Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1992-02-07 / 6. szám

ilasámap * 1992. II. 7. Február 11-17. között a napi középhőmérsékletek alakulása tájain­kon: az átlagos 0,3, a legmelegebb 6,2, a leghidegebb -8,4 C-fok. A héten két nevezetes nap lesz - Bálint (február 14.) és Julianna (február 16.). Szent Bálint az utasok, méhészek, jegyesek és a fiatal házasok védőszentje. Juliannáról azt tartja a néphiedelem, hogy ha hideg van, enyhülést, ha melegebb, lehűlést hoz. A már megkezdett faápolási munkák mellett lássunk hozzá a gyü­mölcsöt adó cserjék, bokrok ápolásához. Vizsgáljuk át a málnást. Vágjuk ki a didimellás és az elzinoés vesszőfoltossággal megtáma­dott, a rovarok által károsított gubacsos vesszőket. Kevesen termelnek mogyorót, birset. Ha kertünkben akad is egy-egy mogyoróbokor vagy birsfa, általában nem sok figyelmet szentelünk neki. Ha ezeket most kb. 0,5 m magasságba porhanyós földdel feltöltjük, akkor új hatásokat hoznak, s belőlük további példányokat nevelhetünk. Ha jó az idő, az almatermésűek metszéséhez is hozzáfoghatunk. A csonthéjasokkal viszont még várnunk kell! Fagymentes időben a fák törzsét és vastagabb ágait részesítsük téli lemosó permetezés­ben. Ha kell, dolgozzunk be gyümölcsösünk talajába nitrogénműtrá­gyát és komposztot is. A szőlőben a metszés előtt végezzünk rügyvizsgálatot, hogy a téli fagykárt felmérjük. Vágjunk hosszában ketté néhány rügyet; ha a tél folyamán elfagytak, akkor belül feketék, ha élnek, zöldek. Az elfagyott vesszők belül sötétbarnák. Végezzük el a második fejtést, előtte azonban a hordót - 1/3 kénszelet egy hektoliter űrtartalomra számítva - kénezzük ki. A fűtött fóliasátorban elérkezett az ideje a legkorábbi fejessaláta szedésének. Fordítsunk gondot a hónapos retek, az elvetett uborka­mag öntözésére; a reteknek annyi vizet adjunk, hogy az ágyás talaja 10-15 cm mélyen átnedvesedjen. Fűtetlen sátorban vethetjük a középkorai paradicsömfajtákat, a zöldborsót, korai termesztésre karalábét, hónapos retket, még a petrezselyem és a pasztinák vetésével sem késtünk el. Mielőtt a hónapos retket elvetnénk, dolgozzunk be ágyásaiba négyzetméte­renként 6 gramm kénsavas kálit, 15 g pétisót és 10 g szuperfoszfátot. A zöldborsónak négyzetméterenként adjunk 6 g kénsavas kálit, 10 g pétisót és 17 g szuperfoszfátot. Tűzdeljük a paradicsom- és a paprikapalántákat, a szabadföldi kiültetésre szánt fejes-, kel- és vöröskáposztát. A karalábépalántáknak nappal max. 16, éjjel min. 5, a karalábénak tűzdelés után 3 napig éjjel 12-16, nappal 14-18 Celsius-fokot biztosítsunk. Folytassuk a díszbokrok metszését. A levágott ágak közül a szeb­beket ne dobjuk el, inkább vigyük be a lakásba és virágoztassuk. Előzőleg azonban 12 órára állítsuk meleg - cca 36 C-fokos - vízbe. A malacok takarmányfehérje-igényéről Amit a vetőmagvakról tudni kell Takarmányozási szempontból a sertésnevelés legkritikusabb idő­szaka a születéstől a 20-22 kg-os élősúly eléréséig tart. Ha valamikor, akkor ebben az időben elengedhe­tetlen a táplálóanyag-igény mara­déktalan kielégítése. Ma már min­denki tudja, hogy a malacoknak nem elég a növényi fehérje, feltétlenül szükséges az állati takarmány is. A malacok számára legértéke­sebb fehérjeforrás a koca teje. Éle­tük első hetében a tejben mindazon tápanyagot megtalálhatják, amelyek lehetővé teszik megfelelő növekedé­süket. A kocatejben megkapják a szükséges vitaminokat, nyomele­meket