Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-03-13 / 11. szám
i Gögös, dölyfös kakasok estek egymásnak a porondon. Erős szárnyakkal, tüzes méreggel küzdött a nagyobbik, a fejlettebb, kemény csapásokkal, vad karmolásokkal védte magát a fiatalabb. Csípték, marták, tépték egymást, támadásaikból, véres viadalukból áradt a győzni akarás, a tajtékzó indulat. Táncosok voltak a kakasok. Illúziót keltő, szépen kidolgozott, hatásos, de nem hatásvadász mozdulatsorokkal jeleskedő remek táncosok. Két fiú. Két testvér. Az idősebbik, Bakó Géza nem él már, öccse, Bakó Gábor, aki évekkel ezelőtt, azon az emlékezetes Arany János színházbeli balettesten még húsznak sem mondhatta magát, ma a Rock Színház táncosa és koreográfusa. Persze, ha a szerep úgy kívánja, énekesi és színészi feladatokban is nagyszerűen helytáll. Mint például az Oscar Wilde regénye nyomán készült Dorian Grayben, amelyben Andriant, az ifjú angol arisztokratát játszotta. Vagy a Madách színházbelí Macskákban Mefisztulészként, Nagy Hírig macskaként és Sam Mitsígélként. A félőlényben és a Légy jó mindhalálígban koreográfusként dolgozott, Krámer György most bemutatott táncfantázíájá- ban, az Időben szólótáncosként van jelen. Tudását, tehetségét látva Keveházi Gábor az Operaházba hívja, de nem megy, mert úgy érzi: neki musicalszínpadon a helye. Hónapokkal ezelőtt, a televízió egyik késő esti szórakoztató műsorában a Haír zenéjére készített rövid kis koreográfiát. Mintha csak Formán mozijából lépett volna ki a csapat! Bakó Gábornak három perc is elég volt ahhoz, hogy pontosan hozza a film hangulatát. Egy arc a Rock Színházból: Bakó Gábor- Lenne most kedve kihajózni, mondjuk, a Földközi-tengerre?- Most, amikor táncolok, tanítok, egyfolytában elfoglalt vagyok?- Csak azért kérdezem, mert hajózási szakközépiskolában végzett, s beállhatna akár matróznak is.- Voltam én már matróz... a tévében. Ráadásul a saját koreográfiámban.- A balettintézetet hogy sikerült elkerülnie?- Úgy, hogy eszembe sem jutott, hogy megpróbáljam. Jeszenszky Endre dzsesszbalettiskolájába is a bátyám hatására iratkoztam be. Ö már javában táncolt, én még mindig csak kezdő voltam, mögötte sikerek, előttem akadályok - ezzel a tudattal kezdtem el formálni magam, hogy gyakorolni, dolgozni kell minden nap, tanulni, keményen ráhajtani. Hat évet töltöttem Jeszenszky mesternél, ma már én is tanítok. A színművészeti főiskolán, Toldy Mária és a Rock Színház musical stúdiójában, az Arany János utcai ifjúsági centrumban; igen, nem is egy, hanem négy helyen. Ha este előadásom is van, reggel héttől éjfélig húzom, ha nincs, akkor tíz felé fejezem be a napot. Nem is értem, hogy bírom; épp tegnap gondolkoztam, hogy tudnék kevesebbet vállalni. Nem sokkal, csak egy picivel kevesebbet. Hogy a reggeli, az ebéd, a vacsora és a nyolc óra alvás beleférjen. Mert ez az, ami eddig nem nagyon jött össze. Talán le kellene adnom valamelyik osztályomat, de erre sem vagyok képes. Egyszerűen szükségem van arra, hogy hitet és szeretetet adjak... ha csak kettőnek tudok adni a nem tudom, hányból, s ők majd ugyanúgy adják tovább, ahogy én, vagy még jobban, akkor már minden egyes napomnak értelme van. És azt az energiát, amit így kapok tőlük, este már én adom tovább a nézőknek. Igen, ez éppen olyan, mint a víz körforgása a természetben ... adok, kapok, megint adok, megint kapok. És nemcsak az örömömre kíváncsiak az emberek, a kételyeimet, a szomorúságaimat is „veszik“, mert nyitottak, figyelnek rám, ezt érzem.- Egy háromperces dal mellé, a tévében, mennyit adhat abból, amit tud?- Keveset. Irtó keveset. Elém tesznek egy kazettát, hogy tessék, ehhez készíts koreográfiát, de gyorsan, nincs sok idő. Jobb esetben szól a rendező, hogy ő azt így és így képzeli, rosszabb esetben teljesen magamra hagynak, s majd a felvétel előtti utolsó pillanatban közlik velem, hogy más kosztümben, más helyszínen forgatunk és egészen másvalami kellene, nem az, amivel már készen vagyunk. Ilyenkor nem látok mást, csak az akadályokat, amelyeken át kell jutni valahogy. Dühös vagyok, megtorpanok, aztán mégis nekivágok. — A Rock Színházba hogy hajózott be?