Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-04-17 / 16. szám
hogy a Nap-leányok fürdés után csónakba ültek, és kimentek messze a nyílt tengerre, a legkisebbiknek eszébe jutott, hogy a parton, egy tölgyfaágon felejtette aranykoszorúját. Nélküle nem mert hazamenni, s könyörgött a testvéreinek, hogy evezzenek vissza. Ám azok azt mondták, hogy nagyon fáradtak, mielőbb szeretnének lepihenni, s ha a húguk málészájú, menjen vissza egyedül a partra, várja ott meg őket, míg újra eljönnek pihenni. A lány kiúszott a partra, de a tölgyfaágon nem látta koszorúját. A fa alatt pedig egy szép, fekete hajú, kék szemű legény állt. Karját a Nap-leány felé nyújtotta, átölelte, s aranyméhek mézénél édesebb szavakat mondott:- Maradj velem örökre, szeretni fogjuk egymást, és soha el nem válunk - súgta és csókolgatta, becézte, s kérte, legyen a felesége.- Hogy maradjak a földön? Itt sötétek és hidegek az éjszakák. Otthon aranypalotában lakom, mennyezetén gyémántcsillagok ragyognak, nappal aranyszálakat fonok, este meg a tengerben fürdőm. Ünnepnapokon a Holdfiúkkal táncolok, és ezüstméne- ken lovagolunk. Milyen életet ígérhetsz te nekem a földön? - kérdezte.- Harmatos reggeleket ígérek neked, a madarak énekét és a fák susogását. Munkával teli napokat adok és édes esti kielégülést. Éjjel pedig ölelésem hevíti majd föl a véred - válaszolta a Föld fia.- Taníts meg a földi gyönyörökre, és akkor majd döntök, nálad maradok-e, vagy visszatérek hazámba! — mondta a Napleány. A Föld-fia a folyóhoz vezette, ahol virágzott a fagyai, és csattogtak a fülemülék.- Hallottál-e valaha ilyen csodálatos éneket? - kérdezte.- Sohasem - ismerte be a Napleány.- Hallottad-e, hogy morajlik a tengerbe siető folyó? Érezted-e a fagyai illatát? Tudod-e, milyen a szerelem?- Te vagy a szerelmem, veled maradok - ígérte a Nap lánya, és a Föld fia bevezette egy kamrába, ahol a lány meglátta koszorúját egy szegen. Másnap reggel hiába hívta haza leányát a Nap, hasztalan fiANNA SAKSB A napraforgó gyelmeztette, hogy milyen nehéz sors vár rá az idegen földön. A leány makacsul megtagadta a visszatérést, mert a földi élet sokkal szebbnek tűnt előtte, mint a Nap birodalmában, ahol már ráunt arra, hogy egyre csak a rokka mellett rostokoljon. Itt virágzott a fagyai, csobogtak a folyók, és csattogtak a fülemülék. Küldje ide kelengyéjét a Nap, és akkor megüli a lakodalmát a Föld fiával. — Én a Föld fiát nem szeretem, de neked meg nem tilthatom. Csak arra kérlek, ne vesd meg hazádat! S mi lesz, ha hazavágyódsz? - kérdezte a Nap, és összehúzta a felhő függönyt, jeléül annak, hogy lányával beszédét befejezte.- Nem könyörgök azért, hogy visszamehessek! - kiáltotta büszkén a legkisebb Nap-leány, Megülték a lakodalmat, és Föld-anyó azt mondta, ideje menyének munkához látnia. Vigyázzon a kertben a méhekre, hiszen az ilyen fehér kezű leány más munkával nem tud megbirkózni. A Nap-leány azután naphosz- szat ott álldogált a kert közepén, és őrizte a méheket, nehogy idegen kaptárba tévedjenek. Teltek a napok, olyan egyhangúak voltak, mint a méhzümmögés. Hová lettek a merész vágtatások az ezüstméneken, a vidám táncok a Hold fiaival, a tengeri csónakázások nővéreivel? Az eke elé fogott lovak alig húzták a lábukat, és férje, a munkától kifáradva, nem becézte többé. — Hozz fagyait a folyótól! — kérte egyszer a Nap leánya. — A fagyai nem virágzik örökké - válaszolta haragosan a Föld fia. — Menjünk, hallgassuk meg a fülemüle énekét! — A fülemüle nem dalol örökké. — Hát akkor mi örök? — A munka - felelte a Föld fia, és kaszáját fogva, kiment a rétre. A Nap-leány újra magára maradt. Úgy vágyakozott hazája után, hogy büszkeségét elfeledte, s fejét a Nap felé fordítva, így könyörgött. — Napocska, kedves Napocska, hallgass meg! Hazavágyom. Álmaimban gyermekkorom ösvényeit látom, hallom nővéreim rokkájának pergését. Bocsáss meg, és vigyél vissza magadhoz! A Nap hallgatott. — Napocska, talán nem érzed, hogy leányod milyen boldogtalan az idegen földön? Hívj magadhoz, s ha nem lehetek a leányod, a szolgálód leszek. — Túl sokáig maradtál az idegen földön, olyan sokáig, hogy lábad belegyökerezett. Már nem tudok segíteni rajtad - felelte a Nap, és eltakarta fehér felhő-, kendőjével. A lány kezére kristályok peregtek - a Nap könnyei. A legkisebb leány próbálta megmozdítani a lábát, de a Föld erősen tartotta. így hát a földön maradt, virággá változott, mely hazájába vágyakozva, mindig a Nap felé fordul. Hát ezért hívjuk ezt a virágot napraforgónak. Bán Péter fordítása Húsvéti magyar népköltés Jó reggelt, jó reggelt, Kedves liliomszál, Megöntözlek rózsavízzel, Hogy ne hervadozzál. Kerek erdőn jártam, Piros tojást láttam, Bárány húzta rengő kocsin, Mindjárt ideszálltam. Nesze hát rózsavíz, Gyöngyöm, gyöngyvirágom, Hol a tojás, piros tojás, Tarisznyámba várom. 1. 2. 3. 4. 5. e_ 7. 8. 9. 10.jí !.. 8 Ï 8 *■ ' . • L. HÚSVÉTI KÍVÁNSÁG Függőleges: 1. A vízben oldott anyagok kicsapódásából keletkezett szilárd réteg (lerakódás az edény stb. falán), 2. Női név, Kosztolányi Dezső egyik szép versének címe is, 3, A lóval rokon afrikai állat, 4. Nyakba akasztható kendőféle, de ez a neve a horgászatban használt egyik eszköznek Is, 5. Megszabott díj, 6. Kőzetek elmállásából keletkezett, parányi szemcsék gyűjtőneve, 7. Másolatokat, kimutatásokat készítő tisztviselő, 8. Romániában eredő folyó, Szeged közelében találkozik a Tiszával, 9. Horvátországi város magyar neve, mely az utóbbi hónapokban gyakran szerepel a híradásokban, 10. Savanykás leveleiért termesztett, vadon is termő évelő növény, 11. Ilyen méz is van. Vízszintes I: Ezt kívánjuk a lányoknak, illetve a fiúknak. Vagyis... Készítette: B. A. MEGFEJTÉS Az április 3-ai számunkban közölt feladat megfejtése: Jókai, Thália (Komárom, Kassa). Nyertesek: Fazekas László, Szepsi; Szűri Szilvia, Dunamocs; Bózsing Csaba, Vízkelet; Furik Attila, Királyhelmec; Kemencky Beáta, Őrsújfalu. X Százötven évvel ezelőtt született KARL MILLÖCKER osztrák zeneszerző. Rejtvényünk fő soraiban öt ismeri operettjének címe található. Megfejtésként ezt kell beküldeni szerkesztőségünk címére (Redakcia ÚJ SZÓ, Martanovicova 25., 819 15 Bratisla- va) legkésőbb április 22-ig. A borítékra vagy levelezőlapra feltétlenül írják rá a „KERESZTREJTVÉNY" jeligét. A helyes megfejtők közül hárman 300-300 korona pénzjutalomban részesülnek (sorsolással). A nyereményeket postán küldjük el. Készítette: LŐRINCZ LÁSZLÓ Az április 3-án közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „Laterna magica, Vad vizek, Szekerek balladája. Földközelben." 300 koronát nyertek: Ádám Andrea, Kassa; Boros Csaba, Fülek; Szudár Júlia. Nagygéres. 1 1992. IV. 17.
