Új Szó, 1992. december (45. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-31 / 307. szám, csütörtök

5 K AR A CS ON Y 1992. DECEMBER 24. vazatai alapján Duray Miklós, .zlovákiai magyar embere. A eszténydemokrata Mozgalom ledig Gálán Géza színész és először meghirdetett ankétba iték el szavazatukat. Felhívá­izatuk mellé kérdést is csatol­snki élt ezzel a lehetőséggel, ennek ellenére sok kérdés érkezett, amelyek között előfordultak azonosak vagy hasonlóak is, így az alábbi összeállítás előkészítése során válogatni kényszerültünk. Reméljük, sikerül hagyományt teremtenünk ezzel a kísér­letünkkel. / Itt közöljük azt is, hogy a szavazók közül hárman sorsolással két-két­ezer koronát nyertek. A szerencse Bartalos Lászlónak (Deáki), Bencze Piroskának (Galánta) és Ifass Józsefnek (Rozsnyó) kedvezett. És most következzenek a kérdések és a válaszok. GÁLÁN GÉZA Major Tímea, Zseliz: - Ha egy szigetre kerülne, milyen há­rom tárgyat vinne magával? - A kérdésből nem derül ki, hogy milyen szigetről van szó. Ha mondjuk egy Kanári szige­tek-szerű üdülőparadicsomba kerülnék néhány hétre és nem lenne teljesen üres a pénztár­cám (és a fejem!), akkor nem cipelnék oda „három tárgyat". (Persze, egy kamerát azért vin­nék.) Egészen más lenne a helyzet egy lakatlan szigeten! Oda olyan „tárgyakkal" szerel­ném fel magam, amelyekkel leg­alább egy embert elcsábíthat­nék. Számomra ennek az em­bernek nagyon fontos lenne a (gyengébb) NEME és az (erö­sebb) IGENE! Melcser Júlia, Zseliz: - Miért vált színészből vállalkozóvá? - Én azt hiszem művész va­gyok. Azért vállalkozom, hogy ne kelljen színészként méltatlanul eladni magam semmilyen hata­lomnak és erőszaknak. Szeret­nék még SZABADtéri SZÍNHÁZ­ban szolgálni. Dolgozom a har­madik verseskazettámon és re­mélem, hogy sikerül pl. Cyrano szerepét is „kihordani" magam­ból. ( ne önerőből jussak fel, de gazság segítsen s kapaszko­dó ravaszság? Nem, köszö­nöm!...")_ Vida Éva, Pozsony: - Minek tartja magát: művésznek, közéle­ti személyiségnek, netán politi­kusnak? - Olyan embernek, akiből - a korlátozott lehetőségek ellenére is korlátlanul - kitör őseink ereje. Hogy milyen formában, az mellé­kes. „Én szolgálni, s nem ra­gyogni akarok." (Petőfi). Merva Béla, Zseliz: - Mikor jelenik meg újra a Lehetőség? - Ha lesz rá lehetőség(-em,­ünk)! (Ismét fojtogató szorítás­ban, keservek között élünk, és talán nehezebben mint az elmúlt évtizedekben. Az otthonunkat, nevünket, településeink nevét új­ra el akarják venni tőlünk! A HA­ZÁRÓL, remélem rövidesen kü­lön is szólhatok...) Jancsarics Lídia, Pozsony: - Ön milliomos? - Valamikor időmilliomos vol­tam. Most már kuporgatnom kell az időt, mert fél életemet elvet­ték. Fenik a fogukat, hogy elve­gyék a másik felét is. Ha a pénzre gondolt: Ilyesmit nem szoktak kifecsegni, de úgyis épp elegen bántanak le nem gyűrt irigységük miatt, hát elárulom: Tavaly harmadmagammal több mint 28 milliós forgalmat csinál­tam. Ennek ellenére az idén szá­mottevő pénztőkém nincs. Azt hiszem mégis gazdag vagyok: bátorságban, ötletekben, és re­mélem szellemiekben. Merva Laura, Zseliz: - Mitől vonzó ön szerint egy nő? - Erre a kérdésre nagyon ré­gen keresem a választ. Egyszer talán megközelítem egy könyv­ben, vagy filmben. A NŐ - talán azért mert én férfi vagyok! - ne­kem oly sokat jelent, még a min­denség felénél is többet, s így ez a vonzalom is jóval több a mindenség felénél. A teremtés csodája! Nő adott nekem (is) életet és a NŐ(k) éltet(nek). En­nek az ős-elementáris vonzalom­nak a személyes jelentőségét, mint mondtam, csak készülök körülírni. Most még csak abban vagyok biztos, hogy ha ÉSZRE­vettem