Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1992-05-08 / 19. szám

Szerkeszti: Tallósi Béla 5 oha semmi sincs eleve veszve! Csak az a gyenge, aki nem mer... íme, erről szól az a régi törté­net, hogyan győzte le a kis betlehemi pásztorfiú az állig felfegyverzett óriást. Dávid volt a legfiatalabb és a legkisebb a nyolc fiútest­vér közül, akik Betlehem vá­rosában egy birtokon éltek. Már mindenkinek úgy tűnt, hogy Dávid nem nő nagyobb­ra, elküldték hát birkapász­tornak. Dávid legeltette a nyáját és hárfán játszott, Olyan gyönyörűen hárfázott, hogy még a farkasok és az oroszlánok is megszelídültek, amint meghallották a zenét, s eszükbe sem jutott, hogy rátámadjanak Dávid nyájára. Maga Saul király is nem­egyszer magához kérette Dá­vidot, mert a hárfazene enyhítette fejfájását. Mikor aztán a király hadat toborzott a filiszteusok ellen, Dávid három bátyját — a leg­nagyobbakat és legerősebbe­ket — is seregbe szólította, a kis pásztorfiú azonban eszébe sem jutott. Dávid nem is bánkódott emiatt. Hisz mi lenne addig a juhaival? Csakhogy telt-múlt az idő, Hana Doskocilová Dávid és Góliát s a háborúnak csak nem akart vége szakadni. Saul király se­rege a domb egyik oldalán, a filiszteusok a másikon... Elküldte hát az apja Dávidot, vigyen egy kis elemózsiát há­rom fivérének, nehogy éhen haljanak a háborúban. Dávid annyi eledelt rakott a pásztortarisznyába, ameny- nyi csak belefért, és útra kelt, hogy minél hamarabb vissza­térhessen. Amit aztán a domb mindkét oldalán lá­tott, az nagyon nem tetszett neki. A filiszteusok seregéből kilépett Góliát, az óriás ter­metű katona, és átkiabált az ellenségnek:- Jöjjön elő, aki ki mer állni ellenem! De senki sem volt annyira bátor. Góliát ugyanis hat sing és egy arasz magas volt, fegyverzetét pedig hat tar­gonca sem bírta volna el. Ál­lítólag ezt mindennap megis­mételte. .. — Én kiállók — szólt oda Dávid. Kiszórta tarisznyájá­ból az eledelt, magához vette A. hosszú név átka (Japán mese) Élt egyszer egy ember Ecsu tarto­mányban, akinek meghalt a felesége, s csak egy kisfiú maradt utána. Az ember nemsokára újra megházaso­dott, és a második asszonytól is fia született. De az új asszony gyűlölte mostohafiát. Egyszerűen Kori-zannak nevezte, mert azt remélte, hogy a rö­vid név megrövidíti az életét is, s bí­zott abban, hogy a gyermek hamaro­san elpusztul. Édesfiának azonban hosszú-hosszú nevet adott, hogy hosszú legyen az élete. Temérdek tanakodás után elkeresztelte hát Oniudo-koniudo-mappiraniudo-hira- niudo-heitoko-heiganokónak, s ehhez még hozzátette az előkelő hangzású Hemetani-kameta-icsogiri-kacsogiri- ka csocsoran-ocsogirka-sikisikiando- no nevet is, de még most sem volt elégedett, s ezért megtoldotta még néhány hangzatos disznévvel: Heianji-temmoku-mokudono-ejzuke. Egyszer aztán a gyerekek a folyó­parton játszadoztak, és Kori-zan. a mostohafiú beleesett a folyóba. Az . emberek, akik a közelben voltak, ész­revették, és kiáltozni kezdtek: — Kori-zan beleesett a folyóba! Meghallotta az apja, odaszaladt