. Mivel európai hírű szlavistáról van szó, számos cikk, ismertetés jelenik meg róla minden enciklopédiában, így pl. SzinnyeiMagyar Írók élete és munkái című művében. Életét és munkásságát részletesen és tárgyilagosan méltatja Wagner Lajos pozsonyi tanár tanulmánya, amely az Egyetemes filológiai közlöny 1878-as évfolyamában je<5 irodalmi nyelvük a cseh legyen“. Terjedelmes tanulmányát Wagner meglepő módon Safáriknak a szláv kongresszuson elmondott beszédének jelentős részével zárja. A tanulmány objektív hangvételű, s nyoma sincs benne a nemzeti összeférhetetlenségnek. Egyértelműen kiemeli Safárik művének tudományos szempontjait és humanista indíttatását. Ez a tanulmány egyik bizonyítéka a 19. század második felében a magyar tudomány érdeklődésének, toleranciájának és előítélet- mentességének a szlovák kultúra, a szlovák tudomány iránt. Kár, hogy ehhez hasonló példákból nagyon kevés van. 1876-ban jelent meg Hunfalvy Pál Magyarország etnográfiája című A prágai Egyetemi Könyvtár, ahol 1842-től tevékenykedett Safárik munkája, amelyben főleg a történelmi részekben gyakran hivatkozik Safárik Szláv régiségek című művére, miközben gyakran vitába száll vele. ,.Safárik konklúziói egyértelmű választ adnak arra a kérdésre, milyen nép élt ókorban a mi területünkön - természetesen szláv“. De nem ez az ironikus hangvétel jellemzi a tanulmányt. Hunfalvy úgy mutatja be Safárikot, mint ,.olyan férfiút, aki a szlovák irodalmi nyelv létrehozása előtti korban élt és alkotott“. Ugyancsak érdekes Szegedy Rezső Az illyrizmus és Gaj Lajos levelezése című műve, amely a szláv nemzeti újjászületés jelenségeit elemezve gyakran utal Safárik nézeteire is. Idézi Safárik Újvidékről írt levelét Gaj Lajosnak, s megállapítja, hogy ,,Gaj Kollár és Safárik nyomdokain haladva nagy gondot fordít arra, hogy a Danica című újság pánszláv szellemben hasson az olvasókra". Pukánszky Béla Herder hazánkban című műve azt a kérdést vizsgálja, hogyan hatott Herder Magyar- ország egyes nemzeteinek kulturális fejlődésére. Safárikot azzal a megállapítással kapcsolatosan emlegeti, hogy ,,Herder hatása sokkal szembetűnőbb volt a mi szláv nemzeteinkre". Safárik mint a cseh-szlovák egység hirdetője megjelenik Gerö János A cseh-tót nyelvegység ügye című tanulmányában is. A szerző itt bíráló hangnemben szól a cseh-szlovák nyelvi egység híveiről, így Palackiról, Kollárról és Safárikról is: ,,Palacky után még nagyobb önbizalommal szólalt meg Safárik, a korszak elismert szlavistája. Az a meggyőződése, hogy a Cseh Érchegységtől egészen Homonnáig és Bártfáig, tehát a cseh és a morva országrészekben, valamint Felsö-Magyaror- szágon is ugyanazt a nyelvet beszélik. Valójában azonban csak azok értik, akiknek az iskolában muszáj megtanulniuk a cseh nyelvet mint az egyház nyelvét“. E megállapításait a szerző konkrét nyelvi elemzésekkel bizonyítja. Bár tudományos műről van szó, kiérezhető belőle a politikai szándék: a cseh-szlovák kölcsönösség eszméjének aláásása. Steier Lajos A tót kérdés című könyve 1918-ban jelent meg. A könyv bevezetőjében a szerző mintha támogatná a szlovák emancipációs törekvéseket és elítélné a „csehszlovakizmus" térhódítását. Kiemeli a szlovákok kimagasló személyiségeit: Kollárt, Safárikot, Stúrt, Hurbant, Hodzát és Daxnert. ,.Safárik a szlovák nyelvről azt tanította, hogy átmenetet képez a cseh nyelv és a délszláv nyelvek között, s hogy valódi nyelv, amely a legközelebb áll az ószláv nyelvhez." Steier azt is megállapítja, hogy ,,Kollártól eltérően, aki ellenezte az önálló szlovák nyelvet, Safárik úgy nyilatkozott, hogy