Új Szó, 1992. december (45. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-10 / 291. szám, csütörtök

KALEIDOSZKÓP TRANSZFORMÁCIÓS LEHETŐSÉGEK SOKSZELOCÉN KISSZÖVETKEZETEK SZÖVETKEZETE AJÁNDÉKVÁSÁR A DUNA-PARTON 1992. DECEMBER 10. SZOMBATON: ZÁRT TÁRGYALÁS . Ä THÁLIÁBAN Az egzisztencializmus írófejedel­mének, Jean-Paul Sartre­nek egyik drámáját, Az altonai foglyokat már játszották a Kassai Thália Színház­ban. 1970-et írtunk akkor. A Beke Sándor rendezte darabot - melyben Sunyovszky Szilvia, Gálán Géza és Csendes László maradandó él­ményt adó alakítást nyújtott - öt előadás után betiltották, levették a műsorról. Az ok: Sartre ideológiai megfontolásból hirtelen nem kívána­tos személy lett nálunk. Ez persze egy cseppet sem véletlen, hiszen tudjuk, hogy az 1968 május-júniusi, párizsi események után megtagadta az első egzisztencialista drámáiban kifejtett nézeteit az egyén szabadsá­gáról és a választás lehetőségéről. Sőt, Csehszlovákia 1968-as meg­szállása teljesen elfordította a „va­lós" szocializmustól, s ennek hangot is adott. , Huszonkét év után Kassán úgy érzik, hogy Sartre-hoz érdemes visszatérni. Szombaton 19 órai kez­dettel aTbáWa Színház művészklub­jában - stúdió előadásként - a Zárt tárgyalás című drámáját mutatták be, a Szabadkai Népszínház művé­sze, Korica Miklós rendezésében. Aki fogékony az intellektuális és pszichológiai irodalomra, annak ezt a szigorú következetességgel felé­pített drámai alkotást feltétlenül ér­demes megnéznie. A darabról ízelí­. tőnek csak annyit, hogy egy nyo­masztó hangulatú szobába vezet­nek be egy férfit és két nőt. Garcin, a férfi arról beszél, hogy meggyilkol­ták, Estette arról, hogy tüdőgyulla­dásban, Inés pedig arról, hogy gáz­mérgezésben halt meg. Aztán per­sze kiderül, hogy Garcin egy gyáva szökevény, Estelle gyermekgyilkos, Inés „kárhozott nő" volt. Ezen az életen túli abszurd, zárt tárgyaláson a vallomásaikkal gyötrik egymást és hiába akarnak, nem tudnak elsza­kadni egymástól. A dráma azt akarja bizonyítani, hogy ,,a pokol - az, a többiek". Sartre Zárt tárgyalás című drámá­jában Kassán Inés szerepében Kö­vesdi Szabó Máriát, Esteileként Da­nyi Irént, Garcinként Pólós Árpádot láthatják. Az adott tér felügyelőiként pedig Jónás Gabriellát, Bocsárszky Attilát és Bocsárszky Pált. (szaszák) Ki LESZ MISS DÉL? (Folytatás az 1. oldalról) mában tapasztalt profik. Meg kell hogy mondjam, ízlésük egyezett a miénkkel és a 17 kiválasztott szép­ségjelölt megérdemelten került Ko­máromba. Úgy tudom, a döntőben csak 12-en versenyeznek majd a tízna­pos New York-i kiküldetésért... Valóban, a délelőtti selejtezőkön öt lánytól elbúcsúzunk. Ők termé­szetesen a nézőtérről szurkolhatnak barátnőiknek. A főműsor egyébként este hétkor kezdődik és a szépség­verseny résztvevőinek szokásos fel­lépésén kívül zenével, táncprodukci­óval, divatbemutatóval szórakoztat­juk majd a nagyérdeműt. A műsor­vezető két nyelven konferál. A belé­pők ára 60 korona, remélem telt ház lesz. A leendő királynő és udvarhöl­gyei - de bizonyára a többi részt­vevő is - nemcsak felejthetetlen élményekkel, de értékes díjakkal távoznak majd Komáromból. Ez szponzorok nélkül aligha lenne elképzelhető. -Csakugyan, hiszen a Seneca Tour utazási iroda által felajánlott első díjat