Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1992-05-01 / 18. szám

'í Szerkeszti: Tailósi Béla VÍTÉZSLAV NEZVAL GOMBOLYAG Legjobban szeretem, ha a gombolyagot két drót böki át. Olyankor egy harisnya vagy kesztyű darabja lóg rajta. Ját­szom a gombolyaggal, és figye­lem, hogy nőnek a kesztyű ujjai. Ha nagyi elalszik, és a macska játszik a gombolyaggal, a gom­bolyag kiszalad az udvarra. Fel- bolydul az udvar, a tyúkok kotko- dálnak és belekapnak a csőrük­kel. Az nem fekete dinnye, az gombolyag! - kiáltok a gácsérra. Ha az erdőbe megyek, magam­mal viszem a gombolyagot is. És nem tévedek el. HENTES Áll a hentes a pultnál, és húst mér. Milyen borzasztó lehet, annyi húst megmérni! A kampó­kon belsőségek lógnak. A hen­tes vág belőlük egy-egy darabot, és a mérlegre dobja. Csontokat is aprit, és osztogatja az embe­reknek. Vajon mi történik itt éjjel? Merre vezeti a hentes az állato­kat a vágóhídra? Azok a húsca­fatok, melyek itt függnek, már nem állatok. Csak combok, hús. Sohasem mennék éjszaka a henteshez. Polák Imre fordításai FÁRASZTÓ EGY VÁLOGATÓS VEVŐ JÓL KIFÁRASZTOTTA A KERESKEDŐT, DE VÉGÜL MÉGIS MEGVÁSÁROLT NÉHÁNY TÁSKÁT. ÁLLAPÍTSD MEG, MENNYIT! Megfejtés Az április 17-ei számunkban közölt feladat megfejtése: vizet, hímest. Nyertesek: Furik Attila, Királyhelmec; Pém Zita, Somorja; Fehér Tamás, Búcs; Móricz Orsolya, Komá­rom; Fazekas László, Szepsl. A LOPOTTAL NEM LAKSZ JÓL Egy embernek volt két fia. Amikor felnőttek, így szóit hoz­zájuk: gondolkoztak, tűnődtek, milyen munkát is válasszanak ma­guknak.- Várj meg itt, az erdő szélén, nekem még be kell mennem a fa­luba, lakik ott egy ismerősöm.- Itt az ideje, fiaim, hogy meg­felelő munkát találjatok maga­toknak. Mivel akartok foglal­kozni? Hallgattak a fiúk, nem tudták, milyen munkát válasszanak ma­guknak.- Hát akkor elmegyünk — mondta az apjuk körülné­zünk a világban, mit csinálnak az emberek! Felkerekedtek, és szépen elin­dultak. Mentek, mendegéltek, PÁKOLITZ ISTVÁN Csigabiga Csigabiga csóró, nincsen háza, se kabátja, se nadrágja: csigabiga csóró sose bánja, mez nélkül jár a világban: csigabiga csóró kúszva-mászva gyalogútját kicifrázza: fényes fonál­ösvénye lábnyom: ha fordulna dolga, visszataláljon; csigabiga csóró, nincsen háza, útilapu levele kemping-sátra; ha ráomlik az est fátyla, ott búvik meg éjszakára; csigabiga csóró, nincsen háza, hasmánt csúszva, csuszkorálva elhúzza a csíkot hajnaltájban. Egy faluhoz érkeztek. Látták, hogy a falu szélén egy kovács­műhely áll. Bementek a műhely­be, köszöntötték a kovácsot, és elbeszélgettek vele. Az időseb­bik fiú még a kalapácsot is a ke­zébe vette. Segített a kovácsnak ekevasat kovácsolni. Aztán odébbálltak. Elérkeztek egy másik faluba. Az idősebbik fiú körülnézett, de ebben a faluban nem látott ko­vácsműhelyt. így szólt az ap­jához: . - Miért ne építhetnénk itt egy kovácsműhelyt? Én lehetnék itt a kovács. Megtetszett nekem ez a mesterség. Megörült az apa, rátalált az idősebb fia a neki való munkára- gondolta.- Rendben van - mondta- légy te a kovács ebben a fa­luban. t Épített a fiának egy műhelyt, az el is kezdett dolgozni benne. Az emberek dicsérték, és ő is elégedett volt a munkával. De a kisebbik fiú, bármerre járt is, nem talált magának való munkát. Egyszer egy legelő mellett ve­zetett el az útjuk. Látta a fiú, hogy egy marha­csorda legel ott. A falu messze volt, a pásztort sem látta a kö­zelben.- Ne kezdjek el, apám marhát lopni? - kérdezte. - Ez könnyű munka, és mindennap lesz hú­som. En is meghízom, mint ezek itt.- Lopj csak! - mondta az apja.- Azért vándorolok veled, hogy állandó munkát találj, s ha te ezt választottad... A fiú kiválasztott egy marhát és elhajtotta. Az apja pedig így szólt hozzá: Hajtotta a fiú a marhát, és mint a farkas, körül-körülnézett, nem üldözi-e valaki. Mire az er­dőhöz ért, alaposan megizzadt. A félelemtől szinte rosszul volt. Megvárta az apját az erdő szé­lén, és együtt hajtották haza a zsákmányt. Otthon levágták, megnyúzták, és a húst feltették főni. Amikor elkészült, az apa így szólt a fiához:- No most fiam, méredzked- jünk meg, és majd meglátjuk, ki hízik meg ettől a marhától! Fogott egy kötelet, megmérte a maga és a fia derekát, és cso­mót kötött a kötélen. Asztalhoz ültek. Az apja nyu­godtan evett, de a fiú állandóan az ajtót ¡este, nem jön-e valaki a marhát keresni. Ha felugatott egy kutya, vagy ha valaki elment a ház előtt, a fiú fogta a húst és elbújt vele. Reszketett a keze, lába. És ez így ment napról napra. Végül megették az összes húst. Ekkor az apa így szólt a fi­ához:- Most pedig' megmérjük a de­rekunkat, melyikünk hízott meg. Az apja dereka a duplájára vastagotott, a fiáé pedig a felére fogyott. Csodálkozott a fiú:- Ez hogy lehet ?- Úgy, hogy lopott húst ettél.- Te is ugyanazt etted.- Nem, mert én a tulajdonos­nak megfizettem a marha árát, és a magamét ettem. Ezért is híztam meg. Te pedig, ahogy leültél az asztalhoz, rögtön a melledre te­lepedett a félelem, és fojtogatni kezdett. Ezért is fogytál le. A lo­pottal, barátom, nem laksz jól! Oroszból fordította: T. Bolemant Lilla HriH^Hnunni Százhuszonöt év­vel ezelőtt született WLADISLAV REY- MONT lengyel rea­lista író, aki kiváló műveiért Nobet-díjat kapott. Rejtvényünk fö soraiban öt ismert alkotásának címe ol­vasható. Megfejtés­ként ezt kell bekülde­ni szerkesztőségünk címére {Redakcia ÚJ SZÓ, Martanoviőova 25 , 819 15 Bratisla- va) legkésőbb május 6-ig. A helyes meg­fejtők közül - sorso­lással - hárman 300-300 korona ju­talomban részesül­nek. A borítékra vagy levelezőlapra írják rá a „KERESZTREJT­VÉNY" jeligét Készítette: LÖRINCZ LÁSZLÓ Az április 17-én közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „A koldusdiák, Há­rom pár cipő, A sze­gény Jonathán, Du- barry, Gasparone." 300 koronát nyer­tek: Albán János, Ebed; László Benő, Galánta; Gottlíeb Il­dikó, Várkony. 4 TI 14 1992. V. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents