Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-03-20 / 12. szám
* Saját sorsuk sem érdekli a vályvölgyi szövetkezeteseket? A mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben az év elején tartják a szokásos zárszámadásokat. Az idei évzárókon azonban nem a múlt évi eredmények és a tervek játszották a főszerepet, hanem az oly sokat vitatott, a szövetkezetek jövője szempontjából annyira fontos ún. transzformációs törvény. Ennek jegyében készült a Vályvölgyi Egységes Földműves-szövetkezet is az esedékes évzáró tagsági gyűlésre. Ám itt a zárszámadó nem egészen úgy zajlott, ahogy azt a vezetőség és az újságíró elképzelte. A program szerint reggel kilenckor kezdték volna a tanácskozást, de még fél tizenegykor a 337 tagból csak 135 ült a kul- túrház termében. Kalas Sándor, a vezetőség egyik tagja keserű iróniával megjegyezte: - Úgy tűnik, csak ennyi embert érdekel a szövetkezet jövője. Ráadásul a tervezett elnökválasztás is veszélybe jutott, mivel a tagsági gyűlés nem volt határozatképes. De ,,lesz, ami lesz“ alapon elmondták a beszámolókat, bár a jelenlevők csak egy része figyelt, amit Szabópál Zoltán, a szövetkezet megbízott elnöke föl is rótt a tagságnak, mondván: - Ha a szövetkezeti tagokat nem érdekli se a munka, se a jövőjük, hogyan akarnak egy új szövetkezetei alapítani? Amikor az emberek szemére vetette, hogy munkaidőben sok alkoholt fogyasztanak, a teremben ülők egy része mosolygott, amikor a szintén gyakori lopásokat emlegette, hallgatói morogtak. Akkor sem figyeltek, amikor az elnök a transzformációs törvényt ismertette. A kívülállónak úgy tűnt, a tagság jelentős része nem érti a dolgok lényegét, s ami még rosszabb: nem is érdeklődik saját sorsa iránt.- Valóban így van?- kérdeztem Szabópál Zoltántól, a szövetkezet elnökétől.- Mindenkinek névre szóló meghívót küldtünk, autóbusszal hoztuk őket ide... A 337 tag közül még 202 alkalmazott sem jött el. Ezek szerint nekik mindegy. Pedig a jövőjükről van szó. Mert ha a transzformációt nem sikerül megvalósítani, a bank likvidálja a szövetkezetét. Úgy aztán valamennyien vesztesek leszünk.- ön jónak tartja a törvényt?- Ennek a törvénynek meg kellett születnie. Tény, hogy kidolgozása elég felületes. A legnagyobb baj az, hogy nem egyértelmű, vagyis sokféleképpen értelmezhető. Lehet persze, hogy szándékosan ilyen, hogy mindenki a maga útján mehessen, de szerintem ez nem helyes.- Vannak, akik fölróják, hogy a törvény előnyben részesíti a földtulajdonosokat, míg a dolgozókat háttérbe szorítja. Mi erről a véleménye?- A földeken valakiknek dolgozniuk kell. Hiába van bárkinek 30 hektár földje Vályban, ha Pozsonyban vagy Kassán él. Szövetkezeti tagjaink többségének nincs földje, vagy ha van is, nem sok. Ők érzik igazán azt az igazságtalanságot, amit a szövetkezeti vagyon százalékokban való elosztása jelent. Mert aki annak idején földet, ingóságot vitt be a szövetkezetbe, az kap 80 százalékot, aki meg „csak“ benne dolgozott, mondjuk harminc évig, 20 százalékot kap. Véleményem szerint ezeket az arányokat jobban kellett volna közelíteni egymáshoz, az lett volna igazságos.- ön szerint van a szövetkezetnek jövője?-Van, de csak a tulajdonosok szövetkezetének. A szövetkezet elnöke még mindig optimista, derűlátók a magángazdák is. A Vályvöl- gyében féltucatnyian vannak. Egyikük, Tóth László, az évzáró gyűlésig tagja volt a szövetkezet vezetőségének. A tagsági gyűlés saját kérésére felmentette tisztsége alól. Az ok: Tóth László kilépett a szövetkezetből és magángazdálkodó akar lenni. Talán azért, mert borúlátóan ítéli meg a szövetkezet jövőjét?