Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1992-02-14 / 7. szám

■> 9 1992. II. 14. Február 18-24. között a Kárpát-medence alacsonyabban fekvő területeinek napi középhömérsékletei: az átlagos 0,5, a max. 5,6, a leghidegebb -10,9 Celsius-fok. A hét jeles napja 24-e, Mátyás. (Szökőévben, így az idén is Mátyás napja 25-ére esik. 24-e szökő­nap.) Az álruhás Mátyás királyt a jobbágyság, kisnemesség tisztelte, míg Mátyás apostolt a szabók cukrászok, kovácsok tartották védő­szentjüknek. Továbbra is fontos feladatunk gyümölcsfáink mechanikus növény- védelme - a törzsnek, vastag ágaknak kaparóval, drótkefével történő tisztogatása. A munkák közben vigyázzunk, hogy a kéreg alatti élő szöveteket meg ne sértsük. Nem igényel különösebb fáradságot, munkánk hatékonyságát pedig növeli, ha a tisztogatott fa alá ponyvát terítünk, s így a kaparékot - közte az áttelelt rovarpetékkel, a kártevők más fejlődési stádiumaival - összegyűjtjük, majd elégetjük. Folytassuk a ribiszke- és a köszmétebokrok, a málnás tisztogatá­sát is. Fáink körül alakítsunk ki „tányért", s mikor a föld fagya kiengedett, dolgozzunk be a talajba szükséges mennyiségű istálló- vagy műtrá­gyát. A termőre forduló fáknak egyenként 5, az idősebbeknek pedig nagyságukhoz és tápanyagigényükhez mérten 20-30 kg-t adjunk. Fia a talajviszonyok megengedik, lássunk hozzá az ősszel félbeha­gyott talajforgatáshoz is. A metszést - akár a gyümölcsösben, akár a szőlőben - csak éles késsel, ollóval végezzük, hogy a növények szöveteit ne roncsoljuk. A homoki szőlőben megkezdhetjük az elfagyott, a beteg és az öreg tőkék pótlását. .Ezt kétféle módon - döntéssel és bújtatással - végez­hetjük. A fűtetlen fóliasátorban vethetjük a hónapos retket; szabadföldi korai ültetésre paradicsomot, középkorai termesztésre karfiolt. Meg­kezdődhet a késői velöborsók vetése is - magvaik 8-10 cm mélyre, 40 cm sortávolságra kerüljenek. Duggathatjuk - 25 cm sor- és 10 cm tőtávolságra - a fokhagymát. A fűtött fóliasátorban nevelt reteknek 2-3 naponta 10-15 mm vizet adjunk, napfényes időben pedig ne feledkezzünk meg a frissítő öntözésről sem. Fia fejessaláta-palántákat nevelünk, akkor azoknak éjjel 6-10, nappal 10-14C-fokot biztosítsunk. A palánták kiültetése előtt az ágyásokba négyzetméterenként dolgozzunk be 6-12 kg komposztot, maximum(!) 20 gramm pétisót, 10 gramm kálisót, valamint 15 gramm szuperfoszfátot. A káposztaféléken károsíthatnak a káposztalégy és a reteklégy lárvái, ezért a vetés után szórjunk ki a talajra 10 négyzetméterre számítva 35 gramm Basudin 5 G-t, majd öntözzük be az ágyást. A munkánál okvetlenül használjunk gumikesztyűt. Ismét ellenőrizzük dísznövényeink - a begónia, dália, gladiólusz, kánná stb. - gumóit, hagymáit. A beteg példányokat távolítsuk el. Ha a tározóhelyiség páratartalma erősen növekszik (rothadásvesély!), szellőztessünk, ha viszont'a gumók fonnyadását tapasztaljuk (ala­csony páratartalom!), akkor növelnünk kell a páratartalmat. -r­Szabadföldi vetésű növények A fóliasátrak elterjedt volta ellené­re a házi- és hobbikertekben a sza­badföldi vetésű növények dominál­nak A jó gazda már a télen felkészül az évre. hogy az első adandó alka­lommal munkához láthasson. Na­gyon fontos a vetés ideje, ezt egy­részt a mag csírázásához szüksé­ges talajhőmérséklet, másrészt a növény tenyészidő alatti hóigénye határozza