Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-03 / 1. szám
HWALD /* // >rzo serek rekek szülei szá- ihenés, ha elutaz- 2ttesben töltik el nyaralás legkelle- pedig az, amikor logy megtudják: i-e. itt anyu beszél, neg ide, a tenger- agymama?... Mizen azt mondta, Mi az a zene ott y pajtásotok van ... Hányat hívtál t, de negyvenen ny, hiszen megrendezhettek fiáim vagyunk ott- uli, akkor micso- kozó? Hiszen te »izei... Érettségi- Hát hogy jössz te mistákat láss ven- itemisták, hanem ok?... No hát, ez ... Add a nóvére- ;yhogy nincs ottérte, hogy otthon rat, amíg mi távol ^^ünnepélyesen nem veszekszel volt az a csöröm- jeszélsz?... Nem »nyilából, ez azt eltörte a porcelán lig fentről, a háló- z azt jelenti, hogy rte az illatszeres im a kagylót az hogy vagy? Hal- endeztél? ... Úgy remekül mulat... ít abban állapodlak fejében, hogy :simat, nem hívsz mi nem vagyunk »en állapodtunk , kisfiam. Szépen it, hogy húzza el akarnak elmenni, )gy akkor kirúgod lén be kell vallani még egy detroi- a, hogy távozzon ha egyszer been- azt is ki kell talál- d ki a szűrüket... tinny, sziréna?... siságból kérdem, ja vagy a tűzoltó- *. Jó, ez legalább n égett le a ház. y, miért szállt ki -ség?... Jó, add úr, itt Sam Savage így valami nincs egjobb, ha mind- alog lényegére... ok panaszkodtak, iák, trágárságokat at^pmek be, sö- ’ámak a kertbe, nak a bokrok kö- hogy az én fiam it. Ha a szellemi i meglepődik, mi- em képes nemet szülei távol van- osan a mi John- rmester úr, az ön kkora kárt okoz- üveg vörösbort is ret a díványon ön- háromezer dollár f látszik, olcsón mit tegyen? Ezt lani. Hogyan áll- alitással?... Monster úr: roppant lamiképp kitessé- et. Gondom lesz szolgálati érdem- inden egyes fiú- . Szeretnék még ester úr felajánlottról rögbicsapat ik el a házunkat, nkit dobjon ki, nem. Ennek az ze sincs a baráta- jrténik úgy, mert azajövünk a nya- még néhány évet ilteni. Figyelj ide, nester mindenkit , hogy magával > feljelent rendza- zt is megengedi, ^takugyan meg- azarold ránk azt i most lefekszünk dni egyet. ^örgy fordítása kolóztak. És? Aztán valami történhetett közöttük, mert csak a lány jött velünk a torcellói kolostorig, a fiú a hajóállomáson maradt. És? A lány nem jött vissza a szigetről, a fiú egyedül maradt. Mitakarsz ezzel mondani? Semmit. Csak érdekelne, hová lett az a lány. Ez igazán bonyolult. A lánynak bizonyára Torcellóban lakik a nénikéje vagy az anyja. A fiú odakísérte, aztán sarkonfordult. Nem akart találkozni a rokonsággal. így is történhetett volna, de nem így történt. Nem? Máriát egészen megzavarta a határozottságom. elhelyezkedett a tapadón. Mi vagyunk jóformán az egyedüli utasok, a többiek biztosan kiszállnak Muránóban. Könnyen lehetséges, hagytam rá, ma zárva van a kolostor, ki utazna Torvelló- ba? Dehát akkor... fújta a magáét. Nem szálltam vitába, átsétáltam a fedélzet másik oldalára. A hajó mögött fodrosodó hullámokat néztem. A halottak szigetéhez, a Vencel temetőhöz értünk. Gondola közeledett a parthoz. Virágok borították, alighanem friss halottat hozott. A habok csengetésszerűen csapódtak a sziklához. Valaha ministrálüvegszekrényekben megfakult dózse-fö- vegek sorakoztak. A múzeum egyik ablaka félig nyitva volt és a fénnyel együtt hal- és moszat- szag szüremlett a terembe. Lent a teret kövér, tolakodó