mi önerőnkből képtelenek lennénk biztosítani. Ezúton is sze­retném megköszönni a többi szpon­zor, a Bonus Breaks, a Nail Studio, az Ida, az Azia Centrum, a Gratis, az Audiotrade az IMT és természete­sen a Co-lmpex segítségét. A győztes tengerentúli útja nem tekinthető kirándulásnak... - Valóban nem. Miss Dél-t Ameri­kában az International Press foto­mutermeiben stúdiómunka és pró­bafelvételek várják. De a többi lány - ha elég rátermett lesz - szintén megcsinálhatja szerencséjét, hiszen , a .versenyen jelen lesznek a manö­kenügynökségek képviselői is. (ordódy) Az ágazatban szorító gazdasági gondokat Sókszelőcén is egyre hatványozottabban érzékelik. Pedig ebben a szövetkezetben a közismert gondok és nehézségek ellenére még tavaly is sikerült egy szerény nyereséget produkálniuk, s ha az előzetes számítások beválnak, az idén is várható minimális nyereség. Mindezt annak tudatában kell előre leszögeznünk, hogy a mezőgazda­ság mélyülő válsága itt is mind nyo­matékosabban teszi le a névjegyét. S noha a közelmúltban mást se lehetett hallani, mint az ágazati ve­zetők sirámait az agrárreform két­ségtelenül nyomasztó következmé­nyeiről, úgy tűnik, itt már felismerték: a további panaszáradat már csak felesleges szócséplés lenne. - Az előző két év számtalan ke­serű tapasztalata mondatja velünk, a régi módszerekkel ma már nem lehet megélni, sőt, még túlélni sem a. jelenlegi válságot. Uj utakat kell keresni, s meggyőződésem, hogy vannak ilyen megoldások - véleke­dett Zsák János, a szövetkezet elnö­ke. - Nem érdemes azon siránkozni, hogy ott fenn mit találtak ki már megint, hanem a saját lehetőségek­ből és feltételekből kiindulva kell ke­resni a kiutat. A szövetkezeti vagyon nevesíté­sére beindított transzformációs fo­lyamat lassan a céljához közeledik. Ebben a szövetkezetben 1380 jogo­sult személy igényét kell majd kielé­gíteniük a transzformációs tervezet­tel, amelyet előzőleg az egyes rész­legeken megtartott csoportgyűlése­ken részletesen megbeszéltek a ta­gokkal. Az már egyértelmű, hogy továbbra is közös mezőgazdasági nagyüzemben gondolkodhatnak a tervezet előkészítői. A jogosult személyek körébén elvégzett felmé­rés alapján elmondható, a többség továbbra is a szövetkezetben látja a további boldogulás útját. Nemcsak a nyugat-európai, ha­nem az amerikai tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy a nagyüzemi gaz­dálkodásé a jövő, állítja a szövetke­zet elnöke. A közös szövetkezet szerkezeti felépítésére többféle megoldás is kínálkozik. A legegy­szerűbb módszer a gépek és egyéb termelőeszközök bérbevétele. Ez úgy működik, hogy a termelőeszkö­zökkel dolgozó egyén vagy csoport bérleti díjat fizet a használatukért, a szövetkezetnek elvégzett munkát pedig kiszámlázza. Az emberekkel beszélgetve, úgy tűnt, nem mutatko­zik iránta túlzott érdeklődés. További lehetőség, hogy az egyes részlegek a szövetkezeten belül kft.-ket alakí­tanak, s gazdasági társulásként áll­nak kapcsolatban a szövetkezettel. Egyedüli kikötés, hogy ezekben a társaságokban a szövetkezet mint jogi személy is részt vehessen, leg­alább 50 százalékos részesedés­sel. Ha a csoportok és a részlegek nem érdeklődnének iránta, akkor a csoportvezetőknek nyílik lehetősé­gük arra, hogy szerződést kössenek a szövetkezettel bizonyos munkák elvégzésére. S elképzelhető az is, hogy a szövetkezeten belül kisszö­vetkezetek alakulnak, amelyek úgy­szintén szerződéses kapcsolatban állnak majd a szövetkezettel. A szerkezeti formákat azonban tartalommal is meg kell tölteni. Sók­szelőcén az állandó útkereséssel já­ró tapasztalatok terén akár tanácsa­dó irodát is nyithatnának. De amint azt az elnök és munkatársai állítot­ták, egy lépéssel mindig az esemé­nyek előtt kell járnia annak, aki a mai világban talpon akar maradni. Az ötleteket tehát maguk valósítják meg. igy lett modern és gazdaságos tehéntelep az egyik farmon, amely­nek fejőházából már magától értető­dően viszik az elsőosztályú tejet. Ezért építenek raktárakat, hogy a megtermelt termékeiket immár sa­ját maguk tudják értékesíteni. Jó minőségen és megfelelő áron. Ezért hozták be az amerikaiaktól azokat az egyszerű szárítókat, amelyeket a szárítási idényen kívül különösebb átalakítás nélkül raktárként használ­hatnak. Ezért építkeznek, beruház­nak még ezekben az ínséges idők­ben is. - Gazdasági elemzéseink azt mutatják, hogy nem érdemes a mos­tanában dívó kisüzemek fejlesztésé­be belefogni. Kis húsüzem, tejfeldol­gozó, hús- vagy tejbolt működtetése nem oldja meg a gondjainkat. A falu­ban naponta mintegy 300 liter tejet tudunk eladni, a mi napi teljesítmé­nyünk azonban 6-7 ezer liter körül mozog, ha hetente kimérünk 8-10 sertést, az évente alig 500 darab, mi ennek a tízszeresét állítjuk elő. El­lenben, ha a gabonánkat magunk szárítjuk, raktározzuk, s az igények­nek megfelelően feldolgozva értéke­sítjük, megtalálhatjuk a számításun­kat - vélekedett Zsák János. Tény, hogy a terményfelvásárló­nak 230 koronáért eladott gabonát takarmánykeverékként már 400 ko­ronáért kénytelenek visszavásárolni. Miért ne csinálhatnák ezt saját ma­guk? Vagy pedig miért ne őrölhetnék meg a kenyérgabonát, s a lisztet értékesítenék? Kizárható lenne egy fölösleges láncszem a forgalmazói láncból. Ezzel a filozófiával vágnak neki a transzformációs folyamat utolsó felvonásának. Tisztában vannak az­zal, hogy az új évben a szövetkezet működésében gyökeres változások lesznek. Mindenesetre úgy tűnik, a várható nehézségek és gondok ellenére felkészültek egy új korszak­ra, amely reményeik szerint immár végérvényesen helyrerakja a tulaj­donosi szemléletet, de egyúttal a becsülettel elvégzett munka érté­két is. —tszl— (Folytatás az 1. oldalról) vágyott, annak sem kellett csalódot­tan távoznia. Elektronikai cikkeket több cég hozott, sőt motorfűrészt, köszörűt vagy beépíthető páncél­szekrényt is kínáltak. Volt aki szíve­sen levetette a kabátját, hogy kipró­bálja a masszírozógépet. Néhány hölgy blúzokat próbált, igaz dühöng­tek egy kicsit, mert a törött tükörben nem látták jól magukat. Ennek elle­nére többen szinte próba nélkül megvették a divatos rózsaszínű szö­vetfelöltőt. Még korábban inkább a magánkereskedőknél próbáltak szép ruhadarabokra ráakadni a di­vatozó hölgyek, most a Selmecbá­nyái Pleta kötött holmijai iránt érdek­lődtek. Az áraik is jóval kedvezőb­bek voltak mint a hasonló kétes minőségű, importált cikkeké. Csiz­máért és cipőért sem kellett sorba állni, gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt vehettek. - Gyere, másutt is vannak játékok - próbálta a pulthoz tapadt gyereket tovább vonszolni az egyik anyuka. - De én ezt szeretném - mutatott az apróság az elemre működő, totyogó kacsára. Végül is sikerült tovább vonszolni a kisfiút, mert a másik standon további érdekességeket fe­dezett fel. Rengeteg a játék. A szü­lők a legkisebbeknek akár zenélő bilit is vehettek, és sok szép ruházati cikk közül választhattak. A nagyob­bacskák a pultnál ki is próbálták a Johny beszélő számítógépet - mindössze 2870 koronába kerül. Még azok is megvehették itt az ajándékot, akik otthon nem tudták eldönteni, minek örülnének szerette­ik. A férfiaknak - bár már unalmas - vehettek selyemnyakkendőt, igaz, az ingekből a korábbinál kisebb volt a kínálat. A jó meleg, kötött pulóve­rek között viszont válogatni lehetett. Azt hiszem, igen könnyű volt a férfi­ak dolga a pavilonokban, ha azzal a céllal érkeztek, hogy feleségük­nek, lányuknak, mamájuknak ve­gyenek ajándékot. Rengeteg cse­csebecse, aranyékszer, bizsu, ki­egészítő és szebbnél szebb csoma­golású, különböző gyártmányú koz­metikumok között válogathattak. Az Incheba Rt., a rendezvény szervezője igen körültekintően járt el. Nem csoda, hisz gazdag tapasz­talatai vannak az effajta vásárokkal. A standok elhelyezése és nem utol­sósorban a vendéglátás is hozzájá­rul a kényelmes karácsonyi bevá­sárláshoz. Aki pedig végképp nem tudta eldönteni, mit Is vegyen a szí­nes választékból, végül a legbecse­sebb ajándékot választhatta: több helyen kínáltak értékes, szép köny­veket. Aki pedig a fővárosba érkezik ajándékvásárlás céljából, és kevés­nek tartja a belvárosi üzletjárást, tizennegyedikéig naponta 10-től 19 óráig a 15 koronás jegy megvásárlá­sa után végigsétálhat a Duna parton és a csarnokokban elköltheti az ajándékokra szánt pénzét. DEÁK TERÉZ Kicsiknek, nagyoknak van miból valogatniuk. (Prikler László felvételei) LAUDA-AIR: VAKLARMA VOLT A B0MBARIAD0 Mint arról már tegnapi számunkban hírt adtunk, keddre virradó éjszaka egy Boeing 767-es repülőgép kért sürgős leszállási engedélyt Pozsonyban azzal, hogy bomba van a fedélzetén. A Lauda Air légitársaság gépe 'Bécsben szállt fel, és gyakorló repülés keretében tartott Pozsonyba: a pilóták elmondása szerint a riasztást is az osztrák fővárosból kapták. Az esettel kapcsolatban tegnap óta végleges érvénnyel megtudtuk, hogy a bombariadó valóban alaptalan volt: a Bécsből érkezett, különlegesen kiképzett szakemberek a gép minden rekeszét, üregét alaposan átkutatták, dé bombát nem találtak. A Boeing eközben a pozsony-ivánkai repülőtér olyan szektorában állt, ahol robbanás esetén sem okozhatott volna kárt a környezetében. A tüzetes ellenőrzés végeztével a gép kedd este 19 óra 2 perckor hagyta el a pozsonyi repülőteret, és visszatért Bécsbe. (v) AHOGY ÉN LÁTOM MÍNUSZ 140 A NYUGDÍJASOKTÓL Több fokozata volt a Mečiar-mozgalom ígér­getéseinek. Kezdetben, a zászlóbontást követő hónapokban még úgy szólt az ige, hogy tulajdon­képpen földi paradicsommá lehetne változtatni Szlovákiát, ha a köztársaság önállóan, a csehek beavatkozása és a föderációra való ráfizetés nélkül gazdálkodhatna. A választási győzelem után alig telt el néhány hét, jóformán még meg sem alakult a majdnem egyszínű kormány, a mi­niszterelnök egyre gyakrabban idézte vagy szó szerint, vagy