Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-03-13 / 11. szám
■» 9 9 Hátfájás ellen: harangozás A csaknem hetvenéves nyugdíjas tanár kizárólag egyházközössége kedvéért és lelkész barátja unszolására vállalta, hogy a skóciai kisvárosban ellátja a - természetesen nem fizetett - harangozó! munkakört. Az első hetek nehézségei után azonban meglepetéssel tapasztalta, hogy hátfájása fokozatosan javul, majd teljesen megszűnik - s ma már semmiképpen sem adná harangkötelét másnak. Azóta ortopéd szakemberek is több ízben szereztek hasonlóan kedvező tapasztalatokat. Miután azonban jóval több a hátfájós ember, mint a szabad harang- kötél, illetve harangozó! állás, a mennyezeten függő kötélre való kapaszkodást javasolják. a 105 éves Juci néni, özvegy Andó Jánosné, a hatvani szociális otthon lakója. Szellemileg teljesen friss, jó egészségnek örvend, bár jó néhány éve combnyaktörést szenvedett. Semmilyen gyógyszert nem szed. Szobatársai és a szociális otthon alkalmazottai körében köztiszteletnek és nagy népszerűségnek ör- Méry Gábor felvétele vend. A méz gyógyító hatása A mez már a régi időkben is az alapvető élelmiszerek közé tartozott. Az ókori rómaiak például még a húshoz is mézet ettek. A híres ókori görög orvos, Hippokratész szerint a bor és a méz az egészséges és a beteg ember számára egyaránt orvosság, ha azt kellő időben és megfelelő mennyiségben fogyasztja. A mézet sebek gyógyítására is használták. A későbbi évszázadokban a mézet az olcsóbban előállítható cukor kiszorította az étrendünkből s gyógyító hatása is a háttérbe szorult. De századunkban a tudományos kutatás újra felfedezte, s megállapította az egészség szempontjából rendkívül hasznos tulajdonságait. A méz alapvető összetevői a glukóz és a fruktóz, vagyis a szölőcukor és a gyümölcscukor, továbbá oligo- szacharidokat, vizet, fehérjét, enzimeket, különböző vitaminokat, jelentéktelen mennyiségű ásványi anyagokat s más további vegyüíeteket tartalmaz. ............. Kö nnyen emészthető táplálék, gyógyhatása más gyógynövényekkel vegyítve is érvényesül. A tejben hígított méz jó hatással van a meghűlésekre, influenzás állapotokra, s a légúti megbetegedésekre is. A méz csökkenti a fájdalmakat, mérsékeli, csillapítja a fázt, erősíti a szívműködést. Emberemlékezet óta ízesítik vele a teát és más italokat Nem ajánlatos viszont 50-nél magasabb hőfokra felmeiegíteni, mert ezáltal csökken a benne lévő C-vitamin tartalma s más értékes anyagok. Köny- nyű emészthetősége miatt a diétás étetek közé tartozik. Nagyon ajánlatos a használata a gyomorbántalmak és az emésztőszervi betegségek esetében. A méz tágítja az ereket, s kedvezően befolyásolja a szív működését. Segít a nagyfokú fáradtság, kimerültség és az álmatlanság esetén is. A modern orvostudomány azt is bebizonyította, hogy a méz a máj megbetegedésekor Is segit. Egyik összetevője, a cholín csökkenti a májban a károsodást okozó zsírok tartalmát s elősegíti az epe kiválasztását. A gyomor- és bélbetegségeknél is kedvező hatású. A tejjel hígított méz ideális gyógyszer különösen a gyomor- és a nyombélfekély gyógyítására. Az utóbbinál az orvosok napi 50 dkg elfogyasztását ajánlják. A cholin a bélműködést is szabályozza, enyhén hashajtó hatású. A vese megbetegedéseinél is kedvező hatása van. A méz egyes alkotórészei kitágítják a vesében lévő ereket, s így elősegítik a vese kiválasztó tevékenységét. Mivel a méz nem tartalmaz sót s csak nagyon kevés fehérjét, nagyon ajánlható diétás táplálék. Meghűléses betegségeknél hígított mézzel gargarizálhatunk is. Külön kell szólnunk a méz felhasználásáról a kozmetika területén. A mézből készült különféle készítmények évszázadok óta ismertek. A fentiekből egyértelmű a tanulság: a méznek nem szabad hiányoznia az étrendünkből. Mayer Judit szerkesztőt:- Hivatalosan ugyan már nem vagyok szerkesztő, de azért köszönöm a kérdését, megvagyok. Március elsején volt hat éve, hogy nyugdíjba mentem, közel harminckét esztendei szerkesztői munka után. • Töprengtem, hogy Önt mint szerkesztőt, mint műfordítót vagy mint nyelvművelőt szólítsam meg. Végül is az interjú címében fizetett foglalkozását jelöltem meg.