Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-04-24 / 17. szám
Szűnni nem akaró esőben érkeztem meg Baraccára, ebbe a félreeső kis gömöri faluba. A megállóban csupán néhány utas szállt fel a Rimaszombat felé induló autóbuszra, a falu egyébként mintha kihalt volna. Gondoltam, bizonyára a napok óta egyfolytában zuhogó eső lehet az oka. A kis téren állva megpróbáltam tájékozódni. Szinte minden karnyújtásnyira volt: a kultúrház, mellette az óvoda, azzal éppen szemben az iskola és a községi hivatal, kicsit távolabb az üzlet és a kocsma. A falu közepén, egy kis dombon a katolikus templom, szomszédságában a papiak. Amerre nézek az utcán, végig takaros családi házak. Az első pillantásra Baracca rendezett falu benyomását kelti, de valami furcsa szomorúságot is áraszt. Lehet, hogy az állami gazdaság udvarán szanaszét veszteglő gépek, a néptelen utcák teszik, de persze lehet, hogy csupán a helyenként bokáig érő sár és a folyton szitáló eső az oka. Lukács Zoltán polgármester szavai azonban csakhamar rádöbbentenek, nem képzelődöm. A kis falu nagy gondokkal küszködik.- 1972-ig dinamikusan fejlődő község volt a miénk, ahol dolgos emberek éltek - emlékezik vissza a polgármester. — A szövetkezetnek is jól ment; felépült a kultúrház, az óvoda, az iskola, az üzlet, akkoriban még volt kulturális és sportélet is. De azután, hogy 1972-ben közigazgatásilag a szomszédos Fügéhez csatoltak bennünket, itt megállt az élet. A szövetkezetei bekebelezte a Bátkai Állami Gazdaság, mely folyamatosan felszámolta a faluban lévő istállókat és a gépparkot. Ezáltal még az a kevés munkalehetőség is megszűnt, ami addig volt. Akkor kezdődött a stagnáció máig tartó időszaka; az alatt az idő alatt éppen csak az út portalanítása történt meg, de az sem az állami gazdaság érdeme, hanem az útkarbantartó vállalaté. A falu önállóságát megszüntető direktív intézkedések meghozták hát a maguk „gyümölcsét“. A falubeliek előbb munkalehetőség híján ingázni kezdtek, majd megkezdődtek az elköltözések. Ebben nem kis szerepe volt a falu félreeső fekvésének és a rossz autóbusz-közlekedésnek. A legtöbb helybelit Rimaszombat és Tornaija „szippantotta“ el. Mára már csak az idősebb nemzedék maradt hű a kisközséghez. Az elköltözőitek helyére érkeztek más lakók, mégpedig romák. Jelenleg a 331 fős lakosságnak már a 75 százaléka cigány származású. Ebből fakadó speciális problémák viszont nincsenek a faluban, állítja a polgármester. Egyedül a munkanélküliek nagy száma jelent gondot. A faluban pillanatnyilag 48 munkanélkülit tartanak nyilván, szinte kivétel nélkül romák. Általában mindenhol ők az elsők, akik felmondást kapnak, így van ez a Bátkai Állami Gazdaságban és a környék más üzemeiben is.- Ez a probléma viszont meghaladja az erőnket - mondja Lukács Zoltán. - Munkát ugyan még tudnánk nekik adni, de nincs rá pénz. Mert abból a kis összegből, amit a falu kapott (36 000 korona nem célirányos dotációról van szó) és ami a bevételekből befolyik (évi 175 000 korona) mi nagyobb beruházásokba nem kezdhetünk. Pedig lenne mit csinálni! Ez a falu a múltban is elesett sok mindentől, de most sincs rá sok remény, hogy az elmaradásunkat behozzuk. A kultúrházat kellene körülkeríteni, szociális helyiséggel bővíteni, a papiak és a templom is felújításra szorul, megoldatlan a csatornázás, a vízvezeték. A falun keresztül folyik a Téski- patak, tisztítani kellene, hiszen már szinte kidagad belőle a sár, a határban található mocsarakat fel kellene tölteni, mert nyáron itt elviselhetetlen a bűz. A környéket tavaly második osztályú természetvédelmi területnek nyilvánították, mivel innen táplálkoznak a csízi gyógyfürdő forrásai. Azt hiszi, számít ez valamit? Hiába kérünk, könyörgünk, süket fülekre falálunk. Ej, most is