galambok árasztották el. Közöttük néger kisfiú guggolt, hagyta, hogy a fa fánk madarak göndör hajára telepedjenek és onnan kapkodják el a feléjük hajított kukoricaszemeket. Nézd, mutattam a Szent Márk katedrális irányába. Azért jöttünk a múzeumba, hogy a teret bámuljuk? bigy- gyesz tette száját Mária, és a szomszéd terembe indult. Ott találtam rá, egy hozzá hasonló, unott vénasszony portréját mustrálta. Szép, jegyeztem meg némi éllel. Te sem vagy szép, vágott vissza, senki se szép a halál előtt. Még legalább harminc évig fogok élni, mondtam. Többet nem szóltunk egymáshoz, a kiállított tárgyakra ásítottunk, sodródtunk a tömeggel, amíg el nem értük a kijárati ajtót. A fényképező csoportok bosszúságára valahogy átvergődtünk a téren. Mária minduntalan visz- sza-visszafordult, tekintetével a nagy vörös tornyot kereste, néhányan fentről integettek. Oda nem érdemes felmenni, valamikor a dózsék szamárháton lovagoltak fel a toronyba, felvonón már nem érdekes... Semmi sem érdekes, legyintett Mária az összehajtogatott várostérképpel a kezében, (az éles fényben jól láttam, megint rosszul van kipú- derezve az arca). Mit nézel? támadt rám. A tornyot. Beültünk az egyik presszóba és cinzanót rendeltünk. Meddig maradunk itt? kérdezte Mária, szemét összeszükítette, így csúnyábbnak hatott a megszokottnál. Unod magad? Szótlanul felhajtotta az italt. Otthon is unod magad, tettem hozzá. Dühösen bólintott. Ültében kicsit kihúzta magát, ez a mozdulata dagályra emlékeztetett, tekintetem szintjéig hullámzottak keblei. Mária hatalmas, kövér, gazdag, én semmitmondó, törékeny, szegény. Ez a közös litániánk. Ó harsogta, én is mormogtam magamban. így volt eddig. Ezentúl másképp lesz. A valószínűtlen öröm émelyítően csomósodott a torkomban, elhatároztam, hogy megemlítem a láncot. Azt a nyakláncot, amit tegnap délelőtt... Nem akarok hallani róla, csapott az asztalra Mária. A pincér azonnal megjelent, kérdően felé hajolt, Mária végigmérte, a pincér távozott. Megvettem, mondtam, és megtapogattam a zsebemet. Nem hiszem el, hogy meg merted venni. Kihúztam a zsebemből. Ez nem nyaklánc, ez szöges póráz, sintéMONOSZLÓY DEZSŐ reknek való. Amikor felpróbáltam, mindjárt kisebbítette a nyakamat. Gyönyörű ötvösmunka. Mária átnyúlt az asztalon, ki akarta tépni a kezemből. Rekedtes hangot hallatott, a kiálló díszítések felhorzsolták tenyerét. Nem neked vettem. Szakács- nénk biztosan örülni fog, azt mondtad, neki is kell valamit vásárolni... Vagy félóráig veszekedtünk, helyesebben Mária rikácsolt velem. Mindennek lehordott, kárörvendő szemek kereszttüzében égett a fülem, de különösebben most ez se zavart, a meglepetésre gondoltam és alig tudtam türtőztetni magam. Nem, nem szabad elsietni. Meg kell várni a kellő pillanatot. Már a halpiacon voltunk, amikor szóba hoztam. Mária termetes tengeri pókok között válogatott. Emlékszel arra a tegnapi párra a hajón? A fiú kék vászonruhában volt, és a lány... Nem emlékszem rá, fújtatott Mária, arcom felé tartotta a pókot, szemében azonban már felcsillant a kíváncsiság. Na mi van azzal a lánnyal? Minek fárasszalak, ha úgyse érdekel... Ide figyelj! A pókot a jég közé fagyasztott angolnák közé csapta, utálom, ha elkezdesz valamit és nem mondod végig. Egész úton csóA lány először járt a szigeten, úgy kereste a kolostor felé vezető utat, mint mi. Velünk együtt lépett a templomba és egyenesen a Madonna mozaikja elé térdelt... Mária szuszogva megállt. Már a Rialto-híd közepe táján jártunk. Kétoldalt az árusok színes límlomjai lebegtek a szélben. Tudtam, Mária kíváncsiságát fokozni most már gyerekjáték. Alighanem meggyilkolták azt a lányt, folytattam nyugodt, kimért hangon. Mária tekintete egy újságárus bolton akadt fenn. A lapokat hiába nézed, valószínűién, hogy ráakadtak volna. Ma zárva van a kolostor, hiszen azért utaztunk tegnap oda. Talán mi jártunk ott utoljára, mi ketten, az a fiú, a lány és az éneklő apácák. Ezek szerint, ha... Ezek szerint, ha meggyilkolták, még most is ott van, vágtam a szavába. Egymmásra néztünk és a Szent Márk téri hajóállomás felé siettünk. Mária úgy szapo- rázta lépteit, alig tudtam utolérni. A rendszeres járatú utasszállító fedélzetén azonban mintha kialudt volna az érdeklődése. Ez nem tévesztett meg. Megjátssza magát, hogy becsmérelhessen. Mindig ilyen marhaságokat találsz ki, támadt rám, alighogy tam, jutott az eszembe. ADJ SZÁMOT AZ ÉLETEDRŐL! Ez a mondat még mélyebbről érkezett. Kinek? Nincs kinek számot adni. Annak idején úrfelmutatáskor nem mertem az ostyára nézni, de aztán mégis megkíséreltem. Semmi se történt, nem sújtott agyon a mennyei villám. Fejem felett a parancsnoki hídon egy cigányképű ember kevé- lyen, óceánjáró kapitányaként düllesztette mellét. Tevékenységről, öntudatról árulkodott a pillantása. Pedig csak laguna- közi pocsolyarévész. Ha Mária lenne a felesége, nem lenne ilyen magabiztos. Talán a parancsnoki hídra se merészkedne, elbújna a gépházban. Ezután azonban másképp lesz. Egészen másképp. Csengessenek csak a habok, nem fogok ministrálni. Sem Máriának, sem az Úrnak. A végtelen egyik sarka hirtelen beborult. Villámok cikáztak a messzeségben függőlegesen és vízszintesen. Megszürkült a víz, de az ég még mindig kéken lebegett, legalábbis a hajó felett, a zivatart messzire kergette a szél, Muránóban és Buránóban is kikötöttünk. Az egymáshoz láncolt kötéltartó fák összekoccantak és nyöszörögtek. Torcellóban csak ketten szálltunk ki, pontosan úgy, ahogy elképzeltem. Mária előtt haladtam a szűk ösvényen. Csendességet leheltek a bokrok, a fák, a házak. Az árusok bódéjainak becsukott faablakai szürke egyhangúságba olvadva maradtak hátunk mögött. Elhagytuk a kolostort, a romokat. Sehol semmi hang. Csak egy tőlünk kanálissal elválasztott kertészetből hallatszott valami zaj. Articsókát szedtek a kertészek, azt dobálták a kerítésen át rozoga ladikba. Aztán ez a nesz is elhalt. Burjánnal sűrűn benőtt völgykatlanba értünk. A burjánba gázoltam és felhajlítottam egy számomra ismeretlen nevű bokor alsó ágait. Alatta feküdt a lány. Mária megtorpant és védekező mozdulattal arca elé kapta ernyőjét. Honnan tudtad, hgy itt fekszik? dadogta. Megálmodtam. A lány úgy feküdt, mintha homorítana. Koponyáját hátrafeszítette, így jól lehetett látni nyakán a horzsolász- szerű vörös csíkot. A lánc, igen a láncs, suttogta Mária eszelősen. Most már emlékszem, én a fordítógéppel voltam elfoglalva, százlírást kerestem a táskámban, körülnéztem és te sehol sem voltál... Kimentéi a kolostorból, azt hittem, hogy... Visz- szaengedtem az ágakat. Mária tokája még mindig remegett, amint a libák nyaka töméskor. Apámnak nagy gyára volt, aztán egyik napról a másikra eladta, mondtam. Rengeteg pénzt kapott érte. Mi azonban ettől kezdve nyomorban éltünk. Anyám hiába faggatta apámat a pénzről. Ezt a titkot a sírba viszem, hangoztatta. Persze, ez már régen történt. Nem igaz! kiáltotta Mária, apádnak sohasem volt gyára, nem is adhatta el. Lehet, hogy igazad van, és újból a bokor felé hajoltam. Mária tiltakozva hátrahőkölt. De ez a lány valóban halott. Azóta valamivel jobban élünk. Igaz, Mária egyszer megkísérelte, hogy Torcellóra fátylat borítson. Mit gondolsz, elfogták azt a fiút? kérdezte és vizsgálódva végigmért. A lánc, torkolltam le, a lánc. összerezzent és alázatosan lesütötte szemét. A kivégzőosztag tagjai dinnyét ettek, szép, pirosbélű dinnyét. A magokat gondosan rámköpködték. Nem siettek, szép komótosan eszegettek. A folyópart egyik fűzfájához voltam kötözve, ók a lugas hűvösébe húzódtak. Több mint két métert kellett a dinnyemagoknak megtenniük, de jól céloztak a katonaurak. Ami természetes is, hiszen a mi országunkban rend van; hová jutnánk, ha a kivégzőosztag tagjai sem tudnának célozni? A nap pont rám tűzött, ezért szóltam is nekik; nagyon rendesek voltak, az egyik ideadta a saját napszemüvegét, a másik meg lekent napolajjal. Igaz, odajött egy harmadik és rávizelt a fejemre, merthogy fejjel lefelé voltam a fához kötözve, de érzésem szerint csak azért tette, mert olvasta a Tudományos Közlönyben, hogy a vizelet nitrogénvegyületeinek bőrrákmegelőző hatása van. És valószínűleg azért evett annyi dinnyét, hogy az én bőrrákomat minél jobban megelőzhesse. Ahogy a dinnye fogyott, úgy nőtt a feszültség. Néhányan már befejezték, s megkezdték az előkészületeket a kivégzésemre. Alaposan kezet mostak, megfésülköd- tek, eligazították a bajuszuk, lekefélgették újdonatúj egyenruhájuk, s szarvasbőrrel még egyszer gondosan átMAGYAR ZOLTÁN törölgették a csillogó fegyvereket. Aztán a dinnyehéjakat bedobálták a folyóba, majd engem belelőttek. Úsztunk szépen, vitt az ár, előttem egy dinnyehéj, utána én. Tudtam, hogy nem méltó hozzám ez a helyzet, de nem akartam cserbenhagyni a fiúkat, hiszen csak akkor kapják meg a tripla prémiumot, ha holttestem valahol a határon túl kivetődik — de ez már magas politika... Egyébként nem volt szép tőlük, hogy még egy kicsi belet sem hagytak a héjban, mert lám, én még most is az ó érdekeikkel törődöm: mert a tripla prémium nem semmi pénz, abból legalább húsz kéjnőt meg lehet kéjelni, és még mindig marad egy diny- nyérevaló. Na, mindegy, akkor úsztam a dinnyehéj után, s nem egy idegen ország hullaházában feküdtem, mint most. A víz az utolsó szemig lemosta rólam a dinnyemagokat. Hogy fognak csodálkozni jövőre az emberek, amikor a folyó két partja dinnyéssé változik... Egyébként nem érdemlik meg. Ahogy unottan ott ültek a rakodópart alsó kövén, bámulták a nagy vizet, azt a randa dinnyehéjat észrevéve, engem figyelmen kívül hagyva... Hányszor gondoltam a jó katonafiúkra, akik csak velem törődtek: ez segített teljesíteni a feladatot. Azt hiszen, még így is többet árultam el, mint amennyit szabadott volna, úgyhogy erről a témáról szót se többet. Egyelőre különben is reinkarnációm foglalkoztat: hogy melyik évszázadba, hová, és mivé. Van egy furcsa érzésem: vasúti pályaőr akarok lenni Szárszón. Ferdics Béla: A vonaton