- Nem erről van szó - válaszolta mosolyogva. - A szövetkezetnek ugyanolyan esélyei vannak, mint a magángazdálkodóknak, de nemcsak formailag, hanem morálisan is meg kell újulnia. Én viszont a magam uraként a saját földemen szeretnék dolgozni. Nem könnyű egyikünk jövője sem, az idő majd megmutatja, melyik forma lesz a jobb. Tóth László szerint a transzformációs törvény fontos és jó. Lehetőséget ad az optimális megoldás megtalálására. De vajon mindenki így gondolja-e? Kalas Sándor, a szövetkezet vezetőségének tagja:- A transzformációs törvény szerintem jó, épp azért, mert sokféleképpen magyarázható. Rugalmas, mindenki megtalálhatja benne a neki megfelelő megoldást. Hogy van-e jövője a szövetkezetnek? Van, de nem így, ilyen hozzáállás, ilyen munka mellett. Ezen változtatni kell, mert különben hiába volt minden. Juhász János zootechnikus:- Szerintem a törvény nem jó. Azért nem, mert csak azoknak kedvez, akiknek van földjük a szövetkezetben. A többieket, akiknek semmijük sincs, csak dolgoztak, azokat kisemmizi. Ez így igazságtalan! Szerintem ennek a szövetkezetnek nincs jövője. Mert a munkához, az emberhez, a földhöz, a szerszámokhoz, az állatokhoz való hozzáállás olyan, amilyen. S ezen pedig még a transzformáció sem tud változtatni. Kemény szavak. Talán azért is, mert a vitában csupán két kérdés hangzott el a transzformációval kapcsolatosan, a többi felszólaló az elhangzott bírálatot próbálta kivédeni vagy áthárítani. Hogy az évzáró tagsági gyűlést ignorálóknak milyen kérdéseik lettek volna - nehéz megmondani. Hozzáállásukból ítélve semmilyenek. Az is elgondolkoztató, hogy a meghívott négy polgármester közül egy sem tartotta fontosnak, hogy eljöjjön. Pedig talán számukra is tanulságos lett volna az a délelőtt- már amennyiben polgáraik érdekeit (akik 90 százalékban épp a szövetkezet dolgozói) valóban szem előtt tartják. Az is szöget ütött a fejembe, miért maradt távol a szövetkezet volt elnöke, aki a múlt év végén (egészség- ügyi okokra hivatkozva) lemondott tisztségéről. Meghívót ő is kapott, de bizonyára úgy vélte, nincs mivel elszámolnia. Engem mégis leginkább a szövetkezeti tagok nemtörődömsége, közömbössége lepett meg. Az az érzésem, a föld ezt nekik nem fogja egyhamar megbocsátani. És nemcsak a föld... S. Forgon Szilvia Tavasz a határban Lőrincz János felvétele * 3 1992.111. 20. Mottó: ,,Minden megengedett, amit a törvény kifejezetten nem tilt. Senki sem kényszeríthető olyan cselekedetre, amit a törvény nem ír elő. “ (A 23/1991 Tt. Alkotmánylevél 2. cikkelye) „A közokiratokat hivatalos nyelven kell kiadni. “ „A hivatalos nyelv használatát illető jogvitákat az államigazgatás illetékes szervei (a körzeti hivatalok) döntik el államigazgatási eljárásban, és határozataikat a bíróságok vizsgálják fölül. “ (A 428/1990. Tt. számú nyelvtörvény 3. §-ának (2) bekezdése és 7. §-a) A Dunaszerdahelyi és a Galántai járás falvaiból érkeztek az első panaszok: nem akarják anyakönyvezni a magyar utóneveket. Az anyakönyvvezetők központi eligazításán ugyanis az a határozat született, hogy a magyar utónevek szlovák megfelelőjét, vagy ha ilyen nincs, akkor szlovák helyesírással írt változatát ajánlják a szülőknek. Akkortájt nyilatkozott lapunknak a belügyminisztérium illetékes osztályvezetője, elmagyarázva, hogy az eligazításon ilyen ajánlások születtek, de a kérdést egyelőre törvény nem szabályozza. A megoldást a tavaly őszre ígért anyakönyvi törvény jelentette volna. Az anyakönyvekről szóló törvény javaslata őszre nem készült el. A fejlett nyugati országok hasonló jellegű törvényeit vizsgálta az előkészítő bizottság, hogy (mint azt dr. Cizniarová, belügyminisztériumi osztályvezető elmondotta) ne kelljen a közeljövőben módosítani, s hogy valóban egy korszerű jogszabály lásson napvilágot. A helyzet jogi megoldása késik, eddig semmi sem változott az általunk leírtak óta. Másfél hónappal ezelőtt