meg. A kora tavaszi vetés ideje akkor van, mikor már rá lehet menni a föld­re. Szlovákia déli vidékein ez általá­ban február közepe-március vége. Ilyenkor a hidegtűrő növények mag- vai vethetők, pl. a sárgarépa, petre­zselyem, hónapos retek, fejes salá­ta, spenót, sóska, duggathatók a hagymafélék, a borsó. A késő tavaszi vetés április elejé­től május elejéig tart. A melegigé­nyes zöldségfélék ebben az időben kerüljenek a talajba. Vetjük tehát a sárga- és a görögdinnyét, a tököt, az uborkát, a sütőtököt, paradicso­mot, paprikát, korai burgonyát, ba­bot, csemegekukoricát, valamint a céklát, a nyári retket és a káposz­taféléket. A nyári vetési időszak hosszabb. Általában ilyenkor a másodtermé­nyek, az áttelelö vagy évelő növé­nyek magját vetjük. Közéjük tartoz­nak a másodterményú káposztafé­lék, a késői burgonya, a cékla és a csemegekukorica, valamint a spe­nót és a téli sarjadékhagyma is. Az őszi vetéskor kijuttatott ma­gokból még az ¿sszel növény fejlő­dik, majd áttelel. így vethető az átte­lelő saláta, a spenót, a sóska, az áttelelö kelkáposzta, s akkor lehet a fokhagymát is elduggatni. A tél alá vetést a levegő erős lehűlése (4-5 C-fokos hőmérséklet­nél) után végezzük. A mag így csak tavasszal indul csírázásnak. Termé­szetesen a tél alá vetésnek köszön­hetően a tavaszinál korábbi termést kapunk. így vethetjük a sárgarépát, petrezselymet és a borsót is. A vetés sorba, fészekbe és szór­va történhet. Ha lehet, a magot szór­va ne vessük. Csak néhány olyan eset van, ahol ez a mód indokolt; ilyen például, ha gyommentes talaj­ba spenótot vetünk, vagy ha a vetést ládikóba, kis edénybe végezzük. Sokkal jobb a sorba vetés, mivel a mag mennyisége jobban ellenőriz­hető, az egy magra jutó tenyészterü- let jól alakítható. A meghúzott baráz­dák mélységével jól szabályozható a takaróföld vastagsága. Ennek kö­szönhetően az egymás mellett kelő magvak közös erővel emelik a rájuk nehezedő takaróföldet, kevesebb csíra fullad meg, a kelés egyenlete­sebb. Fészekbe vetéskor a magot csak meghatározott tőtávolságra vetjük. A fészekbe több magot is teszünk, s a megfelelő főszámot a kelés után, ritkítással érjük el. Minden esetben fészekbe vetjük a görögdinnyét, sár­gadinnyét, burgonyát, a spárga- és a sütőtököt. Fészekbe és sorba egy­aránt vethető az uborka, a bab és a csemegekukorica. A magvetés mélységét a vetőmag nagysága, a talaj kötöttsége és ned­vességtartalma határozza meg. Ez általában a mag átmérőjének négy­szerese. Laza talajba, száraz időben ennél mélyebben, kötött talajba, nedves időben ennél sekélyebben is lehet vetni. A vetés sűrűségére nincs általá­nos szabály. Arra azonban ügyel­jünk, hogy a kikelő növények ne akadályozzák egymást fejlődésük­ben, azzal is számoljunk, hogy a ke­lés nem szokott 100 százalékos len­ni. M. D. A katla A katlankorona egyetlen ágeme- letböl álló, sudár nélküli koronafor­ma. Ez azt is jelenti, hogy segítségé­vel alacsonyabb fák, tehát belterje- sebb jellegű koronaformák valósít­hatók meg. A belterjesítés szem­pontjából a katlan alakú korona azért is hatékony, mert a felszálló nedváramot több egyenrangú oldal- vázág és az ezeken elhelyezkedő mellékvázágak között képes meg­osztani. Lényegében többsudaras koronának is felfogható. Kísérletek bizonyítják, hogy a koronabelső jobb megvilágítása révén a fokozódó asszimilációs teljesítmény 60-75 