csak utalásokkal Churchillt, a brit háborús kabinet miniszterelnökét. Olyan a hely­zet - mondotta Mečiar -, hogy tengernyi verejték­re és lemondásra lesz szükség ahhoz, hogy Szlovákia boldoguljék Európa egyenrangú álla­mainak közösségében. A szlovákiai emberek zömének egyszerű a gondolkodása. És viszonylag kevesen olvasták őfelsége miniszterelnökének háborús visszaem­lékezéseit. Ha azt mondotta volna Szlovákia miniszterelnöke, hogy a tej drágább lesz vagy olcsóbb, azt mindenki megérti. Azt is megértették volna, ha közli, hogy az önálló Szlovákiában az 1992-es ezerkoronás 1993 végére 1250 koronát ér-e majd, vagy csak hétszázötvenet. A verejték­tengerre és a lemondásra utalás a direktben gondolkodó szlovákiaiak számára eléggé elvont. De hát végül is minden választásokon győztes párt számára eljő egyszer az igazság pillanata. Legkésőbb akkor, amikora parlament elé terjesz­ti a következő évre szóló költségvetést. Ez még nem történt meg, csak addig jutottak el, hogy a szakszervezetek határozott nem-et mondtak. Egyelőre csak a kormánytagok tudják, mit kifogá­soltak a szakszervezetiek. Talán a veszteséges vállalatok leépítésének gyorsaságát. Talán az adópolitikát. De az is lehet, hogy az árszabályo­zást. Vagy a társadalombiztosítás megváltoztatá­sának a módját? Mečiar miniszterelnök nemrég azt mondta: örül, hogy ilyen őszintén véleményt nyilvánítottak a munkavállalókat reprezentáló szakszervezeti­ek. Ezt követően nyilván úgy instruálta gazdasági minisztereit, hogy nem a munkavállalóktól, ha­nem máshonnan kell lecsípni a kiadásokból. így tegnapelőtt már azt is megtudtuk, melyik réteg szenvedi meg, hogy Szlovákiában kiegyensúlyo­zottá akarják tenni az 1993-as költségvetést. Mint minden anyagi bajban szenvedő szegény or­szágban, itt is azok létalapjához nyúltak hozzá, akik a legkevésbé szervezettek, akik semmikép­pen sem tudnak nyomást gyakorolni a hatalmon levőkre. Úgy döntött tehát a szlovák kormány, hogy akik a horribilis 3000 koronánál nagyobb nyugdíjat élveznek, azoktól megvonják a nem kevesebb mint havi 140 korona drágasági pót­lékot. Hogy a parlament megszavazza a kiegyensú­lyozottságot ígérő költségvetést, abban legalább annyira biztos vagyok, mint amennyire biztos lehetett bármelyik 1949 és 1989 közötti pártveze­tés abban, hogy a Nemzeti Front listáján szereplő képviselőjelöltek bekerülnek, mégpedig 99,9 szá­zalékos szavazataránnyal, a parlamentbe. Most már mindössze az lesz a kérdés 1993 folyamán, hogy menetközben mivel tömi be a kormány a lyukakat, amelyek a kiadások finanszírozásá­ban keletkeznek. A kérdések kérdése az lesz, mely társadalmi rétegek rovására történik majd a tűzoltás. A munkavállalók előtt most látszólag örömmel hátrált meg a kabinet. Jó képet vágtak hozzá. De mi lesz jövőre, ha a muszáj nagy úr lesz? A szlovák parlament minőségéről csak ennyit: még egyetlen képviselő sem jelentette be rosz­szallását amiatt, hogy két héttel az év vége előtt nincs készen a költségvetés tervezete. Ebből csak arra lehet következtetni, hogy vita nem lesz az elfogadása körül. Lesz kiegyensúlyozott költ­ségvetésünk. Hogy milyen feszültségek keletkez­nek a társadalomban a végrehajtása során, az csak 1993 folyamán derül ki. TÓTH MIHÁLY

Next

/
Thumbnails
Contents