telefont kaptunk Érsekújvárból. Panaszosunk elmesélte, hogy a boldogan várt és megszületett kisfiú nevét nem akarják beírni az anyakönyvbe. A kért név: Károly. Panaszosunk a járási hivatalhoz fordult, hiába. Ezután a belügyminisztériumban keresett magyarázatot. Dr. Sabolová, az anyakönyvekért felelős belügyminisztériumi tisztségviselő a következő magyarázatot adta: az anyakönyvvezető eljárása helyes, mivel a hivatalos okiratok a 428/1990 Tt sz. törvény alapján szlovák nyelven állítandók ki. A nyelvtörvény 3. §. valóban kimondja, hogy minden közokiratot szlovákul kell kiállítani. Egy szóval sem állítja viszont, hogy hivatalos nyelven kell kitölteni is. A múlt héten - több telefonáló után - a rimaszombati járásból hívott fel egyik olvasónk. Azt panaszolta, hogy fiának nevét nem akarják beírni. Az anyakönyvvezető állítólag egy jegyzéket mutatott fel, amelyben közel hatvan név szerepel, de az általa választott Mátyás bizony nincs köztük. Csak feltételezni tudom, hogy az anyakönyvvezető egy 1979-ben kiadott jegyzéket mutatott olvasónknak. Ez a jegyzék 3-VS-1221/1979 számmal jelent meg, mint segédeszköz az anyakönyvvezetők számára. A belügyminisztérium állam- igazgatási főosztálya adta ki. Érdemes ebből a jegyzékből idézni: ,,Ezen jegyzék kiadásával megszűnik az 1959-ben kiadott névjegyzék hatálya. A jegyzékben nem szereplő nevek anyakönyvezéséhez a Szlovák Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének hozzájárulására van szükség.“ Ez a segédeszköz több száz szlovák név mellett II. számú mellékletében 84 magyar utónevet is tartalmaz. A nevek közt olyanok is szerepelnek, amelyeknek szlovák megfelelőjük nincs. Például Zsolt, Ildikó, Emőke, Enikő stb. Nem szerepel viszont a Mátyás, a manapság annyira közkedvelt Máté vagy pl. a Bálint. Ott találjuk viszont az olyan neveket, amelyeket nemigen adunk gyermekeinknek, ilyen a Filoména vagy a Kunigunda. A jegyzékről persze érdemes tudni azt is, hogy mint segédeszköz, s mint a belügyminisztérium által számmal ellátott hivatalos jegyzék gyakorlatilag kötelező érvényű volt a rendszerváltásig. Tudni szeretném, hányán látták az újdonsült szülők közül 89 novembere előtt ezt a névsort. Mert hogy pl. a Galántai járásban akadémiai nyilatkozatóNOMEN EST OMEN kát kértek az olyan nevekhez, mint az Ildikó, Zsolt vagy Szilárd, a saját szememmel láttam. Apropó: SZTA Nyelvtudományi Intézete. Mint tudományos intézmény sem jogértelmezésre, sem engedély kiadására az államigazgatási eljárásban nem hivatott. Ajánlhat, de semmi sem történik akkor, ha az anyakönyvvezető nem veszi ezt figyelembe. Több mint öt éve az akadémia tudományos dolgozói azzal a figyelmeztetéssel adják ki az ajánlást, miszerint a végleges döntést az anyakönyvvezető hozza. Mit tehetnek hát panaszosaink? Először is, forduljanak a járási hivatalokhoz, hiszen a törvény értelmében azok hivatottak a jog értelmezésére. Amennyiben az államigazgatási eljárás eredményével nem elégedettek, a döntés felülbírálására illetékes járási bírósághoz fordulhatnak. Amennyiben előfordulna, hogy a járási bíróság sem hoz pozitív döntést, már csak egy lehetőség marad: az alkotmánybírósághoz kell fordulni, hiszen a bevezetőben idézett nyelvtörvény ilyetén értelmezése ellentmond a polgárok - köztük természetesen a szülők - elemi szabadságjogainak. Nőmén est ómen - a régi latin mondás szerint nevünkben hordozzuk a sorsunkat. Ne hagyjuk hát, hogy valaki más szóljon gyermekeink leendő sorsába. Lovász Attila U. i. A cikk írása közben érkezett a hír szerkesztőségünkbe: érsekújvári panaszosunk, Marák László a járási bírósághoz fordult. Megkértük, hogy az eredményről tájékoztasson bennünket. A többi szülő érdekében is... ■ niBimî n jin | i T / ^ y JL> 11»I ■ _■_ .._
