Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-10 / 2. szám
jra vaíjúcsa- ;tt. irkáitak a jé- bármelyikük Időről időre tlanul össze- s csőrüket ián a jégbe ;uk tompán fölött, majd írük alól var- idtek a jég- bra csak reüt el ... Védett. Erős ro- ilték a köny- atták a leve- a néma buciaszok növeéles kiáltás yta a varjak, laszképződés ütött a jégre, ¡zott és el- ipat hangos kíséretében dett és széli- Szamkó ko- codott, közideje észre- akat, melye- vájt a jégbe. [ a második mkó végre zódott. Füle Dzta, honnan irányába. 11 a hatalmas ;rgődő testet i megpróbál- :g szélét, de :gendő ereje, yedén, csen- mkónak alig vetni magát, eléri kinyúj- klót. De mar- i többi olyan húzza a testet változtat, úszós szélén i lány, Ivette ál fogva fel- ógatja... Az- i téríti. Látja, :n, dideregve csak azután mét. Gyors og, de szem- Tán az éles útó fehér hó ja a pupillá- , miután egy n kikukucs- mét. őszinte benne, dt ki belőle jémberedett, lsen beleka- kabátgalléríyugalommal rámosolyog. >adt kezét si- suttogja 1! - Szamkó- sókot nyom. ízódik tőle, ib rémülettel a nővérem? ;onyka, éles. megmereve- íákolás — az nátha jele eszültségén. érdi Szamkó 1! - jajdul fel írtetlenkedik- mutat resz- í felé. Arca íl a félelem- íl. - Danusa,- Elsőnek fulladt, bele- s öntudatla- neggémbereSzamkó ruganyosán felpattant. A lékhez ugrik, belenéz. Igen, valami megvillant odalenn ... Ekkor már rángatózva közelebb kúszik Ivette is, s lenéz a mélybe. Visszahőköl, és felkiált. — Ott van, ott van, láttam! - S már igyekszik is a vízbe, tenyerével a felszínét csapkodja, a víz arcába fröccsen. Ha Szamkó nem ragadná vállon, s nem rántaná vissza, újból elnyelné a lék. — Nem te! Nem te! - kiáltja Szamkó. A lány vinnyog, de szót fogad. Felül a jégen, s figyeli, mit művel... Szamkó leveti bundáját, s a lány felé hajítja: — Vedd fel, különben megfagysz! - parancsolja. A lány kapva-kap a bundán, igyekszik azonnal magára cibál- ni. Kezét a bunda ujjába dug- dossa. Saját ruházata kívülről már megfagyott, s ezeknél a szaggatott, ügyetlen, súrlódó PETER JAROS — Az még várhat! — ellenkezik Szamkó. - Még nem biztos, hogy nyertünk. De ekkor már Danusa megmozdul. Keze megrándul, szemhéja megrebben, szeme félig kinyílik. Ügy tűnik, felül, aztán újból hátrahanyatlik. Fekve marad, de a szeme ébredezik. A szemhéjak minden parányi iz- mocskájában erő vibrál. A vér hozta oda. Feje megmozdul, szeme tágra nyílik, fölragyog. Erős köhögés rázza a mellét, torka megfeszül, szája megnyílik. A roham nem tart soká. A lány még csuklik, de már teljesen magához tért. Hitetlenül tapogatózik. Tekintete Szamkóra téved. Felsóhajt, felsikolt: - Élek? — kérdi. — Élsz! — válaszolja Szamkó, s rámosolyog.-Te húztál ki? - kérdi tovább. Szamkó igenlően bólint.- Óh, kedvesem! rebegi Danusa, s megragadja Szamkó kezét, az arcához szorítja. Szeme sarkában kövér könnycseppek jelennek meg.- Ne sírj, már minden rendben! - vigasztalja Szamkó. Szamkón a fáradtság. Elcsigázva helyet foglal a kemenceajtónál, helyesebben kidöntött fa módjára rázuhan a székre, s habár a tűz vörös fénye körülnyaldossa, a foga újból vacogni kezd. A két lányon még rajta a csonttá fagyott vizes ruha, mégsem rázza őket ennyire a hideglelés. A háta mögé kerülnek.- Vacog a fogad, de a homlokod forró - állapítja meg Ivette, s gondosan tapogatja, hol itt, hol ott.- A kezed meggémberedett a hidegtől - szólal meg Danusa.- Szegénykém, egészen legyengültél.- Az istenért! Még csak az hiányzik, hogy belázasodj! — aggodalmaskodik Ivette. — Itt kell maradnod nálunk, átmelegedned az ágyban...