Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-31 / 5. szám
HD en 1992. I. 31. Február első hetének középhömérséklete tájainkon: az átlagos -0,2, a legmelegebb 9,1, a leghidegebb -8,7 C-fok. A néprajzi kalendárium jeles napként tartja számon Balázs (február 3.) és Dorottya napját (február 6 ). Az utóbbiról azt tartja a szólásmondás, hogyha „Dorottya még szorítja, Julianna tágítja" - mármint a telet. A gyümölcsösben teljes erővel folytathatjuk a faápolási munkákat Jó, ha ennél néhány rovartani ismeretnek is birtokában vagyunk. Tudni kell (például a kirepülő kártevők számának becslése érdekében), hogy 2-3 összetapadt száraz levél a galagonyapille, a fa kérgén lévő barna taplószeri) csomók a gyapjaspille petéit rejtik. A gyürús- pille pedig a vékony ágacskák köré rakja - gyűrű alakban - petéit. A petecsomókat természetesen távolítsuk el és semmisítsük meg. A vastagabb száraz vagy beteg ágak eltávolításánál tartsuk be az aranyszabályt: mielőtt az ágat lemetszenénk, azt a tervezett vágás közelében alulról fűrészeljük be. Ha az utóbbi napokban megenyhült az idő - illetve enyhe volt a tél -, akkor a termőrügyeket már most megkülönböztethetjük a többitől. Ezeket ilyentájt a madarak szívesen csipegetik, ezért jó, ha fáinkat mésztejhez adott kevés Arboralos keverékkel lepermetezzük. Ha az időjárás kedvező, akkor megkezdhetjük a téli lemosó permetezést. Lassan eljön az ideje az őszibarackfák levélfodrosodás elleni védelmének, ezért lássunk hozzá a szükséges szerek (Sulka) beszerzéséhez. A lugas- és a magasmúvelésű szőlőkben megkezdődhetnek a metszési munkálatok - kurtítsuk meg az egy- és kétéves hajtásokat, távolítsuk el a fás, öreg vesszőket. A metszést persze csak fagymentes napokon végezzük. A borospincében - ha korábban a derítést, házasitást, savtompítást elvégeztük - eljött az ideje a második fejtésnek. Rendszeresen vissza-visszatérő feladat a helyiség takarítása, borászati eszközeink tisztán tartása (ecetbaktériumok, penészgombák elszaporodásának, átvitelének lehetősége!) a hordók mosása, szikkasztása, s az ezt követő azbesztkénes kezelés. A fóliasátorban vetni kell a salátauborkát, a középkorai paradicsomfajtákat (15 g/m2), a nyári zellert (0,5-1 g/m2), a spenótot, ha kedvez az idő, a petrezselymet is. Az uborka magvait először szaporító ládában, nedves homokban, fúrészporban csíráztassuk. A magok 0,5-1 cm mélyre, 3 cm sor- és tótávolságra kerüljenek. Párás, világos, 9-17 C-fokos helyiségben csíráztatjuk a korai ültetésre szánt burgonyát. A fútetlen fóliasátorban nevelt fejessaláta-palántákat csak napos időben, de akkor nagyobb vízadaggal öntözzük, utána levegőztessünk! A paprikának éjszaka 20 C-fok körüli hőmérsékletet biztosítsunk. Nappal az sem baj, ha az üvegház hőmérséklete megközelíti a 30 C-fokot. Ha már kel a karalábé, akkor annak napközben 10-14, éjjel 8-12 C-fok elegendő. Már ritkíthatjuk a hónapos retket. A növénykéket ne húzzuk ki, hanem a talaj szintjénél csípjük el. Azokat a díszcserjéket, amelyek kora tavasszal vagy valamivel később virágoznak, mint például az aranyvessző, a japánbirs, jázmin, az őket követő gyöngyvesszö, galagonya vagy lőne, most még ne metsszük meg. Mások metszése azonban már megkezdődhet, -rA dohányfüst és a légcsőatka Mézelő Első hallásra nevetségesnek tűnhet dohányfüstöt használni a lég- csöatka ellen. Pedig semmi nevetséges nincs benne. A dohányfüst nikotint tartalmaz, ez az az anyag, ami boldoggá teszi a dohányosokat. A dohányosokat a nikotin először serkenti, később bénítja. Hogy mi köze ennek a légcsőatka elleni védekezéshez? Nagyon is sok! A nikotin az ember által egyik legrégebben alkalmazott rovarölöszer. Mivel sok ember dohányzik, a nikotinnal kapcsolatban sok kutatást végeztek. Elvileg a dohányfüsttel is meg lehet ölni egy embert. Mégsem igen hallani ilyen esetekről. Először is, mert az alkalmazott töménység nem olyan nagy. Másodszor az embereknek, az állatokhoz hasonlóan nagyon hatékony méreglebontó képességük van. Érdekes módon a méhek is hasonló képességgel rendelkeznek. Nagyon keveset tudunk viszont arról, hogyan reagálnak az atkák a nikotinra, de feltételezhető, hogy hasonlóan, mint a többi állat. A dohányfüstöt először egy európai tudós, Dr. Ruijter használta a varroa atka ellen 1983-ban. A hír már akkor is nagy vihart kavart, majd szép lassan elfelejtették az egészet. Pedig a valóságban a dohányfüst nagyszerű eszköz mind a légcsőatka, mind a varroa atka ellen - ha helyesen alkalmazzák. A dohányfüstöt a szokásos méhész-füstölőben is nagyon egyszerűen lehet használni. Ez a módszer különösen eiönyös gazdasági szempontból az észak-amerikai nagy méhészetek számára. A lényeg ilyenkor az, hogy a megfelelő dózist eltaláljuk, hogy az atkák elpusztuljanak, de a méhek ne szenvedjenek kárt. Mint ismeretes, a nikotin halálos dózisa minden fajnál más és más. Bizonyos töménység megöli az atkákat, bizonyos töménység már a méheket is. A méhek érzékenysége attól is függ, hogy milyen mértékben voltak kitéve egyébként más pesztícideknek (a nikotin is az). Mennél több peszticid kezelést kaptak előzőleg, annál ellenállóbbakká váltak. Az ellenálló képesség pedig öröklődik. A háziasított méhek elvileg már jócskán hozzá vannak szokva a peszticidekhez, hiszen a különböző kultúrákban régóta folyik a vegyszeres növényvédelem. Ugyanakkor a légcsöatka esetében a rezisztencia kialakulásának a mértéke valószínűleg kisebb, hiszen ezek az állatok csak közvetett módon érintkezhetnek a növényvédószerekkel. Ebben az értelemben a nikotin veszélyesebb az atkára, mint a méhekre. Ismeretes, hogy a méheknek igen fejlett a Malpighi-edényrendszerük, mely fontos szerepet játszik a nikotin szervezetből való kiürítésében. Az atkák méregtelenítő rendszeréről sajnos semmit sem tudunk. Az ellenük való védekezés hatékonyabbá tételéhez fontos lenne jobban megismerni az atkák biológiáját. Ami pedig a dohányfüst adagolását illeti, nem marad más hátra, próbálkozni kell. American Bee Journal - Méhészújság A háztáji és az újonnan alakítandó gyümölcsösökben sövényként igyekezzünk nevelni a gyümölcsfákat. Lényege: a csemetéket olyan közel ültetjük egymáshoz, hogy a fák később összefonódjanak és összefüggő falat adjanak. Többféle sövényrendszert alakítottak ki. A mi körülményeink között a Palmetta-sövényt érdemes alkalmazni, amelyet Olaszországban fejlesztettek ki. Ez az alma és a körte sövényformája. Kialakításához középerős alanyon álló oltványokat használhatunk fel. Legjobb, ha a nevelést el nem ágazott suhánggal kezdjük. Sor- és tőtávolsága 4-3,5 méter, a törzsma& s l - t \ > > /* ■-vív A Palmetta-sövény tamrendszerreI A Palmetta-söveny gassága 60 cm, a vezérkarok szöge pedig 30-45 fokos legyen. Telepítés után a suhángot a kívánt törzsmagasság fölött úgy vágjuk vissza, hogy mind a sor irányában, mind a központi tengely továbbneveléséhez olyan alkalmas rügyek maradjanak, amelyekből ezután kinevelhetjük a két sorirányú vázágat és a ve- zérvesszöt. Az oldalelágazásra szolgáló rügyek és a majdani vezérvessző kialakítására szolgáló rügy között hagyjunk körülbelül 10 cm-es távolságot. A telepítést követő második tavaszon az előző évben fejlődött vesz- szók közül kiválasztunk egyet-egyet a sorirányú vázág kinevelésére. Valamint a központi tengely továbbnevelésére vezérvesszőként. A többi vesszőt, különösen a konkurenseket, tőből eltávolítjuk A fő- és oldalvezéreket, ha tűi hosszúak (cca 60 cm felett) és nem ágazódtak el, vagy ha túl gyengék (30 cm alatt), visszametsszük összhosszuk kétharmadára. A harmadik tavaszon már mindenképpen kell a támrendszer,, amelynek alsó huzalja a talajtól 80-100 cm-re legyen. Ehhez ugyanis rögzítenünk kell a sövény irányát és a vázkarok hajlásszögét. Minél erősebb növekedésű a fajta, annál inkább közrjítse meg a vízszintest a vázág, minél gyöngébb növekedésű, annál kevésbé kény- szentsük vízszintesbe. A metszés ez évben is a központi tengely és a vázkarok továbbnevelését szolgálja. Ha a fajta nehezen ágazik el, akkor meg kell metszenünk az oldal(I. d. rajza) és a fővezéreket, ugyanis a vázágakon úgynevezett „halbordás“ szerkezetet kell kialakítanunk. Ezeken ugyanis a halbordákhoz, halgerinchez hasonló oldalelágazásoknak - a vezérvesszők oldalrügyeinek kihajtásából képződnek - kell lenniük, amelyek a termést hordozzák. A vezérvesszőt a második ágemelet kialakulása végett kell megmetszenünk. A két emelet között legalább 80-100 cm távolság legyen. A következő években hasonló elvek szerint folyamatosan alakítsuk ki a második, illetve a következő ágemeleteket, mialatt az oldalvesszők lekötözése révén az alsó emeletet már termőre fordítjuk. Bizonyos idő után szükségessé válik a vázkarokon a már halbordásan álló termőlapok ifjítása, erősebb metszése. A kívánt magasság elérését követően a vezérvesszőt tőből eltávolitva, befejezzük a Palmetta nevelését. Miklós Dénes kertészmérnök KEVESEBB KÉZI MUNKÁVAL! A termelékenység növelésének egyik lehetősége a kézi munka csökkentése. Nem mindegy, hogy a kívánt eredményt mennyi munkával, milyen minőségben, mennyi költséggel érjük el. Tekintsük ezért át néhány művelésmód kézi munkaigényét. A MOSER-KORDON A kézi munkaerő-felhasználást az addig szokásosnak harmadára csökkentette. Gyorsan terjedt, bár a szőlő ezzel a műveléssel 8-10 nappal később érik. Ez a minőségrontás 20-30 évvel ezelőtt nem járt tragikus következményekkel, mert akkoriban nem okozott gondot. A magas művelés még a fagyveszélyes helyeken és az érzékeny fajtákkal is gyorsan terjedt. A szakemberek figyelmeztetései hiábavalóak voltak; a művelésmód hátrányai a közelmúlt nagy telein nyilvánvalóvá váltak. AZ EGYESFÜGGÖNY Az egyetlen huzalról lecsüngő hajtásokkal kialakított magasművelés még kevesebb kézi munkát kíván, mint a Moser-kordon. A kordonkar magasságából lebukó hajtások az egész tőkét beárnyékolhatják. Mértéke a fajta növekedési erélyétől, a termesztési adottságoktól, a tapanyag-ellátottságától függ. A gondozottabb egyesfüggöny azonban több kézi munkát igényel, igaz, javul a megvilágítottság és könnyebb a növényvédelem. Az északibb szőlőterületeken a zöldmunkákra mindig nagyobb szükség van, hogy a fürtök elegendő fényt kapjanak. Délen az erős megvilágítottság napperzselést is okozhat; a szőlőrügyekből fejlettebb fürtök alakulnak, így kisebb rügyterhelés is elegendő. A KETTŐSFÜGGÖNY Kísérletek bizonyítják, hogy a kettősfüggöny alkalmazásánál a negyedik évi gépi metszéskor is ugyanolyan szép, nagy fürtök fejlődtek, mint kézi metszésnél. A tőkék lombozata sűrűbb volt ugyan, de melegebb éghajlaton ez nem hátrány. Gyöngyösön a GDC-művelésű Leányka fajtát géppel metszették és azt kézzel egészítették ki. Négyévi sikeres vizsgálat után kiderült, hogy fele kézi munkát igényel. A szakemberek szerint egy hektár szőlő megmunkálására 40-100 kézi munkaóra is elegendő. A GDC-művelés az asztali borok termeléséhez kötődött, ma pedig a minőségi borok a keresettek. A kettősfüggöny ki-> sebb terheléssel azonban jobb minőségre is képes. A Gyöngyös-Do- moszlói ÁG-ban ilyen műveléssel a Szürkebarát és a Chardonnay fajtából érlelnek minőségi borokat. A LANTMÜVELÉS Franciaországban fejlesztették ki, számunkra a 3-3,5 méteres sortávolságú, nyitott lant változat ígéretes. A lombozat két ferde síkban, nyitott V alakban terül szét. A lombfalak kettéosztásának elve hasonlít a GDC-műveléshez; magas fokú gépesítést ígér. A támberendezés oldala megakadályozza, hogy a lomb egy bizonyos növekedés után visz- szahajoljon és önmagát árnyékolja. A lantműveléssel sikerült elérni azt, amit még hasonló sortávolságú műveléssel nem: a jó megvilágítottság folytán ugyanolyan, sőt helyenként nagyobb, jobb minőségű termést ad, mint a keskenyebb sortávolságú és alacsonyabb művelések. Kertészet és Szőlészet (rövidítve) Egyesfüggöny Kettösfüggöny (GDC) Lantmüvelós (lyra) 1 2 Kevesebb kézi munkát kívánó művelések vázrajza A nedves túlbarnulás különösen a túléretten szedett almánál gyakori. A tárolóhelyen is folytatódó érés végére a sejtek elpusztulnak, az oxidálódott sejttartalom barna, folyós állományú lesz. Tárolásra az az alma a legjobb, amelyben nagy a tartaléktápanyagkészlet, a tápelemek aránya kedvező és amelynek szilárd a húsa. Ilyen gyümölcsöt úgy termeszthetünk, ha termőegyensúlyben tartjuk a fát. Gondoskodnunk kell a folyamatos vízellátásról, növelnünk kell a mész- és csökkentenünk a kálium felvételét mésztrágyázással vagy lombtrágyázással. Veszélyes a túlzott kálium- és nitrogénadagolás, a szüret ALMA TAROLÁSA Mitől barna a Jonatán? előtti öntözés, mert ezek rontják a gyümölcs tárolhatóságát. Öntözni a virágzást követő egy hónapban érdemes, amikor a gyümölcskezdeményben kialakulnak a sejtek. Később a gyümölcs a sejtek növekedésének arányában nő és az öntözés hatására megduzzadt sejtek kevésbé szilárdak. A Jonatán különösen érzékeny a tárolási betegségekre. A fajtától, szüreti időponttól és a tároló hőmérsékletétől függ elsősorban, hogy milyen hosszan tudjuk megőrizni a gyümölcsöt. Sajnos éppen a Jonatánnál nagy az ellentét a színeződés és a tárolhatóság között. A fán beérett, szép piros alma hamar romlik a tárolóban. A Jonatánt ezért a megtermékenyülés után 130-140 nappal szüretelnünk kell, függetlenül attól, hogy milyen a színe. K. Sz.
