Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-04-03 / 14. szám
1. A Poloska utca 13. fogalma a parlament mindkét házába betört, mint a Michelangelo vírus a számító- központok világhálózatába. Egy időben úgy tűnt fel, hogy a vész kormánypárti és ellenzéki honatyák szí- ne-javát letarolja. Különösen a fiatalabb - negyvenes - képviselőkkel szemben volt kíméletlen, de néhány korosabb honatyát is megtámadott, minek következtében a tiszteletre méltó politikusok szélütéshez hasonló tüneteket mutattak. Némelyeknek megbénult a nyelve s szólásképtelenné vált, másoknak megmerevedett a jobb karja, mellyel szavaztak. De olyan is akadt közöttük, aki színvak lett, a zöldet vörösnek látta s barnának a fehéret, a sötétben pedig minden tehenet feketének. Volt időszak, amikor úgy tűnt fel, hogy amennyiben valami magasan székelő erő vagy jótékony erkölcsi hatalom közbe nem lép, ki kell írni az idő előtti választásokat, mert határozatképtelenné válhat a parlament. S a köztársaság kormányozha- tatlan lehet, bomlasztó irányítási káosz indul és tombolni kezd a legelké- pesztőbb törvénytelenség. Talán még az államszövetség is széthull, mint nyári zápor után a felbomló szivárvány! A nagy horderejű események középpontjában Mártonka Lajos állt. Ő volt a háttér, amely a káosz erőit útjukra indította. Ezen férfiú a pártállam idején, a legfejlettebb totalitásban házmester volt a Poloska utca 13. számú panelházban. 2. A nevezetes ház tizenharmadik emeletén dupla garzonlakás foglalt helyet, amely állandóan üresen állt. Úgy bizony! Bár, gondolnánk, ez szinte hihetetlen. A megalázó lakásínség kellős közepén üres lakás a városközpontban? így igaz! Mártonka Lajos házmesternek tudomása volt a lakás állagáról. Törvényes tulajdonosát is ismerte. A főbérlő egy értelmiségi típusú, sőt tudós külsejű, szemüveges fiatal férfi, annak idején meglátogatta a házmestert és udvariasan bemutatkozott. Szipós Egonnak hívják, foglalkozása véleménykutató és lélekbúvár, egyébként nagyon elfoglalt ember. Kicsiny lakását szépen berendezte, nyájas legényszállás lett belőle, mely minden szerényebb igényt kielégíthet. Színvonal feletti pompára azonban láthatóan nem tellett neki. A szerény, igyekvő fiatalember alig tartózkodott otthon, állandóan az emberek véleményét és lelki megnyilvánulásait kutatta. Aztán váratlanul bejelentette, hogy meghatározatlan időre - előre láthatóan évekre - külföldi tanulmányútra indul és lakáskulcsát Mártonka Lajosra bízza. Mégpedig azon célból, hogy váratlan drámai, esemény - tűzvész, árvíz, csótányinvázió vagy kolerajárvány — esetén bejusson a lakásba és mentse, ami menthető. Azután Szipós Egon többé nem mutatkozott. A házmester jó eszű, üzleti érzékkel is rendelkező férfi. Megtekintette Szipós Egon kéglijét és kiválóan alkalmasnak találta, hogy szerető szívek és érzelmi vonzások találkozásának a színhelye legyen. Kezdetben jó ismerőseinek, majd azok jó ismerőseinek adta ki egy-egy éjszakára a lakást. Volt, aki Szipós Egonra hivatkozott, mások csak jöttek, a kéglit jó szívvel és alig számottevő hálapénz fejében megkaphatták. Persze, hogy ne álljon kihasználatlanul! A találékony házmester első ügyfele egy lázasszemű, halvány ifjú lett, aki a társadalom nyűgeiben vergődve, állandóan a totális béklyókkal hadakozott és a társadalmi megkötöttségek ellen folyamatosan tiltakozott. A vendéglátó lakásba egy külföldi újságírónővel vonult fel - talán angol lehetett -, reprezentáns interjú céljából. A feltűnően csinos presselady a honi disszidensek életét tanulmányozta abban az időben, és módfelett tetszett neki a jóképű ellenálló. Talán úgy gondolta, hogy előnyös lehet számára, ha bizalmas helyzetekben is tanulmányozza a természetét. Biztosítékul a házmester mindössze az ifjú személyi igazolványát kérte el, s ezen szokását később is megtartotta. A hálapénz összegéről nem szólt. A sáppadt fiatalember - Masculínus Xavér nevezetű - olcsón és kellemesen töltötte az éjszakát a lakásban, bár elképzelhető, hogy az ambiciózus újságírónö a színvonalas riport érdekében, valószínűleg kemény valutában magasabb összeget is fizetett volna a szobáért. A feltételezés azonban nem azonos a valósággal, a történelem nem ismeri el a „mi lett volna, ha?“ kérdését. így történt az eset, nem másképp! Masculínus Xavér visszakapta igazolványát és elégedetten távozott a kégliből. A presselady is elégedettnek tűnt fel, minden jel szerint kiválóra sikeredett az interjú. Ne szaporítsuk azonban feleslegesen a szót! (Még majd azt mondja a szerkesztő, hogy nem fér be az írás a lapba, mert hosszú!) Évek során a duplagarzonban számos párocska éjszakázott. Többnyire fiatalok és türelmetlenek voltak, de időnként néhány higgadt, középkorú férfi is jelentkezett. A házmester elkérte igazolványukat, cserébe kulcsot adott. Simán, minden bonyodalom nélkül folyt a forgalom. S tegyük hozzá: mindenki elégedettségére! A nehéz totális időkben nagyon sokan megfordultak a Poloska utca 13. szám alatt! Egyszer-kétszer - mondhatnánk: minden szökőévben - a lakás tulajdonosa, Szipós Egon is megjelent, magával hozott egy-két barátot, higgadt, fegyelmezett polgárokat, akik soha semminemű problémát nem okoztak a házmesternek. Nyugodt lélekkel állíthatjuk, hogy a saját lakásában Szipós Egon tartózkodott legkevesebbet. A forgalom pedig egyre növekedett. Mártonka Lajostól már aligha kérhettük volna számon, hogy emlékezzen a látogatókra, az alkalmi vendégek kiléte mégsem tűnt el végleges feledésbe! Személyi igazolványaik alapján a házmester egy kockás fedelű iskolai füzetbe - úgynevezett irkába - írta adataikat. Mártonka Lajos tehát pontosan nyilvántartotta a férfiakat. A későbbiek folyamán gondoskodása és előrelátása létfontosságúnak és sorsdöntőnek bizonyult. 3. A jámbor novemberi zendülés győzelme után Szipós Egont elnyelte a föld. A Poloska utca környékén soha többé nem mutatkozott. Mártonka Lajos is alig tudta már emlékezetében visszaidézni a volt háziúr képét. De ez még semmi! Azokban a lármásan kavargó napokban megjelent nála két férfi, igazolványuk szerint az állambiztonsági szervek dolgozói. A megdöbbent házmesterrel szűkszavúan közölték, hogy alapos gyanú van rá, miszerint Szipós Egon egy idegen nagyhatalom hírszerzésének dolgozott. Ezzel kapcsolatban kifejezték azon szándékukat, hogy a duplagarzonban házkutatást tartanak. Az életrevaló, sőt dörzsölt házmester mindenek ellenére törvénytisztelő ember, készségesen átadja a kulcsot a férfiaknak. Nem egészen fél óráig tartózkodtak a tizenharmadik emeleten. A házkutatás gyors, ám alapos lehetett!- Senki nem járt a lakásban a tulajdonos távollétében? - kérdezte elmenőben egyikük, s a másik visszhangként, komoran hozzátette:- Nem kéjeleghetett ott senki?- Ez teljességgel lehetetlen - válaszolta torkában dobogó szívvel a házmester.- S ez a limlom, hogy került oda?- A nyomozó egy selyemharisnyát, rózsaszín nájlonbugyit, egy csillogó rúzsostubust és üres óvszeres dobozt vett elő a zsebéből.- A Saipós női... - dadogta a házmester, s nagy erővel dolgozni kezdtek az önvédelmi reflexei —, aztán... egyszer-kétszer magam is felvittem egy-két kis nőt...! A komor férfiak felemelt mutatóujjukkal vészjóslóan megfenyegették.- Mindent felejtsen el a lakással kapcsolatban! Mintha a kégli nem lenne, nem is létezne! Magasan van, szinte az égben, törülje ki emlékezetéből! Szipós Egon garzonja nincs, megértette?! A kulcsot magukkal vitték. Biztosították Mártonka Lajost, hogy ha kinyitja a száját, őt is magukkal viszik. A házmester ijedtében örök hallgatást fogadott. A férfiak távozása után nagy csend maradt benne, hatalmas csend. A feneketlen némaságban azonban a szíve őrjítő robajjal zakatolt! Később szerényebb, de annál nyugtalanítóbb zajt vélt hallani: mintha a konyhakredenc fiókjában idegesen fészkelődne a pepita fedelű füzet (irka!). Akárha halkan prézs- mitálnának és percegnének benne a nevek, házszámok és utcanevek! A házmester szívére titokzatos balsejtelmek pántja fonódott és vadul összeszorította. A pepita fedelű füzetke alakjában alighanem a végzet bombáját birtokolja! Valóban, a konyhakredencben a balsors kobrája lakik, marása védhetetlen és halálos lehet. Sőt, egy kozmikus rombolóufót rejt a fiók, mely kiszabadulva a világra tör és apokaliptikus pusztulást idéz elő. Mártonka hüledezve bámulta a kredencfiókot, de nem volt ereje kinyitni, nem merte megérinteni a baljós füzetet. 4. A bársonyos változásokat követően a Múlt Vétkeit Feltáró Bizottság- rövidítve MUVÉFEBI - megállapította, hogy a Poloska utca 13. szám alatti duplagarzon az állambiztonsági szolgálat konspirációs helyisége volt. Nyilvántartási jelzése: Poloska 13., fedőneve: Kéjlak. Egyike azon lakásoknak, melyeket a belügy fenntartott és ismeretlen célokra használt. A bizottság tagjai megtekintették a garzont és megtalálták a lehallgató készülék — a „poloska“ - maradványait, illetve nyomait, melyet a két ügynök — emlékszünk rájuk- előzetesen már leszerelt. A helyszíni szemle azonban további eredményekkel is járt! Találtak még női nadrágokat, rúzsos végű cigaretta- csikkeket, számos különféle színű női hajszálat, kölnisüveget, műfogsort és serkentő tablettákat. Azonkívül egy 1987-es zsebnaptárt, nevekkel és telefonszámokkal, sejtelmes feljegyzésekkel és a tulajdonos nevével: Parchant Mirko, okleveles fűtő. (Későbbiek során felmerült a gondolat, hogy a zsebnaptárt az ügynökök hagyhatták a lakásban!) Az összefüggések megértése végett el kell mondanunk, miért keltette fel a MUVÉFEBI figyelmét és gyanúját a lakás! A rendszerváltás előtt történt, hogy a lehallgató központban az ügyeletes tiszt véletlenül bekapcsolta a Poloska 13-at, tehát a Kéjlakot, amelyről különben tudta, hogy üres, nincs üzemben. Nagy meglepetésére a készülékben a következő párbeszédet hallotta:-Tehát a Memorandumot te fogalmaztad, Mucus?- Saját kezűleg, kicsikém!- Kik írták alá rajtad kívül, te hős?- Konopy Pepó, Magor Vlágya, Bumfordi Kádjo és még néhányan, szivi.-Tehát te, vagyis Hábetler Jocó és a többiek. Nyilvánvaló volt, hogy a Kéjlakban Hábetler Jocóval cseveg egy nő. A párbeszéd további része mély sóhajokba, apró sikolyokba és más sustorgó zajokba fúlt, majd elenyészett. Az ügyeletes tiszt feljegyezte a helyszínt, az időpontot és neveket. A nyilvántartásba memorandumügy címen kerültek a adatok. A MUVÉ- FEBU szakemberei megtalálták a feljegyzést a biztonsági szervek irattárában, elemezték azokat és nem kis döbbenettel állapították meg, hogy Konopy, Magor és Bumfordi a parlamentben ül, mint képviselő, Hábetler Jocó pedig nagyon magas, tanácsadói tisztséget tölt be a minisztériumban, ahol a legfőbb államhatalom székel. A Poloska utca 13. szám, a Kéjlak azonban további kínos meglepetésekkel is szolgált. Kiderült, hogy Parchant Mirko okleveles fűtő magas beosztásban a Kastélyban dolgozik, míg a naptárában talált nevek közül többen tekintélyes pártvezetők, bizottsági tagok, képviselők és kormányfőelőadók. De akadt köztük államjogász, frakcióvezető és jó nevű publicista is. A szakemberek a naptárban található, kusza feljegyzéseket is alaposan tanulmányozták és megállapították, hogy furcsa összefüggéseik mögött valami titokzatos gubanc rejlik, melyben mind az illegális törekvések, mind pedig a biztonsági szervek munkájára vonatkozó utalások egyaránt megtalálhatók. A Múlt Vétkeit Feltáró Bizottság szorgalmasan nyomozott és munkája eredményeiről egyelőre mély hallgatásba burkolózott. A szakemberek várták, hogy adott alkalommal feltárhassák a tényeket. Ennek ellenére, ki tudná megmondani, milyen véletlen vagy indiszkréció folytán, a Poloska utca 13. híre bejutott a köztudatba, szóbeszéd tárgya lett, bár senki semmi biztosat nem tudott róla, de mindenDUBA GYULA avagy A végzetes kéjlak ki találgatott, és a Kéjlak szó hallatára az újságírók hegyezni kezdték a fülüket. A MUVEFEBI embereit viszont az döbbentette meg legjobban, hogy az ügyben feltárt szálak és tények mind a kormánykörökhöz, mind pedig az ellenzékhez egyaránt elvezettek. A parlament a bizottság jelentésére várt, hogy a feltárt tényekből levonhassa a megfelelő következtetéseket és megtegye a szükséges intézkedéseket. 5. Amikor a bizottság beszámolt munkájának eredményeiről, az országházban kitört a vihar. A jelentés tizenhárom nevet említett, akik kapcsolatban álltak a múlt rendszer biz- toilsági szerveivel, hét képviselő, két minisztériumi dolgozó és három pártvezető nevét. Az utolsó, tizenharmadik név Parchant Mirkóé volt, aki, mint tudjuk, a Kastélyban töltött be fontos hivatást. A tizenhárom névből tizenegynek - szerencsés szám - köze volt a Poloska uta 13- hoz, bizonyíthatóan ott jártak, legalább egy alkalommal. S miután a lakás minden kétséget kizáróan a belügy szolgálati helyisége volt, a jelenlét egyben az elhárító szervekkel való kapcsolatokat is bizonyította. A hír bombaként robbant politikai életünkben, a lapok teljes terjedelemben közölték az anyagot, és eszmei beállítottságuknak megfelelően kommentálták. Egy baloldali újság ilyen címen írt az esetről nagy, színes riportot: „Parchant Mirkó dia- dalútja a Poloska utcában!“ Egy bulvárlap cikke pedig a következő címet viselte: „Disszidensek, besúgók és rendőrlányok dáridói a Kéjlakban“. Az országházban pedig mind a tizenhárom név tulajdonosa felháborodva tiltakozott és azonnali jogorvoslást követelt. Magor Vlágya és a többiek teljes átvilágításuk elvégzéséért folyamodtak. 6. Mártonka Lajos az újsághírek hatására elhatározta, hogy politikai pályára tér és pepita fedelű irkájával a kezében az események sodrába lép. Ennek azonban még más előzményei is voltak. Masculínus Xavér - nevére emlékszünk, ő volt a Poloska utcában az első látogató - a nagy pártalapítások és mozgalomszervezések idején nem talált magának helyet, szertelen anarchikus természetének semmilyen politikai elképzelés nem felelt meg. O a tiszta erkölcsökért szállt síkra, meg a sze- retetért, világmegváltó akart lenni és bírálta mind a jobb-, mind a baloldalt, de a centrummal sem azonosult. Megalapította a Társadalom Tiszta Tekintete - vagyis a TTT, másképp 3T - elnevezésű mozgalmat és mindenkit megtámadott. Kisded mozgalma csupán őt tudta bejuttatni a parlamentbe, s neve a MUVÉFEBI jelentésében a véletlen folytán nem szerepelt. Nála jelentkezett, bizonyos értelemben szolgálattételre, Mártonka Lajos! Pepita fedelű füzetének a láttán Masculinux Xavér szilaj harci kiáltást hallatott és rohant a mozgalom lapjának, a Smirglinek a szerkesztőségébe. A lap főszerkesztője akkor már Hábetler Jocó volt. Éttől a naptól kezdődően az események rettenetes sebességgel indultak és minden nap újabb, drámai fejleményeket hoztak. A Smirgli közölte Mártonka Lajosnak, mint a pepita füzet tulajdonosának a létezését, és tíz olyan közéleti nevet a füzetből, melyek a politikai életben szerepeltek. Továbbá kilátásba helyezték, hogy minden héten leközölnek újabb tíz nevet. A Smirgli szándékának hallatára a parlament mindkét háza valóságos pánikba esett. A Poloska utca 13. fogalma, mint óriási vámpír, akár egy vérszomjas lidérc röpködött a pompás kupolás termekben: A képviselők között szállóigévé vált a mondás: „Na, ez is a Poloska utcában járhatott!“ Vagy kérdés formájában: „Véletlenül nem a Poloska utca 13. szám alól jöttél?“ Akinek a személyével kapcsolatosan a Poloska utca neve elhangzott, e kezdett és a dott. Masculi nyegető leve társai elhúzó pestisestől, 1 pedig a hús tasztrófákkal Egy népszei dalocskát sze mel, mely a dött: „Van n< pita a színe, nak / benne ■ esetből Szexi 7. Akkor má előtt is nyilv; tonka Lajost nus Xavért Hábetler Joc< Ebben az id Kéjlak-ügy o megoldhatatl; bolt közéletü fiatal drámaír nek ez volt i Martírió Lui< csúfosan me kritika a szer a kommunisi s különben is ta erőtlen, mt siszta mételyl A volt házi je tehát kézi azonban kev< vált, de nem detlenkedett. culínus Xavér vetkező vál a parlamentbi volt elég! Til fel füzetét a Bizottságnak, az irkában M betler Jocó n következtébe két is bedobt. elnökének és jének viselt d a hír. Az ügynek rétéi nőttek, átvették a vil; ték a Smirgli tóit. Masculín ságírónőhöz még a préssé fedné fel, mi kán?! A hőig zott és igazol kor már senl a Poloska utcí is kellett tön pedig világg hogy kutassál rítsen ő fényt zon! Szipós E írt cikket a Sr címen, melyl amellett, hogj szám alatt so ránytól ekkor falai is repede Végül a m nyolult és sz< összefogáskén tonka Lajosní amerikai mi összeget kínál füzetért, mely vánt elhelyez helyen. Márti kapzsiság, mc ságérzetet is i gadta az ajánl lorcai üdülési házmestert, al vissza, dollárj; ra világ körüli indult. A megoldd nemcsak délb ötkor is megk< tikusunk pedi zett, hogy tü megrepedt a ték, a többiek a Kéjlak valói lenné vált vis utca 13. igazi lódi szerepére ha semmi fel r nul fellángolt désbe vész! A MUVÉFí bán fokozott a totalitárius lyek Parchant és Martonka 1 kájánál talál tóbbak!
