Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1992-03-06 / 10. szám

Március második hetében a Kárpát-medence belső területein a középhőmérsékletek a következő módon alakultak: az átlagos 4,7, a legmelegebb 9,8, a leghidegebb -1,7 C fok. A héten ünnepük névnapjukat a Gergelyek. A hagyomány szerint „Gergely elrontja azt, amit Mátyás felépített“. Egy népi rigmus szerint pedig: „Gergely napja ritkán, hogy jó, Hideg, szeles, sokszor van hó. Teendőink a gyümölcsösben egyre szaporodnak. Eljött az ideje az őszibarackfák metszésének; az almatermésűeket is metszhetjük. Gyógyítsuk meg a nyúlrágta fák törzsét (a sebeket vágjuk egyenesre, készítsünk áthidalást); folytassuk a téli lemosópermetezést. Az alma- termésűek és a ribiszke mellett, most már a szilva- éa ringlófélék lemosópermetezését (Oleoekamet 1 százalékos oldata) is megkezd­hetjük. Készüljünk fel, lassan eljön az ideje a körtelevélbolhák elleni permetezésnek (Bi 58 EC 0,1 %), valamint a málna vesszőfoltosság elleni rézoxidkloridos kezelésének. Folytassuk a szőlő telepítését, előtte azonban a talajt 50-70 cm mélyen forgassuk meg, s lássuk el indítótápanyagokkal. E célból 100 négyzetméterenként dolgozzunk be a talajba 500-600 kg istállótrá- gyát, 5-6 kg pétisót, 4-6 kg szuperfoszfátot és ugyanannyi kálisót. Metsszük a szőlőt, ne feledkezzünk meg azonban az egyes fajták tulajdonságairól, metszési igényéről, ugyanis csak így érhetjük el a megfelelő terméshozamot! A fűtetlen fóliasátorban paradicsomot nevelők ne feledjék, hogy nappal a palántáknak 16-20, éjszaka 14-18 C-fokra van szükségük. A zellerpalántáknak ennél alacsonyabb hőmérséklet - 14-16 C-fok - is elegendő. Folytassuk a karfiol talajának előkészítését; a saláta, a sóska, a spenót, a zöldborsó vetését, a dughagyma - 20 cm sor- és 10 cm tőtávolságra - kiültetését. Készítsük el a nyári retek és a sárgadinnye talaját. A nyári reteknek ásónyomnyí mélységbe dolgozzunk be négyzetméterenként 10-15 kg érett istállótrágyát, 30 g kénsavas kálit, 50 g pétisót, 40 g szuperfosz­fátot; a sárgadinnye-telepítést megelőzően 6-10 kg istállótrágya, 20-30 g kálisó, 40-50 g szuperfoszfát kerüljön a talajba. Gereblyézzük le a gyepet, majd 1-2 cm vastagon szórjunk ki rá érett komposztot. Az újonnan kiültetett dísznövények vesszőit 1/3-ra metsszük vissza. Megkezdhetjük a nyáron virágzó díszcserjék telepí­tését. . r ­« A lopóhoz is érteni kell A lopó a pince legismertebb esz­köze, szabályszerű használatához sokan mégsem értenek. Helyesen így használjuk: ha a hordó akonadu- góját kivettük, a lopó szárát az ako- nanyíláson át úgy dugjuk a hordóba, hogy a lopó szára az akonanyílás- nak a velünk szemben lévő oldalán az alsó, illetve belső szélét érintse, így nem piszkolódik be a lopó szára, s a hordó felületéről sem viszünk a hordóba semmi piszkot. A lopó szárát egyharmadáig dugjuk be a borba, s nyugodtan szívjuk meg, hogy a lopó mintegy félig megteljék. Azután a szívónyílást jobb kezünk hüvelykujjával befogva, a lopó szárát kihúzzuk a borból, hogy annak vége a bor felszínével egy síkban legyen. Ekkor a lopót kissé megrázzuk, hogy a benne lévő borral belsejét kiöblít­sük, ujjúnkat levéve a szívólyukról a hordó belső részébe visszaereszt­jük. Vigyázva azonban arra, hogy az ne jusson a hordó mélyebb részébe. Azután a szívócső végét újra befog­va a lopó szárát bedugjuk a borba, s onnét szívjuk tele vagy háromne­gyedig a lopót. A szívó végét befog­va kiemeljük, s ha alsó nyílásával a hordóból