százalékban a terméshozás javára használódik fel. A katlankorona al­kalmazását egy-egy gyümölcsfaj fo­kozott fényigénye is indokolhatja. Ez az őszibarackra és a kajszira külö­nösen érvényes. A katlankorona az őszibarackfa egyik legelterjedtebb koronaformája. Ezt lehetőleg - a kívánalmaknak megfelelően - 40-70 cm törzsma­gasságú, koronás csemetékből ala­kítsuk ki. Ha a megfelelően erős vesszőjű csemetéket már az ősszel kiültettük, akkor ezeket csak tavasszal metsz - szük meg; mégpedig úgy, hogy a koronaelágazás felett a sudarat n alakú tőből eltávolítjuk, az oldalvesszőket pedig arasznyira - 2-3 rügyre - vág­juk vissza. Vigyázzunk arra, hogy a végálló, fejlett rügy kifelé nézzen. A suhángot a kívánt törzsmagasság felett 15-20 cm-rel, a másodrendű hajtásokat pedig alapi rügyre metsz- szük vissza. A törzsmagasság 40-70 cm közötti lehet. A következő évben 3 vesszőt kell úgy kiválaszta­ni, hogy elkerüljük a vázágak örvös elhelyezkedését, majd ezeket 40-60 cm-es hosszúságban külső állású rügyre kell visszavágnunk. így elágaztatva a továbbiakban már 6 vázágat nevelhetünk. Ezeken az oldal vázágak és a termőgallyazat fejlődését a következő években úgy érjük el, hogy a növekedési erélytól Fokhagymakivonat készítése A fokhagyma köztudottan csök­kenti a magas vérnyomást, lassítja az érelmeszesedés folyamatát. A cukorbetegek vérében részben csökkenti a cukorszintet; serkenti az emésztést elősegítő mirigyek műkö­dését. Bélfertőtlenítö, ismeretes, hogy baktérium- és penészölő hatá­sú. A máj-, epe- és hasnyálmirigy­betegségben szenvedőknek viszont egyáltalán nem ajánlatos. Kellemetlen a jellegzetes szaga, amely nemcsak a leheletben, de az izzadságban is érződik. Ennek viszont forró tej fogyasztásával, pet­rezselyem vagy babkávé rágcsálá- sával elejét vehetjük. A szagából eredő kellemetlen mellékhatása el­lenére a népi gyógyászat sikeresen alkalmazza fekélyek, változókori problémák és a fogfájás orvoslásá­ra, valamint a bélparaziták ellen is. A fokhagymagerezdeket mindig kézzel, sohasem(!) késsel tisztítjuk. A sértetlen gerezdek nem szagosak, s a felhasználás során ízletesebbek. A megtisztított gerezdeket hideg, sós vízben tartósíthatjuk: 1 liter vízre 300 gramm sót számítsunk. Aki gyógykezelés céljából „fok­hagymakúrára“ szánja magát, az Magyarországon elfogadható áron fokhagymatablettát vásárolhat. Tö­mény fokhagymakivonatot azonban - némi felkészültséggel - házilag is készíthetünk. Körülbelül ötszörös töménységű kivonatot nyerhetünk a következő módon: Tisztítsunk meg, aprítsunk fel és forrázzunk le - úgy, hogy a víz ellepje a gerezdeket - 1 kg fokhagy­mát, utána pedig 2 liter vízben nyo­más alatt, kuktában főzzük 20 per­cig. A főzést követően szűrjük le, enyhén préseljük ki. Az így nyert kivonatot újabb 1 kg fokhagymával együtt kuktában ismét 20 percig főzzük. Az erről leszűrt kétszeres főzetet vákuum alatt pároljuk be 350 gramm - ra, majd adjunk hozzá 15 gramm 25 százalékos vegytiszta sósavat. A sav hatására csapadék keletkezik, amelyet leszűrünk és eltávolítunk. A tiszta kivonatot 9 gramm szódabi­karbónával semlegesítjük, majd 20 gramm konyhasó hozzáadásával és elkeverésével konzerváljuk. Húshoz, annak kilogrammjára 1-2 gramm kivonatot adjunk. Hasz­nálata kényelmes és előnye, hogy ki-ki ízlésének megfelelően adagol­hatja. Szabó Mária mérnök Szerszámok, eszközök telelőben