és kimentette. Nem sok idő múlva, ját­szadozás közben a folyóba pottyant a másik fiú. Az emberek észrevették, s odakiáltották az apjának:- Hé. Hallod-e. Oniudo-koniudo- mappiraniudo-hiraniudo-heitoko-hei- ganoko-hemetani-kameta-icsogiri-ka- csogirika-csocsoran-ocsogirka-sikisi- kiandono-heianji-temmoku-mokudo- no-ejzuke beleesett a folvoba! De mire a szülők meghallották, hogy mi történt a gyerekkel, már messzire sodorta a fiút az ár. Kis híján beleveszett az örvénybe. Hétnapi já­róföldre ért partot, majd lekopott a lá­ba mire hazaért. Lengyel Balázs átdolgozása pásztorbotját, és csak úgy, ahogy volt, elindult Góliát felé.- Mi vagyok én, eb netán, hogy bottal jössz ellenem? - kiáltott fel indulatosan az óriás.- Nem csak bot van nálam. Velem van még az Úr — felel­te Dávid.- Ha-ha-ha - kacagott az óriás Góliát, mert filiszteus volt, s a filiszteusok sohasem hittek Istenben. Persze Dávid sem hagyat­kozhatott csupán az Úrra. Hisz az Isten már nem­egyszer cserbanhagyta híveit. S míg Góliát kacaja vissz­hangzott minden oldalról, Dávid elővette tarisznyájából a parittyát meg egy követ az öt közül. Dávid ezt mindig magánál hordta... és lőtt! A kilőtt kő belefúródott épp az óriás homlokába, és Góliát úgy elterült, mint egy kivá­gott fa! Egy csapásra véget ért a háború. A filiszteusok ijed­tükben megfutamodtak, Saul király serege pedig meg­ünnepelte a fényes győzel­met. Saul király feleségül ad­ta Dávidnak leányát, Mik- hált, s ők ketten híres királyi dinasztiát alapítottak. Csak a juhokhoz és a hár­fához nem tért vissza Dávid soha többé. Bizonyára nemegyszer vá­gyódott utánuk... Ezért úgy tartja a monda, hogy Dávid király halála után a Holdra költözött. Ott játszik azóta is a hárfáján, de leginkább teli­holdkor, s gyönyörű muzsi­kája védelmezi a juhnyájakat a farkasoktól és az oroszlá­noktól. Schmidt Éva fordítása ÍRÓK VÉLEMÉNYE KÖNYVEKRŐL A könyv a kommunikáció egyik legfontosabb eszköze századok, sőt, évezredek - a cserepekre írt sumér szövegek megjelenése - óta. Igazi diadalát a könyvnyomtatás, Johan- nes Gutenberg mozgatható betűinek hasznosításával vívta ki. Ekkor kezdődött az igazi reneszánsz. Ezután már nem kellett kézzel másolni a fóliánsokat, hosszan tartó, keserves munká­val előállítani a könyvet. Az írásról, a könyvekről sokan és sokat írtak, beszéltek. Idézzük most néhány nagy elmének, írástudónak a könyvről, az olvasásról alkotott véleményét. Plutarkhosz görög történetíró és filozófus kétezer éves üzenete ma is időszerű: A legnagyobb áldás, amit a múzsák­tól kapunk a tanulás lehetősége és az olvasás. Pierre de Ronsard francia reneszánsz költő hagyta ránk a következő tanácsot: Légy szorgalmatos a jó költők olvasá­sában, s amennyire tudod, tanuld meg őket könyv nélkül. Szenczi Molnár Albert hazánkfia, irodalomtudós és zsoltár­költő írta közel négyszáz éve: A bölcsesség megszerzésére és terjesztésére igen szükséges eszközök az iskolák és a szép tudományokról írott könyvek. Denis Diderot francia író, filozófus mondotta: Az