- Már főzöm is a jó forró teát- ajánlja Danusa. - De előbb le kell vetkőznöd, az egész tested átfagyott a ruha alatt... S a fürge ujjak máris kigombolták kabátját, ingét, nadrágját. Tündér módra körültáncolják, és Szamkó csakhamar mezítelenül áll a szoba közepén. Néhány pillanatig elölről s hátulról jól AHÜVEÍfK y ^ Jwmo mozdulatoknál gyenge recse- gést-ropogást hallat. Itt-ott fel- jajdul, talán a csodálkozástól, talán a fájdalomtól. A szél süvít, a hideg fokozódik, a hóbuckák növekednek. Szamkó nem rest. Cselekszik. Báránybőr kucsmája a jégen puffan, s hamarosan a ködmön, szvetter, ing, nadrág, alsógatya, csizma, és gyapjúzokni is követik. Mezítelenül, mezítláb áll a jégen, teste összerándul, így védekezik a hideg ellen. Ivette felsikolt. Szája tátva marad, foga, ajka nedvesen csillog. Szamkó egy pillanatig még habozik, azután hangos csobba- nással a vízbe veti magát. A lány ismét a lék szélére csúszik, s figyeli, hogyan próbálja a férfi kihalászni a nővérét. Lám, már rátalált, két kezével megragadja. Erős lábmozdulatokkal a felszín felé löki magát, s a másik testet. A víz teteje fodrosodik, s egyszerre két fej jelenik meg: Szamkóé és Danusáé. Ivette örömmel vegyülő félelemmel felkiált. Danusa mozdulatlan teste elterül a jégen. Szamkó is kimászik a vízből, s mielőtt melléje térdelne, néhány fejmozdulattal kirázza a hajából a vízcseppe- ket. Különben ugyanúgy jár el, mint az előbb. Először megszabadítja Danu- sát a megivott víztől, azután a szívét dörzsölik, s mesterséges légzést alkalmaznak. Öt perc sem telik el, amikor éledni kezd. Levegő után kapkod, be- és kilé- legzi. Sápadt arca pirosodik, érverése gyorsul. Szemhéja megrebben. Az öntudatlan állapot egy pillanatig még tart, közben Szamkó változatlanul meztelen. Hajában megfagytak a víz- cseppek.- Föl kellene öltöznöd! - szól rá Ivette.-Te meztelen vagy? — veszi őt szemügyre Danusa. — Nem fázol?- Nem!-Öltözz fel! - súgja Ivette. — Kérlek szépen, öltözz fel... A két nővér egymásra pillant.- Úgy örülök, Danuska! — mondja Ivette. — Ha ő nincs, mindketten ottveszünk a jég alatt!-Te is?... hitetlenkedik Danusa.-Én is... — feleli Ivette. — Megpróbáltalak kihúzni. — Ne beszéljetek, ne beszéljetek erről! — szakítja őket félbe Szamkó, és jókedvűen kacag. Csak ezután kezdődik a fogva- cogás, hideglelés. Ruhái után nyúl, és sietve öltözik. A testvérek figyelik, hol az egyik, hol a másik nyújt át neki egy-egy ruhadarabot. — S most aztán haza, de futva! — parancsolja Szamkó. — Háromszáz méter a falu. Ki kell bírnotok... Csak nagy nehezen áll lábra a két nővér. Szamkó felsegíti őket, támogatja. Azután közéjük ékeli magát, karonragadja őket, s húzza a házak irányába. Nehézkesen, fáradtan lépkednek. De mennek. Már elhagyták a jeget, rátértek az útra, szembenéznek a széllel. Gyakran megpihennek, lihegnek, reszketnek a hidegtől. Néha megfordulnak, s gyűlölettel tekintenek vissza a lék felé. Nem látnak mást, mint egy károgó varjúcsapatot, mely éppen leszállni készül. Csakhamar otthon vannak a melegben. Habár a két nő egyedül lakik, a házacskában ég a tűz. Amint kinyitják a pitvarajtót, párafelhő csapódik ki rajta, s azonnal megfagy a hidegben. A konyhában, a meleg kemence mellett hirtelen erőt vesz szemügyre veszik, pár percig dörzsölgetik a bőrét, de amikor a hideglelés így sem szűnik, a széles ágyhoz tuszkolják, s befektetik a dunyha alá. Mindjárt jobban érzi magát, sőt, rájuk mosolyog. — S ti ketten nem öltöztök át? — kérdi. — Hiszen csuromvizesek vagytok, megfáztok... Meglepődve felkiáltanak, mintha csak most vették volna észre, aztán csengő hangon kacagnak, és sebbel-lobbal ledobják ruháikat. Szamkó a dunyhát egészen az orráig húzva, jókora ijedtséggel figyeli őket. Amikor az utolsó darab fehérnemű is lehullik róluk, már alig lélegzik. Szeme zavaros, kidülled a visz- szafojtott lélegzettől.