Ép, éles szerszámmal jobban megy a tavaszi munka. Ha a tél folyamán mindeddig nem tudtunk rá időt szakítani, akkor most már ne késlekedjünk tovább. Az eszközöket tisztítsuk meg, a sérült és csorbult éleket reszelövel, illetve köszörűvel javítsuk ki. A metszőol­lókat csavarjuk szét, a vágóéleket élezzük meg, majd zsírozzuk be. A fűrész fogait reszelövel élezzük. A megrepedt, törött szerszám- nyeleket cseréljük újra. Sérült nyelű, tompa eszközökkel kényelmet­len, fáradságos a munka. K. Sz. nyomán korona függően a 6 vezérvesszőt felére vagy harmadára visszametsszük. A meredek hajtásokat, vesszőket el­távolítjuk. A termövesszők a mellék- vázágakon, illetve azok termőgallya- zatán fejlődnek. A második évben a koronás cse­meték alakítását tovább kell folytat­ni, úgy, hogy azokat a vesszőket, amelyekből vázágat szándékozunk nevelni, erősségük szerint vissza kell metszeni, nem feledkezve meg arról, hogy katlan formát akarunk kialakítani. Ennek érdekében a be­felé törő vesszőket tőből vágjuk ki. A harmadik évben (katlanformára törekedve!) tovább folytatjuk a váz­ágak megfelelő alakítását. Ilyenkor már a termővesszöket is meghagy­hatjuk, azonban túlságosan sok ter- mörüggyel ne terheljük meg a fiatal fákat. A helyesen nevelt öszibarackfák koronája a negyedik évben teljesen kialakul. A harmadik évben már megmutatkozik a termés, a negye­dik évben pedig már számottevő gyümölcsöt hoznak. A továbbiakban az őszibarackfát rendszeresen kell metszeni, különben hamar felkopa­szodik, gyengén terem és idő előtt elpusztul. Miklós Dénes kertészmérnök Fűtött itató A tavaszi melegvizes itató elő­nyét sokan ismerik. Készíthető olyan fűtött itató is, amellyel a méhész lakhelyétől távol is megoldható az itatás. A víztároló edény egy 25 lite­res tejeskanna (vagy más edény), amit egy 60 literes kimo­sott műanyag vegyszeres hordó­ban (vagy más hasonló űrméretű tartályban) helyezzünk el. A két edény közötti hézagot töltsük ki fűrészporral. A belső edény alját kifúrva egy hossztengelyében átfúrt 10-es csavarral lássuk el, amelyre egyszerűen a menetre hajtva erősítsünk fel „fürdőszo­bai" ólomcsövet; ennek másik végére pedig szereljünk egy ki­folyó csapot. Mindezt egy másik félbevá­gott műanyag hordóra (egyéb talapzatra) erősítsük (fenékrész- szel egymás felé). A talapzaton és a külső edényen korábban azonban vágjunk ki egy cca 25 cm átmérőjű kört, hogy az ólomcsövet az alsó edény - a ta­lapzat - védelmében meghajlít­va vezethessük. A csap az edé­nyen kívülre kerüljön. A talapzatul szolgáló edény belsejébe, közvetlenül a kellő módon meghajlított ólomcső alá helyezzünk égő petróleumlám­pát, melynek hője elegendő ah­hoz, hogy az éppen kijutó, kis mennyiségű vizet a mindenkori hőmérsékletnél 12-18 C-fokkal magasabbra melegítse. Az üzle­tekben kapható petróleumlámpa tartályába tölthető „üzemanyag- mennyiség" kb. 48 órára ele­gendő. A lámpát egy, a burkola­ton vágott nyíláson át kezel­hetjük. Feltöltés után a csapot mindig gyorsabb csepegésre kell beállí­tani, hogy a fogyó vízmennyiség alacsonyabb nyomása esetén se álljon le az itató. A csap alá természetesen helyezzünk el ferdén egy recézett deszkalapot, melyről a méhek a vizet felszívo- gathatják. A Méhészet nyomán, rövidítve 9 Jól kialakított őszibarackfa a 4. év tavaszán (Mohácsy-Gyúró nyomán rajzolta I. d.)

Next

/
Thumbnails
Contents