ostoba egy jó könyvet sem ismer; az okos egy rosszat sem. És mit üzent öregkorában Johann Wolfgang Goethe, a német költőfejedelem: Sok derék embernek fogalma sincs arról, mennyi időbe és fáradságba kerül, míg megtanulunk helyesen olvasni. Én már nyolcvan éve gyakorlom, s mégsem mondhatom magamról, hogy már elérkeztem a célhoz. Lev Nyikolajevics Tolsztoj, a nagy orosz klasszikus vetette papírra: Tudós az az ember, aki sokat megtanult a könyvek­ből. Művelt az, aki korának legszélesebb körű ismereteit és szokásait elsajátította. Felvilágosodott az az ember, aki megérti az élet értelmét. Jókai Mór mondotta: A könyv csodálatos utazás a múltba és a jövőbe. A. P. Csehov így magasztalja az olvasás művészetét: Az olvasás kellemesebb az írásnál. Úgy hiszem, ha még marad hátra negyven évem, akkor ez alatt a negyven év alatt olvasni, olvasni meg olvasni fogok, és arra törekszem, hogy megtanul­jak írni. Thomas Mann Nobel-díjas német író jegyezte meg: Nem olvashatsz anélkül, hogy olvasmányod föl ne hangolna, meg ne termékenyítene, meg ne változtatna, hogy kedved ne támadna valami hasonlót csinálni és termékennyé válni az élmény hatására. Romain Rolland, a franciák Nobel-díjasa pedig ezt mondta: A könyv a nép kezében a leghatalmasabb fegyver a lelki és fizikai szabadságért folytatott harcban. És mit mondott a mi Fábry Zoltánunk? Könyvekből, írók, eszméléséből ismertem önmagámra, feladatomra. Én olvasó­ból lettem író, és ma is olvasóként - a nyomtatott betű révén - reagálok mindenre... A könyv, az írás véd és őriz, támad és újít. Példája vagyok. Egyformán mint olvasó és író: változtam, változtattam... Ez író legigazibb öröksége a mű; könyveinek, írásainak összessége, hatása, továbbélése. Oldalakon át folytathatnánk, mit gondoltak, mondtak írók, költők a könyvről, az irodalomról, olvasásról. De talán e kevésből is megérthetjük, milyen hatalmas erőt képvisel a könyv, a tudás forrása. d. Gy. GYŐRI LÁSZLÓ Méhek Hétfőn heverésznek, Csütörtökön csalják, hűsölve henyélnek. csalánba csavarják. Pénteken pengetnek, Kedden kardot kötnek, éneket rengetnek. égre mennydörögnek. Szombaton szomorkodnpk: a szárnyak zimankósak. Szerdán a sziromnak Vasárnap kivasalják, szívbélit susognak. virágra borogatják. 1 EGY KIS SZÁMTAN - GYUFÁKKAL Helyezz át mind a két sorban két-két gyufa­szálat úgy, hogy az egyenletek helyesek le­gyenek! V—XV— X+1 II A B C D á £ L £ 4 K 4 K 1 íu 0 4 K 0 £ 4^ £ o 0 4 £ 0 i *■ A 4 c £ £ á Ö k h O h + k 4 * £ o + £ 0 4 á * 4 O £ 4 + £ 0 1 * * 4 L 0 •4 4 O 1 KETTŐ AZONOS A 16 négyzet közül kettőben ugyanaz a négy jel található, csak másképpen elren­dezve. Melyik két négyzet azonos? M Az április 24-ei számunkban közölt feladatok megfejtése: az 5-ös számú árnyékkép; a vízszintes sorokban 2, 2, 8 -1,7,1 - 5, 3, 2, illetve 3, 3, 0 - 5, 2, 1 -1,5,4. Nyertesek: Sebő Edit, Szap; Kulcsár Tibor, Rozsnyó; Szűri Szilvia, Dunamocs; Kondás Zsolt, Reste; Zámbó Erzsébet. Losonc. 14 1992. V. 8. Vasárnap Janiga József illusztrációja

Next

/
Thumbnails
Contents