Új Szó, 1992. december (45. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-31 / 307. szám, csütörtök

Kedves olvasóink! Köszönjük újévi jókívánságaikat, lapunk iránti bizalmukat, melynek a búcsúzó esztendőben is számos jelét adták. Köszönjük biztató, erőt adó szavaikat. Holnaptól egy új országban élünk, de a szülőföldünkön. És amikor most az Új Szó és a Vasárnap szerkesztöségének, valamennyi munkatársának nevében boldog új esztendőt kívánunk Önöknek, szeretnénk hinni, hogy kívánságunk teljesül a Szlovák Köztársaságban is. SZLOVÁK-CSEH JEGYZÉKVÁLTÁS Milan Kňažko szlovák miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter jegyzékben válaszolt Josef Zieleniec, cseh külügyminiszter jegyzékére. Kifejtette, hogy a két kormány a jószomszédság, a szuverén egyenjogúság, a területi sérthetetlenség és a politikai függetlenség elvei alapján kivánja fejleszteni baráti kapcsolatait. A szlovák kormány egyetértett Zieleniec miniszter azon javaslatával, hogy a két jegyzék jelentse a két kormánynak a diplomáciai kapcsolatok felvételéről kötendő megállapodását. Ez a megállapodás január elsején lép érvénybe. V 1/

r C.O^ AZ ÉV CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR EMBERE A helyzet és a harc elviselése, illetve bírása elsősorban a lelkiektől függ. Hála Istennek, birtokában vagyok ennek az erőnek. (8-9. oldal) E

gy áílára életében hetvennégy év átmeneti mozzanatnak tekinthető, Csehszlovákia esetében azonban a rövid létezés meghatározója. Ezért joggal kérdezheti a szemlélő, volt-e a kezdetnek értelme, és ha már megszületett az új állam, elkerülhetetlen volt-e a szétválás? A rövid állámtörténet milyen összefüggésekkel kapcsolódik Európa történetéhez? Az országalapítás irodalma közismert, az első húsz év 1938-ig lényegében a helyzet megszilárdítására szorítkozott, hiszen a húszas években Winston Churchill is úgy vélekedett, hogy a békeszerződésekkel a második világháborút írták alá. A második világháború ideje a nemlétezés fázisa lett, de az állam 1945-ös helyreállítása egyben a cseh és szlovák ellentétek kiéleződésének irányzata, mely burkoltságában is a szétválás haláltusájának elindítója volt. A háború utáni koalíciós elrendezés három éve, méginkább a-negyvenegy éves kommunista diktatúra, sikerrel némította el a széthúzó nemzeti erőket. A kommunizmus Utáni forradalmi demokrácia azonban a kezdeti csetepaték után alkalmas erőnek bizonyult a közös állam felszámolására. A diktatúra utáni három évben Szlovákia mozgalmi, eszmei és nemzeti magatartása feltűnő azonossággal jelzi a háború utáni eszmék örökségét, újból idealizálva a kassai kormányprogram nemzetállamát, elmulasztva az önámítás kockázatainak mérlegelését. Az előzmények alkalmasak voltak arra, hogy 1992-re eljussunk az állam kettéválásához. A különféle illúziók pillanatában azonban arra is emlékeznünk kellene, hogy 1946-ban - a másé1: dik világháború után - Csehszlovákia az ipi/v termelésben és az általános életszínvonalban a második helyen volt Európában. Jogos az aggodalom, vajon két-három évvel az állam szétesése után, ipari termelésünk és életszínvonalunk nem süllyedhet-e az ellenkező véglet második helyére? Most, amikor valamennyiünk érdeke, hogy ne kerüljünk az utolsók közé, nem szabad többé beleütköznünk a kassai kormányprogram gyűlölködő hagyatékának barikádjaiba, vagyis az érzelmek és hangulatok kilengései fölött az értelemé legyen a döntő szó. A szétválás propagálásának áradatában kevés volt a nemzetközi jellegű érvelés, alig-alig bukkant fel más nemzetek megértésének keresése, annál sűrűbben észlelhettük a valóság torzítását, mely a júniusi választások óta hatalmi és „tudományos" jelleget is öltött. Csehszlovákia végérvényes eltűnésének óráiban mégis azt kell kiemelnünk, hogy nem történelmi súlyú, jogi és gazdasági érvelés teremtette meg a szétválást, hanem csoportnézetek mesterkélt általánosítása, a társadalom véleményének megkérdezése nélkül élre tört nacionalista hullám a közgazdaság és külpolitika mellékesnek tekintett tengerében, ami nyilvánvaló előzménye annak, hogy az utókorban ez a második forradalom az erőszak benyomását fogja kelteni. A forradalom utáni első három év minden részletében dokumentálható. Az unokák számára rtnnmaradnak a kimondott és leírt szavak, a valótlan állítások özönével. A három év minden eseménye tagadhatatlanul történelemmé válik. Az a tény is, hogy a rehabilitált gottwaldi szemlélet a nemzeti önelégültség és mások megvetésének légkörében elfogultságot hirdetett más nemzetek ellen. Közöttünk kísértett Jan Masaryk szelleme, 1947-es megnyilatkozásával: „Magatartásunkat Magyarországgal szemben kizárólag Magyarország tettei fogják meghatározni," mintha nálunk, a nagy nemzeti tökéletességben minden hiba kizárható lenne, a jog és erkölcs megsértését csak mások követhetik el. Kérdéses, hogy a három év forradalmi, történelmi valóságaival szemben nem kísérlik-e meg az események átszerkesztését, olyan megtörtént jelenségek kiselejtezésével, melyek az önbírálat vagy sajnálkozás megnyilatkozását tennék indokolttá. A gottwaldizmus ma is élő erkölcsei mellett napjaink mozgalmainak vitájában átszerkesztésekkel kell' számolni, elvégre ismerjük a tudományos előzményeket. Hiába keressük a szlovákiai szakirodalomban félszázezer magyar teljes kifosztásának és deportálásának történetét a gottwaldi dicsőség napjaiban (1946-1947), egyebekről nem is beszélve. A dehistorizálás módszere eddig is egyszerű volt, Gottwald például jogilag is alátámasztotta, 1946-ban megszavaztatta a gyilkosok védelmére kiagyalt törvényt (115/1946), mely eleve felmentette a „hazafias" tömeggyilkosságok tetteseit. A

csehszlovák közös államiság megszűnésével a nemzetiségi politika 74 évét is számokkal összegezhetjük. A mai Szlovákia területén a magyarok száma 1921-ben 650 596 volt, az 1991-es népszámlálás 566 741 magyart mutatott ki. A fogyás 83 855, aminek oka nem a kedvezőtlen természetes szaporulat, hanem az úgynevezett lakosságcsere, a deportálások és minden emberi és polgári jog nélküli élet 1945 és 1949 között. Mindezekre emlékezve mégis vállalnunk kell egy új, becsületes közös államot, de nem gottwaldista örökségű joggal, erkölccsel és történettudománnyal. JANICS KÁLMÁN KÖRKÉRDÉSÜNK: M|

R

E KOCCINTANAK? ÖLLŐS LÁSZLÓ, egyetemi oktató, Somorja: Én arra koccintok, hogy jóval gyarapodott baráti köröm, sőt elvbarátaim száma is lényegesen növekedett. Minden borús előrejelzés ellenére úgy érzem, hogy nő azoknak a száma, akik a polgári liberális értékrendet átveszik, habár az is igaz, hogy nem olyan gyors ütemben, mint ahogy azt vártam. TÓTH SÁNDOR, a Rozsnyói Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola igazgatója: - Mindannyiunk egészségére, valamint a békés egymás mellett élésre, egymás megbecsülésére, a kölcsönös toleranciára emelem poharam, egyúttal abban reménykedve, hogy térségünkben is felülkerekedik a józan ész, megoldódnak az értelmetlen ellenségeskedések, konfliktusok, s hogy az itt élő népek, nemzetiségek együttélése a jövőben az alapvető emberi jogokkal összhangban lévő dokumentumok szerint alakul a gyakorlatban is - tehát a nemzeti kisebbségek ugyanúgy otthon érezhetik magukat itt, szülőföldjükön, minden tekintetben, mint a szlovákok. PÁSZTOR ISTVÁN, Komárom polgármestere: Mindenekelőtt a szeretteim egészségére. Ami a közéletiséget illeti, tudom, hogy rengeteg probléma lesz, megpróbálok ezekre felkészülni, úgyhogy én arra koccintok, legyen erőnk, kitartásunk és türelmünk ahhoz, hogy megbirkózhassunk a reánk váró gondokkal. FUKSZ SÁNDOR vállalkozó, Nagykapos: Mindenki egészségére, a polgár szabadságára, a hatalom visszafogottságára és a sajtó tisztességére ... GOMBOS ILONA, a kassai Thália Színház művésznője: Nagyon félek és borzasztóan szomorú vagyok. Hetek óta nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy mi lesz velünk. Adja az Isten, hogy azt, amit egy maréknyi felelőtlen ember kitalált és véghezvitt, ezt a csúnya kalandot ne nekünk - akiket meg sem kérdeztek -, vagyis a csendes többségnek kelljen keservesen megfizetni. BÁBI PÉTER, szövetségi parlamenti képviselő, Komárom: Az egészségre. Politikai értelemben az új választásokra. Egy új államban az lenne a normális, ha új választásokat írnának ki. KOMLÓSSY ZSOLT, a szlovák parlament képviselője, Rimaszombat: A realitásokból kell kiindulni, új állam születik. Én Szlovákia összes polgárának békés, nyugodt együttélést, demokratikusabb, több biztonságot adó, kölcsönös megértést és toleranciára támaszkodó társadalmat kívánok. Azt, hogy az ország gazdaságilag, szociálisan és kulturálisan megerősödjön az új évben. BARTA PÁL, a szlovák parlament képviselője, Perbenyik: Egy jobb világ reményében, mindannyiunk testvériségére emelem poharam. Ha jövőre mindenki az eszére és a szívére hallgat majd, (Folytatás a 2. oldalon) Répánfütyülő (Prikler László felvétele) ELISMERÉSEK Tegnap további országok ismerték el az új évtől önállósuló Cseh Köztársaságot és a Szlovák Köztársaságot, Nagy-Britannia prágai nagykövete újév napján nyújtja át a brit kormány erről intézkedő jegyzékét a két utódállam kormányainak. A lengyel kormány tegnapi határozata értelmében Varsó attól a pillanattól kezdve ismeri el a cseh és a szlovák utódállamot, hogy január elsejével megszűnik a szövetségi állam. Varsó egyidejűleg nagyköveti szinten diplomáciai kapcsolatokat létesít Pozsonnyal és Prágával. Izrael, Törökország, Thaiföld, Laosz, Vietnam és Irak is elismerték a két utódállamot. 7 KÉJSHOW Ha például táncosnőként a színpadra lépek, elég körbepillantanom, hogy lássam: ez a pali ötszázért szeretne 1 p megkapni, amaz egy fösvény alak,. ennek viszont a közelébe sem szabad lépnem, mert rögtön meg akarna fogdosni. (6. oldal) (Ordódy Vilmos felvétele) Csütörtök, 1992. december 31. • Ára 2,80 korona XLV. évfolyam, 307. szám VÁLTOZÓ BENZINÁRAK Január elsejétől a Benzinol üzemanyagtöltő állomásain változnak a benzinárak. A Špeciál benzint az eddigi 17,30 korona helyett 18,50ért árusítják majd, a BA 96-os (Super) benzin ára változatlan marad. A gázolaj ára 14,20 koronáról 15,60ra emelkedik, a Natural (ólommentes) benziné viszont 19,10-ről 19,00 koronára csökken. A motorolajak ára különösebben nem változik az új esztendőben. Popófotó OLVASÓINK FIGYELMÉBE! Az Új Szó legközelebbi száma 1993.. jariuár '4-sr, H, t>