-Engedd meg, hogy fölmelegedjünk nálad! - kiált fel hangosan Ivette. S mielőtt Szamkó felocsúdna, a két nővér két oldalról közre fogja a dunyha alatt. Simogatják, hozzá bújnak. Illatos leheletük melegíti hónalját, fülét. Hajába túrnak, vihognak. S habár Szam- kót az előbb még a hideg rázta, most elönti a forróság. A forróság nem szűnik, parázzsá válik, valami felforr benne, izmait simogatja, ruganyossá teszi. Úgy érzi, mintha egy titokzatos erő feszítené, röpítené a magasba. Színtiszta jóság és bizonyosság keríti hatalmába. Ebben a pillanatban hajlandó volna levágatni az ujját, leharaptatni a fülét, kiszaggattatni a haját, s még csak fájdalmat sem érezne. Két különböző női tenyér simogatja bőrét, borzolja apró pihéit. — Szeretlek, szeretlek! — súgja fülébe az egyik oldalról az egyik, a másikról a másik. - Szeretlek, szeretlek! — ismétlik mindketten szüntelenül, s egyre szorosabban bújnak hozzá. Szamkó egész teste megfeszül. így próbál uralkodni magán, hogy kibírjon, elviselhessen ennyi gyönyörűséget. A gyönyör és a boldogság borotvaélesen hasít agyába, és onnan már fájdalommentesen megtölti minden porcikáját.- Nékem több jogom van Slamkóhoz - szólal meg Ivette.- Elsőnek engem mentett meg. Szeretem, s tudd meg, hogy ő az enyém, teljes egészében az enyém!- Nem igaz! - kiáltja Danusa.- Nekem még több jogom van, mert engem akkor húzott ki, amikor már majdnem megfulladtam. S én jobban, sokkal jobban szeretem...- Te?! - fenyegeti meg Ivette.- Nem félek tőled, te, te, te...- tör ki Danusa. A két nővér kiugrik az ágyból. A szoba kellős közepén verekednek. Egymás karját cibálják. Egymás vállába mélyesztik fogukat. Arcuk, kezük, lábuk sem kerüli el a harapásokat. S ha egyikük egy pillanatra nem elég az önvédelemben, a másik azonnal képen törli. Visítanak, sikon- ganak, jajgatnak, nyögnek, istent hívják segítségül és bőgnek. Rugdossák egymást, tépik egymás fülét, megpróbálják kitördelni egymás ujjait. Szamkó felül az ágyban, s csodálkozva figyeli őket. Régen elfelejtette, hogy valaha is fázott. Elfogódottan bámulja a zenebonát. De amikor a zűrzavar, lárma tovább tart, s csak nem szűnik, ő is jelt ad magáról.- Elég már! Most aztán elég legyen! - kiált rá a két nőre dörgő hangon. A nők megrettennek, megijednek, elhúzódik egyik a másiktól, abbahagyják a verekedést. Mezítelen mozdulatlanságba merevednek.-Teát ígértetek... Hol van?- bődül rájuk ismételten Szamkó. - A tűzre is rakni kell, tisztára kialszik, kezd hideg lenni! A nők alázatosan elvonulnak a szoba különböző sarkaiba. Sietve magukra kapkodják a ruháikat. Az egyik már főzi is a teát, a másik a tüzet élesztgeti. De nem szűnnek meg csúnyán méregetni egymást. Csak akkor mosolyodnak el, ha Szamkóra téved pillantásuk. Szamkó zavarban van. Mindkettő mosolyára mosollyal válaszol, s tán már szégyelli is előbbi kifakadását. Összekuporodik a dunyha alatt, s arcán az elszántság arról árulkodik, hogy várakozó álláspontra helyezkedett. Az a legrosszabb, hogy közben sötétedik... Az ágyhoz Ivette közelít. Virágos tálcán hozza Szamkónak a csészében illatozó, gőzölgő teát. A teaillattól összefut szájában a nyál, s arra kényszeríti Szamkót, hogy felüljön, s kinyújtsa kezét.