csak azok a községek, kapnak segítséget, amelyeknek van oda- fönn „keresztapjuk“ - legyint keserűen a polgármester. Ilyen viszonyok mellett igazán nem lehet csodálni, ha a faluból elmenekültek a fiatalok. A jelenlegi állapotokat tükrözi az iskola összetétele is. A két osztály negyven tanulója közül 36 cigány, tudom meg az iskola igazgatójától, Anderkó Lászlótól. A négy nem cigány közül is kettő az ő unokája, akiket naponta hord magával a mintegy húsz kilométerre lévő Otrokocs- ból. Ők javítják meg némiképp a statisztikát a kisiskolán, ahol visszaemlékezései szerint az eltelt tíz év alatt összesen nem volt több öt nem cigány tanulónál. Ennek ellenére Anderkó igazgató úr és kolléganői, Kovács Istvánná és Gecse Zoltánná mindent elkövetnek azért, hogy a gyerekek legalább írni, olvasni és számolni megtanuljanak. Körülbelül ugyanez a helyzet az óvodában is, ahová huszonegy gyerek jár több-kevesebb rendszerességgel. A falu lakóinak szociális körülményei nagyon szépen lemérhetők a gyerekeken. Az öltözködésből, a viselkedésből, az előmenetelből könnyen lehet következtetni a családi háttérre.- A múltban - meséli az isko- . la igazgatója - a gyerekek, a szülők is aktívabbak voltak. Színdarabokat tanultunk be, jártuk a környéket, kirándulni is eljutottunk. Ma már ez lehetetlen. Ott, ahol a szülők nagy része munkanélküli vagy szociális segélyből él, nehéz bármilyen akciót szervezni.- Ezért stagnál a kulturális élet is - teszi hozzá a polgármester. — A Csemadok nem működik, a fiatalok nem törik magukat, meg nem is igénylik. így aztán a gyönyörű kultúrház (egy-két diszkót leszámítva) egész évben üresen áll. Van könyvtárunk, de azt is át kell alakítani, mert tele van szocialista irodalommal meg „klasszikusokkalSajnos, papunk sincs, Uzapanyitról jár ki naponta a tisztelendő úr, de templomba csak az idősebbek járnak. Lassan már csak ők maradnak. Hetvennyolc nyugdíjasunk van..'. Elszomorít, amit hallok. Akaratlanul is kicsúszik a számon a kérdés: van-e jövője a falunak?- Szeretném hinni, hogy igen - hangzik a válasz. — Mi mindent megteszünk azért, hogy a falu új életre keljen. Szeretnénk megtartani a lakosságot; abban is bízunk, hogy az egykor elköltözőitek visszatalálnak. Vannak lehetőségeink, vannak terveink, csak egyet nem tudunk: pénzt gyártani. Ehhez kellene Baraccának a segítség. És nemcsak Baraccának, hanem még sok-sok apró községnek Dél-Szlovákia-szerte. S. Forgon Szilvia a perbenyíki és a nagykövesdi határátkelőhelyet? Ez a kérdés tavaly óta foglalkoztatja a bodrogközieket és nemcsak őket. Mert nem tudják megérteni: ha a pápa múlt évi magyarországi látogatásakor meg tudták nyitni a két határátkelőt, most miért tartják zárva? Miért kell hosszú kerülőúton Slovenské Nővé Mestónál - Kisújhelyen - átmenniük Sátoraljaújhelyre és újra sok kilométert feleslegesen megtenniük, hogy rokoni látogatásaik alkalmával a Bodrogköz Magyarországhoz tartozó falvaiba látogathassanak. A választ először az első illetékes szervnél, a Tőketerebesi Járási Hivatalban kerestem. Elsősorban az érdekelt, hogy a járási hivatal saját ügyének tekinti-e a terület lakóinak kérelmét, illetve követelését? FRANTI- SEK KISTY mérnöktől, a járási hivatal elöljárójától kértem felvilágosítást. A környék falvait járva többen is figyelmeztettek, hogy a járás vezetőjével magyarul is beszélhetek. Elmosolyodva azonnal magyarra fordította a szót.- Anyám Sárosról származik, apám Nagytoronyáról, mind a ketten beszélnek magyarul. Én is megtanultam. A mi vidékünkön sok a szlovák-magyar vegyesházasság. Természetesnek tartom, hogy magyarul beszélek. Együtt élünk, szót kell értenünk egymással...