Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-03-13 / 11. szám
1848-49 eseményei korabeli rajzokon. A magyar történelem dicső lapjai Petőfi elszavalja a „Talpra magyart” a Nemzeti Múzeum előtt A közvetlen előzmény: forradalom Becsben „Megadjuk a 200 000 újoncot!” Táncsics Mihály kiszabadítása A Nemzeti dal a szabad sajtó első nyomtatványa Üzenet a inának A SZABADSÁGHARCRÓL ÉS A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGÉNEK MEGÚJULÁSÁRÓL NYILATKOZIK LAPUNKNAK KINCSES ELŐD Szabadságharc, március idusa... Olyan forrás, amelyhez minden magyar ember, minden magyar nemzedék viszajár erőt, hitet meríteni, nemzeti azonosságtudatát erősíteni. Eljött az idei március, történelmünk egyik legszebb évfordulója. Erről beszélgettünk Budapesten Kincses Előddel, a Magyarok Világszövetségének főtitkárával, aki néhány évvel ezelőtt Tőkés László védőügyvédje volt. Marosvásárhely fekete márciusa című megrázó dokumentumkönyvét két esztendővel ezelőtt folytatásokban lapunkban is közöltük. • Március 15-éről, az 1848-as európai forradalmakról és a magyar szabadságharcról történelmi szempontból már kevés újat lehet mondani, hiszen Csoóri Sándor szép meghatározása szerint ezek az események olyan történetláncok, amelyeknek a csörrenését iskolás álmaink óta halljuk. A tanulságok, a mának szóló intelmek felidézését itt és most viszont fölöttébb időszerűnek érzem. — Valóban. Nézzünk csak körül az akkori Európában, az akkori Magyarországon. A forradalom lángjai csaptak magasra, felgyorsult a haladás, közép-európai kis nemzetek, népek igyekeztek szétfeszíteni a bilincseket, hogy megmozduljanak, lépjenek a demokrácia irányában. Fölemelő pillanatok voltak, hiszen fölcsillant a remény, hogy a történelmi Magyarországon élő népek, formálódó, azonosságtudatukat kialakító nemzetek együtt haladhatnak, ugyanis előremutató érdekeik jórészt azonosak voltak. Tudjuk, mélységesen átérezzük, mivé lettek akkor a nemes célok, miként sújtottak le azokra, akik a magyar szabadság és a világszabadság szent eszméjét hirdették. E haladó és demokratikus erőkkel szemben a Habsburg-hatalom átmentéi a nacionalista uszítás mérgező fegyverét vetették be, melynek következménye lett a közép-európai nemzetek tragikus szembenállása. Ez az ördögi fegyver, az oszd meg és uralkodj hírhedt elve akkor is hatásosnak bizonyult: átmentette hatalmát a Habsburg uralom, amely egyetlen kis nemzet számára sem volt kedvező. A Bach-kor- szak sötétsége borult a térségre. • Semmiképpen sem lenne helyes erőltetett történelmi párhuzamok keresése, ám úgy vélem, hogy 1848 Európája, sőt Közép-Európája, valamint a mai helyzet között szembetűnően sok az azonos jegy. Ez a párhuzam egyáltalán nem erőltetett, nagyon is adott. Mindkét irányban. A haladás irányában, hiszen megadatott a ritka történelmi lehetőség a megbékélésre, nemzetek, népek baráti kézfog'ására, együttműködésére, békésebb, boldogabb Európa építésére. Ám a reánk leselkedő veszély sem csekély: térségünkben a visszahúzó erők újra a nacionalista uszítás piszkos eszközeit vetették be. Ez az uszítás, a szociális és gazdasági feszültségekkel együtt nem lebecsülhető veszélyforrás Közép-Kelet-Európábán. • A lélekmérgezés, a nacionalista uszítás elleni küzdelem hatásos eszköze lehet az érzelmektől és ideológiáktól mentes történelemoktatás, közös dolgaink igazságos rendezése. Ez az igény nyilvánvalóan az 1848-as szabadságharcra, az akkori eseményekre is vonatkozik.- Erre talán csak alapos tanulmányban lehet válaszolni, habár teljesen egyértelmű, hogy a kérdésbe foglalt állítás igaz. Ahány közép-európai nemzet, annyiféleképpen tanítják ma is a történelmet, csekély 'kivételtől eltekintve kizárólag a nemzeti eszmék dominálnak. A mai fiatal nemzedék mit tanul, mit tud például Mocsáry Lajosról, akinek a magyarországi nemzetiségek jogait támogató értékrendje éppen a szabadság- harc idején formálódott, majd a dualizmus korában teljesedett ki? Ugyanúgy keveset tudunk Nicolai Bálcescuról, a havasalföldi forradalom vezetőjéről, aki a román-magyar megbékélést szorgalmazta, s ugyanígy tudomásom szerint kevesen ismerik Jankó Král harcait a szlovák-magyar közeledés érdekében. Legfőbb ideje már, hogy másként szemléljük, s főleg másként, tárgyi- lagosabban oktassuk közös, közép-európai történelmünket. • A tragikus szembenállás és a tragikus vég ellenére minden magyar számára az egyik legszebb ünnep március 15-e. Ez az évforduló is úgy (Folytatás a 2. oldalon)