kiértünk, azt jobb kezünk középső ujjával befogjuk. Mielőtt a hordótól eltávoznánk, néhány cen­tiliternyit a lopóból visszaeresztünk a hordóba. A mintát a lopóból úgy töltjük a pohárba, hogy az utóbbit oldalt tartva, ferde sugárban ereszt­jük a bort bele. így a bor nem habzik annyira és az ujjúnkról nem csepeg a pohárba. A lopót használat előtt és után vízzel öblítsük ki, közben is, ha más hordóban használjuk. Különö­sen fontos ez beteg vagy gyanús borok után, mert különben a másik hordót is megfertőzhetjük. Úgyszin­tén fontos, hogy erjedésben lévő borok lopózása után is jól kiöblítsük, különben átvinnénk az élesztőt a kész vagy nyugalomban lévő borra. K. Ú. (P. R. FELVÉTELE) AZ ELSŐ TAVASZI PILLANGÓ Hagyományos metszés után a vessző felső oldalán féloldalas szövetbe- száradás keletkezik, ezért a csúcsi dominancia nem jut érvényre azon az oldalon Hajlító hatás A hajlítás célja, hogy visszamet- szés, azaz szer- vesanyagveszte- ség és a termő­hajlamot csökken­tő erős növeke­dés kiváltása nél­kül segítsük elő a felkopaszodás- mentes fejlődést, elágazásképző­dést. Az alacso­nyan kialakított termőfelületen ko­rai termőrefordu- lást és hektáron­kénti nagy ter­mést érhetünk el. Előnyei mellett a hajlítás nagy ké­zi- és szakmun­Felső rügyre metszve több, vízszinteshez közeli hajtás fejlődik a vessző oldalán ka-, valamint tám- rendszerigénye gondot okoz a belterjes ültetvények kialakításakor és fenntartásakor. Ebben segít - a gépi (esetleg kézi) korona- és gyökérmetszés együttes alkalmazása mellett - a hajlító hatá­sú, felsőrügyes kettős metszés. A hagyományos visszametszés (1. ábra) a hajtás felső réezén okoz féloldalas beszáradást. Az elhalt szövetek a felső oldalon - éppen ott, ahol eleve nagyobb a kihajtási haj­lam -féloldalasán kikapcsolják a vég­álló hajtás gátló hatását a vessző ol­dalrügyeire. Ez zavaró és felesleges vízhajtásképződést okoz. Ugyan­akkor az alsó oldalon a már eleve kisebb kihajtási hajlamot tovább csökkenti a végálló hajtás zavartala­nul érvényre jutó gátlása: az alsó oldal felkopaszodik. A hajlító hatású metszéskor ép­pen erre a féloldalas anyagszállítási zavarra építünk: felső (belső) rügyre metszünk vissza (2. ábra). így a visszavágott ferde vessző felső oldalán zavartalanul érvényre jut Magban az egészség A szezám egyéves, 1-2 méter magas növény. Szára négyélű, barázdált, levelei­vel együtt sűrűn szőrözött. Virága fehér vagy rózsaszín. Termése kétrekeszű hosszúkás tok, melyben több sárgásbar­na mag található. Ez az ember számára fontos tápanyagokat, fehérjét, ásványi anyagokat, olajokat, vitaminokat tar­talmaz. Napjainkban leginkább a zsömlyék és kenyerek díszeként találkozhatunk vele. Ez a kis mag nemcsak mutatóssá, hanem ízesebbé, értékesebbé teszi a gabonából készült péksüteményeket. Külföldön sok ételben használják mag­ját és olaját. A piritott mag kukoricával vagy zabkásával összefőzve nagyon ízle­tes. Karamellízált cukorral keverve édes tészták ízesítésére való. A magot lisztté is őrlik és úgy mint a földimogyorót, krém­ként fogyasztják. Az ipar festéket, kenő­anyagot, továbbá kozmetikai cikkeket ké­szít olajából. A szezám anyagai fokozzák az emésztést, serkentik a menstruációt, olaja égési sebeket gyógyít. K. Sz. a végálló hajtás gátló hatása és megakadályozza, illetve mérsékli a vízhajtások fejlődését. Az alsó ol­dalon lévő féloldalas beszáradás pe­dig a végálló hajtás gátlásának ki­kapcsolásával elősegíti az alsó rü­gyek kihajtását, kiküszöböli a