és azokat az immunanyago­kat is, melyek megvédik őket a be­tegségektől. Ahogyan növekednek a malacok, egyre több tápanyagra van szükségük, s ezt a kocatejből már nem tudják felvenni. Ezért a pót­lásról gondoskodnunk kell. A koca tejtermelése a fialás utáni harmadik héttől mérséklődik. Különösen akkor szükséges a mielőbbi pótlás, ha ko­rán - 28-30 napra - választunk. Biológiailag erre megvan a lehető­ség és célszerű is, mert így a kocát évente legalább kétszer fiaztat- hatjuk. A biológiailag teljes értékű takar­mányban a nélkülözhetetlen amino- savak a szükséges arányban meg­találhatók. Ezek a következők: argi- nin, hisztidin, izoleucin, leucin, me- tionin, fenilalanin, treonin, triptofán, valin. A legfontosabb a lizin és a me- tionin. A takarmányreceptekben a legtöbbször a lizin nevével találko­zunk, mint fehérjekiegészítővel. A malacok takarmánya akkor jó, ha egy kg takarmányban 10 kg élősú­lyig 1,0-1,2 százalék, 10 kg élősúly felett legalább 0,8 százalék lizin van. Metioninból valamivel kevesebb: 0,7 illetve 0,5 százalék szükséges. Hiá­nyukban sokkal lassabban fejlőd­nek, hamarabb megbetegednek az állatok. A leválasztott malacok fehérjeigé­nyét tejpor takarmányba keverésé­vel lehet kielégíteni, de ez nem olcsó takarmány, ezért csak kisebb arány­ban szoktuk adagolni. A tejfehérje részbeni pótlására nagyon megfelel a szója fehérje, ha azt 0,5 száza­lék metioninnal kiegészítik. Állati fe­hérjeforrásként korábban elterjedten etették a hallisztet, ami ha jó minő­ségű, akkor igen értékes takarmány. Sajnos ezt csak importból lehet megvenni, s nem is olcsón, emiatt és a gyakran rossz minősége miatt az utóbbi évtizedben keveset hoztak be. Állati fehérjeforrás lehet még a vérliszt, melyből kevés van, és a takarmányélesztő, mely inkább nagyobb sertések takarmányába va­ló. Nem véletlen ezért, hogy a serté­sek takarmányának legjelentősebb fehérjéje a szója lett és kiegészítő­nek a szintetikusan előállított lizint használják. A választott malacoknak legalább 18-20 százalék nyersfehérje-tartal- mú tápot kell adni ahhoz, hogy gyor­san fejlődjenek és jól hasznosítsák a takarmányokat. Nem az nevel ol­csón, aki hiányos összetételű, árban olcsóbb malactakarmányt etet, ha­nem az, aki jó beltartalmú malactá­pot ad az állatoknak, mert abból sokkal kevesebbet igényelnek egy kg gyarapodáshoz és gyorsabban is fejlődnek. Helytelen az, ha a malactápot „hí­gítjuk“ kukoricával, árpával, mert ez­zel csökkentjük a takarmányban a vitaminok, az ásványi anyagok, a fehérje arányát. A „hosszú orrú“, „levegős“, csak „szőrt növesztő“ sápadt malac elárulja, hogy rossz összetételű takarmányt kapott. K. L. Időszerű feladat a kiskerti veté­sekhez szükséges magvak beszer­zése. Minden kereskedelmi forga­lomba kerülő vetőmagot minősíteni és fémzárolni kell, s ennek során fémzárolási számot is kap. Ennek első számjegye a mag előállításá­nak (évtized nélküli) évszámát jelöli. A mag tasakján, illetve csomago­lóanyagán feltüntetett keltezés azt a legkésőbbi időpontot jelzi, amed­dig a vetőmag még kereskedelmi forgalomban lehet. A kis súlyegysé­ges magtasakok többségének for­galmazhatósága a fémzárolástól számított két év. A magasabb szaporulati fokú, A módosított Palmetta a hagyo­mányos Palmetta speciális, belterje- sebb változata és főleg az almáster- mósűek számára alakították ki. A sajátos nevelésmódnak köszön­hetően több eltérést is megfigyelhe­tünk köztük. Előnye, hogy a kisebb területű háztáji kertekben a gyen­gébb növekedésű alanyok alkalma­zásának köszönhetően lehetőség van az ültetvénysűrűség jelentős nö­velésére. Sor- és tőtávolsága 3x1,5 vagy 3x2,5 lehet, de a sorok közötti távol­ságot 2 m-re is csökkenthetjük. Ma­gassága 2,7-2,8 m körül van, szem­ben a hagyományos Palmetta 3-3,4 m-es magasságával. E sajátos neve­lésmód jegyei a következők: alulról felfelé haladva körülbelül 60, majd 45 és végül 30 cm-re csökkentjük az ágemelet-távolságot a hasonló tá­volságban elhelyezett oszlopos tám- rendszer huzalemeleteinek segítsé­gével. Ügyeljünk arra, hogy az alsó ágemeletek a módosított Palmetta esetében ne kövessék a huzalok vízszintes vonalát, hanem alattuk indulva a sudáron az első ágemelet 45, a második körülbelül 30, a har­madik pedig hozzávetőlegesen 25-15 fokos szöget zárjon be a víz­szintessel. A két legfelső emelet, azaz a negyedik és az ötödik azon­ban már vízszintesek. Mindezt azért alakítjuk ki így, hogy az alsó és a felső koronarészek növekedése, megvllágítottsága és termőképessé­ge közti egyensúly biztosítva legyen A növényvédő szer egyre drá­gább, ezért érde­mes kihasználni minden olyan le­hetőséget, amely vegyszer nélkül segíti a kártevők elleni védekezést. Ilyen eljárás az utóbbi évtizedekben lebecsült, egyszerű és régi módszer, a téli fatisztogatás. Kiskertben, ahol csak néhány vagyis Elit I. sz. f. jelzéssel forgalma­zott vetőmag jobban magában hor­dozza a fajta értékeit, jellemző tulaj­donságait, a nagyobb termőképes­séget, a kiegyenlítettséget, illetve egyöntetűséget. Az F, betűjelzés pedig a heterózis vagy hibrid eredet megkülönböztetéseként arra utal, hogy az ilyen jelzésű vetőmag két, esetleg több különböző, jól kombiná­lódó szülőfajta kereszteződéséből származik. Remélhető tőle „szü­leik“ valamennyi előnye, amit ösz- szességében hibridhatásnak vagy hibridfölénynek is szokás nevezni. Ezek többnyire drágábbak, mert előállításuk költséges. Az ,,R“ betű­Igy a sövény nem sűrűsödik el és nincs szükség téli metszésre, kivéve a sudár visszametszését. A sudár- metszéskor az adott ágemelet-távol- sághoz - illetve törzsmagassághoz - gyenge növekedésű oltványnál ne feledkezzünk meg 7-10, ha erős, akkor 15-20 cm-t hozzáadni, s ott visszametszeni a sudarat, illetve a suhángot. Az 5 ágemeletet viszonylag rövid időn belül, akár 3 év alatt is felnevel­hetjük, ha megfelelő növekedés és jó tápanyag-ellátottság esetén má­sodrendű hajtásokat is felhaszná­lunk egy-egy emelet indításához. A legfelső, azaz az ötödik emelet felett a sudárvesszőt ne (!) távolítsuk el, hanem az oldalágak felett tenyér­nyire metsszük vissza. így a sudár- hajtás elágazik, és fokozatosan 3-6 ágúra is nevelhetjük. Végső soron körülbelül 2,75 m magasságban e többsudaras, fokozatosan levál­tott, illetve újranevelt ágrendszer- csoport a növekedési erély fokozá­sára, illetve csökkentésére szol­gálhat. Ha erős a növekedési hajlam (és csökkenteni akarjuk), akkor 5-6 da­rab hajtást hagyjunk meg, ha viszont csökken a növekedési hajlam (és fokozni akarjuk) 2-3 darab hajtást hagyjunk csak meg. A módosított Palmetta vitathatat­lan előnye az áttekinthető szerkezet, az egyszerű gondozhatóság és a könnyű kézi szüret. Miklós Dénes kertészmérnök gyümölcsfa van, erdemes Kéregka- paróval, drótkefével megtisztogatni a törzset és a nagyobb vázágakat, mert így a telelő kártevőket (levél-, pajzs- és vértetveket, levélbolhákat, aknázómolyokat, sodrómolyokat, at­kapetéket) vegyszer nélkül elpusztít­hatjuk. Ezzel egyidejűleg szedjük le a fán lévő, kórokozó gombák telelé­sét szolgáló gyümölcsmúmiákat és a kis, illetve a nagy hernyófészkeket, amelyben a lombpusztító hernyók telelnek. K jelzés a betegségekkel szembeni el­lenálló képességet jelzi. A minőség viszont a vetőmagnak a laboratóriumban vizsgálható, mér­hető tulajdonságait jelzi. Az olyan tulajdonságok, mint a csírázóképes­ség, a tisztaság, az ezermagsúly és hasonlók alapján 1. vagy 2. osztá­lyúnak minősülhet a vetőmag. A töltősúly jelöli, hogy mennyi a magtétel súlya. Zöldségfajonként két-háromféle kis súlyegységben is tasakolnak. Az apró és drága mag­vakból kisebb, a nagyszemű és vi­szonylag olcsóbb magféleségekböl nagyobb súlyú egységek is képez­hetők. Nsz. (rövidítve) A kaktuszok téli gondozása A szobanövények, különösen a kaktuszok téli gondozásának egyik legnehezebb kérdése az öntözés. Aki azonban valameny- nyíre már megismerkedett a kak­tuszok életével, s ezekre tekin­tettel van, az károsodás nélkül mentheti át őket a kedvezőbb évszakokra. A kaktuszok melegebb vidékek­ről, a forró égövről származnak, ahol a tűző napsütésben és a forró szárazságban azért tud­ják átvészelni ezt a számukra kedvezőtlen időszakot, mert elő­zőén az esőzések folyamán megszívták magukat vízzel. Ter­jedelmesebb párologtató felüle­tük, levélzetük nem lévén, a ned­vességet tartalékolni tudják, s azt fokozatosan használják fel. Ahhoz, hogy a kaktuszok ren­desen fejlődjenek, melegre, ned­vességre és fényre van szüksé­gük. Ezért télen, amikor úgyszól­ván hónapokig nem juthatnak kellő erősségű fényhez, túlzott mértékben öntözni már csak azért sem szabad, mert a felvett vizet fény híján növekedésükre úgysem használhatják fel. Kellő napfény nélkül hiába tartjuk őket meleg helyen, hiába öntözzük naponta. Satnyán fejlődnek és lassan elcsenevészesednek, gyökereik elrothadnak és a kak­tusz kidől a cserépből. A gyöke­rét vesztett példányokat ritkán sikerül életre serkenteni. A fűtött szobában lévő kaktu­szokat télen hetenként egyszer elégséges megöntözni, de he­lyesebb őket fűtetlen helyiség­ben teleltetni. A legtöbb fajuk ugyanis nem kíván 8-12 C-fok- nál nagyobb meleget. Fontos vi­szont, hogy ez a hőmérséklet ne ingadozzon, s a növények vilá­gos helyen álljanak. Hogy mikor kell öntöznünk, azt ujjunkkal kell kitapogatni - nedves-e még vagy túl száraz-e már a cserép földje. Ha kell, akkor délelőtt ön­tözzünk, de ne melegített, ha­nem csupán állott vízzel. Ha ezt követően a cserepek tányérkái- ban víz jelentkezik, azt ki kell önteni. Gondoskodni kell arról is, hogy a növényekhez időnként friss levegő jusson. Ha a hőmér­séklet a szabadban 8 C-fok fölé emelkedik, ablakot nyithatunk, de ügyeljünk rá, hogy léghuzat ne érje őket. Más gondozást igényel a fá­kon élő, tagolt levelű karácsonyi kaktusz. Ezt a virágzás előtt me­legebb és párás helyen kell tar­tani. Száraz levegőjű helyiség­ben sorra lehullatja bimbóit, sőt végső szártagjait is. Ha a bimbók a szártagon - többnyire azok végén — megjelennek, ne bolygassuk, ne mozdítsuk el a helyéről, mert akkor is ledobja bimbóit. Mihelyt elvirágzik, meg­kezdődik a nyugalmi időszaka, amely februártól májusig tart. Ekkor már hűvös helyen kell tar­tani, s csak gyéren szabad ön­tözni. Molnár Ferenc A módosított Palmetta A módosított Palmetta (Stark nyomán rajzolta I. d.)

Next

/
Thumbnails
Contents