szükség van a szlovák irodalmi nyelvre. Mind a ketten a szláv egység hívei voltak, s mint a szláv eszme apostolai, minden szláv népet, tehát a szlovákot is megújították“. Szeberényi László, a szlovák népdalok egyik magyar fordítója, a Dvűr Králové-i kéziratot is lefordította, s ehhez bevezető tanulmányt írt. A cseh irodalom történetével foglalkozó részben Safárikra is hivatkozik. Ezeken kívül több kisebb cikkben, recenzióban is történnek utalások Safárik munkásságára. Reméljük, hogy ez a rövid áttekintés nem meríti ki Safárik és a magyar kultúra kapcsolatának témakörét. Érdekes és hasznos lenne megvizsgálni a költő és vers-teoretikus Berzsenyi Dániel és Safárik, vagy az irodalomtörténész Safárik és Toldy Ferenc közötti rokon vonásokat és hatásokat is. Peter Kása Gyarapodik a szlovák nemzetiség Magyarországon Beszélgetés Jakab Máriával, a Magyarországi Szlovákok Szövetségének elnökével A pluralizmus jegyében lezajlott 1990. évi választások óta változott-e a szlovák nemzetiség helyzete Magyarországon?- Alapvető változás nem történt. Inkább azt mondanám, hogy a körülmények kedvezőtlenebbek. E mögött azonban ne keressünk nemzetiségi-politikai okokat. A szlovákok többnyire kis falukban élnek, amelyeket az elmúlt negyven év alatt elhanyagoltak, aminek következményei épp most ütköznek ki. Hiányzik az e falvakról való gazdasági, szociális és szociális-politikai gondoskodás, ami viszont nem csak a szlovák, hanem a magyar, német és horvát településekre egyaránt vonatkozik. Összehasonlítaná a magyarországi szlovák és a szlovákiai magyar kisebbség helyzetét?- Már legalább harminc éve válaszolok erre a kérdésre úgy, hogy a kisebbségek összehasonlítása nem etikus. Minden nemzetiség esetében figyelembe kell venni környezetét és helyzetét, múltját és érvényesülési törekvéseit. Helytelen annak állítása, hogy ha a szlovákiai magyar ilyen vagy olyan jogokat élvez, akkor gépiesen a magyarországi szlováknak is azonos jogokat kell biztosítani akkor is, ha ezt nem igényli. Milyenek a Magyarországi Szlovákok Szövetségének jelenlegi célkitűzései?- Céljaink az 1949-ben történt megalakulásunk óta nem változtak. Először is meg akarjuk őrizni szlovák nemzetiségünket, kultúránkat, nyelvünket a magyar környezetben és el akarjuk mélyíteni nemzetiségi identitásunkat. Legnagyobb problémánk az iskolaügy. Magyarországon nincs nemzetiségi iskolarendszer. Remélem, rövidesen jóváhagyják az e kérdést is megoldó nemzetiségi törvényt. Törekszenek-e kulturális autonómiára?- Nem, Magyarországon nincs szó kulturális autonómiáról. A nemzeti kisebbségek elszórtan, vegyesen lakott környezetben élnek. Vannak falvak, amelyek lakossága négy nemzetiségből tevődik össze. Magyarországon hány állampolgár vallja magát szlovák nemzetiségűnek?- Pontos számot nem mondhatok. Az 1990. évi népszámlálás pénzügyi okokból csak részleges volt, 463 nemzetiségi, köztük 73 szlovák faluban végeztünk felmérést. Ez csak a falvakra vonatkozott, a városban élő szlovákok a népszámlálásban nem szerepelnek Ám ebből is kiderül, hogy a történelem folyamán első esetben növekedett a szlovák nemzetiséget vallók száma, mégpedig 1990-hez viszonyítva hét százalékkal. Egész Magyarország területén akkor 14 000 vallotta magát szlováknak, 32 000 a szlovák nyelvet vallotta anyanyelvének és 50 000 tüntette fel, hogy beszéli a szlovák nyelvet. Jelenleg a magyarországi szlovákok számát 80-90 ezerre becsüljük. Szövetségünk fő feladata, hogy tapintatosan meggyőzze az embereket: származásuk, nemzetiségük miatt nem kell szégyenkezniük. (RP) 1992. I. 17.