- Igyál, kedvesem, igyál, igyál! - kínálja Ivette, s tálcástól nyújtja a csészét. Miközben Szamkó jóízűen szürcsöl, a lány vágyakozva simogatja a vállát, kaiját. Itt-ott egy kevéske tea kiloccsan a tálcára. Ekkor Danusa is közelebb jön, a másik oldalról közelíti meg az ágyat, odalép hozzá, s kinyújtja mindkét kezét Szamkó után.- Hagyod békén! - fúj rá Ivetté. — Nem látod, hogy iszik, hogy kúrálja magát!? Eredj, hozz fát, elfogyott. Es töltsd meg a szenestartályt, nem fogunk itt hidegben ücsörögni...- Ezt jól kifundáltad! — fenyegeti meg nővérét Danusa. Csúnya pillantást küld felé, majd megfordul, kimegy a konyhába, s csakhamar behallani, amjnt a szeneskupával, lapáttal zörögve az udvarra igyekszik. Ivette mintha csak erre várt volna. Könnyedén kiveszi Szamkó kezéből a tálcát a félig kiivott teáscsészével, és ráhelyezi az éjjeliszekrényre. Rámosolyog Szamkóra, s hófehér fogát élesen vállába mélyeszti. Egy pillanatra kivillan a szétgombolt pongyola alól a lány telt, habfehér teste, s mielőtt Szamkó meg- nyikkanhatna, Ivette már ott hánykódik mellette a mozgó dunyha alatt: — Szeress, szeress, fojts meg a szerelmeddel! Szerencsére a konyhából ajtócsapás hallatszik, s nyomban utána a nehéz, teli szeneskupa földet érésének zaja.- Eh, a szuka, épp most kellett visszatérnie! — tört ki gyűlölködve Ivette, és kiugrik az ágyból. — Úgy szaglászik utánam, mintha a feleséged, vagy az anyám volna! A szobába nevetve berobban Danusa. Vidám és kócos, arcát pirosra csípte a fagy. — Óh, ha tudnátok, milyen rossz idő van! - kezdi. - A kutyát sem lenne szívem kizavarni. Számodra, hugicám — folytatja — át kell adnom egy üzenetet... Az öreg Poctuckáné a kútnál vár rád. Szokása szerint valami titkot akar rádbízni... De csak rád! — Járna úgy, ahogy én kívánom! - zsörtölődik Ivette. Mezítelen lábára felrántja botosát, s csak úgy, pongyolában kiszalad. Danusa az ágynál terem. Szamkóra mosolyog, majd szégyenkezve a dunyha csücske után nyúl. Azután fölbátorodik.:- Szoríts erősen, szoríts magadhoz, ölelj át! - könyörög, s erősen öleli a férfit. Szamkó erőlködik, megpróbál kicsúszni az ölelésből, de Danusa két karja csak az ajtó nyikorgására engedi el.- Ilyen hamar visszatért? — hitetlenkedik Danusa. - Na, várj csak, majd én megmutatom neki, a pincébe zárom... — fogja magát és kirohan a konyhába. Szamkó sem volt rest. Amíg a nővérek egymást cibálták, átkozták, hajukat tépték, jajgattak, s nyögtek a fájdalomtól, addig ő kutyafuttában felkapkodta ruháit, kinyitotta az ablakot, s a jó meleg dunyha alól, a jó meleg szobából egyszeriben kicsöppent a farkasordító fagyra. Olyan hideg volt, hogy a lélegzete is elakadt. Levegő után kapkodott, megtántoro- dott, mert elszédült, de hamarosan összeszedte magát, s futott hazafelé... Alig távolodott el száz méternyire, amikor utolérte a nők si- kongása. A nővérek a ház nyitott ajtajában álltak, s öklüket rázva fenyegetőztek. Még egyszer visszafordult, s látta, hogy utána eredtek. — Hová rohansz? — állította meg az iskola előtt az öreg Gra- no. — Mi történt? Valami érdekes?- Ugyan, semmi, semmi, öregapám! - intett gondterhelten. — Csak olyan hideg van, mint a mennyországban... Pedig én jobban szeretnék reggel a tüzes pokolban felébredni! S még nagyobb iramban folytatta a menekülést. De minél szaporábban kapkodta a lábát, annál kevésbé hitte, hogy futásának értelme van. Végül lassított, megállt. Nem fordult vissza. Várakozott... Most, ezen a télen jött rá először arra, hogy talpa alatt éppúgy csikorog a fagyos hó, mint nyáron fogai alatt a szőrös cserebogarak. Ardamica Ferenc fordítása