a VONZÓ NŐT, mindig átéltem, hogy forog a Föld. Talán ezért jó élni... Mészáros Gábor, Jóka: - Mi a hobbija? - Jaj, így is olyan sokan nézik ferde szemmel szerteágazó tevé­kenységemet! Hogy még hobbit is „merészeljek tartani"? Az már tényleg több lenne a sok(k)nál! Igazán örülök, hogy a jég hátán is MÉG ÉLEK! (Mellesleg: gyer­mekkoromban nyulakat, gyufás­dobozcímkéket, bélyegeket, se­lyemhernyókat, radírgumikat, kis­üvegeket és lepkéket is gyűjtöt­tem. Mára már a lepkékről is kezdek leszokni...) Božena Mesarošová, Po­zsony: - Nem gondolt még arra, hogy könyvet ír? - De igen! Legutóbb ezen az oldalon, két kérdéssel korábban. Állítólag a férfinak előbb-utóbb ír­ni kell egy könyvet. Hogy én mi­ről, kiről akarok írni? Találják ki! Debnár Blanka, Zseliz: ­Melyik a legszebb élménye Ame­rikából? Ha meghívnám egy va­csorára, elmondaná nekem? tanít a lévai magyar iskolában. Egyébként vegyészmérnök, de va­lószínűleg nem ezt a szakmát foly­tatja, inkább a pedagógusi pályára lép. Sajnos keveset vagyunk együtt, de családunk már erre ren­dezkedett be, hiszen a Csemadok­években is viszonylag keveset vol­tam otthon. Igyekszünk a lehető legnagyobb rendszerességgel és alapossággal megszervezni, hogy mikor tudunk együtt lenni, és' akkor közösek a programjaink. Szalay Eva, Komárom: - Ön műszaki ember. Hogyan lehet, hogy mégis ír, politizál, ós ha jól tudom, zenél is? - Igen, zenélek, több hangsze­ren játszom. Szerteágazó érdeklő­désű ember vagyok. Ez alkati kér­dés, mert voltam amatőr csilla­gász, színjátszó, amatőr író, írok politikai publicisztikát, írtam kriti­kákat, könyvismertetéseket, na­gyon érdekel a történelem és mindemellett a vegyészet is. Vé­gig kellene menni életem egyes korszakain. Mindig egyfajta értel­met kerestem a létben. S mindig valami másban találtam meg. Nem törekedtem kizárólagosság­ra, hanem megpróbáltam a dolgo­kat valamilyen harmóniában ösz­szeilleszteni magamban. Végül is örülök, hogy ennyi sok mindennel foglalkoztam, mert ez gazdagítja az embert. Jelenleg politizálok, de ez nem jelenti, hogy a politikánál kötöttem ki. Ebben a helyzetben, a jelen pillanatban erre van szük­ségem. Amint úgy érzem, hogy kiégtem, nem tudom tovább csi­nálni, vagy bárhonnan is jelzést kapok, hogy ebből elég volt, akkor csomagolok, és mást fogok csi­nálni. Erre minden nap kész va­gyok, egyáltalán nem ragaszko­dom a politikai pályához. Az em­ber beleszületik egy helyzetbe, ón csehszlovákiai magyarnak szület­tem, meg kell próbálnom úgy meg­állni a helyem, hogy a közösség számára hasznos tudjak lenni. Vágai Krisztina, Kassa: - Sokat járt külföldre. Elmondaná legemlé­kezetesebb élményét? - Viszonylag sokat járok külföld­re, de az utóbbi időben csakis hi­vatalosan. Érdekes történetem nincs, mert ezeket az utakat mun­kával töltjük. Őrültnek tartottam volna azt, aki azt mondja nekem, hogy a British Museumtól 20 mé­terre fogok lakni, de a múzeumba nem megyek el. Pedig ez megtör­tént, egy hétig laktam ott, ám olyan sűrű programunk volt, hogy egy pillanatra se jutottam be a múzeumba. Novemberben Brüsz­szelben voltam anélkül, hogy lát­tam volna főterét, a várost. Reg­geltől estig tárgyaltunk. Ha mégis egy élményt említenék, akkor a leg­utóbbi dél-tiroli látogatásunkról szólnék. Tizenhétezer ladin ól ott, ós mi jártunk egyik községükben. Fantasztikus körülmények között élnek. A 2800-as lélekszámú falu­ban fedett uszoda, korcsolyapálya, gyönyörű faragott fatemplom volt és új faluháza, olyan ülésterem­mel, hogy a szlovák parlament el­bújhat mellette. Megmutatták könyvtárukat, kutatóintézetüket, ahol 17 állami alkalmazott foglal­kozik a ladin