felko­paszodást. Hatására jelentősen megnő a vízszinteshez közeli hajtá­sok száma. Az új metszésmód szerint tehát a ferde vesszőt felső (belső) rügyre metsszük, majd a vegetáció végén vagy a következő évi kihajtás előtt a feiső rügyből fejlődött vesszőt eltá-'* volítjuk. Kedvező helyzetű, alsó ol­dali elágazásig vágunk vissza. E második metszés miatt (2. ábrán vonallal jelölve) nevezzük ezt a mó­dot felsőrügyes kettős metszésnek. Eredményeként a hajlítás munka­igénye hatodára-tizenkettedére is csökkenhet. Az így kapott ferde haj­tásokon addig folytatjuk a beavatko­zást, amíg a fa elfoglalja a rendelke­zésére álló tenyészterületet. Az alakítást, nevelést késleltetett felsőrügyes kettős metszéssel zár­juk. A felső rügyből fejlődött végálló hajtást csak a második tenyészidő- szak után távolítjuk el és a neki alárendelt vesszőket már nem metsz- szük vissza. Ez esetben a végálló vessző meghosszabbított uralma, valamint a vízszintes felé térített vesszők csúcsrügye és csúcs­hajtása fokozza a termőrügyképző- dést, a termőgallyazat kiterülését. A felsőrügyes kettős metszés in­dításához ferde hajtásképlet szük­séges. Hiányában kötözéssel hajlí­tott hajtást vagy vesszőt használha­tunk. Másik megoldásként a függő­leges vagy ahhoz közeli helyzetű hajtást (vesszőt) külső rügyre metsz- szük (3. ábra). Ekkor két függőleges hajtást kapunk. Közülük az egyik a külső végálló rügyből, a másik a belső oldali (nyíllal jelölve) félolda­las beszáradás alatt hajtott ki. A leg­fontosabb az, hogy a külső oldalon a végálló hajtás alatt rendszerint létrejön - a zavartalanul érvényre jutó csúcsi dominancia révén - leg­alább egy ferde helyzetű hajtás. Ezen már indítani tudjuk a felsőrü­gyes kettős metszést, egyben eltá­volítjuk a meredek végálló hajtást csakúgy, mint a közvetlenül alatta elhelyezkedő belső vízhajtást. Kertészet és Szőlészet A felsőrügyes kettős metszés ha­tása csak ferde vesszőn érvénye­sül. Tudatos metszéssel kialakít­hatjuk az erre megfelelő elágazást (1. és 2. ábra; a K. SZ. alapján rajzolta I. d.) Borszőlők A különböző hosszúságú csapok, illetve a szálvesszö a hagyomá­nyos és az alacsony fejművelés esetében magán a tőkén, a magas-, illetve a lugasművelésben pedig a tőke törzsén és a karokon hagyható meg. A termőcsapok mellett azonban mindig hagyjunk egyrügyes (ún. ugar-) csapot is - az ebből fejlődött vesszőből lesz a következő évi termöcsap. Fajta Metszése Fajta Metszése Bouvier hosszúcsap Piros veltelini hosszúcsap, Ottonel mus­hosszúcsap, szálvessző kotály szálvessző Bánáti rizling rövidcsap Mézes fehér rövid- és Sárga muskotály félszálvessző, Rizlingszilváni hosszúcsap rövidcsap Piros cirfandli szálvessző hosszúcsap, Leányka szálvessző félszálvessző Piros tramini hosszúcsap Kecskemét virága rövid- és Zöldszilváni hosszúcsap, hosszúcsap szálvessző Zöld veltelini rövidcsap j Ezerjó rövid- és Olasz rizling rövid- és hosszú­Korai piros hosszúcsap hosszúcsap, Pozsonyi fehér csap, szálvessző rövid- és velteliní szálvessző hosszúcsap Szürkebarát szálvessző Kéknyelű hosszúcsap, Sauvignon hosszúcsap, szálvessző szálvessző Furmint rövid- és Piros szlan­rövid- és hosszúcsap kamenka hosszúcsap Baracsi rubint hosszúcsap Hárslevelű hosszúcsap Kékfrankos hosszúcsap, Sárfehér rövid- és szálvessző hosszúcsap Kadarka rövid- és Kövidinka rövid- és hosszúcsap Medoc noir hosszúcsap szálvessző Cabernet franc szálvessző Oportó hosszúcsap, szálvessző (Gévay János: Idejében szólunk) ■>

Next

/
Thumbnails
Contents