- Számomra a szerkesztői munka nem volt „fizetett foglalkozás“, hanem hivatás (ezért maradok szerkesztő halálomig). Lehet, hogy ez egy kicsit fellengzősen hangzik, de így van. Szerettem a munkámat, és igyekeztem is jól végezni. Tizenkét évet töltöttem el a Mezőgazdasági könyvkiadó (most Príroda) magyar szerkesztőségében, ahova úgy kerültem, hogy nem valami sokat tudtam a mezőgazdaságról. Sok mindent meg kellett tanulnom. Eleinte szakkönyveket fordítottam. A szakfordítás jó iskola, pontosságra és felelősségre nevel. • Önt az olvasók a cseh és szlovák széppróza avatott fordítójaként ismerik. Valóban ismerik nálunk a műfordítót, még ha Madách-díjas is?- Igen is, meg nem is. Az átlagolvasó nemigen figyel fel arra, ki fordította a könyvet. A műfordítót a „szakma“ ismeri: a kiadók, a szerkesztők, a kollégák, esetleg a kritikusok. (Bár nálunk igazi műfordításkritika nincs.) Az első nívódíjat Karéi Capek Záhradníkúv rok c. bűbájos könyvének fordításáért kaptam. Magyar címét A szenve- delmes kertész - a magyarországi partnerkiadó vezetője találta ki. Fordításaim közül ez a könyv aratta a legnagyobb sikert. Nemcsak azért, mert valóban szellemes és mulatságos, hanem mert 1970-ben jelent meg, amikor éppen fellendült a hobbikertész-mozgalom. A tízezer példányt néhány hónap alatt szétkapkodták. S ez volt az a könyv, amelynek-ismertetőiben kivételesen a fordítót is dicsérték. Még leveleket is kaptam. Különben az ismertetők nemigen foglalkoznak a fordítás minőségével, jó ha egyáltalán megemlítik a fordító nevét. De hát műfordítói pályafutásomnak - vagy harminc cseh és szlovák mű lefordítása után - valójában vége. A Madách Könyvkiadó mai helyzetében nem foglalkoztatja a műfordítókat. Meg hát felnőtt közben egy új nemzedék, amely átveszi tőlünk a stafétabotot. • Nyelvművelőként a rádióban és a Hét hasábjain rendszeresen nyesegeti nyelvünk vadhajtásait. Anyanyelvi hibanaplója legújabb nyelvészeti szakkönyvünk.- A nyelvművelő munkát is folytatom, ehhez valóban teret kaptam. És persze dolgozom az Anyanyelvi Társaságban is. • Mint nyelvművelőt milyen problémák bosszantják leginkább?- A nyelvművelés egyesek szerint reménytelen munka. Ez azért nem egészen igaz. A hazai nyelvművelők sok mindent elértek, kiirtogatták a hazai nyelv- használatból a legfeltűnőbb hibákat. Persze hogy bosszantó, amikor a pozsonyi tévé magyar adásában a tisztelt szerkesztő megint érdekkört mond az iskolai szakkör helyett, és a riportalany akadémiának nevezi a műsoros estet, holott már százszor elmondtuk, mi a helyes. A legbosszantóbbnak azt tartom, hogy a budapesti rádió és televízió nyelvhasználata is hemzseg a magyartalan mondatszerkezetektől. (A divatszavakról már nem is beszélek.) A híranyagot általában indogermán nyelvekből fordítják, megtartva ezek szórendjét, s ez aztán visszahat az eredeti magyar szövegekre. Aztán csak úgy zuhognak a hallgatóra az ilyen és hasonló mondatok: Kihasználták termékeik ismertetésére a magyar közönséggel: Döntöttek Magyarország társulási szerződéséről a Nyugattal; A magyar zsidóság elsorvadását elemzi a pártállam negyven éve alatt; Veszélybe kerülhet az ország ellátása kenyérrel stb. Arról már nem is szólva, hogy az egyik rádióbemondó Csehszlovákia helyett következetesen Cseh és Szlovákiának nevezi szülőhazámat. Egyszóval a nyelvművelő munka: türelempróba is. Kár, hogy a fiatalabb nemzedék soraiban nemigen akad szakember, aki a nyelvműveléssel foglalkozni akarna. • Sokoldalú munkásságát a napokban a Rákóczi Szövetség emlékéremmel jutalmazta. Kitüntetéséhez olvasóink nevében is gratulálunk.- Köszönöm szépen. Különös házasság Ez esetben a fenti cím nem Mikszáth Kálmán híres regényére utal. A történet főhőse Dragoslav Ristic, a szerbiai Dra- govec község lakója. A 70 éves nyugdíjas három sikertelen házasság után elhatározta, hogy a (volt) Szovjetunióban talál magának feleséget. Egy évvel ezelőtt házassági hirdetést jelentetett meg az egyik moszkvai újságban. A hirdetésre rövid időn belül nem kevesebb, mint 630 levelet kapott 22-től 58 éves korig terjedő hajado- noktól és elvált asszonyoktól. Az érdeklődők között különböző foglalkozású hölgyek voltak, nem kevesen egyetemi diplomával: mérnöknők, orvosnők, tanárnők, sőt a hadsereg néhány hivatásos tisztje is. Ristic úr végül a krími illetőségű, 44 éves Galinát választotta ki. Elhatározásában főleg az döntött, hogy vidéki, falusi környezetben élt, bár a szimferopoli kórházban dolgozik mint egészségügyi fö- nővér. Mivel a házassági hirdetés szerint a gyermek nem akadály, Galina „hozományként“ egy lányt és egy fiút hozott új házasságába. Szerkeszti: Kulcsár Tibor Kicsoda Ön, Tanár Úr? Hofer Lajos 80 éves Kedves Tanár Úr! Gondban vagyok: mivel is kezdjem e pár sort, és miként is folytassam, és mi lesz a befejezéssel? Csupa kérdés és talány, akár az emberi lét apró-cseprő dolgai? Születtünk, élünk és meghalunk? De nekünk, itt és most: a Ma és a Holnap a legfontosabb és nem a Holnapután? Meglehet!? Van, aki tükörbe néz, van, aki pápaszemet biggyeszt az orra hegyére, van, aki térdre tett kézzel pihen, van, aki jövőképben gondolkodik, s van, aki visszatekint a megtett útra? Tanár Úr, vajon milyen volt a gyermekkora? Vidám? Felhőtlen? Borús? Lehetetlen kérdések, ugye? Mennyi mindent lehetne mesélni a pályaválasztásról, ugye? A diákévekről, a komáromi bencés gimnáziumról: az egy életre szóló Indulásokról és indíttatásokról. Az egy életre szóló megbízatásokról és vállalásokról? Tanár Úr, vajon hány tantárgyból is van képesítése? Ez talán nem is olyan fontos? Vagy ez is lényeges? Többek között ez is? Tanár Úr, hány diákot is oktatott pályafutása során? Vajon hány percet, órát, napot, évet és évtizedet töltött el a katedrán? Vajon hány pályatársát vezette be a nevelés, az oktatás és a pedagógia titkaiba? Hány iskola és intézmény adott hottnont önnek és ebből melyiket vallhatta igazi otthonának? Ahány diák, annyi élet. Ahány élet, annyi diák? Ahány iskola, annyi élet, ahány iskolaév, annyi újrakezdés? Vagy megszakíthatatlan folytonosság? Az elhintett mag mindig termő talajba hullott? Nem tudjuk? De azért érdemes volt, ugye? Ha újra kezdhetné? Ezt talán nem is kellett volna megkérdeznem? Mert ha gazdag tapasztalatai eredményeként csak azt a (sajnos) kéziratban heverő igen fontos tanulmányáHrta volna meg, amely a csehszlovákiai magyar pedagógia oly fontos szakaszát öleli föl - már akkor is megérte!? Apropó: írás!? Tanár úr, vajon hány lapban, folyóiratban és kiadványban jelentek meg írásai: tudósításai, cikkei, interjúi, jegyzetei és felvételei? Kíváncsi lennék, hogy hány száz írás alatt olvashattuk az Ön nevét, megfejthető és megfejthetetlen szignóit? Mi áll Önhöz a legközelebb: a pedagógia, a képzőművészetek, a sport, a helytörténet, az újságírás, netán a filozófia? Nem tudom. Kicsoda is Ön, kedves „PhDr. Hofer Lajos Tanár Úr“, sokak szeretett Lajos bácsija? Tanító, népnevelő, tanár, egyetemi oktató - avagy egy polihisztori képességekkel megáldott Come- nius-tanítvány: egy fáklyahordozó? Azt mondják, minden kérdésben ott vannak a válaszok is. Ez az Ön esetében is igaz. Mire e rövid írásom végére értem, úgy érzem, kiegyenesedtek a kérdőjelek. Nyolc évtized terhével is, szálfaegyenes tartással áll előttünk a Tanár Úr. Élete és munkássága példaértékű: hűség és helytállás, cselekvő bizonyságtétel. A jó Isten áldja meg, Tanár Úr! Vörös Péter 392. III. 13. A VASÁRNAP NAGYMAMÁKNAK ÉS NAGYPAPÁKNAK Megkérdeztük