nyelvvel, kultúrával, az oktatási autonómia megvalósí­tásával. Aznap ladin szerettem volna lenni Dél-Tirolban. Nekünk is ebbe az irányba kellene elmoz­dulnunk. SÁKY PÁL Szabó Vilmos, Vága: - Elfogad­ná, ha önt választanák meg Szlo­vákia elnökének? - Nem. A funkciókat illetően so­hasem voltak ambícióim. Tenni akarom a saját dolgomat. Az elnöki funkció nem nekem találtatott ki, de nem érezném magam jól egy ilyen Szlovákia elnökjelöltjeként sem. Hrlastély Márton, Somorja: ­Nem zavarja, hogy Léván lakik, míg a politikai élet leginkább Po­zsonyban zajlik? - De igen. Vannak ennek pozití­vumai és negatívumai is. A pozití­vum az, hogy amikor hazamegyek, ki tudok szállni az őrült politikai körhintából, kiesek a számomra foj­togató pozsonyi légkörből, jobban le tudom reagálni, el tudom feledni az egész adok-kapokat, ami a poli­tikában van. Ugyanakkor nagy megterhelést is jelent az utazás, hi­szen 150 km-re van a két város, ós előfordul, hogy egyórás megbe­szélésre hívnak, s én az egy óra miatt nyolc-tízet elvesztek. Vágó Tibor, Pozsony: - Kérem, beszéljen röviden családjáról; mit csinál a felesége, vannak-e gyer­mekei, mikor tud együtt lenni ve­lük? - Négy lányom van. Ők nagyban segítenek abban, hogy otthon lazít­hassak, kipihenhessem magam, ós aztán ismét folytatni tudjam a közé­leti tevékenységem. Feleségem a legkisebb lányunkkal van gyermek­gondozási szabadságon. Emellett hitoktatói tanfolyamra jár, ós hittant jsehül. Bizonyos ilt ki a cseh kuí­i/el, ami gazdag í­cörömet. Minden­gy megismertem t, pozitívumaikat is. Máig vannak ndszeresen talál­íttérrel a politiká­dok igazodni. Ha gyek, a nyelvem h szóra áll. Ami­főiskolát, jobban mint szlovákul, i lévai textilgyár­hogy csehül be­izgatónkat pane i. • sony: - A közei­ig első regénye, ikál. Hogyan sza­iellett az írásra? n, hogy adóssá­családom mellett / nem tudok any­az irodalommal, n egyfajta rálátá­e, a mi múltunk­iletünkre, amely , és amelyre ta­ennek a kis kö­nagyobb problé­nben van két re­i három drámá, rni, de ehhez le­ellen* Az elmúlt itt volt, hogy egy sírni. Terveimet issza szeretnék - Ha ezt most az Új Szó ha­sábjain elárulom, félő, hogy már nem hív meg. Ezért a meghívást elfogadom. Címem, telefonom pillanatnyilag nincs, ellenben a postafiókom változatlanul 207-es, és jusztazértis: Pozsony 81499. (Különben, akadt egy-két élmé­nyem!) Jalsovszky Vilmos, Marcel­háza: - Mikor jelenik meg har­madik verseskazettája? - Nagyon szerettem volna ha Karácsony előtt megjelenik... Ke­vesen tudják, hogy évek óta meg­újuló zaklatások közepette élek. Nagy célokkal és sok munkával hessegettem el a gondokat. Most háborús körülményekbe sodor­tak. A tavalyi PIROS, az idei FE­HÉR kazetta után januárban, a harmadik ZÖLD is megjelenik. Ha nem jön egy újabb „elemi" csapás. Major Mária, Zseliz: - Miért nem ön a Jókai Színház igazga­tója? - Nem vagyok biztos abban, hogy erre a kérdésre nekem illik válaszolni! Még akkor sem, ha valamikor is tettem volna olyan kijelentést, hogy én a Jókai Színház igazgatója kívánok lenni. Tény az, hogy én itt egy olyan ember vagyok, akinek talán lehet köze a SZÍNHÁZHOZ (is), és az is tény, hogy Komáromban léte­zik egy meglehetősen használha­tó színházépület, (meglehetősen használják is), az viszont mellőz­hető tény, hogy én Komáromban születtem, de az már elgondol­kodtató, hogy a Jókai Színház­nak és nekem nincs sok közünk egymáshoz. Egyben biztos va­gyok: A komáromi színház az ideszakadt magyaroké és a ma­gyar kultúra szimpatizánsaié. Te­hát egy hatszázezrednyileg az enyém is! Sajnos, ennek nyomát sem érzem. (Méry Gábor felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents