Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1992-02-14 / 7. szám

Szerkeszti: Tallósi Béla A legértékesebb ajándék (Koreai népmese) Messze, a Keleti-tenger partján, a Rózsák Völgyében, Von Szán város közelében élt egyszer egy szépséges és okos leány. An Ran Gyunak hívták. Beleszeretett három legény, három jó barát. An Ran Gyű sokáig gon­dolkodott, melyikükhöz is menjen feleségül. Aztán fel­kereste az öreg bölcset, aki a Vörös Sárkány-hegyen élt, és jósolni is tudott. A bölcs három aranypénzt adott a lánynak és azt tanácsolta, hogy mindegyik legénynek adjon egyet. Vásároljanak ajándékot, s azt válassza, aki a legértékesebb tárggyal lepi meg őt. An Ran Gyű hazatért, ma­gához hívatta a legényeket, mindegyiknek adott egy aranypénzt és így szólt:- Vegyetek nászajándé­kot! Akié a legértékesebb lesz, ahhoz megyek feleségül. Várok rátok egy esztendeig. Együtt, egy napon kell visz- szatérnetek. Elindultak a legények, mentek, mendegéltek, mesz- szire, a Nagy Kínai Falon és a mongol sztyeppéken és si­vatagokon is túl. Az egyik vett egy csoda­tükröt. Olyat, amelyiknek a gazdája, ha valakit látni kívánt, csak belenézett, s ab­ban a pillanatban meglátta, mit csinál az, akire kíváncsi. A másik legény egy csoda­tevét vett. Aki arra ráült, egyszeriben ott volt, ahol lenni akart. A legény azt gon­dolta: ennél értékesebb aján­dék nem létezik, hiszen bár­mikor, ha akarja, ott lehet a szépséges An Ran Gyunál. A harmadik legény egy csodaalmát vett. A beteg, ha megeszi az almát, meggyó­gyul­„Hátha megbetegszik An Ran Gyű - gondolta -, akkor majd jól jön az én aján­dékom. “ Az esztendő elteltével a le­gények találkoztak a megbe­szélt helyen, és elmondták egymásnak, ki mit vásárolt. Vágyakoztak a legények a szépséges An Ran Gyű után, és elhatározták, hogy megnézik a csodatükörben: hol van és mit csinál. Bele­néztek a tükörbe, és elsápad­tak: An Ran Gyű haldoklóit. Felpattantak a csodatevé­re, és egy szempillantás alatt ott voltak An Ran Gyű ágyá­nál. Amikor a lány meglátta őket, könnyezni kezdett.- Meghoztátok az ajándé­kokat, de már nem tudok örülni semminek — mondta. Akkor a harmadik legény odaadta neki a csodaalmát, és kérte a lányt, hogy gyorsan egye meg. An Ran Gyű meg­ette a gyümölcsöt, és egysze­riben egészséges lett. Kérte, beszéljenek neki az ajándé­kokról. A lány meghallgatta őket, majd azt kérdezte: — Kihez menjek feleségül? Hiszen az ajándékokkal egyformán segítettetek raj­tam. Döntsetek magatok! Három nap és három éjjel gondolkoztak a legények. De dönteni nem tudtak. Hiszen ha nem lett volna a csodaal­ma, hogyan mentették volna meg a lány életét? De ha nem lett volna a csodatükör, hon­nan tudták volna meg, hogy An Ran Gyű beteg! S ha nem lett volna a csodateve, nem érkeztek volna idejében! Akkor An Ran Gyű maga döntött. — Amikor én helyesen dön­tök - mondta —, mindig meg­szólal a harang, amellyel ré­gen azért hívták egybe az embereket, hogy fontos dön­téseket hozzanak. Ti igazi, jó barátaim vagytok. Hála en­nek a barátságnak, megmen­tettetek. De ahhoz megyek feleségül, aki a csodaalmát ajándékozta nekem. Amikor ti ketten ajándékot választot­tatok, magatokra gondolta­tok, de az, aki az almát vette, csak rám gondolt. A ti aján­dékaitok megmaradtak, de ő elvesztette az almáját. Ne­kem tehát hozzá kell men­nem feleségül. Ebben a pillanatban meg­hallották a régi harang zúgá­sát. A szépséges An Ran Gyű pedig férjhez ment ahhoz a legényhez, aki a csodaalmát ajándékozta neki. Sági Tóth Tibor fordítása A fe Icete J<ecs /ce (Dargin mese) A fehér kecske az erdőbe ment levélkéket lege­lészni, ivóvizet keresni. Egyszer csak elébe áll a far­kas, csattogtatja a fogát:- Kecske, kecske hová mész?- A patakhoz megyek vizecskét inni, a bokrokhoz megyek levélkéket tépni.- És mi van a lábadon?- Pata.- És mi van a fejeden?- Két szarv.- Most valld be, mit súg a szíved?- Remeg a félelemtől.- Ha-ha-ha! - kacagott fel a farkas, és bekapta a fehér kiskecskét. Ment a fekete kecske az erdőbe levélkéket tépni, forrásvizet inni. De a farkas már várta:- Hová mégy?- Valakit keresek, akivel megverekedhetnék.- És mi van a lábadon?- Acél lábaimon rézből van a pata.- És mi van a fejeden?- Aranyból van a fejem, gyémántból a szarvam.- És mit súg a szíved?- Az én acélszívem azt súgja nekem: Döfd bele gyémántszarvadat a farkas hasába! Szabadítsd ki testvérkédet a bendőjéböl! Megijedt •a farkas, és olyan köhögési rohamot kapott, hogy menten felköhögte a fehér kiskecskét, aztán elfutott. Nem a szarvak, és nem a paták jelentik hát az erőt, hanem a bátor szív. A leleményes tanítvány (Abház mese) Volt egyszer, hol nem volt egy doktor, és volt neki egy tanítványa. Egyszer beteghez hívták őket. Belép­tek a szobába, köszöntek és a doktor azt mondja:- Ó, te jó ember, ha kevesebb mandarint ettél volna, nem fájna a hasad.- Micsoda okos, tudós ember! - kiáltott fel a beteg -, senkitől sem kérdez semmit, mégis rögtön egyből eltalálja a bajt. - Mikor felgyógyult, dinnyét, szőlőt, diót küldött az orvosnak ajándékba.- Mester, mondd kérlek - szólt a tanítvány -, honnan tudtad rögtön, hogy mi a baja annak az embernek, és mitől betegedett meg!- Nem volt nehéz kitalálni, barátocskám — felelte az orvos —, az ágy alatt tömérdek sárga héj hevert. „Ha ilyen könnyű gyógyítani - gondolta magában a tanítvány -. minek kell még akkor annyi vastag könyvet kitanulnom?!“ Mikor legközelebb az orvosért üzentek, tanítvá­nya nem jelentette a mesternek, hanem maga ment el. A beteg ágya alá nézett, ott pedig egy bozontos medvebőr feküdt.- Hej, te beteg - kiáltotta a tanítvány ha kevesebb medvét ettél volna meg, most nem fájna a hasad! Megharagudott a beteg, botot ragadott:- Hordd el magad, tökfilkó! Hazaérkezett a tanítvány és sími kezdett:- Mondd kérlek, mesterem, miért van az, hogy téged megjutalmaztak azért, amit az ágy alatt láttál, engem meg kidobtak érte? Fordította és átdolgozta: Bars Sári 1 Felkelnek hűhós, zagyva gágogással, azt hinnéd: messze készülő hadak. De nemsokára lankadt szárnyalással a víztükörre visszahullanak. 2 De láttál-e szigorú, hosszú ékben a cél felé nyilalló vadlibát? Láttad, ékük hűlő kékségű égen A végtelent hogyan hasítja át. A r a v a s z veréb Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy veréb meg egy cica. Egyszer a veréb meglátott egy marék kukoricát, odaszállt, hogy egyen egy keveset, mert régóta nem evett egy falatot sem. De már ott leselkedett a cirmos. Ahogy ott csipegetett, odaugrik a cica:- Megeszlek! — Nem tudod, hogy evés előtt meg kell mosni a kezedet? - ra- vaszkodott a veréb. Épp volt ott egy lavór víz.- Mosakodj! — szólt a veréb. Amíg a cica mosakodott, ad­dig a veréb elrepült. A macskák azóta csak evés után mosnak kezet. (B. N.) KITÖLTŐCSKE írd be az alább felsorolt szava­kat a megfelelő helyre, majd az első függőleges oszlopba kerülő betűket olvasd össze! Ezt a szót kell beküldeni. AD, ÁT, ID, KE, MAR, REF, RÉV, VÍZ, ÁZIK, DADA, IDEÁL, IDÉZI, NAFTA, VIRÁG, GIZEL­LA. (I = í) HALÁSZÁS A két akváriumban majdnem egyformák a halak. De a bal oldaliban van kettő, amelyek a jobb oldaliban nem láthatók, és a jobb oldaliban is úszkál kettő, amelyeknek nincs meg a párja a másikban. Keresd meg a kis páratlanokat! MEGFEJTÉS A január 31 -ei számunkban közölt feladatok megfejtése: a 4- es számú ábra: a bal oldali tablón a 10-es és a 11 -es, a jobb oldali tablón pedig a 6-os és a 7-es számú ábrának nincs párja. Nyertesek: Sípos Szilvia, Tardoskedd; Pálfy Zoltán, Nagymegyer; Kovács Viktória, Gömöralmágy: Pásztor Roland, Bély: Bodnár Mária, Szepsi. 1992. II. 14.

Next

/
Thumbnails
Contents