- Táncosokat keresett a Jézus Krisztus szupersztár című előadáshoz Krámer György, a Rock Színház balettmestere és bejött Jeszenszky Endre iskolájába. 1986-ban volt ez, fél évvel azután, hogy táncolni kezdtem... megnézett és kiválasztott. Aztán jött a váratlan megmérettetés: Júdás Fekete szelleme. Az első szerep, amellyel léphettem egy nagyot. Az Evitában először csak argentin munkás, katonatiszt és újságíró voltam, a felújított előadáshoz viszont már ennél is több közöm van. Jött Várkonyi Mátyás, hogy megkérdezze: volna-e kedvem új koreográfiát csinálni a darabhoz? Huszonegy éves voltam és bátor, igazán bátor. Hazamentem, reggelig a dalokat hallgattam és persze, hogy igent mondtam. Az Evita után a Nyomorultakban, a Dupla vagy semmiben és A bestiában is szerepet kaptam, „rosszullét“ csak a Dorian Grayben kerülgetett. Énekelnem kellett, hangosan, egyedül. Andi, Malek Andrea segített a legtöbbet. Azt mondta, addig fog gyűrni, amíg el nem találom a hangot. Eltaláltam. Iszonyú munka volt. Azóta mindenki azzal jön, hogy nahát, ki gondolta volna, hogy ilyen jó hangod van... őszinte legyek? Én sem.- A Macskákban Szakály György szerepeit vette át, az Operett Színházban Imre Zoltán koreográfiájában vendégeskedett, Cipruson dzsessztáncot tanított, a tévében zenés-szórakoztató műsorok koreográfusa... mi lesz, ha egyszer csendesebb hónapok jönnek? — Felkészültem már a szünetre is, tanítok, s ez állandó elfoglaltságot jelent. Aztán a Rock Színházban is számolnak velem. Hogy jó vagyok-e vagy rossz, azt döntse el az, aki belegondol abba, amit most mondok. Én a bátyám energiáját is magamban hordozom. Ha adok, belőle is adok, az ó tehetségéből, az ó leikéből. Bennem a hite, az ereje, aki érzékeny ember, az megérti ezt, látja, hogy ez valóban így működik bennem. Ha nem állna mellettem, aligha tudnék ennyit dolgozni. A szüleimnek is segíteni akarok... amikor Géza „elment“, annyira összetörtek, hogy másfél évig színházba sem jártak. Hiába hívtam őket, nem jöttek. Nehéz lehetett nekik, két fiú helyett egy, az borzasztó fájdalom. Nem is nagyon beszélünk Gézáról, ritkán emlegetjük, de ott van köztünk. Én mindent neki köszönhetek. Ő indított el az úton és érzem, azóta is figyel rám. Hallom a hangját, ahogy azt mondja: menni kell, előre, tovább, nincs megállás. Szabó G. László * Cher, a boszorkány Cher ismét hódit a Hableányok cimü új filmjében. A 45 éves énekes-színésznő, aki eddigi filmjeiben nem fakadt dalra, most tánc közben, dúdolgatva csábítja el a baseballrajongó tömzsi, köpcös kiskereskedőt (Bob Hoskins alakítja). A vígjáték hősnője a kissé bolondos kisvárosi asszony, akinek van egy tinédzser lánya,-ám férje nincs. Tehát szerezni kell egyet. „Cher választott ki engem erre a szerepre" - mondja a nem éppen szívtipró külsejű Bob Hoskins. „Olyan partnert keresett, aki férfias, mesterkéletlen, érzelmes egy kissé, és főleg van humora. Magától értetődően rám gondolt. A nézők majd meglátják, hogy egy ilyen kövér pasas is tud szexi lenni Hollywood legragyogóbb nője mellett." Cher véleménye: „Minden eddigi szerepem közül ez volt az, amelyet a leginkább szerettem volna megkapni, mert ez a Mrs. Ftax borzasztóan hasonlít rám. Kelekótya, energikus és romantikus". A film zenéje máris sláger: ott szerepel a toplisták élén, s a Shoop Shoop Song klipjét gyakran játsszák a tévéállomások. „Mindent elértem az életben. Sikert, pénzt, szerelmet, hírnevet, de nem sikerült jó anyának lennem. Éppen úgy, ahogy annak idején az én anyám vétkezett ellenem“ - vallja a sztár. Cher 1946. május 20-án látta meg a napvilágot Cherillyn Sarkisianként. Anyja színésznő, apja farmer és hivatásos kártyajátékos volt. Húgával, George Anne-nel szegénységben éltek. Anyja kilencszer vált el, és ment férjhez. Apjához például háromszor is. Cher származását tekintve örmény, angol, ír, német és cherokee indián. Nem mindennapi keveredés. Tizenhat éves korában elköltözik, otthonról, Warren Beatty oldalán ismeri meg a szerelmet. Nehézségek árán, véres verejtékkel végez el néhány évet a középiskolában. A mai napig nehézségei vannak az olvasással és a helyesírással: dyslexiás. Hollywoodi híresztelések szerint Cher teste „javított kiadás“, vagyis nem igazi. Orvosi beavatkozás eredménye, a szilikon és a sebészkés csodája. Cher a The People magazinnak nyilatkozott először a kényes kérdésről, amely évek óta keserítette az életét. „Annak idején nyíltan bevallottam, hogy az orromat megigazították. Ezt nem kellett különösebben publikálni, hiszen két évig jártam különböző kötésekkel, ragtapaszokkal az orromon. Ez a tény még senkit sem jogosíthat fel arra, hogy kijelentse: engem egy sebész tákolt össze. Azt beszélték ugyanis, hogy két bordámat is kivetettem, attól vagyok olyan végtelenül karcsú. “ Cher tökéletes formáját rendszeres diétának és napi háromórás testedző gyakorlatoknak köszönheti. Festékek és ékszerek nélkül annyi idősnek látszik, amennyi, de arca sima, s ránc nélküli a szemesarka is. Testének izomzata rendkívül erős, bár látszatra törékeny. A kétórás show-músort, amellyel világ körüli útján koncertezett, fáradtság és kimerültség nélkül csinálta végig. Szállodai szobája teli van azokkal a teremsport-eszközökkel, melyeket állandóan magával visz, ha egy-két napnál többet tölt otthonától távol. Jövedelme egy részét rendszeresen azoknak az intézményeknek küldi el, ahol a torzan született gyermekeket nevelik. Masz című filmje után határozta el magát erre. Filmjei: a Good Times, a Chastily, a Silkwood - melynek epizódszerepéért Oscarra jelölték -, a Maszk, Az eastwicki boszorkányok a Gyanú, valamint' a Hableányok, napjaink nagy sikere. Legjobb barátnőjének Meryl Streepet tekinti: neki köszönte meg elsőként az Oscar-díjat, a szakmai segítséget, amelyet tőle kapott. A FEKETE DZSESSZTROMBJTÁS; Denzel Washington Színes bőrű színészként még ma sem könnyű karriert csinálni az amerikai filmiparban. Ahhoz, hogy valakit szárnyára kapjon a hír, olyan tehetségesnek kell lennie, mint Denzel Washingtonnak, akire a világ Az 54. hadtest (Glory) című filmben nyújtott alakítása miatt figyelt fel. „Nem nagyon akartam rabszolgafilmben játszani, de a Glory másról szól: egy fekete amerikai története, az én történetem" - nyilatkozta első igazán sikeres filmjéről Washington. Trip, a déliek ellen harcoló önkéntes katona, a szökött rabszolga megformálásával a színész nemcsak a közönség, hanem a kritikusok elismerését is kivívta: alakításáért elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-díjat. Az igazsághoz tartozik, hogy Washington már korábban is számos szerepben bizonyította tehetségét: játszott A királynőért és a hazáért, a Katonatörténet, az Erő cimü filmekben, producere és szereplője volt a St. Elsewhere televíziós sorozatnak, és Richard Attenborough Kiálts szabadságértI cimü filmjében olyan meggyőzően formálta meg a meggyilkolt dél-afrikai aktivistát, Steven Bikót, hogy Oscarra jelölték. Akkor azonban még nem ó lett a győztes. Denzel Washington pályáját - mint oly sokan - színpadi színészként kezdte. Eredetileg ugyan orvosnak készült, ám egy nyári táborozáson olyan nagy sikert aratott a bemutatott alkalmi darabbal, hogy elhatározta: színész lesz. San Franciscó-i tanulmányai után New Yorkban mutatkozott be, méghozzá általános megrökönyödést keltő szereposztásban: Joseph Papp rá osztotta a III. Richard címszerepét. A választás jó ötletnek bizonyult, és Washington rövid időn belől a Broadway ismert figurája lett. Színpadon ugyan csak az amerikai közönség láthatja, filmjei viszont hozzánk is sorra eljutnak A hazai mozilátógatók rövid időn belől kétszer is találkozhatnak vele. Legközelebb a Mo' Better Blues című film dzsessztrombitásaként láthatjuk viszont. Washington maga játszik hangszerén, tanítómestere, egy fiatal zenész legnagyobb megelégedésére „Ez az élmény megtanított arra, hogy becsüljem a trombitát, és teljesen új módon hallgassam a dzsesszt". - mondta a színész, aki a forgatás végére minden szám zenéjét megtanulta. Következő filmje, a Visszakéz- ból pedig mostanában kerül a mozikba: ebben a színész rendörújoncot alakit, aki bravúros akciója után valóságos sztárrá válik. (n) % <* 1992. III. 13. » üasárnap (O láh Csaba felvétele) „Menni kell, előre...“