- A két bodrogközi határátkelőhely ügyében a járási hivatal kérelmét még a múlt év novemberében eljuttattuk a Szlovák Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak minisztériumába. Hivatalos választ még nem kaptunk, de nem hivatalosan hallottam, hogy talán júniusban megnyitják a perbenyíki és a nagykövesdi határátkelőt. December végén Sátoraljaújhely polgármesterével is tárgyaltam, hogy a polgárok kérésére Slovenské Nővé Mesto és Sátoraljaújhely között mielőbb megnyithatnánk a gyalogos átkelőhelyet is. Ezt a sátoraljaújhelyi polgármester is szükségesnek tartotta. Ök is, mi is kértük az erre vonatkozó engedélyt. Az utóbbi időben azonban olyan értesülést szereztem, mintha a magyar részről lelassult volna az ügy intézése... Nézzük csak, mi szól a perbenyíki határátkelőhely létesítése mellett? Utoljára a Szentatya magyarországi látogatásakor, 1991 augusztusában nyitották meg. Ekkor huszonháromezer ember használta ki ezt a lehetőséget, mert Nagykapos, Királyhelmec, Ágcsernyő s a Nagymihályi járás polgárai, vagyis az egész régió számára sokkal előnyösebb Perbenyík, mint a Slovenské Nővé Mes- to-i határállomás. A becslések szerint a perbenyíki vámhivatalt hetente háromezren vennék igénybe. S még többen, ha megnyitnák a tervezett határátkelőhelyet Nagyszelmenc s Kárpátukrajna között, mert a szomszédos országból Magyarországra látogatók oda és vissza a perbenyíki útvonalat választanák. A határátkelő- hely csupán 600 méternyire van a községtől. Ha az ott levő régi épületet a hivatalos szervek már nem tartanák megfelelőnek, a község önkormányzata saját költségén oldaná meg a vámosok elhelyezését, s leaszfaltozná az utat. A magyar féllel is megegyeztek: a magyarországiak adnák a villanyáramot, a perbenyíkiek a vízellátást biztosítanák. És mi szól Nagykövesd mellett? A magyar fél hárommillió forintos befektetéssel építi az új vámhivatalt, most májusban fejezik be a munkálatokat. Nagykövesd együttműködési egyezményt kötött a kb. két kilométernyire fekvő magyarországi faluval, Pácinnal. A nagykövesdiek vállalják Pácinban a szemételhordást, közösen oldanák meg a határválasztó Karcsa folyó szabályozását. A folyó mentén turistabázist építenének ki. A turisták számára vonzó a pácini kastélymúzeum, a mi térfelünkön a várrom. A magyarországi határközség varrodájában a nagykövesdieknek több munkahelyet biztosítanának. A pácini iskolában viszont nagy a hiány az idegen nyelveket oktató pedagógusokból, ebben mi segítenénk. Szükség esetén a nagykövesdi tűzoltók robognának Pácinba, mert a hozzájuk legközelebb található tűzoltók csak a tizenhét kilométernyire fekvő Szalka- letkésröl indulhatnának el, s míg a faluba érnének, minden a tűz martalékává válna. Végkövetkeztetésként ezt vonja le Frantisek Kisty:-A járási hivatal mindkét határátkelőhely létesítését indokoltnak tartja, a perbenyíkit az egész régió számára, a nagykövesdit a kiterjedt rokoni és a jószomszédi kapcsolatok miatt! Kíváncsi voltam, igaz-e, amit a Tőketerebesi Járási Hivatal elöljárója nem hivatalosan hallott: talán júniusban megnyitják a két határátkelő- helyet. A Szlovák Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak pozsonyi minisztériumában az ügyintéző Jana Tomková tájékoztatott:- Döntés még nem született. A terebesiek kérelmét megfelelő megindoklással azonnal továbbítottuk a belügyminisztériumba. A döntő szót nem is a szlovák belügyminisztérium, hanem a szövetségi mondja ki. A halogatásban közrejátszanak a pénzügyi problémák, a vámosok fizetése stb. Ha a nemzetközi kapcsolatok minisztériumának felelős dolgozója bosszankodik a bonyodalmas, hosszadalmas ügyintézés miatt, mennyire bosszanthatja ez a kelet-szlovákiai régió lakosait?! P. B. REMÉLJÜK. A TERVEZETT KÉT ÁTKELŐHELYEN HAMAROSAN MEGINDUL A NORMÁLIS HA TÁRFORGALOM (ŐSTK felvétel) 6 1992. IV. 24. Méry Gábor illusztrációs felvétele
