Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-04-24 / 17. szám
- Első látásra, tudja, nekem nem is volt rokonszenves Formán - folytatja, miután erőt vesz magán. - Ugyanazt a benyomást keltette bennem, mint a többi rendező... igen, meglehetősen magabiztosnak tűnt, s engem éppen ez zavart a filmeseknél. A fellépésük, a stílusuk, ahogy két perc alatt a tudtunkra adták: adjunk hálát az istennek, hogy kiválasztottak bennünket. Az iparművészetin, s főleg a mi osztályunkban elég gyakran megfordultak, mert tudták, ott mindig találnak kedvükre való lányokat. Engem is hívtak már filmezni a Meghallgatás előtt, két-három epizódszerepet el is vállaltam. Forgatás után persze rohanás haza, semmi buli, semmi ismerkedés. Prága lelkében, az Óváros téren laktunk, de nem úgy neveltek a szüleim, hogy csöngess fel, ha zárva lesz a kapu. Legkésőbb nyolckor otthon kellett lennem. Tizenhat éves voltam, amikor először léptem át egy presszó küszöbét, addig semmi, eszembe sem juthatott ilyesmi. Egy kispolgári családban szigorú szabályok uralkodnak. Formán a Lucernában látott először, a big-beat együttesek találkozóján. Ott léptem fel egy amatőr csoporttal, amelynek én voltam az énekese. Kiszúrt magának és rábeszélt a szerepre. A Vencel téren, egy kultúrház alagsorában forgattunk, oda jöttek a lányok, a Semafor Színház felhívására. Mindenki hivatásos énekesnő akart lenni, csak én nem. Miután elkészült a film és levetítették a közreműködő művészeknek, a Semafor vezetői összenéztek: azt a magas, barna lányt miért nem vettük fel? Azért, mert ostobák vagytok, mondta Formán, de akkor már fogta a kezemet.- Ellenszenvből szerelem?- Ellenszenvesnek sosem éreztem, csak éppen nem találtam szimpatikusnak őt. A szerelem pedig úgy jött, hogy szép lassan kezdtem „olvadni“ mellette, rájöttem, hogy nem is olyan, amilyennek képzeltem. Ügyes volt és azt kell, hogy mondjam, értette a dolgát. Először is: magázott. Mit tanultak ma az iskolán, kisasszony? Ezt az absztrakt képet milyennek találja? Rettenetesnek, vágtam rá azonnal. De hisz ez szép, felelte, mitől látja csúnyának? Színházba vitt, társaságba, aztán nem sokkal az érettségi után ott aludtam nála. Közben Hana Hegero- vá helyett be kellett ugranom a Semafor egyik sikeres előadásába, és a vége az lett, hogy le is szerződtettek. Huszonhat éve, hogy ott vagyok, és Formánhoz is ugyanennyi év köt.- Petr és Mátéi, az ikrek váratlanul jöttek?- Egyszer csak terhes lettem. Fél éve szerettük egymást és teherbe estem. Milosnak természetesen semmi kedve nem volt házasságot kötni, megy ez nekünk papír nélkül is, mondta, együtt élünk majd és kész, nem kell ezt bonyolítani. Hazamegyek, próbálom előadni anyámnak, hogy s mint tervezzük, mire ő lángvörös arccal csak annyit mond: majd adok én neki! Nem akar elvenni? Én majd intézkedem. Futás vissza Mi- loshoz... készülj, jön az anyám, dúl- fúl mérgében, neked fog esni. Erre aztán ő sem mondhatott mást, csak azt, hogy rendben, feleségül veszlek, de a papírokat te intézed. Pedig akkor még nem is tudta, hogy egyszerre két gyerekünk születik.- S amikor megtudta, hoev reagált?- Boldog volt, alig várta, hogy apa legyen. De nem ült otthon, mellettem. Elutazott Svájcba, Chaplinhez, és jöttek az újságok, amelyekben azt nyilatkozta: szép érzés gyereket várni, a feleségem most fog szülni, bár lehet, hogy már túl is van az egészen. Nem voltam túl, akkor még otthon voltam hatalmas hassal, az utcára sem tudtam már kimenni, minden lépés nehezemre esett. Emlékszem, amikor bevittek a szülőszobába, odaszólt hozzám a nővér, hogy megy és felhívja Milost. öt perc múlva apa lesz, közölte vele a telefonban, s azzal le is tette a kagylót. Este volt, fél tíz lehetett, Milos korán lefeküdt aznap, s mert álmából ébresztették, tíz perccel később tért csak magához, amikor újra felhívták, hogy gratulálnak, ikrei születtek. Ő első perctől fogva büszke volt a fiaira, de nem sok időt töltött velük, mert hol ide, hol oda utazott, örökké dolgozott. Nem is számíthattam senkire, csak a szüléimre.- A Meghallgatás után sem a Fekete Péterben, sem a Szösziben. demée a Tűz van, babám!-ban sem kapott tóle szerepet. Miért maradt ki ezekből a filmekből? Prágában Véra Kíesadlovánál Egyetlen „képem“ volt csak róla, az is 1963-ból. Nagy, fényes szemmel, a kor divatját követve vattacukor-frizurával áll a gitáros mellett és szívét-Ielkét beleadva, érzéki hangon búgja, hogy dam-dudi-dudam-dam. A Meghallgatás című Forman-film számomra egyik legemlékezetesebb jelenete ez, amelyben a próbát éneklő, érett nőiségét szeméremmel viselő csinos, barna lány már az első fordulóban visszalép, meggondolja magát. Véra Kresadlová húszéves sem volt még akkor, érettségi előtt állt a prágai Iparművészeti Szakközépiskola kirakat- és lakberendező szakán. Ott, azon a forgatáson találko- Azért, mert a felesége lettem. Nem akarta kínos helyzetbe hozni magát, nekem mindig ezt magyarázta. Ott vannak a gyerekek, ha velük vagy, a legszebb szerepet játszod. Ha fesztiválra ment, akkor se vitt magával. Legyél otthon, rád ott van nagy szükség. Úgyhogy se film, se utazás. Az Amadémban nem egy kollégám kapott jó pénzért epizód- szerepet, engem oda sem hívott. Amikor a Valmontot forgatta, akkor is csak egy nyúlfarknyi feladatot kértem tőle, de úgy látszik, az is sok volt. Te lennél a legdrágább statiszta, jelentette ki elutasítóan.- Hány évesek voltak, amikor összeházasodtak?- Formán harminchárom Volt, én huszonegy, de nem ez volt a baj. Ritkán láttuk egymást, főleg azok után, hogy Milos amerikai szerződést kapott. 1968-ban, amikor elment itthonról, három hónapot Párizsban töltöttünk. A franciák ajánlottak ilyen-olyan filmterveket neki, pénzt adtak és lakást béreltek számunkra, csak hogy lekenyerezzék öt. Milosnak azonban nem volt maradása Párizsban, ment vissza Amerikába. Franciául, angolul én csak annyit tudtam, hogy merd, thank you, egy hónapig szinte ki sem mozdultam a lakásból a gyerekekkel. Aztán visszajött Milos és amikor megkérdeztem tőle, hogyan tovább, azt mondta,, utazz el Svájcba, keresek nektek valami lakást, s majd odaugrom hozzátok, ha éppen nem forgatok. És mihez kezdek én ott egyedül? Majd kitalálunk valamit, felelte. Aztán volt egy másik ötlete is, amit ő már rég elfelejtett. És ez volt számomra a döntő mondat, hogy ,,csinálj, amit akarsz, de a legjobb talán mégis az lenne, ha hazautaznál, hiszen pénzünk amúgy sincs már". Ezek után már valóban nem tehettem mást, mint fogtam a gyerekeket és jöttem vissza Prágába. És tudja, milyen formában olvasom ma mindezt? „Hatvannyolcban elhazott először Milos Formánnál, s bár sohasem készült színészi pályára, nem sokkal a film befejezése után a Semafor Színház tagja - és a rendező felesége lett. Nem éppen szokványos házasság az övéké. Formán 1968 óta Amerikában dolgozik, Véra Kresadlová maradt Prágában. Egyikük itt, másikuk ott éli az életét, s noha a két sors két különböző irányba fut, papíron még mindig házastársak. „Ez az, ami egyikünket sem zavar“ - állítja fanyar mosollyal a háromgyermekes anyaként is vonzó, fiatalos küllemű színésznő, majd pár perccel később, hogy ne lássam a szemébe szökő könnyet, azt mondja, teáért megy. aztán gyerünk haza. Pedig úgy mentem ki, hogy most aztán én is felteszem a kérdést, mi tartja őt vissza a válástól, de hát szóba sem jöhetett ilyesmi. Egyszerűen nem volt rá alkalom. Ezekután azt kell, hogy gondoljam, a nosztalgia köti őt hozzám, én meg...- Reménykedik?- Ugyan, miben reménykednék? Hogy hazajön? Soha. Nem, nem erre gondoltam., Milos nagyon kedves ember, nekem még mindig imponál, és büszke vagyok rá. Ha együtt vagyunk, jól érezzük magunkat, de élni, huzamosabb ideig, azt hiszem, senki sem tud vele. Fontosabb és izgalmasabb dolog, mint a film, számára nem létezik.- Az ön pályája hogyan alakult az évek során?- Az új hullám idején, a hatvanas években elég sok filmben játszottam. Jifí Menzellel kétszer is dolgoztam; a Bűntény a lányiskolában ugyanolyan kellemes emlék számomra, mint a Pacsirták cérnaszálon. Aztán Iván Passer hívott az Intim megvilágításban című munkájába, JáromiI Jires A tréfába, legutóbb pedig Ivana Chylková partnere voltam A szolgák korában. A Semafor Színházban főleg musicalekben játszom, bár mostanában sokkal többet vagyok itthon, mint színpadon. Nem baj, így is jó. Találtam magamnak egy hasznos elfoglaltságot. Üveggel dolgozom, hangulatlámpákat készítek.- Nem bánta meg. hoev hazajött annak ideién, hoev nem maradt Milos Formán közelében?- Nem hiszem, hogy Amerikában vagy Svájcban boldogabb ember lennék. Akárhol kötöttem volna is ki, Formánból sehol sem kaptam volna többet, mint itthon. Akkor meg miért, mondja meg, minek maradtam volna kint? Szabó G. László gyott a feleségem, mert vágyott visz- sza a színházba.“ Ezt nyilatkozza, mindig, mindenkinek ezt nyilatkozza, pedig nem így volt. Mindegy. Én ma sem haragszom rá. Vannak házasságok, amelyek ripsz-ropsz tönkremennek, a miénk még ma is tart, és nem is marakodtunk soha.- Voltaképpen miért nem váltak el. ha több mint húsz éve nem élnek együtt?- Volt olyan hét év, hogy nem is láttuk egymást, mégsem akartunk elválni. Nem tudom, úgy látszik, így is jó. Tizenöt évvel ezelőtt, amikor találkoztam valakivel és terhes lettem, írtam egy levelet Formánnak, hogy szeretek valakit és gyereket várok tőle, itt az alkalom, hogy ren-' dezzük végre közös ügyeinket. Mit gondol, mi volt a válasza? Hogy gratulál és egyáltalán nem neheztel rám, mert ő is szeret valakit. Úgyhogy megint maradt minden a régiben. Egyszer találkoztunk is négyesben, ők is, mi is Párizsba utaztunk karácsonyra. Szép, kellemes napok voltak, Radimról is úgy beszélt, mint a saját fiáról. Most, nemrég, amikor megtudta, hogy újra magamra maradtam, mert itthagyott a barátom, annyit mondott csak, hogy látod, nekem van igazam, nem tudsz te bánni a férfiakkal. Ezzel meg is beszéltünk mindent. Tizenhárom éves fiamhoz továbbra is ugyanúgy ragaszkodik, mint a nagyobbakhoz. Nyáron, amikor kerékpártúrára jön Európába, viszi őt is magával, Petr és Matéj pedig valósággal rajonganak az becsükért.- Amerikában nem is vendégeskedett mostanában?- New York-ban voltam három évvel ezelőtt, oda hívott Formán, mert nemcsak Connecticutban, hanem New Yorkban is van egy lakása. Tudja, mit talált ki? A barátnőjére bízott. Ő napokra eltűnt, mi meg járjunk szépen színházba, társaságba, beszélgessünk. Két hétig bírtam, 12 1992. IV 24. ... ÉS HATVANHÁROMBAN, A MEGHALLGATÁSBAN (Méry Gábor felvétele)
